Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 222-247. szám)

1932-10-30 / 247. szám

J^fÍRYlDÉK. 1932. október 30. Végleg kiárusítom minden elfogadható árban a még raktáron levő gyapjúszöveteket, egész finom asztal­neműt, törülközőket, damaszt és vászonárukat, Sztorokat, szövetfüggönyöket. Zöldhelyi Tizennyolc évvel ezelőtt Mindszentek napján fölemelkedett Przemysl várának I. számú erődjében Szatke Ferenc népfölkelő és összekulcsolt kezek­kel, behunyt szemmel elmondta ez? az imát : Bajtársak! Nem lehetünk otthon, meni lát­hatjuk a földi csillagok miriádjait, amint régi sirokon ma este kigyúl­nak. Nem láthatjuk az anya, feleség és gyermekünk könnyeit, amint vi­rágillatos, de lombjavesztett teme­tők eldugott zugában zokognak. Csillogó, fényesen diszitett sírok közö-t" azonban szerényen húzódnak meg az elhagyottak sirjai. Nincs aki virággal hintse be, nincs aki kigy ujt sa rajtuk a csöndesen pislogó gyeVtyácskákat. A hidegeji metsző őszi szélben csak két árny ímbo­lvog, keresnek egy sírhantot, kere­sik fázva, keresik könnyek között, de csak a lombjavesztett száraz galyak suttognak valamíg csak a száraz avar és sárgult falevetek fö­lött tovasuhanó hideg szél, meiy messziről — valahonnan, távob északi hegyeken, a Kárpátokon tul­ról — jöln s regél az árvák es el­hagyottaknak, hogy: ne keressétek itt, mert akit ti kerestek, az mesz­sze-messze, idegen földben, idegen hant alatt nyugszik és alussza örök álmát az elmúlás, a megsemmisülés dicső pillanata óta. Ott vannak a apáitok, férjetek sirjai messze, Ga­lícia véráztatott mezején, ott, azooi a helyen, ahol király- és hazáért hullottak porba s fontak egy-egy babért haláhikkaL abba a nagy ko­szorúba, melyet a jövő történelme fog unokáink ajkaira adi'nf akkor, amikor a magyar név dicséretéről fog szólni. , Ne sírjatok férjetek és apáitokért, mert felkeresi <ma a bajtársi szere­iét a 'hősök sirjajt s elhelyezi rajtuk koszorúját és a dicsőítés gyertya­lángjait, hogy fényükkei bearanyoz­zák a távoli égalj sötét boltozatát s hirdessék, hogy a magyar minden­koron és minden időkön át szíve­sen hal meg hazájáért s kirá­lyáért és hős módjára esik ét a? ellenséges golyózáporban. Mint szikla, ugy áll az ostrom hevében, nem ismer megadást, nem tür el­lenséget hazájának bércei között s zászlóját — melyre esküdött — utolsó csepp véréig védi. Nézzetek bajtársak arra dél felé) Ott, ahol az égbenyúló Kárpátok hófödte bércei emelkednek, — me­lyek, mikor ide harcolni eljöt­tünk, még virágillattóL voltak bal­zsamosak, — ott van a ml hazánk. Nézzétek, a leáldozott nap vörös korongján tul azt a sárga bágyadt fényt! Ott 'pislognak most a kis gyertyácskát s imádkoznak nőnk és gyermekeink mi értünk. Vájjon­tudják-e már sokan azok közül, hogy kit és mit vesztettek el? Ha tudnák, fájó szívvel, zokogva borulnának le a hideg rö'gife s ainr nak sírnák el elhagyatottságuk és árvaságuk kínos panaszait. Ök sze­gények nem gyújtanak gyertyács­kákat, mert hisznek; his'ík, hogy él a férj, az apa, és most várják őt csöndes estéken meleg családi fé­szekbe, — gyermekkacagás közé — haza! De sokan nem jönnek már vissza többé, sokan, nagyon sokan itt pihennek a hősök nagy, közös sír­jában 1 Itt nincs eie ség, nincs szerető gyermek és anya, kik a frissen han­tolt sírokat könnyeikkel áztassák, csak ml vagyunk, az életben ma­radt bajtársak, akik szeretetüknek e pislogó gyertyafénnyel adunk kife­lyezést és helyettük is imádko­zunk az ő lelkiüdvökért és a ti nyugalmatokért. Tanuljunk bajtársak! Mert van mit tanulnunk! Az elhunyt hősök, az elesett baitársak véresen porba hullott és örök álmát alvó ho'tiestei fölött boruljunk 'e erre a vérrel szentelt földre és imádkozzunk: Mindenható és örökkévaló Istan! Porba hullott hős bajtársak fö­lött — megmenekülésünk után — hálatelt szivünk teljes melegéivel fohászkodunk hozzád, hogy fo­gadd be az elhunytak lelkeit napfé­nyes országodba s mutasd meg ne­kik a megdicsőülés boldog orszá­gát, melyet életük és vérük által értek el. Övezzed mindegyiknek homlokát a halhatatlanság Glóriájával s nyisd meg nekik kegyelmed kin­csesházát. Engedd, hogy lelkük — otthagyva napunkén!- paradicsomi tündérkertedet — leszálljon az otthonhagyott árvák- és ózS vegyek hez s vigasztaló csókjaival adassa el a türőket és szenvedőket. Mert szükségük van a. vigaszra azoknak, akik egyedül maradtak, valódi vi­gaszt pedig csak az tud nyújtani a fájó és nyílt sebekre, akikért köny- . U1 J nyek özöne omlik ma, mert van- j nem gyújthatjuk meg sírjaiknál az nak, kik még nem is tudják, hogy I örc " I II IIHH ők elhagyottak, hogy ők árvák s naponként hozzád esdekelnek, hogy óvjad meg a férjet, az apát a ve­szélytől. Ezekhez te is szállj minden­ható hatalmaddal s világosítsd fel őket, hogy árvaságuk és elhagya­tottságuk záloga a mennyboltozat— ra tündöklő betűkkel'van bevése, mert az elesett Jiérj, az elesett apa és fiu a hazáért és királyért vérzett el és halt meg dicső halállal a har­cok mezején. Mí pedig, — még élő bajtársai — szintén kérjük Mindenható ke­gyelmedet, hogy bölcsességedde-i vezesd harcainkat s mutasd meg a világnak mielőbb a béke ola j ágát, szállj le a földre és hirdesd min­denfelé, hogy: »Térjetek haza harcosok remeg­ve váró anyáitok-, feleségetek- és gyermekeitekhez, mert az ellenség­ből barátok lettek, a harcból — bé­ke lett, most és mindörökké tartó békék Ámen. Tizennyolc év rnult el az elhang­zott »Amen« óta Márfoldi József föld míves egész Szibérián keresztül, szo moru fogsága alatt is magával hor­dozta ezt a megtépett foszladozott imát, azt kérdezte tőlünk, amikor átnyújtotta leközlés végett, szer­kesztő urak, ugye nem tart mind­örökké ez a béke ?... Mert ez nem béke... Odaát tul a határokon a föld alatt könnyesnek a csonttá aszott koponyák, mert nem vihe­tünk sírjaikra egy szál virágot, mert nem gyujthatju' örökké tartó világosságot, Áldozás a jóságnak Irsay Gusztávnak ajánlom Ki a Idők mások sorsát, változásán, de Ján. íev. II 16. Akinek pedig van mibíl élni a világon és elnézi, hogy az ö atyafia szükségben van és elzárja attól az ő szivét, miképsn marad meg abban az Isten sze­retete ? lelkeden viselted, fájhat a lelked. Te, dús portádat íSj a szelek, megtépték, Árvizek sodorták, onnan,, ami érték. S pusztulását látva, idegen portáknak, Szép, ősz fejed felett, ott borong a bánat. ...A tol tudta nélkül, jobb kezed jósága, De nagyon hajlik még, most is a jóságra. Kérkedő gőggel, Te nem k űrt ölsz jóságot, Mennyivel szebbek így, a titkolt jóságok. Farizeuskodók! így Szépek a példák, Ha hallgat a lárma, s a szív mutat példát. MESSE. Nyíregyháziak találkozóhelye az István Király szálloda Budapest, VI., Podmaniczky-utca 8. (Nyugati pályaudvar mellett). Telefon (Interurbán) 202-43., 294-34. Sürgönyeim: Hotelist, — Minden modern kényelemmel berendezett elsőrangú családi szálloda. Minden szobában központi fűtés, hideg-meleg folyóvíz és telefon. Lift. Szállodában kávéház, cukrászda és fodrász terem. — A keleti pályaudvartól közvetlen villamos összeköttetés 2. és 46 os kocsikkai, 776—38 Mit kell tudni a vorhenyröl A vörheny, sarlach fertőző, ra­gályos betegség, mely lázzal, há­nyással, torokfájással hirtelen kez­dődik és az arc kivételével foko­zatosan az egész testre kiterjedő, élénkpiros, aprópettyes kiütéssel jár. A kiütések pár napi fennállás után keletkezésük sorrendjében el­halványodnak, közben a láz is fo­kozatosan csökken és megkezdődik* a heteken át tartó lemezes, pikkely­szerű hámlás. A betegség gyako­ribb szövődményei: középfül-, nyakmirigy- és vesegyulladás, rit­kábban izületi és szíw burokgyul­ladás. A betegség kórokozója még nem teljességgel Smert, bár kutatásá­val az utóbbi években az orvosi tu­domány nagy haladást ért el. A mér gesebb jellegű, gennyokozó bakté­rium csoportjába tartozik kóroko­zója. Közvetlen a betegről, köz­vetve a beteggel érintkező szemé­lyek és tárgyak utján jut a torok­garatürbe, ahol torokgyulladást előidézve, mérge az egész szerve­zetet elárasztja és megbetegíti. A továbbierjedés meggátlásában leg­fontosabb szerepet tölt be a beteg gyors elkülönítése a fertőzőképes­ség megszűntéig, amely a hámlás fennállásáig, kb. 5— 6 hétig tart. A betegség kiállása után ruhák, ágynemüek, mindéin tárgy, mely a beteggel érintkezett, fertőtlenitindő, természetesen a lakás is. A fertőtle­nítés formáimnál, szub imátoldattai történhetik. A ruhanemüeket 100 foknál magasabb forró levegőben fertőtlenítik a fertőtlenítő intéze­tekben. Különösen fontos az enyhe leofiyásu e setek felismerése, imíert ezek is veszélyessé válhatnak fekte­tés és megfelelő kezelés elmu­lasztása folytán, vesegyuTadáH" és egyéb szövődmények keletkezésére. Itt is ,.2iint más fertőző betegségnél, kézmosás, toroköblögetés, beteglá­togatás elkerü'ése stb. e'engedhett­len kellékei a védekezésnek. A sarlach e'lent védoltásokat ís próbálták tömegesen bevezetni, de az eredmények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Sokkal nagyobb jelentősége va* a súlyo­sabb esetekben mindenkor alkal­mazandó szérumoltásoknak, melyek nek eredménye a diphteriánál ta­pasztalható széiUTioltások eredmé­nyének hatásosságával vetekedik. E szérum töké'etes tése és alkalma'á­sának szélesebb körben való beve­zetése a legújabb kutatások vív­mánya. dr. — A Pesti Tőzsde 16 oldalas uj száma a nctm éti munkaprogram mai foglalkozik és közű Kárdár Gusztáv, Katona Lajo s igazgatók nyilatkozatait. Lukács József és a Drasche peréről, a Svájcban levő vagyonok sorSáró', a párisi tőzsde­krachróí, a.', ásványvizháboruujabb íoidu'atairói szenzációs riportokat közöl a lap. Csupa friss és ere­deti í.iformácíót közöl a textil, ve­gyészeti, vas- és gépipari, biztosí­tási "és vidéki hitelélet rovat is. Fontos árupiaci, értéktőzsdei in­formációk egészítik ki a kitűnően sikerűit uj számot. — Csont evéipapír, finom minő­ségben, e egáns^ sárgás színben husz darab selyembélésű bo.ítékkai egy pengő az Ujságbo'tban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom