Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 222-247. szám)

1932-10-07 / 227. szám

1932. OKtóbene 7. jftÍKmiVL A vezér szózata a nemzethez Kedd«n este hét óra. Nem aka­runk a Szavakkai játszani, ami­kor nagy tettek küszöbén, léiekzet­vpszafojtya áh egy eleddig elcsi­gázottan a mindén mindegy fojtó semmítgondoiásába süllyedt nem­zet. Nem akarunk éhben a perc­ben zSongitó szóképek csillogásával szólam, "de a lelkünk mélyéből tör elő: történelmi forduló a nemzet históriájában ez a kedd este. A vezér Szólt a nemzethez és uj reggelre ébredt a „Szózat nyomán a váro s lelke, a falvak, a tanyák, a magyar otthonok lelke, a nem­zet. Az újságok is hozták a szó­zatot s olvasták azok is, akik va­lamiképpen elmulasztották Gömbés Gyula miniszterelnök keddi szóza­tának hallgatását. A szó, a szó­szerkezet, az egyetemesen ismert nyelvi "jegyek s o ra felkeltette e beszéd nyomán a fogalom sorát é s "nyomán az érzelem velejáróját. De több volt ez a beszéd, mint egy céltudatos programmadás. Ez a szózat uj honfoglalás riadó­kiáltása volt a vak sötétbe, Tho­nuzoba kürtje á dermedt puszta mélyén, a tudat mélyén rég meg­sejtett küldöttnek élre állása, fényjel a tévelygő nemzet utján. A hangszórók ott álltak az ott­honokban, a kastélyban^ palotában, é s kisemberek ezreinek kenyérgond tói felhős asztalán, tanyák aggódó csendjében. £s a bátor célkitűzé­sen feiüi, a szavak és mondatok fogaitni "tartalmán felül "a mód, a hogyan ez az üzenet elhangzott, a sti.us, amelynek tüzes lendülete át­hcvitőn fogta meg a sziveket, a delejes áramlás, amely a mélyen zengő 'harangszóból öntudattal, önérzettel, a ídtájnadás ujjongó hitének erejével töltötte meg a lel­keket, az imponterábi iik } ame yek a Sorok közül, a mondatok erőt su­gárzó daüamábói mélyültek el 'a hallgatókban, a vezéri személyiség varázsa volt a sorsosan elhatározó, a históriai "Gömbös rádió szódat A­ban. Ezt a beszédet nemcsak meg­értették a csonkahaza és a tria­noni "határon tuh magyarság fér­fiai és asszonyai, reményvesztett öregjei és dacos fiataljai, de meg­érezték ösztönös erővel, megérez­ték intuitív rugóinak feszülését, a felvillanó jelek mögött tettekre vá­ró szándékokat, az ei "nem mon­dottakat, a mélységben rejlő elha­tározások roppant energiáit. Eddig a kormányelnökök a mil­liók számára neveket jelentettek, magasságban ködlő nevek varázsát, méltóságot, amelynek színes burka elfödte az embert, a testvén "han­got, a gesztust, a szuggesztív ha­tások forrását. Most a magyar mi­niszterelnök odajött magyar test­véreinek otthonába, megfogta a munkában kérges kezeket épp ugy> mint a toll munkásának jobbját. Beszéde bezengett a kis szobákba és ha Gömbös szózata végén meghatódottan azt kérte, hogy ha­zafiúi -Szive tüzénél gyújtsa meg a magyarság a bizalom szövétnekét, ezt akkor tette, amikor becsületes szándékainak átérzésében a leg­egyszerűbb embertől a legelőkelőbb magyarig, fellobbant a lelkekben az iránta érzett bizalom és ennek az életerőnek lángolása átlobbant a magyar bérceken és rónákon. £rez­rezzük, hogy a magyar milliók bi­zalmán, egyetértésén akarja meg­építeni nagy müvét, é s milliók ha­talmas óvációja zendült meg ti­tokban a keddi beszéd nyomán szerte a hazában annak tudatában, hogy a vezér a magyar testvérek éi4re áú, hogy n«m párfok, nerrt kiváltságos rétegek, hanem az egye teme* magyarság képviseletében rndui a szaadságharcra Kossuth nagy hitévei a nép fenségben, a nép igazságában és bölcsességében. Jói ésett itt a szük' trianoni föl­dön és ott a Királyhágón, a Ti­sza felső folyásán, a Maroson tul, jói esptt az eiső mondatok fér­fias üzenete, a revízióért való szent harc bátor fogadalma. De bizal­munkat az jelentette, hitünket az acélozta, sorainak az tömöríti^ hogy ;ezt a revíziót belső életünk revízió­nak, mini Makkai "könyve írja, a magunk revíziójának keli megelőz­nie. Széchenyt István gróf most száz éve azzal keltett határtalan bizakodást eszméi iránt, hogy el­ső fellépése tett volt, áldozat volt és most az uj vezér munkás nap­jainak és munkáinak cselekvés­sorozatával mutatja, hogy ő az el­hivatott, akit nem a politikai for­dulat szeszélyen, hanem a lelkek érési "folyamatának törvényszerű parancsa hívott, állított az élre. A magyar költőfejed elem közei egy évszázados Szózata hangzott fel szárnyaló énekszóban Görtíbös nagy rádió szózata nyomán: Hazád­nak lendületlenül," "légy híve, óh, magyar... Rendületlenül. A muft század harmincs éveiaben sz a vátesi erejű óda a magasságba törő nemzet erősítője volt, hogy ' ne lankadjon a megkezdett uton. — Elet vagy halál, mindegy most már, mennünk keli, vissza többé nem térhetünk a megkezdett uton. Ma is ezzei a rendületlen, ezzel a halá­losan elszánt hittel indult a magyarság a csúcs felé, a napfé­nyes magasság felé, a feltámadás felé. A mai nemzet más, mtnt a tegnapi volt, a "fásultság és kö­zöny nemzete helyében a bizako­dás, az erő érzésének nemzetévé izmosodott. £s várja a viaskodók milliója a megkezdett Szózatot' várja személyesen a , yezért, várja a tetteket, amelyekben odaáll mögé elszántan, erőt adón küzdelemre készen, győzni "akarón és győzni tudón. Uj" honfoglalás, uj "társa­daiomkiépités induló hangzott fel­séges erővei a rádió hangszórójá­ból kedd este és ennek a szózatnak nyomán a lelkek ujult erővel vár­ják a holnapot, Gcmbös Gyula hol­napját, a tettek^ a sikerek, az ered­mények megváltó homapját, a Jjoi­I dogabb, a kisemberek életét is meg szépítő hoinap virradatát. Uasárnap este Aí. Juhász Margit, Krompachi Holló Lenke és Fiák András szerzői estje a Leányklub előadásában a Városi Színházban. Egy ellesett párbeszéd Két hölgy találkozik a korzón és a kölcsönös szívélyes »pá drá­gám« üdvözlés után együtt sétálnak tovább. Természetes, hogy beszél­getésük nagyobbik része a háztar­tás körül fnozpg. Tegnap — mondja az egyik — rettenetes ijedségünk volt. Kép­zeld csak, dé'után el kellett men­nem az orvoshoz és Mancikát ott­hon "hagytam, mert nagyvasalás volt, hogy az Esztinek segítsen. Estefelé hazajöttem s mindketten nagy siíássaí" fogadnak és elmesé­lik, hogy vasalás közben az egyik vasalóból egy nagy darab parázs hullott ki az épon mult héten vett pyjamámra. Ter­mészetesen elvesztették a fejüket mire tnágukhoz tértek, a pyjamán egy óriási 'füstölgő lyuk éktelen­kedett s örümünk kellett, hogy nem történt nagyobb tüzeset. Látod — mondja a másik — ez nálam nem fordulhat elő. £n már évek óta halálra ítéltem az ósdi fasz én vasalót. Azelőtt, ha vasalás volt, az egész lakást betöl­tötte a rossz széns zag, ugy, hogjí akárki "jött hozzám, már messziről kérdezte — ugye drágám nálad va­sasnak ma? — Arról Ifcem is beszélek, hogy az egé sz háznép napokon keresztül fejfájásról panaszkodott. 4 — Vettem egy villanyvasalót s mondhatom, ennéi okosabbat már rég nem cselekedtem. Ha még nem vasaitál villamos vasalóval, ei sem tudod képzelni, "hogy milyen ké­nyelmes, o'csó és gyors a villamos vasalás. S ami a fő, ma már egy órai vasalás nem kerü' többe, mint 12 fillérbe. — £n egyáltalán, amit csak le­het, a villamos árammal végezte­tek el. Náiam villamos főzőlapot is találsz, mert nem látom semttu érteimét annak, hogy a konyhában a tűzhely eg*é sz nap égjen s a szőnyegeimet, függönyeimé 1 3 az uram meg az egé sz háznép ru­háit vinamos porszívóval portala­nít tatom­— Mo st megyek a viliamo»mü városi irodájába és vásárlók egy viiiarnos testmelegitőt. — Az uram kissé rheumás és esténkínt ha fcazajön, gyógyítani akarja magát. Egyébként ugy hal­lom, hogy vinamos melegítő párna borogatásként csodákat müvei. — Nagyon higiénikus egy ilyen párna, mert a huzat íenvászonbói készül, könnyen levehető é s mosható. — Látod drágám igazad van, én is villamosítani'fogom a háztartá­somat. Még ma bemegyek a villa­mo smü propaganda irodájába (Horthy Miklós-tér 8. sz.) és hol­naptói kezdve már én sém fogok olyan Sokat bajlódni a háztartá­sommal. — Pá drágám, sietek, mert be­zárják az üzleteket. A nyíregyházi rendőrség egy szegedi fiatal­asszony vakmerő revolveres rabióját keresi Nagy vakmerőséggel végrehaj­tott revolveres rablás ügyében ke­reste meg a szegedi rendőrkapi­tányság a nyíregyházi rendőrsé­get. A rablást hétfőn délelőtt, fé­nyes nappal "hajtotta végre egy 28—30 év körüli fiatalember, aki­nek sz,eméiyieirását az ország min­den ?*ndőrkapitány(ságánát _ lekö­rözték. Kevéssei 9 óra előtt egy jööltöfcütt fiatalember ái­íítotc be Tar Béía szegedi postatiszt lakásába azzal, hogy családja éhezjk ffs ő munka és kereset nélkúi van. Némi pénzbeli Vegélyt kért. ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN rjTTrtTT? ÉS INFORMÁCIÓBAN A LEGAKTUÁLISABB MINDIG A ÓKmujsíG r 1 u(n A postatiszt felesége látva, — hogy a ]véreg«tő jóltáplált alakján és rendes ruházatán egyáltalán nem látszik meg a nyomor — el­utasította a fiatalembert, aki azon­ban nem távozott, hanem egyre agresszívebb magatartást tanúsítva, most már követelte a pénzt. Az asszony egyedül volt otthon és az erőszakos fellépést látva, se­gítségért akart kiáltani, azonban még mielőtt hangot adhatott votaa> '"a fiatalember rarotíant, lete­perte a főidre, majd kezét^-ia­bát összekötözve revolvert veit eiö, ameiiyei nragíenya­geíte az asszonyt, hogy ief­íövi, ha nem marad csend­ben. , j Az asszony rémülten Engedel­meskedett, majd a rabló ujabb él«t veszélyes "fenyegetéseire azt is el­árulta, hogy pénzüket a Szekrény­ben egy tárcában őrzik. "•A rabló erre felnyitotta a szek­rényt és magához vette a tárcát, majd mégegyszer megfenyegette a halálra rémült asszonyt és eltá­vozott. Tarné csak egy negyed óra múl­va me;-t segítségért kiabálni, — amikor a szomszédok mentették ki kellemetlen helyzetébői. A megszökött rablóról a fiatal­asszony egész pontos személyleírás adott, amelyet rádió utján a nyír­egyházi rendőrséggel 'is közölték: Eszerint a támadó 176 centi­méter magas, barna hajű^ szürkés­barna szemű, telt, borotváitarcu ( 28—30 év körüh fiatalember, aki szürke ruhát, barna cipőt és,bar­na kesztyűt viselt. Kézrekeritésére széleskörű nyo* mozás indult. A szombati vihar Eszláron is embert ölt Mégirta a Nyirvidék, hogy a szombat reggeli viharban lesújtó villámok több helyütt okoztak ha­lálos szerencsétlenséget. A csen­gen 'és a buji villámcsapásokon kivüi TiSzaeszlár község m®.'lett és VarjulapoSon is embert ölt a vil­lám. Esziár határában az ország­úton haladt Deák Balázs cipéSz­mester, amikor a vihar tomboló erővel tört reá. ^gy'viUám a föld­re sújtotta Deákot, aki az ország­úton holtan terült el. Varjulapo­Son Goieányák József földművest' munkaközben találta el egy gyil­kos villámütés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom