Nyírvidék, 1933 (54. évfolyam, 26-47. szám)

1933-02-15 / 37. szám

Nyíregyháza, 1933. február 15. » Szerda EbIV. évfolyam 37. sz táeSfciflfcaw érmk ÍMtirfcwo Hétkai : Ssr !w2l»it - ^ííw ? p s® i, : Iss-Áííiteiias. & L, vMűmamt fel I. JÖŰA BL5& vsarsc k. amoo* • w»8 es kiadóhivatal címe száat. — Telefor.xzarr. : I lő. ; uiK4*rWtt is felvesz. R- tKI-n-u. 2. |ászpompdofil temették el ma déletott Apponyi Albert grofot Százezer főnyi tömeg kísérte utolsó útjára a nemzet nagy halottját Budapestről jelentik: Soha nenj látott embertömeg hul'ámzik a fő­város utcáim. Amerre csak n-éz az ember, mindenfelé hú'lámzó feke­teség árad szét, a terek, sétányok, mellékutcák csak ugy omtják ma­gukból a száguldó, rohanó aUókat, emberáradatot. A város szivébe vi­vő villamosok zsúfoltak, ember em­ber hátáin tolong a perronokon, ko­csik belsejében, pályaudvarok kör­nyékén. Valahogy meglátszik a magyar főváros utcáin az, hogy ma gyász, napot ül. Az emberek arca, rjbája, beszéde, járása, a gyászlolx>gók sű­rű tömege valahogyan eltér a meg­szokottól, a mindennapitól... Ugy tűnik fel a borongós kora­reggeli ég is, mintha gyászlepellel lenne bevonva, s amikor kibugy­gyan az első napsugár, az aí érzé­se támad az embernek, mintha en­nek a napnak az első sugára is az országház kupolacsarnokát keresné fel először, ahot a magyar nemzet lehanyatlott legfényesebb csillaga, Apponyi Albert gróf nyugszik, hogy glónát fonjon nemes feje fölé a n nak, akit ma minden ember -<J ;riat, akit ma az egész világ gyászol... Már a korareggeli órákban rend­kívül élénk és mozgalmas \olt az országház környéké. Jókor megin­dult a zarándoklás, Budapest min­den rendű és rangú népe ott Szo­rongott a hatalmas épüHeit e.'őtlt, mindannyian helyet akartak biztosí­tani maguknak és látni akarták azt az impozáns megnyilvánulást, mellyel a nemzet körülveszi és utol­só útjára kiséri nagy fiát. Beint a kupolacsarnokban kilenc óra felé már mozgalmas élet mutat­kozik. A rendezőség sürög-forog, azon fáradozik, hogy a gyászoló családnak, rokonságnak, a kor­mánynak, főhercegi családoknak és külföldi követeknek, valamint a hi­vatalosan meghívott előkelőségek­nek kényelmes helyet biztositson. A rendezőség élén ott látjuk: Bárczy István miniszterelnökségi ál­lamtitkárt Rakovszky Ivánnal és Putnoky háznaggyal az élen. Lassan egybegyűlnek a meghívott előkelőségek ,mindjobban benépe­sedik a kupolacsarnok. Minden l>e­lépőnek a tekintete a ravatalra té­ved ... Könny csillog a szemék­ben. .. A koporsó alig látszik ki a ko­szorúk tömkelegéből. Megkapó az özvegy koszorúja, egy hatalmas ba­bérkoszorú, a felírásból csak eny­nyit tudunk elolvasni: »... a sirig g és azon túl is Klotüd«. Egymás mellett vannak a gyer­mekek: Györgynek és Máriának, valamint a koporsó közepén Ottó királyfinak és Zita királynénak a koszorúi. A koporsó elejénél a Kormányzónak, Mussolininek. Jó­zsef és Albrecht főhercegnek, a kormánynak és Jászberény város­inak a koszorúi vannak elhelyezve­A ravatal előtt nyugszanak bársony párnákon az elhunyt kitüntetései: a Lipót és az aranygyapjas rend aiagykeresztjei, valamin; a számta­lan bel- és külföldi kitüntetés,.. Nemsokára megérkezik Serédi Jusztinián hercegprímás is kíséreté­vel. Elfoglalja a számára fenn'ár­tott hely. t. Tőle jobbra a gyászo'ó család, Apponyi György és Mária gyermekei, Pálffy Ferenc gróf, az elhunyt veje, Apponyi Ká­rolymé és a püspökök foglalnak he. lyet. Baloldalt van a kormányzó helye, fenntartva, melle, te az egyik o'da­lon Boris királynak, a másik olda­lán pedig Miklas köztársasági el­nöknek, illetve azok képviselőinek a helye van kijelölve. A teremben a meghívottak közül már mindenki jelen van. Gömbös Gyula miniszterelnök jobbján és balján a képviselőház és felsőház elnöké\ el várják a kormányzó érke­zését. A miniszterek teljés számban meg jelentek, ott látjuk Kánya Kálmánt, az uj külügyminisztert, Kál'ay, Fa­binyi, Lázár és Imrédy minisztere­ket, a képviselőket nagy Számban, Vértes Istvánt a kabinetiroda főnö­két, vitéz Kárpáthy Kamillót. a hadsereg parancsnokát, továbbá az államtitkároknak és miniszteri taná­csosoknak fenntartott páholyokban számos vezető főtisztviselőt. A diplomáciai kar is teljes szám­ban képviseltette magát. Egymás mellett foglalnak hefyet a svájci, cseh* amerikai, a brazíliai, jugo­szláv követek, Colonna herceg, az olasz követ, aki Mussolini hata mas koszorúját hozta, a spanyol, holland ügyvivők és katonai attasék. A notabilitások élén megjelent Albrecht főherceg, Sztranyavszky Sándor a nemzeti egység pártjának elnöke. A ravatal körül helyezkedett ei Jászberény város 25 tagú küldöttsé­ge is, a többi jászberényi kiküldöt­tek nem tudtak bejutni a kupola­csarnokba, hanem mintegy kétszáz­ötvenen kint, az országház elő.ti té­ren helyezkedtek el. Tíz óra előtt két perccel éles kürtszó harsain fel, jelzi a "Kor­mányzónak az érkezését. A Kormányzó szárnysegédének kíséretében ellépett a díszszázad előtt, nemsokára fölhangzik a Bu­dai Dalárda Himnusza, a kormány­zó kíséretével a bejárat felé tait. A kapunál Gömbös Gyula miniszterel­nök siet a Kormányzó elé Wlassits Gyula báróval és A'mássy László val, majd bekísérik a kupolacsar­nokba, ahol néhány pillanat múlva néma csend táma'd es Jr.egszólaii egy ér; es hang, Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás megkezdi a gyászszertartást. Az első szavak után megrázó hangok szállnak a magasba, a Köz­ponti Papnevelő Intézet növendékei Koudela Géza dr. zeneigazgató ve­zetésével belekezd nek a megrázó gyászénekbe: Circum dederuint me ... Itt-,ott halk zokogás vegyül az énekbe. Ezekben a percekb. n min­Gömbös miniszterelnök danki /átérzi a gyászos szavaknak az értelmét, megrendülnek a lelkek s a megjelentek arcán végigfut a könny... Apponyi Albert utolsó végtisztességén mindenki sir, most . tudják csak igazán, hogy a nem­zet milyen nagy és pótolhatat 'an ér­téket vesztett Apponyi Albert gróf­ban. Az ének végeztével Magyaror­szág miniszterelnöke, vitéz jákfai Gömbös Gyula 'ép elő és megindul­tan mondja el egyszerű szavakkal beszédét. Ezen a beszéden érezni lehet, hogy a magyar kormány el­nöke ebben a szent és örökké felejt­hetetlen pillanatban nem szónokla­tot akar mondani, s kerüli a cifra szóvirágokat. Azok a mondatok és szavak, melyek ajkáia tolódnak, a szív szavai, látszik, érzik rajtuk a mély fájdalom, s az előbuggyanni akaró könnyeket csak a katonaem­ber kemény önuralma tarija vissza. A miniszterelnök a következőket mondotta : Nagyapponyi Apponyi Albert gróf ! Nemcsak a család, az országgyű­lés két háza búcsúzik Tőled: bú­csúznak és gyászolnak millió ma­gyarok. Nemcsak ezek a gyertyák égnek itt koporsód körül, hanem azok is, amelyeket a nemzet tart kezében, minden magyar kezében egy-egy gyertya ég a hála és imádság fé­nyében. A Te életed hosszú élet volt. Történelmi korokat átfogó élet, küzdelmes nemzeti élef ! Amikor bölcsőd ringott, a nem­zet v érzivataros idők előestéjéin állt. Kisgyermek voltál, amikor a sza­badság, függetlenség jelszava vi­harzott és ifjú korodban, az elnyo­matás után Deák Ferenc bölcsessé­gét és tanítását láttad és hallottad. És amikor Kossuth Lajos meg­halt. Te voltál az, aki a nemzet ne­vében felzokogott a nemzet nagy halottjának emléke körül. Össze tudtad egyeztetni a dinasz­tia és a nemzet érdekeit, őszinte szószólója voltát a magyarság ügyének és ha kellett, síkra szálltál a magyar önállóság küzdelmében a nemzetért. Küzdöttél a Nagy Mo­narchiáért, de gondolatvilágod ten­gelyében az öncélú magyar nemzet gondolata rejlett. Magyar voltál, reaiekbe foglalt magyar ! Küzdöttél és szenvedtél ezért a nemzetért. Odavarázsoltad elé az álmok álmát : az erős Ma­gyarországot ! A világháború után Te sem érted meg azt. Vándora, apostola, fáklyavivője voltál a magyar gondolatnak, a má­gyar igazságnak I Nemzetközi fórum figyelte orgo­na búgású szép hangodat ! Ervelé­sed súlyára elismerték és keü, hogy elismerjék : sok igazságtalanság történt ezzel a nemzettel, ennek a nemzetnek joga van az élethez. En­nek a gondolatkörnek Te voltál az igazi reprezentánsa, Te voltál a leg­erősebb, a legnagyobb magyar kö­zöttünk. Amikor mint szálfa a világszáifa­erdőben, lezuhantál, akkor is ke­gyes volt Isten Tehozzád. Halálod­dal is hasznára voltál egy egész nemzetnek. Nagyapponyi Apponyi Albert gróf I. Odavarázsoltad a genfrégne a ket­tős keresztet és & hármas halmot, a nemzet igazságát és a genfi tó körül visszhangzik a Te hangod, a ma­gyar igazság köv etelése és optimista lélekkel reménykedhet ez a nemzet Ara IO íillér Gömbös miniszterelnök elbúcsúztatja Apponyit

Next

/
Oldalképek
Tartalom