Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 50-74. szám)

1933-05-13 / 60. szám

Nyíregyháza, 1933 május hó 13. Első évfölyam, 60-ik szám. * Szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal Bethlen utca 1. ^ POLITIKÁI NAPILAP Előfizetés 1 hóra 2 50 P, Negyedévre 7'50 P Postatakaréki csekkszám 47139 Telefon 77. Köztisztviselőknek 20 százalék engedmény. A szabolcsi tanítók kenyere volt a tegnapj közigazga­tási bizottság ülésén az elő­kelő szellemű urak komoly gondja, amelyet a kir. tan­felügyelő szerető testvéri szive, megértő, okos ma­gyar lelke állított be a ta­nácskozás programmjába. Arról volt szó, hogy uj helyzetet kell teremteni Szabolcsban a fizetésük­höz évek, hónapok óta nem jutó felekezeti tanitók döb­benetes sorsában. A kir. tanfelügyelő taní­tóinak mindennapi kenye­rét akarja biztosítani igaz­ságos, szociális uton, mert tudja, hogy hazafias tan­felügyelő kötelessége ezt diktálja, mert tudja, hogy a magyar iskola alkotó munkájának fundamen­tuma a tanitó békéje, lelki nyugaima, munkakedve. A kir. tanfelügyelő jól­látta azt a heroikus tűrést, amellyel a szabolcsi taní­tóság pompéji katonaként tartott ki a vártán a nyo­morgás gondesőjében is. De jól tudja azt is, hogy az emberi erő összerop­pan, ha végsőkig kimerül és tudja, hogy az össze­roppanó tanítóval, iskolá­val összeroppan a nemzet gerince is. A kir. tanfelü­gyelő komoly javaslattal jött, a közigazgatásban tisztán látó szemmel fogad­ták és meleg magyar szív­vel. pártolták. Örülünk ennek a köz­igazgatási szellemnek, a munka, az áldozat épitő szellemének és azt mond­juk, bárcsak évekkel ez­előtt, a baj első jelentke­zésekor hasonlóan gondos­kodtak volna a magyar tanitó sorsáról. Akkor nem fejlődött volna ide a tanitó családját, kékességét alá­ásó nyomor. De jobb későn, mint soha és bizakodón köszöntjük a tanitó kenye­rét, a nemzet lelki asztalát mentő szellemet. Sírjon fel zokogó fájással min­den, ami magyar, ami ősi szép­ség a füzes Tisza partján, az álmodozó nyírfák borongásában, a nyíri akácok suttogásában, a homokhalmok pasztelljében a szabolcsi föld misztériumában, Nyíregyháza régi zsalus házai mentén és muskátlis kertjeiben: meghalt ennek a földnek fénylő szellemi koronát viselő fejedel­me, meghalt az utolsó magyar romantikus, az első mély szim­bolikáju muzsikusa a magyar szépprózánk, meghatt Krúdy Gyula. „A vörös postakocsi" a májusi gyász feketéjébe borult, fekete tógás halál ült bakjára és viszi a szabolcsi Szinbádot ab­ba a vtlágba, ahol Bessenyei szelleme áll testőrséget, ahol Benczúr ecsetje varázsol rózsá­kat a kárpitra, viszi a halhatat­lanság ragyogó tündérkertjébe. „A vig ember bús meséje" ez, a Nagy úr intése, amelynek ár­nyéka csodálatos gesztusokban ott vonaglik rejtelmes, borzon­gató, viziós soraiban. Ködbe távozó alakját égő fájdalommal nézi a magyar iróvilág, a magyar újságírói kar, a magyar szellemi élet minden számottevő, minden öntudatos küzdője, halálával a magyar kuliuréiet egy csodálatos szin­pompáju, keleti varázsu alkotó munkása vész el pótolhatatlanul. Egyéni képzelet szivárványos játéka, festőisége és muzsikája vész a távolba az ő halálaval. amelyben legtöbbet szülőföldje, Nyíregyháza, a Nyírség sirat, hisz ennek a földjében, tájai­ban, nemes uraiban és egy­szerű embereiben olyan sajá­tos világnak inkarnációja volt. Itt élte gyermekkorát és szülő­városa most tervezte, hogy ut­cát nevez el róla. Itt szőtte ró­zsás álmait a Kossuth gimná­zium diákjaként, itt pattant bim­bóba álmodó lelkének költői ereje, itt jelentek meg első Írá­sai a Nyirvidék hasábjain. En­nek a földnek lelke él lobogó lánggal írásának minden be­tűjében, stílusának hangszere­lésében- Mindig mohó vágya­kozással gondolt, üzent haza, és könnyes mélázással járt a régi utcákon, ahol egykor édes­alyja, Krúdy Gyula járt a sza­badságharc tüzének szent he­vületével. A város centenáriumán nyir­egyházi diákkoráról irt emléke­zését olvasta fel és utoljára a nyiregyházi repülőtér avatására érkezett gépből szállt az áldott szülőföldre—, amelyet gyermeki szívvel szeretett mindhalálig és amelynek ege és földje ott tük­röződik müveinek patakjában kristályosan és színesen mind­örökké. * Krúdy Gyula 1878-ban szüle­tett Nyíregyházán. Tanulmányai befejezése után Debrecenben és Nagyáradon ujságiróskodott, majd 1896-ban a fővárosba köl­tözött és a Pesti Napló, a Ma­gyarország, Az Újság, később valamennyi nagy napilap, igy különösen a Magyarság mun­katársa lett- Novellái, regényei, rajzai, elmélkedései a megyei élet, a kisvárosi, falusi társa­dalom lelkét idézték. Stílusának sajátos ize és muzsikája szug­gesztív erővel fogta meg a szi­veket, Legnépszerűbb könyve a Szinbád ifjúsága és Szinbád utazásai címűek, a legnagyobb sikert arató müve A vörös pos­takocsi, amelyben nyiregyházi ifjúságának szelleme lobog li­dérces -énnyel. 1914-ben dísz­kiadás jelent meg müveiből. * Krúdy Gyula ma délelőtt 8 és 9 óra között 55 éves korá­ban Budapesten hirtelen elhunyt. Halálának körülményeiről a kö­vetkezőket jelenti a Magyar Tá­virati Iroda. Krúdy Gyula halálát szívszél­hűdés okozta. Ma reggel 7 óra­kor ébren volt, hozzátartozói szobájából neszt hallottak, majd később csend lett a szobában. Nem mentek be hozzá, mert tegnap este megkérte a család tagjait, hogy ne költsék fel ko­rán, csak 10 órakor akar fel­kelni. Délelőtt háromnegyed 10 órakor nyitottak be a szobájába s megdöbbenve látták, hogy ágyán mozdulatlanul fekszik, árcán a redők elsimultak, nyu­galom honol rajta, csupán két nagy álmodozó szeme mered előre, mintha megérezte volna, hogy a végtelen kapui nyílnak meg előtte. Tegnap este az ágyában ol­vasott. A leégett gyertyából arra lehet következtetni, hogy körül­belül 10 óra lehetett, amikor eloltotta a gyertyát. Mellette volt az a könyv is, amely utol­jára volt a kezében Kezelő­orvosa megállapította, hogy a halál szívszélhűdés következté­ben, reggel 8 és 9 óra között következhetett be. Krúdy Gyula az utolsó évek­ben sokat gyengélkedett. Kissé keserűvé tette az ütőérelmesze­sedésével járó sok baja. Leg­jobban íróasztala mellett érezte magát, ahol egy pohár bor és cigaretta mellett álmodozott re­gényeinek alakjairól s itt Íro­gatta elbeszeléseit, amelyek a fővárosi lapok hasábjain jelen­tek meg. Lelke gyakran szállt vissza a Nyírség tájaira, ahon­nan regényének legtöbb alak­ját vette- Az álmodozó szemek most már örökre lecsukódtak. Temetésére vonatkozólag még nem történt intézkedés. Ma délelőtt minisztertanács volt A kormány tagja ma délelőtt Gömbös Gyula miniszterelnök elnöklésévei minisztertanácsot tartottak. Kállay Miklós földmi­velésügyi miniszter a földbirtok­rendezéssel kapcsolatos több kérdésről számolt be, Fabinyi kereskedelemügyi miniszter pe­dig a cseh magyar kereskedelmi szerződést ismertette, bejelentve azt, hogy a teljes befejezés már csak technikai kérdés, amelyet Prágában fognak megoldani. Ezután kisebb folyó ügyek tár­gyalására tértek át­fby Gábort átadták szüleinek Kaposvárott ma délelőtt ad­ták át a detektívek Iby Gábort szüleinek, aki ismételten is ki­jelentette, hogy semmiféle ame­rikai párbaja nem volt, csupán meg akart szökni hazulról az idegen légióba­időjárás. Változékony, hűvös idő vár­ható, sok helyütt esővel s élénk északi légáramlással. Ára 10 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom