Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 222-247. szám)

1932-10-05 / 225. szám

1932- október 5. JrtíKYiDiie. XV. Benedek pápa harca a békéért 1917-ben Az 1917. 'év tavaszán a központ\ hatalmaknál és az entente-nái a kimerülés szimptornái erősen mutatkoztak. Ezen év április 12-én, je-ent meg Czernin Ottokárnak. Károly király által sugalmazott emlékirata, amely előre megjósolta a Német birodalomra és a Monarchiára vonatkozólag az összeomlást, ha a világégés tovább folytatódik. Berün ekkor folytatta a kiméetien "tengeralattjáró harcot' ameuyei 6 hónapon belül "térdre akarta kényszeríteni "Londont, tudjuk, hogy ez nem sikerült, s ez a németeket elkedvetlenítette. Angliában számtalan s

ztrájk bizonyította a kimerültség állapotát. A tengeralattjáró háborúval nem kényszerült a brittek hona térdre, de ez mégis mérhetetlen károkat okozott az angol világkereskedelem

1 nek. Az orosz kolosszus a "forrada om következtében kidőlt a küzdők sorából. Franciaországban 32 hadosztály lázongott. Az entente darabontjai, csahosai, 'Románia,' Szerbia és Montenegró a központi hataimak lábainál hevertek. XV. Benedek pápa Őszentsége joggal hitté azt, hogy itt a legalkalmasabb pszichológiai pilíanat arra, hogy a tömegmészárlás befejeztessék. Sajnos az emberek gyűlölködésén és hiúságán múlott, hogy XV. Benedek által életrehi|vott békekfséríet kudarccal végződött, arftint azt Friedrich Ritter von Lama mostanában megjelent »Deutschiands Língück 1917,-und jetzt.« cimü müvéből és Theodor von SoSnovSzkynak német folyóiratokban megjelent cikkeibői láthatjuk. A Szent Atya a kulisszák mögötti tárgyalásokból, amelyeket az cntente-áiiamokban lévő nunciusai segítségéve^ "folytatott, arra a meggyőződésre jutott, hogyha Berlin garantálni fogja Belgiumnak minden vonatkozásban való te jes függetlenségét, akkor a kibékülés lehetséges. , Ekkor a Szent Atya PaceUi municiust j'unius 13-án jegyzékkei "küldötte ei a német birodalom kormányhoz, ebben a belga függetlenséget je.ö'te meg a kibékülés alap-' jáui". A nuncíus ugyanekkor felkereste Bethmann ' Holiweg birodalmi kancellárt külön is. Továbbá Ví'mos császárt is, akinek őszentsége külön levelet is küldött. Mi voit ebben, azt az é'ők közüi már c'sak Vilmos császár tudja. A császár és a kancellár örömímiei és rokonszenvvel" fogadták a pápa bákeakcíóját. Az áikudásoknak titokban ketett volna foíyniok és egyelőre maradníok is. — Mégi

s

r korán pattant ki minden. — A nagynémetek, a szélső, nacionalisták heves támadásokső nacionalisták heves támadásokban résarsitették az akciót ésigye keztek azt már csirájában elfojtani. Ok hittek a »Siegfrieden«-ben, a győzelmi "békében nem keííétt nekik a pápa »Verstandigungsfrjieden«-je, megegyezésen alapuló bé~ 6éje. ' ' Közben']Lioyd George 1917 jun. 29-én Giasgowban beszédet mondott, amelyben elkedvetlenedett hangon szólt arról, 'hogy Berlin még mindig hallgat a belga függetlenséget illető felfogásáról, A nagynémetek tábora ekkor azt | kürtölte mindenfelé, hogy Angliának rosszul áh a szénája, ezért a pápához fordult békeközv«titési kérelemmel. Talán igaz az, hogy a viszonyok jakkor Angliában aggasztóak voltak, de bizony a németek szénája még rosszabbul" áilott. Gondoljunk csak 'az élelmezési viszonyokra. SoSnovsky és Lama szerint sikerült a tuizó »Aüdeutschoknak bizonyos fokig a német protestánsoknak egyes köreit is öszent sége kezdeményezése éhen hangolni. Közben Bethmann Hoüweg távozott a kancellári" székből, helyét a nagynémetekkel 'rokonszenvező dr. Michaeüs foglalta ei a vnág mérhetetlen kárára. Csak Lloyd George glaSgowi beszéde után ju'ius 14-én tett a kancellár javaslatot Vilmos császár'elé' amelyet válaszul szánt X. Benedek pápának jüníus 13-iki jegyzékére. Ekkor mondta VümoS; »Ez a késedelem udvariatlanság az idős Pontifexxei szemben.« Ezen jegyzék tartalma m

a is ismeretien.

1 Lama kételkedik abban, hogy ezt dr Michaeüs kancellár egyáltalán eljuttatta yolna rendeltetési helyére. Ez nem is látszik valószínűtlennek, mert PaceHi nunciust a Vatikán intézkedése folytán juü'u

s 24én a kancellárnál találjuk, akivel három napig szakadatlanul" tárgyalt és azza. "távozott tőle, hogy a kancellár és a pápa felfogása ugyanazon elvi 'aiapon áü. Közben augusztus 7-ére konferenciára gyű ekeztek az entente államok megbízottai Londonba. Itt a béke kérdésével is foglalkozni akartak. Ámde dr. Michae.ís jegyzéke, amelyet paceüi nuncius juí. 24—26-iki megbeszé ése után azonnaira várt a pápa őszentsége, nem érkezett meg akkorra semBelgiumról a német birodalom még mindig nern nyilatkozott. A pápa Öszent

sége a londoni konferenciára sem izenhetett semmi pozitívumot' jóllehet ezt az angol közvélemény, miniszterelnökének g asgowi beszéde után erősen várta. Az angol türelem is elfogyott. A türelmetlen angolok sajtója a pápát azzal 'kezdte vádolni, 'hogy német érdekekért fárad, nem pedig az emberiség békéjéért. A Szent Atya a támadásokkal mit seia törődött. Gasparn és Paceli/'biborosok fáradhatatlan munkája következtében szeptember 11én koronatanács tartatott Berlinben. Itt dr. Michaeüs kancellár hozzájárult ahhoz, hogy Pace'íi mm cius révén a pápa olyan jegyzéket juttathasson az entente államfőihez, amelyben a belga független-, ség garantáltatik. Ámde szeptetaber 12-én mégis olyan jegyzéket nyújtott át l'acelíinak, amelyben az volt benne, hogy Lüttichnek német kézen keü maradnia. A Vatikán ezzei ismét nem mehetett semmire. A kancellár a pápának további békekisér'eteit ignorálta. Ennyi s

0k minden történt 1917 jun. 13-átói, ugyanazon év szeptember 12-ig. A kancellár eziBntui téves utakon járt. A s

panyoi kormány közvetítésével akarta elérni azt, ami 'a Vatikán közbenjárásával érett alma gyanánt hullott volna ölébe. Ott pedig kudarcot vallott. Más alkalommá

1 emlékezünk meg erről. Ott azt fogjuk látni, hogy az emberiség mérhetetlen kárára nagyobb volt a kancellár hiúsága," múlt emÉberszeretete. Egy hírlapi cikk kerete nem engedi 'meg azt, hogy kiterjeszkedjünk a pápai jegyzékek kardinális pontján a belga függetlenségen kívül "más részietekre ts. Azt említjük meg, hogy a jegyzékekben benne foglaltatott az, hogy Anglia visszaadja a német gyarmatokat* ezért Németország kiüríti a megszállt francia területeket. A Monarchiának pedig mint gazdaságiig egymásra utalt területnek, hazánknak pedig mint közgazdasági egységnek kellett volna megjmaradm, holmi nemzetiségi aspirációkat valamilyen autonomiávaf intéztek voma éi. Friedrich Ritter von Lama azzai tejezi be kritikai müvét, hogy a némát összeomlás, a forradalom és a birodalomban most uralkodó káosz, mind a XV. Benedek pápát semlmibevevő áldatlan kancellári politika szerencsétien következménye. 1 Mi magyarok talán csak függelékként jöttünk számításba ebben a téves politikai kártyakeverésben, de hisszük, hogy ha a Szent Atya révén az 1917. évben létrejött volna a béke, akkor magyar összeomlás és forradalom sem lett yoína az 1918. évben és a magyar most, a »jetzt« fs boldogabb lenne. Lovag Lamaval, a kitűnő néömat historikussal mi 'is csak elítélhetjük a XV. Benedek pápát mellőző, növi dl átó dr. Michaeüs féfe német 1 kancellári politikát. Straky HenriK. Amikor valakit azzal bírnak rá a házvételre, hogy a kertben kincs van elásva Hogy ma milyen nehéz szabadulni "az eiadó ingatlantól, azt mutatja az alábbi "nem mindennapi történét, mely kirívó példája annak, hogy lelkiismeretlen emberek a busás százalék elnyerése reményében már fantasztikus eszközökhöz is hozzányúlnak, csakhogy ei tudják sütni á nehezen eladható ingatlant. Ez év januárjában történt, hogy a Nyirvidék apróhirdetési rovatá*ban egy rövid pársoros hirdetés látott napvilágot, melyben röviden ez állott; Tehermentes ingatlant ke re&ek megvételre, dm a kiadóban. Erre a hirre elárasztották ajánlatokkal az ingatlant keresőt, ak; nem győzött válogatni. Saki időközben e'határozta azt, hogy meggondolja a dolgot, még sem vesüi ingatlant. Ebbe az elhatározásba bele is nyugodtak hozzátartozóin de bezzeg néni nyugodtak bele azok, akik "hap-nap után jártak az egyszerű Származású, alacsony miive.tségi fokon á o e.nbernyakára. Azonban az időközben visszalépett vevő hajhthatatian maradt. Egymásután tessékeltekiaz á^úgy-. 'nököket, akik már-már lemondtak a -biztosnak ígérkező üzletről, mig nem egyszer egy s

zükebbköiü alkalmi társaságnak észébe jutott egy zseniális ötlet, mellyel hyélbeütni vélték a már kezükbői kisiklani kezdő üzletet. Egy napon be is állított az ingatlant venni szándékozó úrhoz egy eddig még ismeretlennek tetsző ur, aki kijelentette, hogy bizalmasan Szeretne beszé'ni a ház gazdájával. A ház gazdája, akit mi nevezzünk B. K.-nak gyanút anu

1 félrevonult az idegen urrai tanácskozni, ezen a tanácskozáson a kiszivárgott hírek szerint a következő párbeszéd • folyt le. — Nézze B. ur,amit mimost itt kettesbe megbeszélünk abbót nem szabad senkinek sem megtudni egy kukkot s

e 1 ? Megértette. — Kérem, na hallja nem olyan ember vagyok én — mondotta B. K. — amit nekem mond az ?1 van temetve... Hát ide hallgasson kérem. -— Tudja maga hoi van az X utca? — Tudom, — vá aszo 'tafeSzü t tlgye émmei a házigazda, aki már égett a kíváncsiságtól s .'este, hogy mi fog ebből a sejteímes köriücirkaimazott beszédből kisülni. — Hát azt a hagy kertes sárga házat, amelyik ott áll az utca közepén ismeri? —Várjon csak feleit a házigazda hosszas gondolkodás után — igen ismerem. Mi van v«ie? —Az a ház eladó. — Ha csak ezt akarta mondanv kérem akkor az a válaszom, 'hogy ma nem veszek ingatlant. — Pedig ezt meg fogja venni — mondotta szuggesztív erővei az idegen ur. Ugy van, hiába néz, megfogja venni még pedig v-e.em közösen. — Közösen? Hogy gondolja ezt, és miért éppen közösen? — Mindjárt elmagyarázok mindent. Hát kérem hajoljon íde> mert a

mit most mondok azt csak súgva adhatom tudtára magának. Hogy mit beszélt a suttogó idegen a ház gazdájának, azt az ajtónál hallgatózó feleség, aki "Szeretett mindenről tudni (épen ezért hallgatózott) nem tudhatta m«gDe tény az, hogy amint a vendég eltávozott, a ház gazdája roppant szórakozott lett. Magábamélyedt éS elkezdett gondolkozni. "Hiába faggatták hozzátartozói, hogy mondja meg ,mm töpreng, nem vallotta be csupán azt mondotta a kíváncsi kérdésekre, hogy nagy dolgok fognak rövidé en va amennyiükke. történni. Eimuit egy nap, két nap B. K. egyre türelmetlenebb és izgatottabb lett, végűi -is azt mondta a feleségének egy délután, hogy mára várok Valakit, ha nem jön, akkor már ho'nap megveszem az X. utcában álló sárga házat. A család elámult ezen a kijelentésen és pedig két okból 'kifolyólag ;eiőször azért csodálkoztak' hogy vájjon mi lehet az az ok> amiért megváltoztatta elhatározását, idáig azt mondta ,hogy nem vesz ingatlant. 3 ha már vesz ak1 kor viszont miért keli arra az idegenre várni, aki a múltkor itt járt. Ezek mind olyan titokzatos kérdések voltak, melyre sajnos nem kaptak választ, ugyanis a családfő minden további felvilágosítást megtagadott. A dolog ugy is történt, ahogy B. K. megmondta, mivel'az ídegftn nem jött, elment a sárga házba. Meg alkudott a tulajdonossal, JI etv« nerrí i's alkudott Sokat, síetve megvette az ingatlant és béé is költözött azonnal. A kaput éjjel-nappal *a csa ád legnagyobb csodálkozására eirCndelte, hogy zárva ked tartam. O pedig titokzatos munkába kez1 dett. Kezébe vett égy ásót, hátrament a kertbe és elkezdett ásni. Rendkívül ölesén végleg kiárusítom jelenlegi raktáramat. Zöldhelyi