Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 248-271. szám)

1932-11-08 / 252. szám

N yí regyháza, Harc az éleiért Irta: Bálint Miháy. Egy neves magyar írónőnek, Ba oghné "Hajós Teréziának van egy »Harc az é'etért« cimü köny­ve, amelyben leírja, hogy temé­szetes ösztönétől hajtva mi yen harcot folytat az á'at- és növény vüág azért, hogy éeté't az elpusz­tulástól és a megsemmisüléstől megóvja. Ez a harc azonban nem­csak a nagy természetben, hanem az emberek társadalmában is tart, emberfeletti, héroszi harcot foly­tatunk mi 'is abban a válságban, mely po ípkarjaiva magához ra­gadta, körülfonta és hatalmában tartja és talán még hosszú, belát­hatatlan ideig hatalmában fogja tartani "az egész világot, őrületes, kemény próbákra tevő harc ez az életért, harc minden napért, mi­den percért, minden da ab kenyér­ért és minden kis örömért, haj­sza a nyugalmat, jó'étet, gondta­lanságot adó^ könnyeket törlő pénz és á "kenyér után. Ebben a harc­ban lobbannak ki "az emberi "szen­vedélyek lángjai és ebben a harc­ban, meiyet ki-ki 'Sziárdan vagy erőt e iü s becsű ette , vagy becste­lenül fo ytat, — tűnik kt az, ki tud az éiet utján nincste enségem, nyomorúságon túlemelkedve, •mei­kedett éietszem'é ettél, élő hittel, ideális éetfe fogássá: "haladni, s ki az, aki gyenge, erőtlen harcos, aki a terhek, a gondok nagysága és sú­lya miatt összeroppan és a bű­nök jáosványának mélységébe szé­dül. Sajnos, ez a harc sokak számá­ra és sokszor eredménytelen, mert napról-napra ujabb és ujabb, erős­nek és megingathatatlannak hitt egzisztenciák mennek tönkre, hogy növeljék annak a szomorú se.egnekí a számát, meíy einék a méreteiben és je'entőségében példát anui áíló váiSágnak az á dozatáui esett. És ez eredményezte azt, hogy az uj egzisztenciák megteremtéséért és mega'apozásáért o'yan késhegy­ig menő harc folyik, mely az í'par­gan, gazdaságokban, gyárakban, munkate'epeken a munkabéreknek a minimumra való lecsökkentését, a kereskedelemben pedig az árkon­kurrencia hatalmas kifejlődését idézték elő. Ez az ember ember iránt haragot es gyü'ö etet Szitó és kevésbé korrekt eszközöket is felvonultató harc eredményezte azt, hogy ma már sokan nem tudnak megmara'dm'azon az életpáyán, amelyen eündutak, hanem olyan uj életpályákat és érvényesüést lehetőséget kel keresniök, kutatni­ok. — amennyiben ez még egyálta­lán lehetséges, — mely a minden­napi 'betevő faatot biztosítja szá­mukra. Mindenki egy mentő szal­maszálat keres^ melybe be eka­paszkodhat s az élet vizének fel­színén tarthatja magát. Eközben megfe'edkezik mindenki arról, hogy, ezzei az á'datian harccal egymás bo'dogu'ását nehezítik és semmi­sitik meg, mert természetes, hogy valakinek valami yen téren va'ó boldogu'ása és érvényesü ése so­kaknak háttérbe szorulását ered­ményezi, vagyis sokaknak az érde. keit sérti. Ennek az egymás ellen folytatott öklös tülekedésnek, gyü'ö etes harcnak, me.y az élet­ösztön természetes megnyilvánulá­saként a kenyérért, vagy jobb eset­ben az éetnívó javításáért folyik, — eredménye az, hogy ugy a va­gyonosabbak, mmt a szegényeb" bek v ugy a szabadpályán, mint az ál amszo'gá atban Tevő polgárok,' azonkívül a társas váüaatok vagyo na fokozatosan csökken, mindig ke­vesebb és kevesebb fesz. Minden­kinek kevesebb jövedelemmel, il­letve haszonnal keli megelégednie, melyet először az életstandard, 1 azután pedig "a vagyonnak, a tőké. nek kisebb-nagyobb mérvű csökke­nése követ. A kifejtett munkaerő természe­tes következményeként a vagyon­nak, a tőkének folyton növeked­nie, szaporodnia kelt, már pedig ez a mai siralmas gazdasági he v­zet ennek az igen fontos gazdasá­gi elvnek^ il etve törvénynek gro­teszk kicsúfolása. Az emlieríség összes vagyona, — ha esetleg en­nek csökkenésévei magyaráznánk a mai helyzet létrejöttét, — "nem csökkenhetett, sőt a többtermeés­nek az egész világon diadalrajutó jelszavának természetes következ­ményeként növekednie kellett. Az emberiség vagyona nem csökkent, megvan ingatlanokban^ gazdaságok ban, aranyban, ezüstben és egyéb, Sokféle értéktárgyban és épp'en ezért az érdeklődő elme e ott fel­vetődik a kérdés: miért van az, iogy az afiamok, nemzetek, gaz­daságok 'és egyedek sze­gényebbek 'íettek, sőt olyan szegények, 'hogy ma már nagy probléma a mindennapi ke­nyér is számukra. A valószínűség szerint ke'* tehát létezni o'yan ti­tokzatos, dohos kőpincék homá­lyába rejtett páncé szekrényeknek, ahoi 'az emberiség értékei felhal­mozódnak s a világ gazdasági éle­tének veszélytelen vérke ingését akadályozzák^ sőt megbénítják. Sokakró 1, sőt gazdasági szakte­kintélyektől ha .'ottuk már kifeje­zésre juttatni azt, hogy a válság már a mélypontját é te e s most. már csak a minden gondot, bajt és nyomorúságot feledtető és fá­tyo'ba burko ó javu ás következik. A megválást hozó javu ást min­denki, nemzetek és polgárok egy­aránt áhítatta! várják, de az egyre késik, sőt a válság hónaprói-hó­napra. napról-napra mé yebbre sü­lyed, ugy, hogy mindenkinek rosz­szabb és rosszabb helyzettel ke'n megalkudnia. A valóságot vi'ágosan feltáró tények azt mutatják, hogy teore­tikus a apón nem lehet — leg­alábbis egyedre — a helyzeten változtatni^ mert ahol nincs pénz, onnan nem lehet pénzt előterem­jem s aho' nyomorúság, munkaiél­kü riség van, ott nem lehet rövid idő aatt, márói hó napra jó étet elővarázSo'ni. Ez a mostani gazda­sági víiiság oly mély és oly általá­nos, hogy nagyon heiyte en és ír­r-eá is fe fogásunak lehet tekinteni azt, aki gyökeres változást, il­letve rövid időn be'ü jee.itkező javufást vár. Ha pedig valaki 'a világosan beszé ő tények ellenére is, akár meggyőződésből", akár meggyőződés nélkül reméli, azt nem )e"het másnak, mint öná.nitás­nak, okné'ikü 1 "önmegnyugvásnak tekintem. Célta an lenne a mai vá ságos helyzetet előidéző okokkai bőveb­ben foglalkozni, mert hiszen azt már a válság létrejöttekor megál­lapították s az mindenkinek a tu­datában is él'. Az okokat már ré­gen megállapították, de a káosz­ból a bo dogu áshoz vezető utat még nem. Szinte megdöbbentő az az eredménytelenség, amely a poli­tikusoknak, gazdasági és kereske­delmi szaktekintélyeknek a várság megszüntetésére irányuló munká­ját kiséri. Mmden elgo'ndo ás, min­den rtjentőakcíó eddig még ered­mény'te ennek bizonyu t. A teljesen sikerte'en és eredményt egyá ta án feimuta tni nem tudó kísérletezések miatt most már a közvélemény mindenféle mego'dási tervezetet kétkedve fogad. Ez teljesen érthe­tő is, mert hiszen a tények bízo­inyitják, hogy a helyzet egy csep­pet sem javult, a válság egyre mé yebb, a munkané'kü fség egyre nagyobb arányokat ölt s az embe­rek zömét az c égedet enség lidérc­nyomása üT meg. Csődöt mond a politikusok, gaz­dasági 'szaktekintélyek minden, a válság mego'dására 1 ányuló kí­sérlete, mert a nagyvonalú elmé e­tek és eigondo ások hátterében sö­tét árnyként vonul végig a va róság megdöbbentő képe. ...És a XX. században, a mo­dern technika Századában tovább folyik a harc a kenyérért, az élet­ért. £s ebben a harcban az élet fénye rávilágít mindenkire. Ez a fény sokakat megfé említ és ösz­szeéget, de sokak szivébe sugároz uj erőt. ad uj célkitűzéseket, hogy diadalai járják az éet útját és ke­mény harcosokként folytassák a harcot az éetért... 1932. november 8. # Csütört ök l alll. évfolyam. 254. sr Gustav Fröhlich, Charlotte Ander, Albert Bassermann A vizsg álobiro Hatalma* hangos Ufa újdonság Hétfőtől, szerdáig AZ APOLLOBAN Nagy siker jegyében zajlott le a Szabolcs­vármegyei Benczúr Kör műsoros táncos estje A Szabolcsvármegyei 'Benczúr Kör szombaton este tánccal egy­bekötött műsoros estét rendezett. Ez a műsoros táncos esjt a várako­záson fe'üi'sikerű t. Tett ház jelez­te, hogy Nyíregyháza 'irodalom, művészet és zenebarát közönsége megértéssel siet ennek a nemes célkitűzésű egyesü etnek a segítsé­gére. Tömött széksorok, előkelő közönség jéeniétében kiencóia'fe lé elsötétített teremben • lépett a függöny elé Szohor Pál Városi fő­jegyző,^ a fiatai tehetségeknek egyi'i egnagyobb pártfogója, hogy elmondja meleg s/avakku' meg­nyitó beszédét­Akkor, amikor most itt önöket üdvözlöm — mondotta többek között Szohor Pá 1, egyben köszö­netemet fejezem la aziránt, hogy megj'e'enni "szíveskedtek enné az első kísérletnél. A Szabo'csvárme­gyei Benczúr Kör egy hézag­pótló intézmény lesz városunkban, mert összegyűjti a művészettel, irodalommal "foglalkozó fiatalokat s ézá'tai nemcsak 'a város ku túrá­ját, hanem az egész magyarság­nak az ügyét is szolgálja. Az iro­dalom, a festészet mind kiemelik a (e/keket ^e őre viszik a művelő­dést nagyszerű magasságok fe é. A Benczúr Kör alkalmat ad a fiata­loknak arra v hogy tehetségüket ki­bonthassák v a Benczúr Kör eivon­ia varosunk fiatalságát a káros szórakozások e'ő "s ezért nekünk há ásaknak keli lennünk, ezért ne­künk megértéssé: keh kísérnünk az ő szárnypróbálgatásaikat. Arra ké­rem a megjelent és e fa akon kivüi lievő közönséget^ hogy ha meghall­ják ennek az egyesü etnek a hivó­szavát v viseltessenek iránta to­vábbra is azzai a megértésse', sze­retettel, mmt azt eddig "is tet­ték . Zugó taps kísérte Szohor Pál befejező szavait s kezdetét vet­te a műsoros est. Beszámolónkban e sősorban keli megem lt énünk dr Gáspár Mar git tanárnő szavalatait és a Ben­czúr Kör szalonzenekarának játé­kát. • Dr Gáspár Margit tanárnő há­rom verset szavalt. Fiák "András dr Keéky István és Kovács Laj 0s költeményeit &dja e ő. Előadásában felszínre hozta azökat az igazgyön­gyöket, melyek eltöltötték a köl­tők reikeit a mü írásakor. Bárso­nyos me'eg. fuvoazó hangján uj erőre kaptak a sorok, megragadták a ha'igatóságot, a ]jáj és a köz­vet e íség mmt tiszta.i ü forrásbu­gyant e ő dr Gáspár Mara tanárnő előadásában. Dr Keéky István Si­monyi" óbester versénéi mutatta meg igazán, hogy mi "az előadni. Ezt a verset idáig azt hittük, hogy csak nagy hanganyaggal ren­delkező előadó tudja kellőképpen bemutatni'a közönségnek s most, hogy dr Gáspár Margit tanárnőt , hallottuk, azt keli mondanunk, í hogy a páratlan szépségű óbester í versné; 'nem a hanganyag erőssé­i ge a lontos, hanem a szív, a lé­lek. a könnyekig simogató szavak. Nem fogjuk elfelejteni" azt a pilla­natot, amikor az eíőadómüvésznő csiinge ő hangján a teremben je­lenlévő átliatat an óbester felé fordult s megrázó panaszos han­gon fölsírva mondotta: Ez a napi­parancs Óbester uram! A sza onzenekar magasmVóju játéka nem lepte meg a hallga­tóságot. Mindenki "tudta, hogy a zenekar tagjai mind egytőt-egyig Fővárosi viszony atban is ki.á ó ze­nészek, akik nagyszerű techniká­jukká^ összjátékukká, tudásukkal még nagyon sok 'sikert^ hírnevet fognak szerezni ugy maguknak, mmt a Benczúr Körnek. Dr Né­meth Sándor szalonzenekara ko­rno.'y értéket je ent városunkban. Forró ine eg tapsokat kaptak. A műkedvelő gárda ezen azes­té.yen remekeit. "Egy bohózatot és egy zenés vígjátékot mutattak be Mind d két darab állandó de­rültségben tartotta a közönséget. Nem volt egy pii anat amikor ne hangzott volna fel' a nézőtéren a harsogó kacagás. Küíön-kü ön é.s együttvéve meg­érdemelnék, hogy eiha mozzuk őket dicsérő je zőkkél". A szeregtu­dás, a jefm'ézek, a rendezés kifo­gástalan volt- A frakk cimü víg­játék szereplői Szebenszky János, Batáry Béni-'oéla, Komlós Mag­da, Cz. Turány Endre, Breczkó Anci, "Bus Hona, Göcsey Ilonka, tudisuk fegjavát adták. A bárónő tekintetes asszony címsze­repét játszó Breczkó Anci reme­kélt alakításban. A többiek első­sorban Cl- Turány Endre való­ságos színészi munkát végeztek. Mihalík László, Szebenszky Jáno«, Fekete László, Bus I.'on'a, Fekete Endre x Berky Nándor a műkedve­lői át agon felüi játszottak. Sok taps és virág minden sze­replőnek bőven kijutott. A mű­sort hajnalig tartó tánc követte, melyen a fiatalság nagyon jói érezte magát. A Benczúr Kör leg­közelebbi műsoros táncos esté­lyén okulva a tapasztaltakon, annyian lesznek, hogy nem fognak elféri 1 a: I;;a testű et székhá ában. (la.) — Ethája oűá-n&i, köszvényeei es cuKorbetegs&gnél a természete^ «Ferenc Józset» keserűvíz javítja a gyomor és a belek működéséi és előmozdítja az eniésztést. — A* anyagcserebánta ma.í gyógyi ó elji rásainak több kutatója megálapi­totta, hogy a Fereme Józ el w kura .nagyon szép eredményre ve­zet. A Ferenc Józsit keserűvíz gyógyszertárakban, drogériákban, és füszerűzletekben kapható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom