Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 272-296. szám)

1932-12-25 / 292. szám

1932- december 25. J^IfÍHYlöJÉiL Karácsonyra, Újévre és mindennap legjobb éa lego'csóbb bort Szikszaynál Kallói -u 4. vásárolhat. 6844-4 'án még ilyen gazdag sohase volt. Gondolta. Eljött a karácsony és a vastag, puha hópaiást alatt, mely befö­dött mindent, mintha kisebbek let­tek vo'na a házak. Csak a temp­lomtornya magasodott fel, ammt vállán, magasra emelve tartotta a keresztet. f ' A jégcsapok, mint apró, fehér gyertyák csüngtek alá a z ereszről és a zúzmara ugy vonta be a kert bokrait^ miiitha fehér selyem 1, csip­kés menyasszonyi ruhát adott vol­na rájuk. Minden csillogott a nagy fehérségben. * A "hó pedig még mindig hu'lt és otyan pontosan e^ett egyik kis fénylő csfllag a másikra, mmt mi­kor a kőműves egymásra rakja a téglákat, mintha csak az lett vol­na a céljuk, hogy egymásra hull­va fe épüljön be ölük egy csillogó, hófehér, kristály pa'ota. Az Isteni Kisded fénylő palotája. A toronyóra e'ütötte a hetet és j sötét hajú gyermek, amint fel­nézett a toronyra, angyalszárnyat látott megcsillanni és az égből a csengők szava hangzott te, amit angyalkezek ráztak fáradhatatla­nul. — Jó vo'tam- Gondolta a gyer­mek- Sok mindent fog hozni a Jé­zuska. Azt mondta Anyuka, hogy még tóbbet hoz, mintha otthon fén­nü'ik,.m«rt a bácsi tudja, hogy ne­künk nincs apukák és biztosan "megírta ő is, hogy még többet hoz­zon. mmt amennyit tavaly hozott. . A "sötét, ragyogó Szeriek a távol­ba néztek és a gyermek már látta maga e'őtt a nagy hajasbabát, ígi­hajjai. a n iit fésülni is lehet és a Szép képes könyvet. — Mi 'az, te nem akarsz bejön­ni? Szólt ki a "bácsi 'és sarkig nyit­va hagyta a s zaion, nagy szárnyas ajtaját. A kislány meglepődve állt meg a küszöbön és ne.-n mert belépni, mert félt, ha közelebb megy, talán eltűnik minden a semmibe. Ilyen gyönyörű, nagy fát még sohase lá­tott és hogy megvan rakva min­denné. "és a'atta az a sok játék. £s a csillag ott a tetején é s az a s 0k gyertya. Hogy bírta ei az angyal. — Igaza vo't anyukának, még sokkai szebb, mmt a tavalyi. Gon­dolta a gyermek és közelebb ment a fához, hogy jobban megnézze és hogy végre oda szaladjon, ahogy Szokta és össze szedje á játékokat. De a fefó uton megállt. — Hisz én jó voltam- Rebegte a kis száj, me ;yről eítünt egyszerre az ijedelemtől, az élet színe. És m^gse hozott neküVc sem.nit. Cso­dálkozva az anyjára és a nénjére nézett- Hisz a hintaló, puska, kard, £5ákó mind a -Gyurikáé, a bácsi 'kis fiáé. — Anyukám, nézd, jajdult fei a gyermek és rámutatott a kis fiú­ra. aki kacagva ü't a hintalovon. Nekünk semanit se hozott a Jézus­ka? Hisz azt mondtad, hogy fog hozni? Az anya most már jobban szét­nézett és a karácsonyfa tetején meg látott egy nagy képes könyvet: amire egy piro's ruhás kislány volt festve^ ammt magához öleli aj aranyszárnyu piiangót. De több, kis lánynak való játékot ne.n tu­Szenvedő magyarok karácsonyán Ha nem születtél volna e világra Te égi Gyermek: most kén' megszületned, Most kell angyalok vidám glóriája Viharzúgástól kábult bús füleknek. Ezredéveknek minden szenvedése Orcánkon sápad, szívünkben vonaglik — Boldogság, remény, vágy, hit temetése Reggeltől estig folyton egyre tart itt. Az élet háza jégveremmé d«r medt A fény, melegség messze tűnt belőle, £s tépi, marja a szívet, a lelket A gond-vércsékn.k gyilkos karma, csőre. A sors rettentő, tépő viharába Az öröm széihúllt, mint bomlott kaláris — A föld legdrágább, legszebb muzsikája: Elhalt már itt a gyermek kacagás is. A magyar otthonok sötéten állnak, Mi csillog bennük: az a könnyek fénye — Fehér ünnepein zord, fekete árnyak Ülnek az üres asztal közepére. Ó, most van szükség betlehemi fényre, Most kell angyali meleg béke-szózat! Keserv es advent bús köd tengerébe Mosolyvirágod kis Jézuska szórjad! Most tárd ki édes kicsiny karjaidnak VígaS'.os, forró, meleg ölelését, Most várjuk égi ígés ajkaidnak Fájó szívünkre csurgó drága mézét. Most kell megváltás: Kétség kínja elnyel, Bennünk a halál bús telet me reszket — Adj új hitet megváltó Isten-ember És vedd föl értünk újra a keresztet! FIAK ANDRÁS. dott felfedezni. — És a másik kislányomnak. Gondolta, annak nincs? És fájdal­masan szoru't össze a szive. Majd megszólalt. — Kis]ányom v nézd az a tied! — Az enyém ? Kérdezte. Akkor miért nemi veszed le? Máskor mind­járt evetted! Most megszó alt a bácsi. — Látod, hogy ott van, a tied, majd '.evesszük. É s tovább játszott a gyermekévei "és a kis fiu ajkán felcsendült: <— Gyí... te,.. gyi„, és lovagolt boldogan. A bácsi pedig nézte csil­logó szemmel. <5k 'pedig hárman álltak a más ragyogó, gazdag karácsonyfája a'att árván Összeölelkezve. — Öh miért nemi maradtam ott­hon. Gondo ta az anya. Akármilyen kicsi lett volna <az ajándék, de megszépítette volna a Szeretet és az övék lett volna. Kicsi árváim milyen idegenül álltak itt a nagy csillogásban. — Gyí... te.,, gyi„, Kacagott fel. Gyurika. A kislány odanézett és torkából egyszerre feltört a zokogás. Nem tudott szóim, csak vékony kis teste összerázkódott és felmutatott a fára. Gyurika abbahagyta a fovago­lást és mintha csak tudatára jött volna kis társa nagy szomorúságá­nak és árvaságának. Leugrott a ló­ról és elkiáltotta magát: — Levenni! — A képeskönyv az aranyszár­nyu pillangóval lekerült a fáról és a kislány ott állt a fa alatt egyik kezével szorosan magához ölelte a képeskönyvet, a másik keze pedig mmt egy letört virág csüngött alá. A sötét s zemekbői pedig hulltak a fénylő gyöngyszemek. Egyik a másik után és peregtek végig az alabástrom fehér arcon. És a letört virág, a kislány balkeze, mmt mi­kor a szél jobbra és balra hajtja^ lassan felemelkedett és a gyermek apró ujjai, jnmt apró kis virágszir­mok, végig törölték a pergő gyöngyszemeket. Éjfé'i "Iftiséte kongott a harang­Szava. A kislány a sírástól bedagada szemekkei" aludt a z ágyban és az anya ébren virrasztott és azon gon­dolkozott, hogy rokonai a legjob-. Djnamilius hangszóróval egybeépített 3+1 csöves rádió. Vezérképviselet: Katz Miksa cég Nyíregyháza, Takarékpalota, bat akarták, csak nem ugy sikerült. A nagyobbik kisfány megfordult a párnán és azon töprengett, hogy vaj jön ő m'ért nem kapott semmit! Egy nagy, fénylő aranyszélű csiiiag pedig benézett az ablakon és megnézte a kis cSa'ádot és ai}y­nyiia kinyitotta csillagszemét, hogy egy aranyos^ ezüstös fénysugár hul­lott alá csillagtestéből. Ez a fény­sugár olyan könnyű voft v mint egy drága aranyfátyo'. És ezzel'a fény­sugárral bevonta a sötéthajú gyer­meket. Meleg volt ez a 'sugár, mmt az anyai Szeretet, könnyű, mmt annak a cirogatása és ez a fénysugár kúszott mindaddig, ra'g a kis, fájó Szivet el nem érte és akkor ott maradt, rátapadt. Ez az aranyfátyo' meg van mlég ma is. peiig a kislányból nagylány íett és az élet sokszor összeakarta szaggatni "az aranyfátyolt, össze­tépni. jjiint a koldus gúnyáját, de van \-ala mi, ami ézt műidig meg­akadályozza és az aranyfátyo!, me­lyen kerasztüí a lány mindent szép­nek lát, "épen meg van nja is, mert megőrizta valami és ez a: Hit! km€Íiéf, MERT TARTÓS AJÁNDÉKOT ÉS ÁLLANDÓ ÖRÖMET SZERE? 7015 sz. 2+1 lámpás ORION-RÁDIÓ, a 9156 sz. hangszóróval együtt Kp. P. 95.— havi részlet P. 6.— 7016 sz. 2-1-1 lámpás ORION-RÁDIÓ beépített 4 pólusu hangszóróval Kp. P. 124 —havi részlet P. 7.— 7033 sz. 3+1 lámpás, ORION-RÁDIÓ, négypólusu hangszóróval egybeépített hálózati Európavevó készülék Kp. P. 172.—havi részlet P. 10. 50 7035 sz. 3+-1 lámpás ORION-RÁDIÓ, nagy liang­erejü, igen szelektív Európavevó, a 9090 sz. Koncert hang­szóróval együtt Kp. P. 200.— havi részlet P. 12.— KAPHATÓK, BÁRMELY R Á DIÓ KE RE S KE D ÓN ÉL

Next

/
Oldalképek
Tartalom