Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 248-271. szám)

1932-11-13 / 257. szám

Nyíregyháza, 1932. november 13. # C sütö rtök l alll . évfolyam. 254. sr POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Hro 2 P 56 f. - Negyedévre 7 P 50 f. Ejyea *?ám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította: X)BA ELEK Felelés szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime • Sséchenyi-út 9. szám. — Telefonszám: I 39. Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. Az ój tejértékesitési poliiika i Irta: Marschall Ferenc országgyűlési képviselő A tejértékesités kérdése ma egyik leginkább vitatott témája a gazdasági" közéletünknek. A kor­mfnynaic uj tejértékesitési politiká­ja még fokozottabb jelentőséget ad e kérdésnek, amellyel kapcso­latban most egy olyan elgondolás keretei "kezdenek kibontakozni, a­ineiy nádunk is a szervezet en ter­melés és értékesítés helyébe a vesz­teséges gazdasági méríegéTc kikü­szöbölésére törekvő szervezett ter­melést és értékesítést igyekszik ál­lítani. * Mert miről van Szó? A tejterme­lés, amint az ismeretes, a szarvas^ marhatenyésztés alapja. A magyar mezőgazdaság üzemi "folytonossága csak akkor biztosítható, a gazda csak akkor termelhet, ha földjét meg tudja trágyázni és ha ilyképen a termttfőföld erejét mindenkor pó­tolni és konzerválni tudja. Ha a magyar szarvasmarhatenyésztés á tejtermeléssel €lbukik, vele buknak a gazdák ezrei. Az országban kb. 900000 tehén van és s 0k ezer gazda foglalkozik tejtermeléssel. Tehát egy a mai nehéz viszonyok között is nagy ér­téket képviselő termelési ágról van Szó, amelynek fenntartásához nagy közgazdasági, dé jelentős szo­ciális érdekek is fűződnek. Rop­pant baj volna épen ezen a terme­lési ágon keresztül'egymással szem­beállítani a falut és a várost, vagy egyik gazdaréteget A másikkal való harcba kényszeríteni, mert a ter­melés nyugalmának naegbo'ygatá­sa és az ellátás folytonosságának megaktasztása a tejtermelés terén jóvátehetetlen köxetkezm'ényekkel Járna. • A folyó évi' fehruán tejáresés annak a széles rétegnek, amely te­jet termel, szociá'is és gazdasági boldogulását veszélyeztette, mert a termelői "árak messze az önköltsé­gek 'atatt maradtai:. Ha az árzu­hanás akkor tovább tart, a kis- é* középtermelők ezrei lettek volna kénytelenek felhagyri a tej'.erme­tésser és c'-ak egy-két kiváltságo­sán tőkeerős gazdaság tudta vol­na tehenészetét átmenteni arra az időre, amikor a tejtermelő gaz­dák tönkrejutása következtében! bekövetkező tejhiány olyan draga árakat eredményez, amefy mellett a tejtermelés újra jövedelmezővé lett volna. Ez azonban nem lehet egy józan gazdaságpolitikának célja. A tár­sadalom nem hagyhatja elpusztul­ni éppen azokat a törekvő gazdá­kat, akik az okszerű gazdálkodás fegíontosabb ágát, az állattenyész­tést fejlesztették. A gazdatársa­dalom maga is ráeszmélt erre a veszedelemre. Ezért kérte hosszú hónapokon át a kormányrendelet létrehozását, mígnem az májusban elkészült. A rendelet alapgondola­ta az volt, hogy a fogyasztói piac (kezdetben csak JJudapest) árait stabilizálja, s a Budapesten ked­vezőbb \ iszonyok melíett ért ékesü­lő tejek után fizetendő járulék se­gélyévei "a kivüi maradt vidéki (ipári) tejek Irát emelje. Az árszabályozási legfontosabb előfeltétele azonban az v hogy a piacra csak annyi tej kerüljön, a­mennyi ott tényfeg eífogy. Ennek megfelelően az ezen mennyiségen tui "jelentkező tejek levezetéséről, illetve olyan elhelyezéséről kell gondoskodni, á meíy részükre a má­sutt való értékesítést gazdaságossá teszi. Ami azt az itt-ott elhangzó kívánságot illett, "hogy jobb, ha tervgazdálkodásszerü értékesítés helyett a tejforgalmat fs a szabad kialakulásra bizzu'k, egészen bizo­nyos az, hogy éz az eljárás már önmagában emésztené fel "a célt. Mert mire az elhelyezésre váró összes tömegek pi. a fővárosba behatolnak, ez szükségszerűen alig 1— 2ponttai az ipari tej ára fölötti szintre szállítaná le a fogyasztási tej árát is és igy az egész tejter­melés folytat hatását lehetetlenné téve és magának a termelésnek abbahagyását előidézve, a fogyasz­tás ellátásában is súlyos zavaroki állnának be. t Ennyit azokról a teitnelőkírőly akik tejüket a fővárosban értékesí­tik. Hogy járnak ezek után azok, akik a vidéken nagyobbára ipari feldolgozásra értékesek! tejüket? Mert a vidék szempontjából ez a legfontosabb kérdés. Magyarországon a termelés né­hány évvel'ezelőtt nem 1 haadta meg a b^lső szükségletet. A tej­árakat tehát a tej, vaj és sajt árá­val ugy lehetett szabályozni, hogy azok a termelési "költségeket fedez­zék. Az utolsó években azonban annyira fejlődött a tejtermelés, hogy a múlt esztendőben már kb. 180 vagon vajat exportáltunk. Az export vaj ára 1931. nyarán adó­visszatéritéssei együtt 4.24 pengő volt, jelenleg 3.07 P- Érthető te­hát, hogy ezek után a tejek után a t éjit ve vők a fogyasztói "árnál csak lényegesen alacsonyabb árat tud­nak fizetni. Az ipari 'tej árát pe­dig minimálni ncöí lehet. Ez ^ígen kétélű fegyver volna. Mlvei u. i. az ipari tejár szorosan összefügg az exportvaj árával, érte csak az exportban elérhető vájár fizethe­tő. Ellenkezőleg az átvevő, hogy a ráfizetést elkerülje, egyszerűen egészen elzárkóznék előle. Ennek a hefyzetnek van azonban egy m'ásik igen fontos következ­ménye. Mlvei a fogyasztópiac fel­vevőképessége korlátolt és oda nem minden" tej juthat el, föltétle­nül kártalanítani kei a vidéki teje­ket, hogy ezáltal a fogyasztási célra (jelen esetben budapesti fogyasz­tásra) vásárolt tej és az ipari fel­dolgozásra kerülő tej termelői ára közötti 'különbség ne legyen na­gyobb, mint amekkora e két kate­gória között szabadforgalom mel­lett is mindig mutatkozik. A vidéki tejek nagy része u. i 'fekvésénél fogva a fogyasztó piachoz efjutni nem, vagy csak aránytalanul nagy áldozattal tud. Ezeknek az ipari "tejeknek a fei­lavitására létesült az árkiegészítő alap, a/;nti a kto rtn án y r en dele truek épen a vidéki tejek szempontjából legfontosabb része. Ahogy tehát, az árszabályozás és kontmgentá­íás a fogyasztópiac árait biztosítja^ ugy gondoskodik áz árkiegészítő alap a vidéki ipari tejekről. Ei kel' ismerni, hogy az a szol­gáltatás, amelyet eddig az árkiegé­szítő aiap az ipán' tejeknek jutta­tott, látszólag kevés. Figyelembe ííeli "azonban venni, hogy az alapba egyefftre csak a Budapestre jövő tejek fizetnek^ s hogy továbbá meg keli vám, a mig bizonyos összeg összegyü' az alapban, csak azután lehetett kifizetésre gondolni. De már igy is 30 f-t térit az alap vaj­exportkilogrammonként. Sikerű Vt ezzei is elérni, hogy a külföldi nagy vajáresések és a csökkenő adóvisszatérités mellett sem c?ök-': kent az ipari tej ára az Országos Tejgazdasági Bizottság működése óta. Legújabban az alapba olyan összegek befizetését is ei lehetett érni, amelyek mellett az ipari"tej árának egyelőre további 1.1/2 fil­lérei emeléfSjq,.'#ietőlteg egy esetlfegéis további másfél fii éres áresés elhá­ritása valósitható meg. Az vitatható, vájjon ez az összeg az igényeket kielégiti-e. Ezért az a törekvés, hogy az alap nyújtotta kiegészítés mméi nagyobb lehes'­sen. Bárhogy álljon is a helyzet, a mai rendszer néíkü' ezek a tejek messze a mai "árszint alatt érté­kesülnének. Ha a közeljövő kihatásait figyel­jük, szomorú képet kapunk. A né­metek az eddigi cca 120 vágón ma­gyar vaj helyett csak 25—36 va­gónt akarnak ezután beengedni, A belgák, dánok, franciák átvenné­nek ugyan talán vajat, de ha meg is tudunk velők egyezni, a néme­teknél sokkalta olcsóbb áron. — Ezek mell itt az árak me'lett agaz­da 3—4 f-t sem kapna a tejért, Hova süJyednének ez esetben épen a vidéki tejek az árkiegészítő alap nélkül? £s honnan vennénk az ár­kiegészítő alapba a pénzt, ha nem volna a fogyasztó piac annyira ren­dezve, hogy ez a pénz meg is fog­ható és" az 4r ofyan, "hogy a járulék be is szedhető volna? Ezek után csak néhány szót a szabadforgalomról". A tej a szarvasmarhától, a vajtól ei nem különíthető. Mindkét tekint etbefci nagy lélesiegeinic várnak exportra. Vájjon szabad-e az export ezek­ben az árukban? Sajnos nem. Hiá­ba álmodozunk tehát a mindnyá­junk 'áltai annyira áhított szabad­forgalomról, Tia ez elő|'l 'legfőbb külföldi piacaink kötött forgal­mukkal elzárkóznak. Ha ma a kül­földi ál'amok kötött forgalma és elzárkózása mellett a beíső piacot szabaddá tennénk megteíriSnek hűtőházaink vajjal, vásárra kerül­nének a tehenek ezrei. Ki venné meg ezek után azokat és miTyen áron? Ki 'fizetné a tönkrement gazda helyett az adót és honnan tenne a főváros tejet? Igen nagy felelősséget vesz tehát magára az. aki az összefüggések ismerete nél­kül a tejértékesítés mai rendje el­len foglal állást, mert egészen bi­zonyos az, hogy a fővárosi szerve­zett értékesítés elejtésével a vidé­ken a tejértékesités terén szinte katasztrófáh's állapotok következ­nének be. A tejtermelés folytons­ságát mindenképen megvédeni, a fogyasztó érdeket sem szem elől téveszteni, á közbeiktatott Szervek részére pedig a szigorú értelem­ben vett tisztességes polgári ha­szon kereteit megvonni: ez a kor­mányzat feladata, de egyben & kormányzás művészete isi Gselényi József a rádió népszerű művészének a Korona-kávéházban vasárnap november 13-án este fél 9 órai kezdettel Műsoron a magyar nóta kincsesházának gyöngyszemei szerepelnek. — Belépődíj 1 P. — Asztalok előre lefoglalhatók magyar nófaestje Ara 26 fillér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom