Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 248-271. szám)

1932-11-05 / 250. szám

1932- november 5. J^fÍRYIDÉK. 3 Az 53. §. Ir'.a: Lukacs G>örgy dr. v. b. t. t. nyug. miniszter. Nemzetközi fórumokon tizenhá­rom év óta csak je'^avakat hai­' lünk a lefegyverzés kérdésében! Azt mondották: előbb tessék megállapítani, hogy az összes kon­fliktus, amely a nemzetek között felmerülhet, bitói uton intézendő el, azután tessék a békeszerződé­sekbea megállapított határokat ujó ag biztosítani és ha ez a két eiőíe'tétei remiben 'esz^ akker kö­vetkezik — a leszerelés. Ami ezeket a feltételeket illeti, az e ső feltétel, az arbitrage tekin­tetében az elmúlt tizenhárom év a att nagy haladás történt, mert az egyes államok között egymásután jöttek létre nemzetközi szerződé­sek, egyfelől a békéltetés, másfe­lől pedig a vitás kérdéseknek bíró­ságok e:é utalása tekintetében. Igaz, hogy nem sikerült az a genfi protoko lum, amely egyetemesen akarta rendezni ezt a kérdést, akép pen, hogy az össze; á'famok ugyan­egy szerződésben köte'ezzék magu­kat arra, hogy a fennforgó vitás kérdéseket bírói "útra terelik, az egyes államok között azonban az arbitrage kérdésében folyton ujabb és ujabb szerződések jönnek létre, sőt az államok nagyrésze aláirta a hágai alandó nemzetközi bíróság­nak úgynevezett fakultatív klauzu­láját ís, amelyben kötelezik magu­kat arra hogy a nemzetek között felmerülő vitás kérdéseket bírói útra tereik. Aláírták egy páran közöttük Magyarország is, feltét­lenül, a többség pedig, ebben a győzők, fe-tételesen, a kérdések bizonyos kategóriáját kirekesztve a bíróság á-tal való eldöntésből. — Akármikép á íjon 'a helyzet, tény az, hogy tizenhárom év alatt az arbitrage, a vitás kérdéseknek bí­rói útra való tera'ése, nagyot ha­ladt előie. Ami a második feltételt, a ha­tárbiztosi'ást íMeti, leglényege ebb részében ez is ikerii't, amennyiben Németország Locarnóban újólag biztosította a tő e nyugatra fekvő államok határát. Amidőn tehát egyfelől "az egyik feltétel, az ar­bitrage te'i itetében nagy haladás történt, a második fellétei, a ha­tárbiztositás tekintetében pedig je­lentékeny eredményhez jutottak a hatalmak, a vüág közvéleményé­nek nyomása alatt végre mégis ki­tűzték a leszerelési konferencia ha­táridejét a folyó esztendő február­jára. £s a nemzetek szövettégének tanácsa áitai kiküldött előkészítő bizottság elkészítette azt a terve­zetet, ame:ynek alapján ez a lesze­relési 'konferencia tanácskozik. Ennek a tervezetnek 53. szaka­sza azonban elfogadhatatlanná te­szi az egész munkálatot 1 Azt mondja ez a szakasz: »Az a meg­állapodás, amelyet a hatalmak a fegyverkezések korlátozása tárgyá­ban kötnek, legkevésbé sem érin­fti a korábbi szerződések azon hatá­rozmányait, amelyek szerint bizo­nyos hatalmak ^ezek az úgyneve­zett legyőzöttek) már elfogadták szárazföldi, tengea és iégi "hadere­jük korlátozását é* igy már megál­lapították más hatafrrí&kkai'szem­ben eziránt való jogaikat és köte­lességeiket. A szerződő hatalmak a leszerelési konferencia határoz­mányait annak tudatában fogadják ei, hogy az említett korábbi szer­ződések kérdéses határozmányai hatályban maradnak és ezt a ha­tályban maradást a konferencia megállapodásai megtartásának lé­nyeges feltételéül tekintik.« ' Éz a szakasz tehát, mereven be eütközik a békeszerződéseknek azokba az alapvétő határozmányai­ba, amelyek a lefegyverzést szabá­lyozzák, abba a rendelkezésbe, amely szerint a legyőzötteknek a védképtefenséglg menő lefegyve­reztetésc csupán bevezetés, csupán átmenet avégből, hogy az egyete­mes lefegyverkezés elkészíthető legyen. Ezzel az ünnepélyes ígé­rettel szemben kodifikálja az 53. paragrafus azt, hogy a Vi ághábo­ru legyőzőt temek a védképtelen­ségig va ó leszerelt :té e örökké tartó, annyi a állandó, hogy a többi hatalmak csak amellett a feltéte meiett hajlandók a kon­ferencián rájuk vonatkozó'ag meg­ália, 1 andó. n;érSéke t eszerelé-t teljesíteni, 'ha a legyőzötteknek a védképíe enségig való eszere teté­se mindenkori a változatlan marad! A paktum va amennyi nemzetre, minden államra, — tehát a gvő : zőkre és legyőzőitekre egyaránt, — megállapítja a fegyverkezések mérséklésének legalsó határa gya­nánt áz önvédelmi ''lehetőséget és nne, ez a?. 53. paragrafus kimond­ja, hogy az úgynevezett legyőzött nemzeteknek nincs joguk a nem­zeti önvédelemre, az önvédelem lehetőségéig való felfegy^erzettség re, hanem ez a nemzeti"önvédelem csak az úgynevezett győzők kivált­sága. Ez a szakasz, tehát, beleüt­kö.i'c a szerződések a'apvető ren­delkezéseibe, beleütközik a nemze­tek szuverénitásának, egyenlőségé­nek elvébe! Mi pedig csak o'yan egyezkedés­hez járulhatunk hozzá, amely a nemzetek egyenlőségének, a nem­ze'e v teljes egyenjogúságának alap­jára van helyezve, ameiy egyezke­dés a/okat az alapelveket, ame­lyeket a szerződések ál'apitottak meg, tiszteletben tartja, tehát te­U 1 tétbe veszi "azt, hogy a védkép­te'enségig va'ó iefegy\érezteté­sünk csupán bevezetés és csak ad­dig tartható fenn, amig az egye­temes leszerelés előkészítése meg nem történt. Mi "tehát azt követeljük, hogy azokrak, akii az önvédelem hatá­rán alul "lefegyvereztettek, meg­adassék a lehetőség az önvédelem­re és azt, hogy akik támadásra vannak felfegyverezve, fegyverkez­zenek le az önvédelem határáig. Mi "kitartunk a nemzetek egyenlő­ségének, a nemzetek szuverenitá­sának éi\-e mellett. Ha ránk való vonatkozásban nem tartják tiszte­letbe 1 azt az alapeset sem, hogy az önvédelemre minden nemzetnek joga \-an és hogy a lefegyverzés­nek az cnvédeiem lehetősége szab határt, akkor hogyan fennénk ml köte e sek tiszteletben tartani a mi eejyverez'.e é üikre, védképtden­né "tete ünkre vonatkozó határoz­mányokat - Ha vetünk szemben megs. egík a szerződéieket, akkor mi meg "felszabadulunk fe téte e^en vá'at köte ezettségeink alól, visz­Szanverjük szabad kezünket és ezt elsősorban arra keli' fordítanunk, hogy az önvédelem határáig biz­tosítsuk nemzeti létünket. á vármegyeháza dísztermében több száz tanító vett részt Tesléry Károly <k kir. tanfelügyelő szemináriumán Azoknak a magas színvonalú pe­dagógiai Szemináriumoknak Során, amelyeket dr. Tesléry Károly kir. tanfelügyelő rendez, az uj tanter­\i utasítás szellemének gyakorlat­bavitele érdekében^ tegnap délelőtt 9 órakor kezdődött meg a nyíregy­házi tanítói körzet Szemináriuma. Erre az alkalomra tebbszáz tánitó sereglett össze Nyíregyházán, a vármegyeháza impozáns díszter­mében, ahoi a Magyar Hiszekegy imájával kezdődött a pedagógiai szeminárium. A megjelentek sorá­ban oft láttuk Énekes János pre­látus róm. kat. és Ruttkay Gyula gör. kat. kanonokot, Lukács Béla áll. tanitóképző-infézeti igazgatót, Gálffy Ferenc és Deésy" Sándor kir. tanlelügyelőket, dr. Bánkövy Kornél rakamazi róm. kat. plébá­nost. Megje'entek a szemináriumi előadáson a Káivmeum tanítónő­képző intézetének és a nyíregyházi kir. áii. tanítóképző intézetnek fel­sőbbéves növendékei is. A szemináriumon dr. Tóth An­tai lanítóképző-intézeti tanár ma­gas színvona u előadásban e evem­tette meg a nagy magyar kultur­poi ikusnak, gróf Klebelsberg Ku­nónak emiékét. Behatóan és kui­turhistoríai háttér festésévei mél­tatta Klebelsberg Kunó hatalmas épitőeszmcií, a magas kultúra in­tézményeinek, az egyetemeknek fenntartásá'.a í'ányuló nemzetne­velői és nemzetvédelmi eszméjét, a iülföldi co égiumok. a tudományos intézmények, a Gyüjteményegye­tem, kultúra decentralizációja, a népiskoai objektumok ezreinek megalkotása, életrehlvása, amelyek kei "nemzete létéért vonult vezéri hivatottsággai a nagy kultuszmi­niszter, akinek emlékét a história őrzi *a legnagyobbak halhatatlan em'élíe között. A felkes tapssai fogadott elő­adást Iesíéry Károly dr. kir. tan­felügyelő köszönte meg. K'ébelsberg emlékének méltatá­sa után Tesléry Károly dr. kir. tanfelügyelő tartotta meg három­órás hatalmas előadását az uj tan­tervi utasítás mm'den részletéről. A tanítóság feszült figyelemmel hallgatta a magvas tanítást és a kedvfes kcz\etienséggér'. a tanító­ság iránt kifejezésre jutó végtelen szeretettel áthatottan nyújtott útmutatásokat. Megelevenedett a nagy férfiak portréiver díszített te­remben a magyar iskola napsüté­ses képe, mosolygó gyermekarcok fényvetése sugározta be a termet, amikor a kir. tanfelügyelő a be­szédérte emgyakorlatról, az olvas­mánytárgya ás művészetéről, a fo­galmazásról, a történe em-müvé'ő­dési multunkat feltáró modern anyaggyűjtésről beszélt ékes szó­vá. "a kir. tanfelügyelő, akit lelke­sen ünnepe tek a tanítók. Szabó Pá i "a/gató, a SzaboicSvármegyei yttalínos Tanítóegyesület elnöke ennek a lelkes és hálás örömnek adott kiSejezést meleg szavakban, majd PetrikovicS fái igazgató fü zött reflexiókat a tantervi utasi. tásokhoz. , Ezután Téger Béia, a kir. áflv mi tanítóképző-intézet tanára. Arany János és a tamtóság cimü előadásában a nagy magyar nenr zetneveiő költőnek em'ékét e'evem­tette nieg. Félszázad mindent meg­semmisítő vihara után is ott él fe­lettünk Arany tündéri világa, a töret'en magyar föld, a töretfen magyar léiek tisztasága, a mely felé Szomjas vágyakozással tekint a megcsonkított ország magyarsága. A váltakozó nemzedékek lelké­nek nagy vetélője, az ujuló magyar élet szövedékébe átvitte az ő lel­ki javainak aranySzáait. A magyar tanítók büszke önérzettel mond­hatják, hogy Arany emberek és idők fe'etti erőforrásának őrzői a magyar iskolák voltak. Ez a sze­minárium 1. "összejövetel Arany Já­nosé", mert az uj utasítás a mo-. dem kc.teménytárgyaíás finom hajszálereit nyittatja meg, ame­lyeken a relkí hatás közvet enségé­vei sugározhatja be az iskola a lelkekbe a magyar erkölcsi világ­rendet hirdető költő etikáját. És Arany János ezé a szemináriumé, a magyar tanítóságé, erkölcsi ha­tásának inspirációja, gofgotás ut­jának nem egyszer Veronika ken­dője. végső diadalának prófétálója. Az előadó azt fejtegette, hogy Arany, a bihari magyar kisgazda fia és áldó émlékezéssei idézte meg azoknak a tanítóknak emiékát, akik meglátták a magyar föld munkás fiában a lángész titkos be­tűit. Aranyban a titkok remekbe­patta.iása a tanítóság küldetési hitét erősíti, mert az iskola pad­jaiban, a leventék soraiban, az fa­kó ánkivüu oktatás halfgatói között fokozottan hat újra a magyar faji erők szépsége. Majd sorra vonultatta Arany neve ;ci erejű alakjait, történelmi vásznait és idézte az elnyomatás korában felsikoltó jajszavát, bus emlékezését és ércesen üengo jós­latait az Eszme győzelméről. Vé­gűi mint az erköic'si ígtizság-gon­do.'at költőjét mutatta be Aranyt 3 méter j ó p° szt ó, hallatlan olcson! Közvetlenül posztógyárunkból. Évtizedes gyakorlat ts racionális gyártás eredménye ez a meleg férfi ruhaposztó, mely köznapi strapára kiváló, de ünneplőre is megfelel. Tiszta magyar nyírott gyapjúból, minden pótanyag nélkül készült, nogyon tartós és 140 cm. széles. A gazdának, iparosnak, munkásnak, de a turis­tának és vadásznak is egyformán jó szolgálatot tesz. A termelési költségek csökkentése miatt csak egy szinben, kékesbarnában gyártjuk. Az ára ? Egy teljes rend ruhára Kg ft J tO|| utánvét ellenében. Kérjük elegendő három mét er ára • ^ - vágja le alanti rendelő­jegyet és küldje hozeánk. Vigyázzon, hogy a címzésnél a Trunkhahn név líZ yZid Ön mondjon ítéletet! Nem kockáztat semmit, mert ha a posztó Önnek nem tetszik, mi a teljes összeg térítése mellett azt visszavesszük. Trunkhahn Posztógyár Budapest, I. Üzemben 1922. óta, 300 munkással. Vágja kl ts ragassza i|j ImlezSlapu. Megrendelőjegy. Trunkhahn Posztógyár Budapest I., Lenke-ót 117. 1-b. Küldjön nekem 3 méter kékesbarna posztót P 24 80-erf. — Ha a posztó nekem nem tetszik, jogom lesz azt az átvétel után 3 napon belül visszaküldeni. Név: Foglalkozás: Lakás:

Next

/
Oldalképek
Tartalom