Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 248-271. szám)

1932-11-03 / 248. szám

I932. november 3. JflríiwiDíie. Állami önellátás Irta: Pisszer János. Az utóbbi időben mind gyakrab­ban hallani ?rrói, hogy a nemze­teknek önellátásra törekvése ká­ros, végre nem hajtható, sőt őrü­letes gondolat, amely a nsnazetek gazdasági életében csak bajokat, sőt gazdasági háborút kiváltam al­kalmas. Neves külföldi közgazdák is ezt a felfogást teszik magukévá, ugy, hogy a kérdés megvizsgálása okszerű és időszerű is. Mindenek előtt ugy látszik, hogy az önellátás gondolata mögött, a nemzeteknek egymástól való teljes elzárkózását értik, akik ebben ve­szedelmeket fedeznek fel. Ugy kép zeiik, hogy minden nemzet csak a maga termelte javakat fogyassza és külkereskedelmi 'lorgaljnát szüntes­se be, ha az »önellátást« teljesen kigyakorolni óhajtja. Az eddigi nyi­latkozatokból iega*ábbis, i yen ész­járás olvasható ki. Ez pedig merő­ben téves felfogás, ha az önellátás helyes megítélésére gondolunk. Va amely nemzet gazdaságának önellátása alatt mást nem érthe­tünk, mint azt, hogy az, a »saját erejéb<3Í« éljen meg. Minden ürü poitia szoru'ó nemzetet is »öneliá­tottnak« ken '-tekintenünk adclig, amig exportjával, az importot ellen suiyozm 'birja, tehát amig külkeres­kedelmi "mériegi kiegyenlített saí­dót mutat. »önelíátatlan« pedig ak­kor, ha ez a saldó negatív, amikor tehát mériege veszteséges saidót mutat, az nemcsak hogy teljesen »öneíiátott«, hanem imég gyarapodó nemztei vagyonra tesz s zert, tehát vagyonosodik. Tévesnek kén tehát tartanunk i-t a felfogást, amely az »önellá­tás< í'-t törekvést egészen egysze­rűen leletet lennek, sőt károsnak és gazdasági háborúra uszítónak minősíti, pifcrt hiszen a nemzetközi gazdasági "helyzetben c supán az a iontos, hogy egyik ország. a má­sik rovására ne gyarapodjék, egyik a másikat vagyonában és teime:é­sében meg ne károsítsa, végered­ményében tehát ugy gazdálkodjék, hogy a másiknál vagyoni 'károkat ne okozzon, munkané kü'iséget ne vá'tson ki, a lakosság életstandard­ját a'á ne szálfitsa. Az ;.önefi'áiás« teljes kigyakorlá­sa detén 'is, a külkereskedelmi mérleg unindkét oldala, bármily nagy Számozz'opokkal dolgozhat. A, legteljesebb és sértetlenebb külke­reskedelmi forgalom mellett fs tö­kéletes lehet az »ön<ii!átás«, ha a mériegegyensuíy bizto sitotf. Elkép­zelhető lenne oly nemzetgazdasági egység, (talán az angol az most,) ahoi'á külkereskedelem Szüksége egyáltalán fenn nem áll, ahol tehát a z az egységes terület mindazt ter­med, .amii a lakosság részére szük­séges és felesleget egyálta'án nem produkál, így sem nem 1 exportál. De nemkevésbbé képzelhető el oiyan gazdasági egység is, ahot tef­jeSen egyojdaiu, — akár agrár, akár ípa:i 'terme és folyik, — de amely a maga fe'eslegeíve'l, szük­ségletét ki tuc\ja elégitem\ vagyis annyi 1 expor'tá 1, miit amennyi im­portra van s?.üks/ége. Mindkét Szélsőséges é* képze­letben fefál-'itott gazdasági egysé­get, 'tökéletesen »önefíátotínak« ke'i tekintenünk, ha akár külkeres­kedelmi forgalma egyáltalában nincs is ( vagy pedig ez egyenlő lenne, a saját szükséglet levonásá­val csökkentett egész nemzeti ter­melésével. Ezek ke'lő megfontolásává!, cso­dálkoznunk ken azon, »őrültség­nek« nevezik és altói a nemzeteket óva inti'í, hogy gazdasági háború­ba ne keveredjenek. Csodá'koz­I íatunk pedig azért, mert az »ön­:Iíátás« semmi egyéb, mint az, Lmit jó magyar példabeszéd igy fejez ki: »Addig nyújtózz, amíg a takaród ér!& De csodálkozhatunk 'annyival inkább, mert míg nem is olyan ré­gen és éppen nem a történciqm! előtti időkbea haOhattuk^ hogy a passjv külkereskedelmi |merleg vnem is ölyan nagy veszedelem! És ezt a felfogást is n lét csak azok a nagy-i nevü hires, sőt világhírű közgaz­dik röpítették világgá, akik most az »öncüátás őrüietét« hirdetik. Vagyis akkoriban, — nem régen még ; — ezek Szerint a közgazdák szerint a magyar közmolondás nem volt igaz, mert akkor a takaró akármilyen rövid is volt, a nyujtóz J kodást azon jóval tui is, okos do­Jognak, jónak, megengedhetőnek és kifogásta annak tartották és abban semmai veszedefmet nem láttak. Odaállították az angol "Anyaország 1 külkereskedelmét példaként, hogy lám, az is p assiv saídóju é* bár mi volnánk olyan gazdagok, imint Anglia! Nem a Brit világbiroda­lom! Csodálatosak ezek a nagy köz­gazdák. Tanaik hol* ilyenek, hoi meg olyanok. Ha akarják vemhes, ha akarják nem vemhes. Mi pedig elhisszük nekik mindkettőt, külön­böző helyzetek és időkben. Ha azonban megvakarjuk egy kissé ezeket a nagy bölcsességeket, akkor nyomban kilátszik^ ,$iogy hij­j'án van a megfontoltságnak, vagy pedig túlságosan telítve van azzal. Annyira, hogy komikus. Az önellátásra törekvés ma álta­lános a nemzetek közt. Helyes és tervszerű nemzetgazdaság tmelleft elengedhetetlen, nem zárja ki a teljes külkereskedelmi forga'ímiat, tehát nem >:őrü!et«. Egyoldalú túl­zásba nem hajtható, okszerűen al­kalmazva pedig, elengedhetetlen nemzeti vagyon megőrzés. Ezért, — még ha belé nem is hajszolnának erővel, — mi csak gyakoroljuk! ÖRÖM AZ EMBER ELETE, HA RENDES AZ EMÉSZTÉSE á kisvárdai gimnázinm aranydíszes nagytermében kétszáz tanító hallgatta Tesléry Károly dr. tanfelügyelőt, aki a népiskolai utasítás! interpretálta Arany János és Klebelsberg Knnó gróf emlékezete A Mavart gyors autóbusza visz a kisvárdai állomásról. A kőkockás pompás uton Felsőszabolcs élet ereje lüktet. Fogatok, szekerek, autók vonu-'nak át az eleven kisvá roson. amelynek főutcáján több az üzlet, mint Nyíregyházán. A Ma­vart kocsi a postánál megáll, itt szállunk jfe és a magyar klasszikus sti'us remekéhez, a reágimuázium impozáns és artisztikus palotájá­hoz siessünk. A világháború kitö­résekor azután valóra váltotta a dus szépségű tervet. Ma a vidék legszebb iskolaépülete a kisvár dai gimnázium. Széfes, büszke frontjának ornamentikája a tudo­mányok, a művészetek léikéről be­szél. Most a földszinti díszteremben tanítói szeminárium van. Tesléry Káro'y dr. kir. tanfelügyelő hívá­sára kétszáz tanító sereglik ö:»ze az aranyfényű, remek pikturáju te­remben, amelyben iparművészek ke ze festette az izzó Színék leg-> szebb á'imát. Az uj tantervi utasítás szellemét interpretáló Szeminárium részére dr. Tóth József, a reálgimnázium kivá'ó igazgatója, a megértő peda­gógus szíves kész»éggei engedte át a színpaddal felszerelt, drága mű­vű termet a népiskolai munka szá-, mára. A szeminárium meg is ér­demli 'a művészi keretet. 'Emelke­dett szellemű, komoly, lelkes mun­ka müteiitne ut a pompás csarnok. A tanítóság órákon át hallgat fe­szült figyelempier. Itt vannak az érdeklődők sorai élén dr. Borbély Sándor főszolgabíró, Bory Alajos esperes, az orso'yarendü tanitókép­ző intézet igazgatója, Pethő Jó­zsef kanonok, Tóth Jáno s gör. kat. kanonok, az orso yarendi tanárnők, a tanítónőképző negyed és ötöd­éves növendékei. Elhangzik a tanítói ajkakon a Magyar Hiszekegy, majd Varga Já­nos íparisko ai igazgató lendületes, mély érzéssef áthatott emlékbeszé­dében idézte még dr. Klebelsberg Kunó gróf emlékét, amely előtt meghajlik a tanítóság. Bury Alajos Tesléry Károly dr-t üdvözli bensőséges szavakkal, és rámutat^ hogy a kir. tanfelügyelő működése nyomán friss é et árama indult meg a vármegye tanügyé­ben. Tóth János esperes a gör. kat. egyház nevében üdvözli Tesiéí ry Káro'y dr-t, akinek 'felajánlja a papság és tanítóság támogatását. A kir. tanfelügyelő ünneplő tap­sot kiváltó szavakkai tesz val-omást arról a közvetlen kapcsolatról, amely a tanítósághoz fűzi és lelkes éljennel fogadják szavait, amikor hangoztatja, tanítóinak is magát. Az üdvözlések után mélyreható munka índu' meg. Tesléry Károly szói "órákon át fáradhatatlanul az egye s népiskolai tárgyak uj szem­léletéről, azokról az eljárásokról, amelyeket a mínak tanítója követ, azokról a hibákról, amelyeket a tegnap iskolájában követtek el. — Minden tárgy megví ágosodik ked­vesen. Szeretettei áthatottan, s egy­úttal mély pedagógiai tudással el­hangzó fejtegetései 'Során. A fo­gaimazástanításnái hatvan kis dol gozatot mutat be, hatvan eleven, hangulatos vallomást a második elemista fehér lelkéből. É s a hat­van Triss 5 invenciózus téma gyors jegyzetben kerül papírra a tanítók sora között. A történelemről Szólva azt köti 'tanítói léikére a kir. tan­felügyelő, hogy necsak a háborúk történetét tanítsák, hanem a jmiüve< lődési "javak és gazdasági értékek, a mezőgazdaság, az ipar történe­tét is, A számolás uj metodikáját­szem'éitetve, a s Qk tanító kis diák lesz és együtt számol a mosolygó tanitóbácsiva'i, a kir. tanfelügyelő­vei. ünneplő ováció fogadja a tan­felügyelő előadását. Dci felé jár az idő, amikor Té­ger Béla kir. állami tanítóképző­intézeti tanár kezdi előadását. Arany Jánost, a népiskola és a népiskolánkivüu'nevelés nagy etikai javai szempontjából (méltatja és áldó emlékezéssel idézi fei azok­nak a tanitóknak emlékét, akik a lángész titkos betűinek fényét fel­ismerték a magyar gazda fiában. Aranyék aktivista programm'ját rtl& a népiskola é s a népiskolai ok­tatás valósítja meg, amikor a kui­tura magasságába emeli a népet, hogy emelkedh essék 'jogoktoi, életjavakban. A meghatódottság tapsa zug fel az e'őadás nyomán. Tesléry Károly kir. taníeiügyeiő köszönetet mond Téger Bélának az előadásért és kéri, hogy a szemináriumi rnunká­ban a jövőben is vegyen részt lel­kesítő előadásaival". Most a szeminárium gyakorlati vonatkozású érdekes befejező elő­adása következik. A tanítóság nép­szerű vezére^ Süie Dénes népmű­velési fitkár beszél, magával raga­dó elánnal a gyümöicSvédeíete, a baromfitenyésztés anyagi javakat, egyéni és nemzetvagyon fotcozó ál­dásairól. Feisőszabolcson, — mon­dotta — 300 holdon termeínei. gyümölcsöt, ugy, hogy okszerűen védik a fákat. Erről a 30 holdról 82 yagon elsőrangú, tiszta gyü­mölcsöt exportáltak kilónként 60 filléres árbarn ab termelőhely. Ez-, zei szemben 1760 holdon olyan gyümölcsöt termeinek, amelyet vé­detlenül hagynak. Müidössze 30 vagon exportált .gyümölcsöt ter­men ez az 1700 hold és nejrnl 69 hanem 20—30 filléres árat adtak érte. Meggyőző erővei hangzottak ei a súlyos szavak, majd megmutatta Süle Dénes a tanítóságnak a kali­forniai pájzstetüvei fertőzött fa ágát. Mindenki az asztalhoz tódult, hogy megismerje a s zörnyü ellen­séget é s halljon az ellene indítandó irtó hadjáratról. Késő délre jár az idő, amikor a derék Bán Sándor áll. elemi is­kolai 'igazgatóval, a jeles énekpe­dagógus sai távozunk a tartalmas és ielke sitő erejű szemináriumról. A Szeminárium előadóit Bury Alajos tanítóképző intézeti ígp.i­gató látja szíves vendégül. Délután a kir. tanfelügyelő az ügyes-bajo s dolgaikkal 'hozzáforduló tanítókat és magánosokat hallgat meg. Este már tovább utaznak a szeminárium igehirdetői. TSÍvirmada a következő állomás, fáradhatatlanul' folytatni ke'i az erőket koncentráló, neve­lésünket egységes elvi'alapra helye ző munkát, amelynek éién vezéri hivatottsággal "álí a vármegye uj tanfelügyelője. Veszedelmes verekedés a szállásadás miatt Vajas András 49 éves, pátrohat lakos, helyet adott egyik szomszéd­ja lányának éjszakára, akit Szülei kikergettek hazulról. Emiatt a Szotm) széd, Mozga Bertalan, átjött és felelősségre vonta Vajast, ebből szóváltás kerekedettj majd a szó­csata hevében odáig fejlődött a vita, hogy Mozga előkapta hosz­szupengéjü zsebkését és teljes ere­jével 'Vajas s zemébe szúrt. Sze­rencsére a kés eltévesztette at irányt és a s zem helyett a szeiríe alá fúródott. 'A késsel harcoló; ember ezzei sqni elégedett még) ráadásul lefogta Vajas kezét és éies késévei Mékanyaritotta róla a vastaghust. Mikor azután azt látta, hogy a feleség jajveszékelő ura segítségére akar menni, késévei'ne­kiesett az asszonynak és összevag­dalta kezén a forgóc'Sontokat^ az 1 után elszaladt. Vajas és felesége husz napon tui gyógyuló s ulyos testi sérülést szenvedtek. A szurkáló szomszéd ellen az eljárás megindult. —A Dtó Dam«, E'egante Weit Voguc, Yardin uj számai kapha­tók az Ujságboltbam 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom