Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 201-224. szám)

1933-11-05 / 203. szám

6. oldal. ft iMflLgTHlBllP •1933. november hó 5. Érdekes... Jeritza letagadott hét esztendőt életkorából s ezzel van tele a sajtó világszerte. De Jeritza sze­rencséje, hogy a sajtó nem árulta el, mennyinek is mondta hát ma­gát a világhirü énekesnő? Én sokkal rosszabbul jártam. Engem a rendőrség megbüntetett, mert nem jelentettem ki elköltözött la­kómat idejében. |Egy pengő bün­tetést fizettem. Helyes. De ki, vagy mi kárpótol engem azért, hogy a rendőrségi végzés öt esz­tendővel megtoldotta életkoro­mat? Sérelmem oly nagy volt, hogy — mosolyogtam rajta. * Ez nem érdekes, hanem sajná­latos. Józsi, a -felesünk, beállít hozzánk. Adjam oda neki az új­ságot, mert ő elakarja olvasni a gazdaadósságrendezés - rendeletet. Szegény Józsi. Olyan rongyos volt, hogy vándorlónak hittem volna, azaz ügyetlen koldusnak, aki nem elég beszédes ahhoz, hogy jobb ócskát szerezzen ma­gának, ha nem nézek az arcába. Hát ez a Józsi mondja: Elolva­som, hogy mi is lesz hát velem ? Két kataszteri hold földet vettem hat év előtt a feleségem hozo­mányából, 2300 pengőért. Ezer pengőt azonnal fizettem, a többi­vel tartozom a banknak. Gondol­tam : kifizetem, ha nehezen is, vagy tiz év alatt. Most aztán igy állok: Fizettem azóta kb. 1500 P kamatot, de a tőkébe semmit, mert a terményárak !egyre lejjebb szálltak. (18 százalékos kamatot is fizettem). Ma a föld nem ér többet 900 pengőnél. Tehát már majdnem háromszorosát fizettem érte a mostani értékének. (2500 P) Az idén a földem termett: 20 mázsa rozsot, j5 mázsa búzát, 30 mázsa krumplit. Az adóssá­gom ez évi kamatja: 129 P... A 20 mázsa rozsból kell saját használatomra s vetőmagnak tiz. A búzából kell saját használa­tomra 4 mázsa, vetőmagnak 1 mázsa. A krumpliból eladok öt mázsát, a többi kell használatra, állatoknak s vetőmagnak. Tehát eladhatok 10 mázsa rozsot és öt mázsa krumplit. Kapok érte leg­jobb számítás szerint 45 pengőt... De, fizetni kell adót is, kon­dást, csikóst, kerülőt, papot, kán­tort, harangozót... Istenem, szegény Józsi! ... — Arra gondolunk a fele ségemmel, hogy odahagyjuk a földet a banknak s elmegyünk szolgálni. A bank megkapott 1500 pengő kamatot s övé lesz a föld is. Csak mit csináljunk a gyer­mekünkkel ? * Persze, Józsi nem tgyedül van igy. Van kivüle sok gazda, aki megvette a földet, amikor na gyóbb volt az értéke s most az akkori érték harmadrésznyi adós­ságába elvette tőle a bank. An­nak örülnek, ha régi öröklött föld­jük megmaradt. * Különös, különös. Ha az em­bernek háza van, állandóan ugy érzi magát, mintha szorítaná a cipő, Szeretné "lehúzni a cipőt, de nem lehet, mert mit szólnak az emberek, ha mezítláb menne tovább? Hát nem kinevetnék az embert akkor is, ha odaakarná adni ajándékba a házát valaki­nek, mert ... Mert, igen, a ház ma csak rá­fizetés: A lakó állandóan lakbér­leszállítást követel s tatarozást sürget. Az adót ezzel szemben állandóan emelik s a ház értéke napról-napra kevesebb. A háziúr, hogy lakója legyen, adósságra ta­taroztat s mivel a ház egyharmad értékére adtak kölcsönt, annyit vett fel. Most a háza csak egy harmad annyit ér. Kérem szépen, aki a lakásren­deleteket, a lakbértörvényt, a ház­adómegállapitást csinálta... ké­rem szépen, nem halálos ellen­sége annak véletlenül egy háziúr? * A vonatokon is ... Igen, béke­időben 8 korona volt a 'harmad és 10 korona volt a másodosz­tályú jegy Pestig. Egy mázsa rozsnak az ára, Ma 16 P 40 fill. Nyíregyházától Pestig a II. osz­tály. Három mázsa rozs ára. Vagy: békeidőben a legjobb cipőket lehetett venni 10 koro­náért. Egy mázsa rozs ára volt. Ma még mindig 13—14 pengő az olyan cipő ára. Három mázsa rozsot kell tehát érte adni. * Perpétum mobile: A fizetése­det leszállítják. Kevesebbet vásá­rolsz. A kereskedő kevesebb adót fizet. Kevesebb az állam bevétele. Az állam ezért megint lejjebb szállítja a fizetésedet, még keve­sebbet vásárolsz. Megint kevesebb adó folyik be, az állam megint megint leszállítja a fizetésedet ... Végül? Nos végül? Mi lehet ebből ? ... * Villamoskalauzok, utcaseprők, soffőrök, ujságárusok, cukorka­árusok ... Kérem, ezek közül na­gyon sok a dupla doktor, a mér­nök, a tanár. Nem baj. Ezután igy szól az apa iskolába járó kisfiához : Csak jól tanulj fiam, könnyen lehet be­lőled utcaseprő a pesti nagykör­úton. Csak addig utána nézek valami jó protekciónak. * Utazunk : I. osztály : szabad­jegyesek. II. osztály: tanítók, jegy­zők, csendőrőrmesterek, vasuta­sok, kedvezményes jeggyel. III. osztály: papok, körorvosok,gyógy­szerészek, földbirtokosok, kofák, munkások, katonák, földmivesek... Hja, egyenlőség van. A cselédünk bére-, két hónapra annyit kap, amennyiért eladtuk az idei krumplitermés felesleget, mely 28 hold föld krumpliföld­részén termett. * A földadó most is annyi, mint a huszonnyolc pengős búzaár idejében. Akkor kifizettük a föl­dünk adóját 3 mázsa búzából, ma nyolc mázsát kell odaadni. Nagydobos, 1933. okt. 30. Tartally Ilona. A szabolcsi és nyíregyházi ipartörténet érdekes dokumentumai kerültek a Jósa-muzeum etnográfiai gyűjteményébe Nincsenek meg régi iparunk emlékei sehol a vármegyében. — Mintha ádáz vihar pusztította volna el a drága mult beszédes relikvi­áit, nem maradt meg az utókorra úgyszólván semmi. Pedig ma is meg lehetne találni a régmúlt idők foglalkozásának emlékeit, virágzó magyar iparunk múltjának tanu­ságottevőit. Ezt igazolják azokat a céhbeli emlékek, amelyek Kiss Lajos múzeumigazgató ügybuzgó­ságának eredményeként a muze­umba kerültek. Mutassuk be eze­ket a tárgyakat iparos tanulóink­nak, vezessük el a muzeumba az Iparosifjak Egyesületét, lássák idő­sebb iparosaink is a múltból fenn­maradt néhány emléket. Remekbekészült kiscsizmák a nagykállói csizmadiacéh ládájában Egyik érdekes ipartörténeti do­kumentum a nagykállói czizma­dia céh barokktetős céhládája, amelyet Dankó János csizmadia ipartársulati elnök hozott be a Jósa Muzeumba. Legutóbbi felírá­sát 1877-ben festették a ládára. Akkor már nem volt céh, s a régi láda „a nemes nagykállói csizma­dia ifjúság ládája" volt. Ez a láda régebben a virágzó nagykállói csizmadia céhé volt s a XVII. szá­zadban, Bethlen Gábor gazdag korából maradt fenn. Van a ládában egy pecsétnyo­mó 1782-ből és találunk benne remekbe készült rámáscsizmákat, mintha valami babakirályfié vol­nának. Az egyiknek fényes talpára fi­nom betűkkel bele van karcolva a készitő mester neve: Káplár Mihály, a másik remekbekészült csizmakészitőjének Szabolcsi Ist­ván a neve. Dankó bácsi, az ér­demes nagykállói iparos a céh­ládával együtt a Jósa Muzeum részére behozta legrégibb szer­számait is, amelyek az egykori csizmadiaipar emlékei. Fényesítő állatlábszátcsont, elkopott ősi réz­musta, amivel a bőrt, a talpat verték és sok régi kellék van itt, mind Dankó János jóvoltából. Vannak a ládában igen régi írá­sok is. Sokáig nézzük azt a re­mekbe készült kis fakupát is, amelyre az 1715. évszám van belekarcolva. Itt van a muzeum­ban már a nagykállói hires szűcsök céhládája is. Nagy értékei ennek a régi céh­ládának azok a gyönyürü sza­badító levelek, amelyeket a Jósa Muzeumban méltóan ki is füg­gesztettek. ;Szines, pompás, ma­gyaros rajzok dus kerete veszi körül a leveleket, amelyek a XVII. és XVIII. században kapták ma is üde színüket. Iniciáléjukon a kállói címer sárkányát rajzolták be ügyesen. Jó magyar nevek színesednek a leveleken, mindnek Szűcs a neve, csaknem vala­mennyinek. Ott van mindeniken a szücskasza, a legfontosabb bőr­készítő szerszám rajza is. A hírneves utolsó nyíregy­házi szűcsnek, Lejtrik Sámuelnek is számos em­léktárgya van itt, a Jósa Muzeum­ban. Itt van az általa őrzött nyír­egyházi szűcs céhládája is. Mű­vészi szépségű szücsdekoráció pompás rajzaiban gyönyörködik, mind a boldog emlékű Lejtrik Sá­muel keze munkája. Olyan tüzes színek, olyan nemes vonalvezetés, olyan kecses motívumok varázs­lódtak elő a szűcsmester kezéből, szabadon, minta nélkül, hogy csodálkozva állunk meg a rajzok előtt, mint a magyar iparos ihle­tett szivének remekei előtt. Itt őrzi a Jósa Muzeum Lejtrik bácsi szer­számait és fia, Lejtényi Gyula kir. számvevőségi tanácsos mostaná­ban is ^ajándékozott a muzeum­nak értékes emléktárgyat a szűcs­ipari céh világából, illetve Lejtrik Sámuel mühelytárgyaiból. Igy került a muzeumba a réz portartó doboz, amelyben a bőr festéséhez szükséges anyagot tar­tották és most került a Jósa Mu­zeumba a nyíregyházi szücs-céh egykori rézkorsója is, amelyből jó nyíri borokat csurgathattak a céh­beli szücsmesterek egy-egy ünnepi áldomáson. Mindezek a tárgyak azt mutat­ják, hogy a látszólag jelentékte­lennek mutatkozó ipartörténeti em­lékeknek, kisebb tárgyaknak, régi szerszámoknak is knagy muzeális jelentősége van s a magyar ipari kultura ügyét szolgálja, a város hírnevének emelését segíti elő, aki háza padlásán, vagy kamrájá­ban. lomtárában heverő régi szer­számokat hoz be a muzeumba megőrzés céljából. Erzsébet királyné-szálló 60 &éve a fővárosi és vidéki uri közép­osztály találkozó helye, 100 modern, kényelmes szoba. Az étterem és kávéházban cigány ­, zene. Leszállított árak ! Az Erzsébet­Budapest, IV., Egyetem-utca 5. Belváros Pkea főváros legszebb sörözője. K ' ' o ] kozpontjaban) SZABÓ IMRE tulajdonol.

Next

/
Oldalképek
Tartalom