Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 222-247. szám)
1932-10-04 / 224. szám
1932. október 4. 3 á kereskedelmi és iparkamara kérte az adóhátralékok rendezésére vonatkozó rendelet módosítását Hosszabbítsák meg november hó 15-ig a kedvezmény igénybevételének lehetőségét Ismeretes, hogy a közadó-hátralékok kedvezményes befizetésére vonatkozó rendelet Szeptember hó 30-ig kívánta meg a folyó 'évi eiőuás 75 százalékának befizetését és a kamatmentes részletekben való fizetés engedélyezése iránti kérelem beadását. • . r A kereskede'mr és iparkamara az érdekességtől beérkező kérelmek; figyelembevételével 'folyó hó 29-én a következő előterjesztéssel' fordult a pénzügyminiszter úrhoz: »Nagymé'tóságod az érdekképviseletek minden irányból jövő előterjesztésére folyó évi szeptember hó 15-én a minisztérium 4770— 1932. M. E. számú rendéletének — vgérehajtása képen, amely rendelet szintén szeptember hó 15-én jelent meg, kiadta 133.000 számú rendeletét, amely rendeletekben foglalt kedvezmények igénybevételének elő feltétele az, hogy a hátralék teljes kifizetése esetén október hó végéig a 2—4. §-okban előirt törlesztéseket szeptember végéig és a legfontosabb a 4. §-ban megadott rész etfizetési kedvezmény előfeltételeként megállapított befizetéseket szintén szeptember hó végéig keli teljesítem. A kamara részéről* épen azért, hogy a rendeletről minden kereskedő és iparos egyénileg is tudomást vegyen, messzemenő anyagi áldozattal 30.000 példányban készítettünk egy rövid tájékoztatót, nehogy a kamarát az érdekeltség részérői szemrehányás érje am'-att, hogy egy ífyen fontos rendeletről az érdekességet nem tájékoztatta. Megállapíthatjuk azt, hogy ez a tájékoztató munka a legnagyobb mértékben sikerű t, ennek ellenére érdekeltségünkkel "á'fandó összeköt tetésben á'iva, mindenünnen azt a panaszt halljuk, hogy a megállapított időpont renkivüi rövid, mert a rendelkezésre álló 15 nap alatt igen s 0k hátralékos nem juthatott abba _a helyzetbe, hogy a kedvezmény' előfe tételéül' előírt fizetéseket te.jesitse. A vidéki kisiparosság és kiskereskede em szempontjából nézve' a kérdést, különösen tekintettel keli lennünk arra a szempontra, hogy a vidéki kisipar és kiskereskedelem jövedemi viszonyai a legszorosabb összefüggésben vannak a mezőgazdaság fizetőképescégévei. Tudott dolog, hogy különösen a Tiszántúlon a rossz búzatermés folytán a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság a jótermést ígérő tengeritől várta azt, hogy a katasztrófád búzatermés következtében eimaradó jövedelmét pótolni tudja. Sajnos ez a reménység a te;r geri rendkívüli olcsósága miatt nagyrészben hiu reménység, azonban mégis a helyzet az, hogy a Tiszántúl mezőgazdasági lakossága főleg a tengentermés betakarítása után lesz abban a helyzetben, hogy" kereskedőknél és iparosoknál régi tartozásából törlesszen, uj műnkét végeztessen és így valami keresethez jusson a kereskedő és iparos. I Ftgyeiembe ke-i azután vennünk azt, hogy a háztulajdonosok bérbevételükhöz november havában jutnak és így azoknak számára, akik fundált jövedelemmel bírnak, de adóhátralékuk van, az október i-ében megái apitott időpont szintén alka matlan, mert eddig az időnmesenek abban a helyzetben, hogy a szükséges befizetéseket eszközöljék. Épen ezért mély tisztelettel kérjük ' Nagyméltóságodat, hogy méltóztassék a 4770—1932. számú rendeletben előirt október 1-1 időpontot legalább november hó 15-ig meghosszabbítani. "Hiszen az adófelszóiamíási bizottságok még most tárgyalják az 1932. évi kivetések ellen beadott felébbe? és ebet és ebből a szempontból "is indokolt 4 az időpont elha asztása, mert valószínű, hogy november 15-ig az adófeiszólarmá si bizottságok az egész országban tárgyasaikat befejezik. Tisztelettel kérjük továbbá azt, méltóztassék elrendelni', hogy a kedvezmény igénybevétele szeimlpontjábói csak a jogerős adónak három negyedrészét keli fizetni. Hiszen az adófeiszó'amlási bizottság döntéséig is van jogerős adó. mert hiszen addig köteles az adózó az előző évben megállapított, illetőleg kivetett adók megfelelő részleteit fizetni. A 4770-es számú rendelet az adóhátralék teljes kifizetése esetén engedi meg es akkor is csupán 1932. évi julius hó i-e óta elkönyvelt kamatok beszámítását engedi meg. Tisztelttel kérjük, hogy mind azon összegétet, amelyeket 1932. évi 'január i-ike óta könyvelték ei adókamatokra, a maguk teljés öszszegében a tőkére való befizetésnek számolják éf, még pedig nemcsak a hátralék te'jes befizetése esetén, hanem a hátra réknak részletekben való megfizetése esetén is. Vegüi reámutatunk arra, hogy Nagyméltóságod a tűzadó hátraiéKOR ríidezésöre vonatkozó javaslatunknak azt a részét, amely az adó hátralékosok számlájának felülvizsgá'ásáia vonatkozott, egyá talán nem vette figye femb e. Már pedig bármúyen nagyjeéntőségü is az adóhátra'ékok kamatmentes részletekben való befizetésére megadott engedmény, adott esetben és ezek az esetek igen nagySzáinuak, a kedvezményt az az adózó, akinek tui nagy á hátraléka és ennek a hátraléknak a megfizetésére már egyáltalán nem jó, mert tönkre ment, nemi tudja igénybe vetiru. Igaz, hogy bárkinek rendelkezésére áii "a jelenlegi szabályok s zerint az, hogy adóhátra'ékának egészben? vagy részletekben va'ó törlését kérje, az 1929. évi XXIII. t.-c. 4. és 8. §-ában foglaltak szerint. Azonban ezeknek a kérelmeknek az elintézése olyan lassú, hogy hónapok múlnak el, amíg a kéreim e ző kérelmére vá'aszt kap, mert ebben a kérdésben döntésre hivatott közigazgatási biró ság adóügyi albizottsága ritkán ülésezik. Az adóhátralékok terén tiszta helyzetet pedig csak ugy .'ehet teremteni, hogyha megállapítják azt, hogy a fennálló hátralékokból mennyi az az összeg, amelynek befizetésére és behajtására emberi eg számítani fehet. Nagymé tóságod az adóhátralékok fe üivizsgálására vonatkozó kérelmünket abban a tekintetben, hogy az adóhátrafék részbeni vagv egészbeni törlésére beadott kérelmeket gyorsabb tempóban tárgyalják és azoknak elbírálását a közigazgatás 'bizottság adóügyi albizottsága helyett az adózókból" afakitott bizottságra bízzák. , Rendkívül sajnáljuk, hogy az adóhátralékok rendezésére vonatkozó rendelettervezetre nézve annakidején Nagyméltóságod az ér-' dekképviseleteket nem kérdezte meg, mert ugy véljük, hogy a rendelettervezetre nézve számos olyan gyakorlati javaslat merült volna fai, ameiy azt eredményezte voma, hogy a 4770—1932. M. E. számú rendelet ugy az államháztartás, mint az adózók Szempontjából áldásos hatású fett volna. A rendeletnek így is nagyjelentő sége van, azonban, hogy azzá legyen, amit az érdekeltség a rendelettől valójában -várt, meggyőződésünk, hogy ahhoz szükséges lenne fent előterjesztett javaslataink messzemenő figyelembe vétele.« Saját árban áruim tisztességtelen verseny Irta: Holczberger ánáor Az idei gazdasági és kereskedei-. mi szezon még Szomorúbban kezdődik, mint a tavalyi. A még megmaradt vevők őszinte szánkózással vásárolnak még meglévő pénzecskéjükön és ugy tesznek, mint az a bizonyos éhes ember, aki egy lyukkai beljebb veszi "a nadrágszíját. Valamikor 2—3 évvel ezelőtt, eg>"egy jómódú tirpák gazda őszszel megvette téli szükségletét: 1 láda cukrot, 50 kg. rizskását, zsák sót é s íiyen méretben mindent. Prüszkoió, jói táplált lovakkal ált meg a megszokott boltosa előtt és büszkén nézte a személyzet pakolását, sürgését-forgását. Ma a prüszkölő iovak (ti szte et a kivételnek) gebékké, a láda cukrok, rizsek, sók, stb. egynegyed és félkilókká vágtak. Valamikor hónapokkai ezelőtt, a tisztviselők 20—25 százalékkal több fizetést kaptak, vo>t egy bázis, amire mint biztosra építhetett a kereskedő. A tisztviselő volt az. üzlet létalapja, könyves tiszt\iselőkbői fedezte a kereskedő az uitinióját, mert ezek elsején nagyobb összegeket fizettek. Ma a tisztviselők fizetési eduká'ása is nagy bajokat okoz, mint láthatjuk, Budapesten Kossuth Lajos-utcai gyönyörű ruházati áruházukat is kénytelenek teioszlatni, mert hiányzik a 20—25 százalék. így megy az egész vona on, mindenütt redukálás, üzembeszüntetés, leépítés, seho' egy építkezés, haidokük minden. A kereskedő pedig álldogál a boltjában és vár, fizeti a jóvilágbói vissza maradt regié költségeket, sőt az talán még emelkedett is é s állás közben butulva gondolkodik, hogy miért is nem megy a bo t és gondolkodás közben rájön (hej, jói is mondja az a kozímondás, az una om rossz tanácsadó) arra, hogy valamilyen cikknek az árát leke lene szállítani, mert hátha drága és hátha akkor a város öszszes vevője hozzá fog járni. Máris rózsásabbb színben látja az égés* világot- — Kezdődik egy közjáték s kiírja a cukrot saját árban, erre Y a cukorhoz hozzá veszi a sót és azt is kiírja saját árban, na de ezt már Z se hagyhatja s zó nélkül 'és gyerünk, hozzá még a rizskásával és mire X-hez visszakerül a hír, egy hosszú sor lesz a saját árban áruit cikkekből. É s most jön a csattanó. A helyzet marad a régi, égy deka áruval sem fogy több, mert minden kereskedő kényteen az ár nívóját leszállítani és a helyzethez alkalmazkodni. Sőt még csökken a forgalom, mert a vevő ugy gondolkodik, még várok, lesz az oic sóbb is. Ez az indokoiat'an ^rieszállitás tiszteségte en verseny. Haszon nélkül eladni nem lehet. Minden törvény elismeri a hasznot, sőt annak tisztescége; százalékát törvényes vé deemben is részesiti. Szabad kereskedelem van, de a szabad kereskede.em nem jelenti azt, hogy a kereskedelem nívóját, tudását és becsü etét árrontásokkai tönkre és életképtelenné 'tegyük. Minden vevő t^ztában van"'azzal, "hogy á kereskedő, akinél vásárol, a haszonból éi és ezt nem í s veszi rossz néven, mert hiszen nagyon jói tudják, hogy amíg az áru a bevásárlástól az eladásig kerüf, addig arra rengeteg költség van. Átlag 8— 12 százaiékig terjed ez a regie költ ség, ha valamelyik kereskedő ezt elengedi, az vagy bukásra készü', vagy nemrég tartott 50 száza'éko s kiegyezést, vagy beveszi más árun, végeredményben a vevő ezek egyi* két sem akarhatja. Az ál am a trafikra, sorsjegyekre nagyon vigyáz, hogy azokat áron alul, avagy azon felül senki ei ne adhassa és aki fezt mégis meg teszi, kihágást követ 21 "és ezért a legkisebb büntetés az engedély elvonása. Ma a Szabad kereskedelem legnagyobb harcosai is szívesen látnák, ha a cukor i s monopóliummá válna, kötött árrai és kötött haszonkulccsal. A kereskedő jövedelmét ugytS Rendkívül olcsón végleg kiárusítom Zöldhelyi jelenlegi raktáramat.