Nyírvidék, 1933 (54. évfolyam, 26-47. szám)

1933-02-14 / 36. szám

Nyíregyháza, 1933. február 14. % Kedd InlV évfolyam 36. sz Nyílt levél Milotay István országgyűlési képviselő, főszerkesztő úrhoz Kedves Barátom !. Elnézésedet kérem, hogy csaknem egy esztendeig válasz nélkül hagytam a hozzám intézett klasszikus szépségű nyilt leveledet. De egyrészt lustaságom, másrészt pedig azon érzésem, hogy levelem korántsem lesz kellő válasz nagyszerű soraidra, mi/ndig elriasztott a válasz megírásától. Mély sajnálattal vette tudomásul az egész város közönsége: és közöttük én is, hogy a gonosz influenza járvány Téged sem kímélt meg és emiatt nem jöhettél el öreg diákpajtásaid közé. Pistám, Pistám ! Reméljük, hogy nem komolyabb természetű ez a betegség, mint az, amelyik annak idején a jó öreg Lsffler Samu, vagy Porubszky Pál tanár urak óráitól sokunkat visszatartott. Pedig hidd el nekem, hogy igen nagy szzeretettel vártunk magunk közzé. Ugy gondoltuk, hogy csakugyan magunk elé tesszük a poharat, mely a régi késnyítogató vinkó helyett a Nyírség kellemes zamatú borát tartalmazza és tényleg nem azért fogjuk a bort inni, hogy a pohár kiürüljön, hanem •azért, amint azt Te mondottad : »hogy a kis arany tükrén keresztül az idők végtelenségébe lássunk és viasza tudjuk idézni lelki szemeink elé drága és soha vissza nem térő ifjúságunkat.« ' Azt reméltem, hogy fölolvasásod után, a még — Istennek hála ! — életben lévő öreg tanárainkkal, Vietórisz Józsi és Moravszky Ferenc bátyáinkkal, valamint néhány öreg és öregedő diáktársainkkal a Korona éttermének egy zugában öszszeülünk meghitt beszélgetésre. Meg fogjuk néhány pillanatra állítani az idő rohanását és emlékeinkkel visszaszállunk az elmúlt aranyos drága szép ifjúságunk idejébe. Azt kell azonban látnom és éreznem, hogy a mostam rohanó idő, amelyben az emberek nem érnek rá az élet igazi szépségét élni, fizikailag Téged is elkapott. Nem vagy képes Szakítani magadnak néhány napot, sőt talán még néhány órát sem, hogy velünk együtt visszaszáll j az elmúlt szép időkbe. Ugy érzem, hogy a Te minden szépért és tnemesért rajongó ideális lelkedet is elkapta a futó emberáradat, amely oly igen kevés örömet tud szerezni a benne élő ' és sodródó embereknek. Pedig igazad van ! De sok mondani valónk lett volna egymásnak. Elbeszélgetni arról a csekély kis ha r miau: esztendőről, amely idő alatt annyira meg' csúnyult ez a mostani világ. Elbeszélgetni arról, hogy itthagytak bennünket azok, akik még ismerték a régi, igazi életet, sőt nemcsak Irta : Dr. BENCS KÁLMÁN. hogy ismerték, de élni is tudták azt. Hányszor eszembe, jut, hogy milyen más volt a régi é et. A mi elköltözött öregeink milyen szépen, teljes harmóniában élték le életüket. Mily boldog megelégedéssel ültek ebéd utáni fekete kávéjuk mellett és volt idejük a szürkekékes finom szivarfüst mellett nemcsak a jelent, de az elmu't idők szép emlékeit is felidézni s délutáni szieszttájukat néhány kedves adomával fűszerezni. Beh sokat beszélhetnének a Ferenrziek terén lévő régi Neisidler étterem belső szobájának fa'at. Hányszor hallgattam és figyeltem, mini fiatal jogászgyerek, mikor boldogult Kdesanyámmat ott ebédeltem a régi el'enzék nagy férfiaitnak kedélyes, tréfálkozó, talán néha finoman csipkelődő beszélgetéseit. Hányszor hallgattam néma csendben az asztalfőn ülő és a daliás kuruc időket nagyszerűen ismerő fehérszakállú Thaly Kálmán szavait. Vagy a mindig kis fekete selyemsapkát viselő öreg Sághy papa taaiári okfejtéseit, avagy Eötvös Károlynak Holló Lajossal folytatott nagyszerű vitáitHangulatossá és feszültté vált a feketekávé ttáni vita, ha a régi Sándor-utcai országgyűlés házából az ülés berekesztése után odajöttek a fiatalabb és temperamentumosabb ellenzéki képviselők, mint Barabás Béla, Polónyi Géza, Bartha ödön és a hatalmas nagytermetű Kubik Béla, kik fölkeresték a caffanát. amint azt Pichler Győző annak idején elnevezte. Derű és mosoly vonult át mindenkinek az arcán, mikor az ajtó fölnyílott és azen belépni látták a mindenki »Sipuluszát«, a mindig jókedvű, humoros és aranyos Rákosi Viktort. Hol vannak ezek a boldog idők és hol vannak ezek a nagyszerű embertípusok ? Mindig az volt a lelki benyomásom, mikor ezeket az öregeket szivarfüst mellett beszélgetni hallottam, hogy a magyar faj minden lángoló temperamentuma meLlettis elhozott magával Keletről egy bizonyos lelki nyugalmat, amelyik talán egy ebéd utáni beszélgetésben éli ki magát. Azt kérdezted a legutóbb hozzám intézett soraidban, írjam meg Neked, mint aki a legjobban ismeri a város közönségén-ek felfogását, hogy mi legyen az előadásod tárgya. Én iirra kértelek, hogy beszélj a régi nyíregyházi időkről és emberekről, mert jól esik, ha a mai rohanó és mindent eltipró időkben a régi kedves szép napokat valaki, de különösai Te, kinek arra Istentől megáldott tehetsége és szónoki készsége van — előttünk újra meg újra felidézi. Egy ilyen meghitt beszélgetésre gondolunk mi mindnyájan,. A régi Nyíregyházáról, mert bizony ez is az idők múlásával nagyon megváltozott. Reggelenkint még látni a zsinóros, kékruhájú, öreg gazdáinkat, kik a kora reggeli istentiszteletről mennek hazafelé. Télen elvétve látunk egy-egy cifrán kivarrott szűrt, vagy gubát, de hála a mindenható Istennek, még sűrűn láthatod az öreg, rézkapcsos és bőrbekötö't Tranosciust (énekes könyvet), amellyel együtt megtartotta e nép nagyszerű erényeit, az istenfélő vallásosságot, józan életét, szorgalmát és csodálni való takarékosságát, amely kiváló tulajdonságok tették oly fejlődőképessé városunkat és egy valóságos mintakertté egész határunkat. Kedves Barátom ! Mi mindenről el tudtunk volna mi beszélgetni. A régi időkről és a régi emberekrőlMily nagyszerű magvetéssel készítették elő elődeink e város fejlődését. Mert bizony kedves Pistám, a magvetés ott történt, a régi római katholikus paróchia kis kulcsos, zöld lócáján, ahol együtt látta ü'ni a város lakossága Bartholomeidesz János, Verzár István, Lukács Ödön és Fekete Pista bátyáinkat, mint a különböző felekezetek papjait, akik szemléltető pé'dáját adták, hogy miként kell egymást az embereknek megbecsülni és miként kel' az igazi krisztusi szeretetet gyakorolni. Gyönyörű termést nyújtott a város egész lakosságának e magvetés. És ha elbeszélgettünk volna diákéveinkről, t.ilán a reggel pirkadasa is ott talált volna bennünket, ahova este egy kis tere-ferére leültünk. Előjöttek volna a régi diák-epizódok, azok a kedves, gyermekes csinytevések, amelyekkel nagyszerű tanárainknak, — talán azt írhatnám ide: öreg barátainknak — türelmét tettük aranypróbára. ők nemcsak tanítottak, de főképpen neveltek berniünket, minden igyekezetükkel arra törekedtek, hogy belénk oltsák karakterüket és nagyszerű mivoltukat. Mintha most is látnám Maitinyi József kedves igazgatónkat, derűs és kiegyensúlyozott életébői fakadó örök mosolyával. Mintha most is liallanám korho.'ó, de amellett a diákokat becéző szavait: »kedves »ramöcsém« és azután jött a többi, amely szavakkal igyekezett a gondjaira bízott diák lelkét a maga harmónikusan szép énjével hasonlóvá felnevelni. Mintha most is látnám az öreg Alma Mater udvarán a zúzmarás, havas időben hógolyózó fiatalságot, amidőn PorubSzky tanár úr lakásából az iskola épületébe visszatért és egy-egy hógolyó véletlenül téli kabátján hagyta a nyomát. Nem csinált belőle semmi nagy casust, pedig talán gondolta és sejtette, Irogy az apró csinytevő diák kezeiből kifutott hógolyó nem tévesztette el a kicsiny kar célirányítását. A mai fiatal nemzedék el sem. tudja képzelni, hogy ki volt mindnyájunknak és a régi világnak Jósa Andris bátyánk, ki aranyos humorával, óriási tudásával, szellemének csillogtatásával mindig jókedvet tudott teremteni maga körülés. két kézzel szórta Szét európai nagyműveltségének kincseit a fiatalokközé. A nyíri szép estéken nem hallgatják már a mai nyíregyháziak Benői Gyula hegedűjének síró és. mélabús hangjait. Hej, pedig abban az időben nem volt oka búsulni és szomorkodni a magyarnak, nem úgy ,mint most. 4 A szép és régi hangulatos. diákmajálisok is elvesztették gyönyörű varázsukat. Gondold csak meg, kedves Pista barátom, a sóstói öreg tölgyek által beborított úton, a majális napján nem haladnak végig a | vármegye minden részéből bejövő ' szebbnél-szebb négyes és kettős fogatok és nem röpítik a szabolcsi tüzesvérü paripák a mulatni és táncolni vágyó szép asszonyokat és leányokat. Villanyos vasúton járnak ma a majálisra. Elmaradtak a majáiisi napot megelőző rendezői megbeszélések, elmaradt a nyitott táncterem zöldgallyas és lampionos földíszítése,, tnincs, aki megfesse a kisdiákok által megbámult táncrendet. Elmaradt a szerelmes diákok várva-várt fraincia-négyes rendezése és elmaradt a csárdás. Ittt van a villamos vasút, a sóstói nagy bálterem, a foxtrottt, a bigin és főképen a nagy gazdasági válság... Szerettünk volna mindezekről Veled hosszan, sokáig, nagyon sokáig, talán a reggeli pirkadásig elbeszélgetni. Azt hittük, hogy elhozod közibénik a jókedvet, főként pedig a bizakodást és a reményt, hogy nem kell már nekünk, öreg diákoknak sokáig vámunk a magyar hajnalhasadásra. Mindezektől megfosztott bennünket a gonosz és csúnya influenzajárvány. De Te, kedves Pistám, ismered Nyíregyháza őslakosságának a nyíri földhöz való görcsös ragaszkodásátÉppen oly görcsösen ragaszkodunk mi is Tehozzád és ahhoz az estéhez, amit Veled együtt nyíri vinkó és kellemes szivarfüst mellett el ákarunk tölteni "és ha most nem sikerült is Téged idecsalni, úgy elhozunk jövőre erőszakkal. A viszontlátásra ! Ara ÍO íillér