Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 124-149. szám)
1933-08-06 / 129. szám
2. oldal frttBOLCSIHIBI JlP 1933. auLhis7tushó6. AB gyógyvíz Mindig megbízható, Páratlan hatású, Kiváló hashajtó. A Holló-utcától az afrikai Saídáig, az idegenlégió állomáshelyéig Egy nyíregyházi diplomás fiatalember, aki két és fél éve a francia légióban szolgál A hírhedt idegenlégió, a ófrancia pokol« még ma sem veszitett romantikájából. Ma is legendák keringenek a gyarmati hadseregek e legismertebbjéről, véres, sötét történetek "ecsetelik ujságban-regényben a világ minden tájáról Afrikába szakadt légionáriusok gyötrelmes életét. Hogy e hirek nagyrésze túlzott, az valószínű. Annyi bizonyos, hogy a sehol sem kényelmes katonaélet fokozottabban hat testre-iélekre egyaránt az európaínak szokatlan tropikus vidéken, de az is érthető, hogy a sorsüldözött emberek alkotta, sokszor gyülevész népséggel nem egészen keztyüs kézzel bánik az a feljebbvalója, aki ráadásul annak a nemzetnek a fia, amely különösen híres arról, hogy sovinizmusában az idegent menynyíre messze érzi magától. A nyíregyházi otthon Hogy az idegenlégióban egy nyíregyházi fiu is szolgál, abban nem is az exotikum, mint inkább az az érdekes, hogy ezt az embert nem lehet az élet hajótöröttjének nevezni. Jómódú szülők gyermeke, aki főiskolát végzett s inkább dacból, mint szükségből állott be a másoknak utolsó mentsvárt jelentő légióba. Klein Eleknek hívják, szüleinek a Holló utcában házuk, füszerüzletük van s öccse annak a Klein Lászlónak, aki most egy éve szintén hallatott magáról. (Autón Szolnokra szöktette és feleségül vette egy Rákóczi utcai özvegyasszony leányát, mert a szülők valláskülönbség miatt ellenezték a fiatalok házasságát.) Érettségi, Brünn, állástalanság Klein Elek 1928-ban érettségizett a »Kossuth Lajos« _ reálgimnáziumban. Nem volt jó tanuló, osztálytársai kissé különcpecsétje anwak vatódi*ígát bizonyítja. &SPÍRI iis magukon wiselik valódiságuk jeléf: fa BayerIkeresztet. Meghűlés első jeleinél és máknál ASPfRIN-TABLET nek tartották, mert velük nem igen érintkezett, ellenben hihetetlen mennyiségben fogyasztotta a főleg kalandos regényeket. Az érettségi után egyideig dr. Lakatos Ernő volt nyíregyházi ügyvéd irodájában, majd a debreceni textilgyárban mint munkás dolgozott. Közben megjárta Olaszországot, 19-9—30-ban pedig Brünnben elvégezte az ottani Textilschul-t, amelvnek képesített hallgatóját textilmérnöknek nevezik. A brünni főiskolán már jó eredményt mutatott, nagy kedve volt ehhez a pályához, azonban képzettségével Magyarországon elhelyezkedni nem tudott. De nem csüggedt [el. Míg családja állás után nézett a számára, ő bezárkózott otthon és Németországból hozatott szakkönyvekből vegyészetet tanult s közben a francia nyelvvel is szorgalmasan foglalkozott. A francia textilgyártás központja, az elszászi Mühlhausen vonzotta. Azt hitte, hogy ebben a városban feltétlen elhelyezkedésre fog találni. Mühlhausen a textilváros 1931 tavaszán utazott el kevés pénzzel és sok reménnyel Nyiregyházáról. A szülei hasztalan próbálták visszatartani, a 21 éves fiu fanatikusan bizott külföldi érvényesülésében. Jött is tőle egy-két levél Mülhausenből: pénzt kért és azt §irta, hogy ott sem rózsás a helyzet. Aztán elhallgatott. Hozzátartozói hónapokon át kutattak kétségbeesetten utána a párisi magyar konzulátus utján, de eredménytelenül. Anynyít tudtak csak meg, hogy fiuk Mühlhausenből ismeretlen helyre eltávozott. El a légióba Hosszú hónapok multak el, amikor végre levelet hozott tőle a posta, Észak-Afrikából. Sidi bel Abbesből ir*a Klein Elek apjának, anyjának, hogy jól érzi magát, mint a francia légió kiképzés alatt álló katonája. Bocsánatot kér, de Franciaországban állást kapni nem tudott s mert nagy reményei után szégyelt volna Nyíregyházára viszszatérní, de meg a Holló-utcai szatócsbolt s fivéreinek a Rákóci-uton lévő ruhaáruháza sem elégítették volna ki ambícióit, hát elkeseredésében maradék pénzén Marseilleba utazott és lejelentkezett az idegenlégió toborzó irodájánál, És a cingár, rövidlátó fiút másnap már behajózták Algir felé. Saidában Azóta havonkint küldi a leveleket Klein Elek Nyíregyházára. Nem panaszkodik, legfeljebb a vízhiányra, amelytől so kat szenvednek. De nemcsak a teste, a lelke is szomjazik : régi szenvedélye a messze idegenben még olthatatlanabb vággyal hajtja a magyar betű után. „Pénzre nincs szükségem" — írja folyton — „csak újságokat, könyveket küldjetek." Egyébkéntmegelégedett, mert az ötéves szolgálatnak a nehezébbik felén már tul van s jelenleg irodában dolgozik uj állomáshelyén, Saida városában. És fényképek is jönnek néha Afrikából, amelyek bajtársai között, pihenés közben mutatják a fiatal légíonistát, akit a két és fél éves kemény szolgálat ugyancsak megerősített. Bizakodóan mosolyog a fehér egyenruhától élesen elütő fekete arcával, mintha minden egyes képpel már idős szüleit akarná vigasztalni, akik még ma sem nyugodtak bele legkisebb gyermekük furcsa sorsába. Nem szívesen beszélnek róla idegennek és igy még legjobb barátai, volt osztálytársai sem igen tudják, hogy Klein Eleket hová sodorta szülővárosából ez a szeszélyes élet. Az Atlasz-hegység sziklái közt Legutóbb egy Franciaországból hazajött nyiregyhází fiatalember beszélte, hogy Párisban egy most leszerelt magyar légionárius sokat mesélt neki a szívós nyíregyházi gyerekről, akivel először Algírban találkozott össze. Mondta, hogy m<nt intelligens elemet, a tisztjei mindenütt megbecsülik. Tudtával azonban már nincs Saidában, pár hónappal ezelőtt Marokkó északi határszélére, az Atlaszhegység sziklái közé vezényelték kevesed magával, hol akkor valami törzsi nyugtalanság voit. Ezen az istentől-embertől elhagyott vad vidéken tényleg keserves napokat élnek át s még irni sem igen tudnak. A hajdani textilmérnök itt szanitészí szolgálatot teljesít. Szabolcsiak a légióban Ez a párisi magyar egyébként még egy szabolcsi emberről tud, aki az idegenlégió kenyerét eszi: egy kisvárdai fiúról, aki már őrmesteri rangra vergődött a francia légióban, abban a hadseregben, amelyről annyi rossz ielirat mondta |már, hogy „katonai csontjain villódzik éjszakánkint az északafrikaí sivatagok holdfénye..." Regi arany fogakat és 14 karatos törött aranyat napi áron veszek Fogászati Laboratórium 13^0-12 Luther-utca 13. szám. A nemzeti gondolat jelében szorít kezet városunk társadalma a vasárnapi Kovács István emlékünnepélyen Vasárnap délelőtt 11 órakor fogja leróni Nyíregyháza hazafias társadalma kegyeletes emlékét a Kovács István szobornál városunk vértanúja, Kovács István nemzetőr főhadnagy iránt, ki a gyászos emlékű kommün alatt ontotta ki ifjú vérét, a ma gyar nemzeti gondolatért. Éppen ezért pillanatra sem halványodhatik el, emléke is kell, hogy minden időben világító fáklyaképen éljen városunk ifjúsága előtt. Elismerés érle a Nytvenek, mely e gondolat istápolását tüzt^ ki évekkel ezelőtt, egyik legfőbb egyesületi céljául s most az értékes Kovács István vándordijak alapításán kívül a Kovács István Bajtársi Szövetséggel karöltve rendezi a vasárnapi ünnepséget. Az ünnepség iránt városszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg, melynek szép sporteseménye lesz a Kovács István kegyeleti staféta, melyet a temetőtől fognak a szoborig futni a csapatok. A verseny sportszerű lefolyása érdekében a staféta ,idejére lefogják zárni a Vay Ádám-u. lés Luther-u. forgalmát. Az ünnepség a sirnál kezdődik, hol a staféta első indulóival a Nyötse 1 elnöke, dr. Klár András megkoszorúzza a vértanú sírját, ezután elindul a staféta és 11 ó. 10 perc körül ér a célba. A szobornál dr. Klár elnök nyitja meg az ünnepélyt, majd a Bajtársi Szövetség képviseletében nagy Kálmán cementgyáros mond emlékbeszédet és osztja ki a dijakat. A dij kiosztás után a csapatok megkoszorúzzák az emlékoszlopot, utána pedig a társadalmi egyesületek helyezik az emlékműre a kegyelet virágszállait. A rendezőbizottságnál már is több társadalmi egyesület jelezte testületi részvételét. A staféták rossz idő esetén is megtartják a versenyt, mig ez esetben az ünnepség többi része az Ipartestület dís ztermében l esz. VÁROSI MOZGÓ. Szombat, vasárnap Zoro-huru első 100°/o-os hangos filmje. Minőségben, formában, kivitelben tökéletes fűzőt, melltartót készit POLLÁKNÉ FÜZŐSZALONJA Egyház-u. 4. (Kerekes palota I. em.
