Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 248-271. szám)

1932-11-27 / 269. szám

1932- november 27. JilfÍRYIDÉK. wm élén Mikecz László dr. főjegyző fogadja a fekete diszmagyasba öltözött Mikecz Ödön dr. főis­pánt és a következő szavakkal üdvözli: Ösi vármegyei szokásnak hódo­lok, de egyszersmind szivem benső sugalatát is követem akkor, amikor Méltóságodat, mint Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyénk kinevezett főispánját, ősi vármegyénk székházának bejá­ratánál a vármegyei tisztikar ólén mély tisztelettel és igaz szivbői üd­vözlőm­Méltóságod már gyermek korá­ban e székház falai között tanúba megismerni és szivébe zárni az ősi vármegyét, s ezen szeretettől áthat­va mint ifjú innen indult e* az elet ut járass amikor most férfikora ta­vaszán mint az egyesitett vármegyék főispánja tér hozzánk vissza, mindnyájunknak szivét az az érzés dobogtatja meg, hogy Méltóságod a Sors elkü'döttje és arra van "hivat­va, hogy Isten adta tehetségével és szülő vármegyéje iránt érzett meleg szeretetével véget vessen a megpró­báltatásoknak, s a jobb magyar jö­vőt, a magyar feltámadást ké­szítse elő­Isten hozta, becsületes magyar lejke, igaz tiszta szive vezérelje mindig főispáni működésébe®. Viharos éljenzés és perceken át tartó taps fogadta a díszterembe belépő Mikecz Ödön dr. főispánt egyben bizalom,teljes várakozással tekint Méltóságod felé, akiben az élettel folytatott nehéz küzdelmekre hü segitő társat és hivatott vezérét, — és akinek eljövendő áldozatkész munkájában sorsa jobbra fordu­lásának biztositékát várja, reméli és hiszi feltalálni. Ml tudjuk és érezzük Méltósá­gos Főispán ur, hogy az eljövendő uj korszak, a nagy nemzeti munka­terv megvalósítása még nehéz küz­delmeket, nehéz megpróbáltatásokat szab elénk és tartogat Számunkra. Látjuk és tapasztaljuk, hogy a nyo­masztó gazdasági válságban síny­lődő, hovatovább kimerüli és elke­seredett népünket a zavarosban ha­lászni szeretők újra és újra megkí­sérlik hamis utakra vezetni. De bizton hisszük, hogy Méltósá­godnak Hazája, Nemzete, fajtája és vármegyéje iránt érzett lángoló szeretete, magyar testvérei iránti megértése, sorsának, bajainak meg­ismerése, szülő vármegyéjéhez való ragaszkodása biztosan rá fogja ve­zetni arra az útra, amelyen Méltó­ságod irányítása és segítségé vei egy jobb, boldogabb, nyugodtabb, — szellemi és anyagi jólétet jelentő élethez eljutunk. Engedje meg Méltóságos Főis­pán ur, hogy amikor ez ősi várme­gyék főispáni székét elfoglalja s én az elnöki tisztet átadom, szép, de nehéz, egész férfit, elszánt és cél­tudatos akaraterőt igénylő munká­jához a vármegye tisztikarának készséges, lelkes és odaadó közre­működését felajánlva, Méltóságod­ra és működésére az Úristen min­den áldását kérjem 1 Az Isten hozta, Isten vezérelje Méltóságodat 1 A nagy tetszéssel fogadoit be­széd elhangzása után Mikecz László dr. vármegyei főjegyző felolvassa az esküminta szövegét, amelyet Mikecz Ödön dr. főispán utána mondván, leteszi a hivatali esküt, majd átveszi az elnöki széket és a következőkben vá­laszol az üdvözlésre . Pont 12 órakor jelenik meg a díszterem kisajtajában Mikecz Ödön dr. főispán díszmagyaros alakja, akit Virányi Sándor al­ispán fogad meleg kézszorítással. A nagyteremben összegyűlt óri­ási közönség viharos éljenzéssel fogadta a belépő' főispánt, s a percekig tartó, szűnni nem akaró taps miatt Virányi Sándor alispán alig tudja megkezdeni üdvözlő beszédét, amely a következő­képen hangzott: Virányi Sándor alispán üdvözlő beszéde Méltóságos Főispán Ur! Szabolcs és a ve-k: ez időszerint egyesített Ung vármegye alkotmá­nyos és törvényes képviselete azért gyü't ma össze szokatlanul nagv számban e díszes teremben, hogy Méltóságodat ősi szokásokhoz hí­ven magas közjogi méltóságába főispáni székébe ünnepélyesen be­iktassa. Méltóságos Főispán Url A közelmúlt napokban sokunk­nak abban a szerencsében volt ré­szünk, hogy közvetlenül hallhattuk a m. kir. kormány elnökének két ünnepi alkalmakkor elhangzott be­szédét. Rendi:hetetlen magyar hit és re­mény, erő és elszántság, bizalom és biztatás árad felénk és Szerte ez országban a kormányelnök ur el­hangzott szavaiból és mi Méltósá­godban e nagy és felemelő, lelket erősítő érzések letéteményesét lát­va i — e disaes teremnek az ősi hagyományokhoz való hűséges ra­gaszkodástól átitatott levegőjében ma minden s'ó, amely elhangzik, minden pillantás, amely Méltósá­god felé száll, — arról beszél Mél­tóságodnak, hogy e vármegyének nemcsak itt megjelent képvise ete, hanem mindéin hü polgára, min­den lakója a magas méltóságnak kijáró mély tisztelettel, mindnyá­junk előtt jót ismert és megbecsült személye iránt meleg érzésekkel, és Mikecz Ödön dr. főispán székfoglaló beszéde Tekintetes Törvényhatósági Bi­zottság! Méltóságos Alispán url Mély meghatottsággal léptem e terembe s mély meghatottsággal ál­lok meg a tekintetes Törvényható­sági Bizottság szine előtt. Nem­csak azért, mert ez a számomra ün­nepi óra személy szerint a leginia­gyobb megtiszteltetést jelenti ne­kem, — hanem nnvel e pillanatban élő erővel támadnak fel e'őttem egy sok százados mult emlékei, — előt­tem áll a zord jelen s ugyanakkor hiszen érzem egy biztató jöven­dő szárnycsapásait. A kölcsönös megbecsülés Az alispán ur szavai, amelyek­kel érdememen felül emelt ki az én eddigi munkásságomat, az őszinte jóbarát megbecsüléséből fa­kadtak s ugy fogadom ezt az üd­vözlést, mint zálogát annak a har­monikus összmüködésnek, ajmely az önkormányzat gondolatát 'meg­testesítő törvényhatóság és a főis­pán között mindig fenn kellj hogy álljon. Első kötelességemnek fo­gom ' tartani, hogy ezt az összhan­got, amely a kölcsönös megbecsü­lés, az. egymás szándékainak tisz­taságába vetett bizalom s a nagy nemzeti célok közösségébő 1 ered, fenntarts am és megőrizzem. Az apai szeretet gazdag adományai Az én személyemben az önkor­mányzat a vármegye fia került a főispánok ősi székébe. Ezt a termet a közjóért való munkálkodás, az önzetlen hazafiúi törekvések temp­lomának tekintettem mindig. En­nek az épületnek a falai között él­tem ifjúságom legfogékonyabb idő­szakát s az a levegő, amelyet itt szivtam, a magyar függetlenség, a magyar szabadság, a nemzeti ön­célúság, a t iszta, önzetlen hazafiság eszméivel és cselekedeteivél volt telítve. Azok a képek, a m elyek e falakról reánk néznek, a vármegye nagy férfiaít ábrázolják, — atok nagyok voltak nem azért, mert mél­tóságuk voit s őket illette a paran­csolás joga, hanem nagyok voltak, mert szolgálni tudtak. A közérdek szolgálatának gonddola|tjá^ testesí­tették meg azok: a férfiak, akiket az én ifjú szemem ez ősi vármegye ve­zéri székében látott. Ezek előtt az elődök előtt az utód meg kel', hogy hajtsa zászlóját s ezt tiszta szívvel teszem meg. Teszem eső­sorban uz előtt a férfiú előtt, aki az apai szeretet gazdag adomá­nyain kivül egy becsületes munká­ban «Itö^ött közéleti pályafutás pél­daadását adta el nem pazarolható erőtartalékul : (Lelkes éljenzés.) A Kormányzó, mint a nemzeti törekvések vezére A vármegyének ezt a régi és ne­mes szellemét törekedtem eddigi munkásságomban érvényesíteni s ezt kívánom szolgálni főispáni tisz­temben is. Tudom, hogy ekként szolgálhatom a leghívebben a nem­zeti gondolatot, — azt, aki e gon­dolatnak élő megszemélyesítője, Magyarország főméltóságiu Kor­mányzóját s azt a férfit aki Ma­gyarország kormányának az élén uj célt tűzött, uj rendszert terem­tett, uj hitet fakasztott, uj kerete­ket addott a magyarság örökérvé­nyű nemzeti törekvéseinek. Azzal, hogy politikai vezéremnek vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök urat vallom, azt hiszem^' kellően meg van határozva az a politikai irány, amelyet szolgálni kívánok. — Hiszem és vallom, hogy azqk a cé­lok, amely eket a nemzetnek ez a küldetéses vezére zászlójára irt, egybeesnek a nemzet egye"teilies cél­jaival. — Hiszem, hogy az a pro­gram, amely az ő nemzeti munka­tervéből bontakozik ki, az az ut lesz, amelyen a nemzet újjászüle­tése felé haladhatunk. Tudom, hogy az a testvén kéznyujtás, a­rnely az ő részérőt a nemzet mm­den dolgozórétege feté irányult, vi- / szonzásra fog találni. Az új stílus Az az uj stílus, amelyet a minisz- 1 terelnök ur az országgyűlésen tör- j tént bemutatkozásakor bejelen- 1 tett, meggyőződésem szerint uj rendszert jelent s amikor az ő szol­gálatába állítottam szerény erői­met, uj rendszert kívántam és kí­vánok szolgálni. Uj rendszert, a­mely a magyar lelkek koncentrá­cióján keresztül, a régi értékek meg­tartásával kívánja a szüksé­ges és korszerű reformok utján a nemzet összes erőit benső egységbe markolni. Összefogni az erőket, hogy kifelé és befelé zárt és meg­bonthatatlan szervezetté alakulva valósithassuk meg a nemzet sors­adta feladatait. A sors különös ajándéka, hogy akkor, a mikor az ingó és recsegő óvilág közepén menekülni kezdtek a lelkek a magyar gályáról, előái­hatott valaki, aki a nemzet isteni rendeltetésébe és a becsületes cé­lokra irányuló akarat diadalmas ere­jébe vetett hittel megtudta ragadni a tépett zászlót. A sors különös ajándéka, hogy ebben a szenvedő, elkínzott, annyiszor csalatkozott nemzetben egy igaz férfi bátor kiál­lása ugy fel tudta lobbantani a már-már elakadó erőket, mint a­milyen erőgyarapodásnak tanúi vagyunk. Nem kívánok pártpolitikus lenni A nemzeti egységnek az uj kor­mányprogramban formulázott gon­dolata s azok a cselekedetek, me­lyeket a miniszterelnök ur és kor­mánya részéről látunk, uj utat, len­dületes cselekvést keretező uj rend­szert jelentenek. Ezt kivárnom é tör­vényhatóság főispáni székében minden erőmmel szolgálni. Nem kívánok pártpolitikus len­ni, mert ugy érzem, hogy e tisztség s éppen a kormány részéről Sze­mélyemmel szemben megnyilvánult bizalom többre köte-tez. A nemzeti egység politikája nem pártpolitika, ez több annál: nemzetpolitika. — hppen ezért arra fogok törekedni, hogy a törvényhatóság munkássá­gában ne érvényesülhessenek a pár­tok hatalmi törekvései. Azon -le­szek, hogy megakadályozzam bár­milyen párt, frakció, vagy klikk egyoldaiu hatalmi törekvését, mert károsnak tartom, hogy partikulá­ris, vagy egyéni törekvések önző okokból megbonthassák a törvény­hatóság tradicionális önkormány­zati egységét. Uj tartalomra, a régi, nemes vár­megyei tradíciók újraéledésére van szükségünk. Ehhez azonban nem pártokra, még kevésbbé választási célokra alakult aikalmi egyesülések­re van szükség, hanem a tekintetes Törvényhatósági Bizottság tagjai­nak önzetlen és fáradságos egyé­ni munkájára. A kritika joga Az önkormányzatban való rész­vétel munkához való jog s éppen ezért munkára szóló kötelezettség. Csak az kritizálhat, aki jobb meg­oldást tud ajánlani, — az építő és konstruktív vélemény nyilvání­tásnak teljes mértékben respektálni kívánom tehát a jogait. Az a pro­gramom e kérdésben, hogy a vár­megye önkormányzati igazgatása, az önkormányzati elem részvételével és ne csupán asszisztálása me' lett történjék. Akkor tehát, ami­kor hangoztatom, hogy csak az épitő és jóindulatu bírálat jogos­ságát vagyok hajlandó elismerni, ki kell hogy jelentsem azt is, hogy azt az állapotot, amely az önkor­mányzatot elsősorban képviselő bi­zottságoknak csak a tudomásulvéte* bólintó jogát adja meg, kívánatos­nak egyáltalában nem tartom. Je3 Ő szi és téli BŐRKESZTYŰK legolcsóbban beszerezhetők Q^ KATONA kesztyűsnél Nyíregyháza, Bethlen-utca 4. szám. (5DP

Next

/
Oldalképek
Tartalom