Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 248-271. szám)

1932-11-16 / 259. szám

I93 2- november 16. jétíWtmélL m Homoko s uton robogunk... A késő őszi napfény csodálatos Szmbe burkolja a tájat. A messze­ség ködébői kékes-szürke cSucS emelkedik a magasba, s mvnéi kö­zelebb jutunk, annái erősebben fát­IU "ezt a játékhalomhoz hasontó magaslatot, mely nem más, mint a tokaji hegy. Az ut mindkét oldalán bólongatnak a lassan csupaszodó nyurga akácok mögöttük hosszain elnyúlva végeláthatatlan sorban terpeszkednek a szabolcsi földek. Itt égy buja zöldbe játszó vetés­tábla ütí'fef léjét, amott friss szántás barnáfiik, tui a fordulónál egy c sorda legei, az ut mentén egy foltozott ködmönü atyafi bajlódik két spárgára kötött malaccal, min­den lépés, minden száz rriSter, ujabbnái-ujabb képeket szór a szemlélő elé. Amerre csak néz az ember, mindenütt megragadják a pusztai "látnivalók, melyek az új­donság varázsával "hatnak a vá­rosi emberre... ...Jó egyórás ut után, az egyik kanyarodónál megpillantok a rőt­szm'ü lombkoronák között valami fehérséget, meiybői" rövidesen egy cpüíetcsoport bontakozik ki. Az ott Simapuszta... Mire beérünk, a nád­fedeles világító falak közé és le­lassítanak a lovak, megtudom a bakonülő kocsistól, hogy Sima­puSztán 496 lélek lakik, van posta­ügynöksége és iskolája... Egy nagy térségen megállunk. Itt már élénk élet mutatkozik, csoportba verő­dött atyafiak á^idogámak a háttér­ben,, tanyai asszonyok jönnek-men­nek, vaiahogy az egész tanyavilág képén meglátszik, hogy itt ma va­ami nem mindennapi szokatlan do­log készülődik... Az ünneplőbe öltözött váTas ma gyarok csoportja levett kalappái fogadja a kocsiról lelépő Éne­kes János pápai prelátus kano­nokot, Kauzsay Tibort, Rajtik Mik­lós tanácsnokot, dr Virányi Andrást, dr TeSléry Károlyt MargócSy Emilt, We&tsik Vnmost es a többi vendé­1, geket. Néhány pi fanat múlva elénk siet a birtok ura, Klár Sándor s néhány üdvözlő szó, szívélyes kéz­szorítás után megindul a vendég­sereg az ünnepély színhelye felé... Vigyázz állásba á'Ió leventék sorfala között egy hosszú, fenyő­galyakkai ízlésesen feldíszített te­rembe lépünk. Elől emelvény, raj­ta leterített asztal, oldalt székek, padok, 'az emelvény előtt pedig fekete ruhába ragyogó csizmába áii egy majdnem negyedszázados tölgy, az őszhaju Goga Mihály kocsisgazda, Klár Sándor földbir­tokos hűséges cselédje, aki miatt most összejöttünk s akit a földmi­velésügyi miniszter 40 éven át tel­jesített hűséges. szolgálataiért, va­lamint a kommunizmus alatt tanú­sított magaviseletéért, díszoklevél­lel és I,QO pengő ajándékkai tün­tetett kTl Mögötte állnak munkástársai, gondbarázdákkai "tclestántott arcú sok vihart látott öreg magyarok a magyar rög szerelmesei, akik vala­mennyien meghatódva függesztik most fáradt tekintetüket urukra, kenyéradó gazdájukra, aki most Szó'ai meg épen, ismertetve a ki­tüntetett életrajzát. Melyből kitű­nik, hogy az ősz magyar, az ünne­pelt, itt látta meg a napvilágot Simapusztán s amint kijelentette, itt is óhajt meghalni, mert az apja is itt van eltemetve... ...Az öregnek könny buggyan a szemébe akkor, amikor ura szájá­ból az elismerést és tiszteletadás^ hallja kicsengeni: Az ilyen Goga Mihályok képezik a nemzet erejét... Visszhangozza a terem Klár Sán­dor szavait... Most a polgármester nevében Rajtífr tanácsnok lép elő, az ünnepelt tágra meredt szemmel néz, haíigat, neki 'szói ez a sok szép elismerő szó és jókivánat?: »...Ti *is, akik ott áutok mögötte, állítsátok oda őt, példaképül maga­tok elé, mert az ő életét a becsü­letesség és a szorgalom jelképezte. v/Toga Mihály büszke lehet az ő eltöltött negyven esztendejére, mert ebben az eltöltött negyven esz­tendőben, nincs egy homályos folt sem. Öt nem tévesztették meg a forradalom téves jelszavai, becsü­lettel s odaadással szolgálta Istenét és gazdáját, s akkor, amikor most a polgármester ur nevében átnyúj­tom a földmiveiésügyí miniszter ur ajándékát és kitüntető oklevelét,' azt kívánom neki, hogy a jó Isten éltesse még sok számos évig, hogy családjával együtt sokáig élvezhes­se ezt a megtiszteltetést, melyben részesítették.. ,«J Énekes János pápai prelátus ka­nonok magas szárnyalású bibliai idézetekkei "átszőtt beszéde nagy hatásai van a jelenlevőkre. A ta­nyai 'asszonyok, a bebugyolált ap­róságok, néma csendben ha igat­ják az Isten szolgájának szavait: Amikor gazdádat szolgálod, nem csak gazdádnak 'szolgálsz, hanem Istenednek is... A gazda szeme nem láthat mindent, de az Istené az igen... .Westisík \ rHmos^a Tiszántúli,'Me­zőgazdasági Kamara nevében szó­lott az ünnepelthez alavei' ezután Sorra kezetfogtak a megjelentek, majd fölhangzott áz alacsony te­remben a Himnusz, kigyu' a be­bugyolált gyermekhad, a sápadt tanyai asszonyok, diszbeö.tözött le­venték arca és száh a könyörgés, a fohász: »Megbünhődte már e nép a multat...« ...Az ünnepély végeztével á ta­nyai iskolában diszebédre gyüle­keznek a vendégek. A háziasszony, Klár Sándorné, magyaros vendég­szeretettel fogadja a megjelente­ket. Helyet foglalnak az asztalok­nál "a vendégek, a kitüntetett, a munkások elfogódott arccal néznek végig a diszes vendégkoszorun, megiletődve hallgatnak. Az első fogás után Énekes János pápai prj­látus emelkedik szó'ásra és pohár­köszöntőt mond a kitüntetettre, Klár Sándori a és családjára, majd Kauzsay Tibor gazdasági főfel­ügyelő lendületes szavai hangzanak fers poharát a felekezeti "béke, a jóság és a munka fáradhatatlan harcosára, Énekes Jánosra ürítette. Számos felköszöntő elhangzása után alkonybanyuló fény mellett egy kellemesen eltöltött nap em­lékével újra kocsira ü'ünk és... ...Másnap már a tokaji országút kilóméterköveit hagyjuk el egy­másután. Sürün találkozunk gya­logosokkai, kik áUig beburkolva, ünneplőbe öltözötten küzködnek a makacs széllel. Vasárnap van... — Templomba mennek, templomból jönnek... Nemsokára éles, hirtelen fordulattal letérünk az országútról. A Száguldó kerekük zaján keresztül szűrődik a (KiráiytelkiJkápolnának csilingelő harangszava. Kinézek... széles uton haladunk... ÍNagy gaz­dasági épületek terpeszfednek sza­naszét, most egy parkírozott rész következik, fenyőfák, gyepágyak, veteményes kertek viítjaK. fel egy­mást, egyszer csak előttünk terem egy impozáns épülettömb, a kas­tély... Sűrű néptömeg állja kö­rűi a bejáratot, a leventeparancs­nok »ugyazz !«-t kiált, a zizegő vas­tag törzsű platánok alatt elcsende­sedik a lárma. Az oszlopok előtti kis térségen, melyet az összesereg­lett tanyai lakosság zár körű', két pirosra mázolt vasszék áll, mind­egyikén egy-egy ezüstöshaju és hegvesrefent bajuszu öregember ül. Az egyik Keresztes János, ides­tova ötven hosszú esztendőn keresz tűi szolgái Dessewfly Emu gróf­nál, a másik Havacs István, kinek a szolgálati ideje szintén megha­ladja az ötven évet. ők mind a ketten kitüntető oklevelet és aján­dékot kapnak. Az egyik a föld­mivélésügyi minisztertől, a másik a Tiszántúl. Mezőgazdasági K am a­rátóCj Amikor meglátja a két öreg azt, hogy a kastély ajtajában megje­lenik Dessewffy Emu gróf száias alakja es kísérete, illemtudóan fel­állnak és minden idegszáíukkaí fi­gyelni'kezdenek. Az arcukra rá vaa írva az, hogy tlne, lám a kérges tenyerű egyszerű embeiekkei is tö-­rődnek, hozzánk is lehajolnak az urak, ertünk is összegyűlnek fé­nyes un vendégek, méltatnak, hoz-, zánk beszélnek... Valami földön­túli fény ragyog az arcukon... A tanácsnok velős, tömör beszédét áhítattal hallgatják, ugy ők, mmt a-körülöttük ánók... A tanya népe minden szót, ami az urak szájá­ból jön s vele foglalkozik, mohón szívja magába... Rajtik tanácsnok után Westsik Miklós v a kamara nevében Sz£i a kitüntettekhez magasztos szaval 'szárnyakat kap­Kóserodé dombján A vezető szól: nagyszerű kilátás Lent a Fellegvár, arra a kaszárnyák^ A Czarlorickit látni, csak a szárnyát. Az ott a Wáwei büszke palotája, Királyi vár, a templom, hadi'árok, Kápolnasor, hol álmodnak királyok. Ott a Barbakán; ősi székesegyház, Itt a színház, s ghettó arra balra, Hol most a széi a szemetet kavarja. •S ez a dombcsoda: hordta minden lengyel, Magasratörő, harminc és négy méter, Remek kilátás, ha tiszta az éter. Valaki "kérdi: s az a hegy ott messze? Oda az ember milyen tisztán lát át... Az a kék délre? Ö, az ott a Kárpát... Csend. Szépség a város, nunt királyi ékszer. £s mégsem nézzük szikrázó csodáit, A lelkünk egyre arra, délre áhít... Ma kedden utoljára 80, 7o, 5o és 2o filléres helyárakkal BAL A ZEPPELINEN wmmamtammmmaaaatmmmmmsattasii Jöa! Szerdán Jön | Nagy operett újdonság! 50, 30 és 20 filléres helyárakkal CSÖKFERÖETEG AZ AP0LL06AW GŐZFŰTÉS I (Krako.) Gáspár Jenö. . • M M nak'S átnyalábolják a lelkek há­borgó óceánját. Szaiáaczy Berta­lan a szabolcsi Gazdasági "Egye­sület meleg kézszorítását hozza, majd előlép ezután az uradalom feje. pessewffy Emit gróf, s egy­szerű, keresetien szavakkai a ma­ga és a tisztikar nevében üdvözli két hűséges cselédjét. Mondani­valójából hiányzanak a szóvirágok, ő ma nem akar szónoki sikert, ma a szivekhez beszél, az egyszerű Szivekhez... mire elhangzik az utol­só mondata, megtelnek a Sze­mek könnyei, mikor odalép a két elérzékenyült magyarhoz kézfogás­ra, már a szemeket terük az asz­szonyok, lányok, öregek és vének. ...Hát még csak akkor néznek na­gyot igazán a tanyasiak, amikor a 70 éves cselédeket karonfogja a gróf és betessékeli' a fényes ka3­télyba, a történelmi néwei ren­delkező kastély szárnyas ajtaja el­nyeli a jobbágyak unokájait, akik félve tekingettek jobbra-balra. — Szerényen fogyasztják el "a fölkí­nált pálinkát... Az ebéd alatt a gróf mellett ülnek mind a ketten. Csendesen szürcsölgetik a levest % a kanálra villára vigyáznak, nehogy valami baj essék... Halad is minden a ma­ga utján, nem is történik semmi baj az almáig. Az afmüvai azután megakadnak, reszkető kezekkel forgatják a páratlan szépségű gyü­mölcsöket, nézegetnek jobbra-bal­ra, hadd iám, a többi Urak vajon hogy eszik?!... Amikor látják, hogy azok meghámozzák, zavartan te­kingetnek egymásra, ők ezt nem tették, s szinte fö-lé ekzenek, ami­kor a gróf közvet'ien*hangon oda­szól "hozzájuk: » Rakják zsebre, szépen vigyék haza a családnak.« Igenis kérném alázattal, mi is épén ezt gondoltuk... Amikor Virányi ' András lendü­letes asztalköszöntője, Dessewffy gróf válasza után, az ebéd végezté­vel 'átvonulunk a dohányzóoa, oda megyek az egyik öreghez, hosszan nézem... a feketéjét szürcsöli, fi­nom apró kis csészéből, amikor a végére ér, megkérdezem: mondja, boldog, hogy ezt a napot megérti? » Jaj instálom nagyságos uram, olyan boldog vagyok, most már elértem mindent az életben... most már meghaihatok...« Annyira meghat ennek az öreg embernek a válasza, hogy kényte^ len vagyok elfordulni' mert elér­zékenyültem magam is. Odame­gyek a duruzsoló kandallóhoz s a pattogó fahasábok zenéje mellett elgondolkodom sok mindenen... Odakünn lassan kúszik lefelé a nap, előál'anak a kocsik... Elbu­csuzunk a nemessziVü főurtó' és megindulunk a városfelé. Az ég aljára már vérvörös cúkok futnak, a nap útját egy halvány sugár jei­s a kocsi sarkába húzódva mo­soly jelenik meg ajkamon. arra gondolok, hogy tegnap és ma, hány embert tett boldoggá egy pár si­mogató, tiszta szívből' jövő, szép szó. Hány embernek szerez ma édes álmot az elismerés, hány em­bernek szerzett örömet egy.szerény kis papiros... (la) Riport a simapusztaí és királytelki kitüntetett gazdasági cselédek díszokleveleinek átadásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom