Nyírvidék, 1933 (54. évfolyam, 26-47. szám)

1933-02-05 / 29. szám

JNílfíftYIDEJL 1933. február 5Uzoni Jenő postafőfelügyelő nyugdíjba ment A postavezérigazgatóság elismerése ...A rohanó időt egy pillanatra megállásra keli szorítanunk, hogy bucsut mondhassunk annak a férfiúnak, aki hosszú 12 éven keresztül vezette a nyíregyházi 1. és 2. sz. postahivatalokat a szakember biztos kezével és az érző ember nemes lelkültével. Uzoni Jenő m. kir. postafőfelügyelő, hivatalvezető 1933. évi február hó 1-1 hatállyal nyugdíjba ment, hogy lioszszu, de szép 40 évi szolgálati idő után, a jól megérdemelt pihenés kedves perceit élvezhesse. Uzoint Jenő talpig hivatalnokember és a vezetésre rátcrmet? egyéniség volt, aki mindig meg tudta találni a rideg paragrafusok között is a kivezető utat. A xsziv embere)) \olt, akinek hivatalvezetői külseje alatt is a melegem érző szive dobogott. Ha egy minden tekintetben kifogástalan postásra gondolunk, akkor önkénytelenül is Uzoni Jenőre kell gondolnunk, aki mindvégig a postálkodás szeretetének ihlejtfényében ragyogott, s előkelő ielkiségü életében a haza, a hivatal, a kartársak és a család szeretetének önzetlensége volt a legfőbb tényezőHivatali munkájában nincs sehol semmi myoma a mulasztásnak és a torzóinak. Uzoni Jenő egész ember és talpig postás volt, akiinek minden elgondolását a végtelen ügybuzgalom és kivitel számszerű pontossága jellemezettEzek — a hivatali életéről is kivillanó — nagyszerű tulajdonságok •mindmegannyi drága kövei Uzoni; Jenőnek, akit ezután már nem fogunk látni szűkebb családunk, a nyiregyházi posta főnöki székében, akiinek simogató Szavait már ,nem fogjuk többé hallani, akit, hogy ugy mondjam, mint hivatali főnököt már örökre elvesztettünk. Ám a változhatatlanba bele kell törődnünk. Ez a sors... ez az Élet amelynek fordulatait gyakorta nem is értjük, inem is érthetjük, de vigasztal az a tudat, — és erről megvagyunk győződve, — hogy Uzoni Jenő nyug. postafőfelügyelő is éppen olyan szeretettel gondol ránk, mint amilyen szeretettel a szivünkbe zártuk őt és elmúlhatatlan szép emlékét. A régiek mennek, az ujak jönnek, mint ahogy ezt Pósa Lajos is megénekli egyik szép versében: : i ! 1 Illan az élet, a rózsa lehull, A dal is elszáll nyomtalanulUj Ivadék szánt egyre tovább, Szántja a költő szive porát. Átérezzük ezen verssor mély értelmét és megnyugszik zaklatott lelkűink... S a búcsúzás pillanatában, könnyes szemmel is csak azt tudjuk suttogni, kedves jó főnök ur, Isten veled!... Isten veled !.-• * A nyiregyházi 1. és 2. sz. m. kir. postahivatalok személyzete foTyó hó 2-án teljes létszámban jöttek össz; az ipartestület székházálnak dísztermében, ahol meghitt és bensőséges társasvacsora keretében búcsúztak el Uzoni Jenő m. kir. postafőfelügyelő, hivatalvezetőtől, aki hosszú 11 évein át kiváló vezetője atyja és irányitója volt a postahivataloknak, kit a felsőbbség 1933. évi február hó i-ével nyugállományba helyezett s ineki kiváló szolgálatainak jutalmául elismerését fejezte ki. A bankét szorosan vett postás családi körbon folyt le, s az első felköszöntőt, — ami egyben bu.psu is volt a szeretett főnöktől — Kovács Ákos postafőfelügyelő, főnöklieiyettes momdotia a tőle megszokott precizitással. Miniden Szava a sziv szava volt, s bizony, beszéde alatt inagyon sok kartárs és kartársmő szemében könny csillogott, zálogául a végtelen szeretetnk és a fájdalmas búcsúzás érzéséinek. Beszéde végén egy értékes aranyórát és láncot nyújtott át Uzoni Jenő volt főnöknek az egész személyzet őszinte megbecsülésének és szeretetének aj án dékaképen. Felemelő és megható percek voltak ezek, s az értékes beszéd soksok mondata még sokáig fog élni szivünk mélyében. Az altisztek részéről Raj tik Antal helyi csoportelnök keresetlen szavakkal tolmácsolta a szivük mélyéről feltörő lángoló szeretetet, majd Va^ptníta János postaellenőr emelkedett szólásra és költői szépségű fnély értelmű beszéddel köszönti a kedves, mosolygós arcú főnököt, aki nemcsak szigorú főnöke, de végtelen jóságú atyja volt a nyíregyházi postás családnak. László Lajos a pyiregyházi altiszti mozgópostások ragaszkodását biztosította" a jó embernek: Uzoni Jenőnek. Végül Wohlmann Károly ny. postafőfelügyélő köszöntötte keresetlen, de szép szavakban Uzoni Jenőt, aki mint fiatal postás az ő kezébe tette le a hivatalos esküt. A szivbőljövő szép szavakra Uzomli Jenő válaszolt klasszikus szépségű búcsúbeszéddel. Szavai a sziv húrjait rezegtették meg s egész pályáját vázolva, őszinte szavaktel festette meg az ő nemes lelkűkét, érző, atyai szivét. Megköszönve a személyzet végtelen ragaszkodását, elérzékenyülve vett mégegyszer bucsut második családjától — a nyiregyházi posta személyzetétől... Ezután rázendített a cigány, s a meghitt társaság záróráig maradt együtt, hogy szivét és lelkét mégegyszer kitárja búcsúzó főnökének, kinek emlékét drága ereklyeként fogja megőtizini s őtet elfeledni soha nem fogja!... , Radvmyi Sándor. á Város! Dalárda vigestélye a legfényesebb erkölcsi és anyagi sikerrel zárolt Az idei hirdetett sok farsangi mulatság között a Városi Dalegylet műsoros táncestélye minden tekintetben jói sikerültnek mondható s ez főleg a dalárda kiváló Vigalmi bizottságának, éldn Gaái Elek főtitkárral, kifejtett fáradhatatlan és mindenre kiterjedő előrelátásnak tudható be. A műsoros estélyt a daiegyíet a Korona nagytermében tartotta és mire a műsor első szám® niegkez| dődött, a nagyteremben már zsúfolásig volt a közönség. A megjelentek soraiban ott láttuk Énekes János pápai prelátus, kanonokot, a város részéről Szohor P4i főjegyzőt, a hadsereg részéről vitéz Görgényi alezredest és még sokan másokat társadalmi életünk előkelőségei "közül. A műsor első száma igazán szerencsésen volt rftegvííasztva, inert egymagában már az is óriási haPáratlanul előnyös újítás a nyíregyházi pénzintézeteknél megkezdődő ta ka rékbetét

gy űjté3 terén ! Ha valaki pld. havonta IO-— pengő betétet helyez el a pénzintézetek bármelyikénél és ezen takarékbetétgyüjtését a „Fonciére" által bevezetett uj biztosítási módozattal kapcsolatban rendszeresen folytatja, úgy amennyiben pld. a 7-ik hónapban, — amikor még mindössze 70 — pengőt helyezett el, — elhaláloznék, úgy a mutatkozó takarékbetétegyenlegén felül a FONCIÉRE ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ INTÉZET által Ötszáz pengő kerül jogutódainak azonnali kifizetésre. Ha pedig elhalálozása pld. a 14 ik hónapban következnék be, — amikor még tudvalevően mindössze 140-— pengőt helyeiett el, — úgy a mutatkozó takarékbetétegyenlege egyezer pengőre egészíttetik ki ugyancsak azonnal fenti biztosító intézet által. Amennyiben pedig végül ezen valóban szenzációs uj rendszerű takarékbetétgyüjtést pld. kb. 13 éven át folytatja, úgy ezen idő elteltével elérés esetében is, — a közben felgyülemlett kamatos kamatokkal — k ettőezer pengő kerülrésjérekifizeésreazilletőpénzintézstáltal Feateml tett havi 10" - pengő betétegység többszöröse is betétbe helyezhető, — amely esetben természetesen fenti összegeknek is a többszöröse kerül kifizetésre. De mlndezenklvül még a mindenkori takarékbetétegyenlegek fölött az első befizetéstől kezdve mindig fennáll a betétesek szabad rendelkezési joga. Saját és cs ládja érdekében kezdje meg azonnal ezen uj rendszerű, páratlanul előnyös takarékbetétgyűjtést a Nyiregyházi Takarékpénztár Egyesületnél, Nyírvidéki Takarékpénztár R. T.-nál, Szabolcsi Központi Takarékpénztár R.-T.-nál, Nyiregyházi Gazdasági Hitelszövetkezetnél, stb. stb. pénzintézeteknél. Közelebbi felvilágosítás a FONCIÉRE ÁLTALANOS BIZTOSÍTÓ INTÉZET nyíregyházi főUgynöksógónél, Nyíregyháza, Bessenyei-tér 14 Telefon: 4—24. nyerhető. 526-? tást váltott ki a közönségből, hogy mikor a függöny felgördült a dalárda tagjai a színpadon félkörbe* fennállva, középen a katonaz«n«karraf, a kar kiváló karnagya Jakab József megadta a jelt és rákezdték Vincze Zsigmond »Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország)) cimü (minden magyar ember által annyira kedvelt dalt. A darabban előforduló Szóló részt Szatke Sándor a daiegyíet széphangu tenoristája énekelte igazá« művésziesen. A dalárda éneke é* a katonazenekar pneciz együttes* Jakab karnagy igazi nagy zenei tudására vall. A közönség valósággal'tombolt és annyira magával ragadta ez a gyönyörűen előadott énekszám a felle-kesitett közönséget, hogy percekig tartott a taps és él jenkiáltások. Ezt követőig műsoron kivüf volt beillesztve at Országos Magyar Dalosszövetség áltai kitüntetett dalosok részéi* megküldött énmiek és okíeve.ek kiosztása. Az estélynek; ez egy igazán lélekemelő és kimagasló pontja volt. Az első énekszámot ahogy bevégezte a dalárda a függöny ismét Szétnyílott és megjelent a Színpadon Szohor Pát főjegyző, a daiegylef közszeretetben Ü'-ó elnöke, aki meleg bevezető szavakkal köszön tötte az estély közönségét, majd felolvasta a Dalosszövetség leiratát, mely s

zeiint a Szövetség őt bízta meg és kérte fel arra, hogy kitüntetett dalosoknak a leküldött kitüntetéseket adja át. Ezután Szohor Pál főjegyző a tőle megszokott ékesszóiásávai a kitüntetett dalosokat üdvözölte, különösein kiemelte a kitüntetésben szintén részesülő Jakab karnagyot, majd minden kintüntetettnek meleg kézszorítás mei ett mellére tüz'-e az éremjegye

t. Az érmek kiosztása után a kitüntetettek nevében Lyachovits Sándor a daiegyíet agi'is t^gja vá laszolt az elnök beszédére, aki rövid, de tartalmas beszédben, biztosította ugy az Országos Szövetséget, mint a dalárda vezetőségét a kitüntetettek további hűséges és kötelességtudó támogatásáról s majd e beszéde keretében a körű lőtte ál'ó dalárdistákhoz, főkép annaK fiatalabb tagjaihoz intézett íeikesitő, tüzes buzdító beszédet^amit a közönség szűnni nem akaró tapssal és éljetnzéssel fogadottKitüntetésben a következő dalárdisták részesültek: I. 30 éves dalosi működés után ezüst éremben: Jakab József karnagy, Hatvani József, Lyachovits Sándor, Németh Ödön és Szabó Gusztáv. I II. 2o éve

s működés után bronz éremben; Bige Bertalan, Kulin Sándor Lényey Dezső, Prékopa Ist van. Uj] Jenő és Unferdorben Kálmán. III. Elismerő okfeveet kaptak 10 évi működés után Béres András. Estók Sándor és Hoffmann János. A kitüntetett dalosokat a magunk részéről mi »s őszinte s

zivbői jövő jóKivinataikkat köszöntjük hosszú évtizedes működésűk után a megérdemelt kitüntetésük alkalmával. A vigestély programmját ezek után három 1 — 1 felvonásos igen kedves vígjáték és parasztkomédia követte, amelyekben a női szerepeket uzoni Kováts Kató, Szembrá tovics Irma és Fekete Margó, (míg a férfi szerepkört Kiss Béia, Bathárv Béni, Raksányi Sándor és Drenyovszky Pál töltötték be. Ugy a női, mint a lérfi szereplők igazán derekasan állták meg helyeiket és szereplésükkel Szűnni nem akaró tapsvihart váltottak la mindnyájan a lelkes közönségbői.