Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 222-247. szám)

1932-10-19 / 237. szám

1932' október 21. JflrfRYisáK. s A vidéki építkezések fellendítése "Irta: Püssz

er János. Az Országos Alföldi Bizottság Nyíregyházán tartott vándorgyűlésén, gróf Ki íbelsberg Kunó ny. kuítuszmmiszter, elnöki megnyitójában azt a kétségtelen igazságot hangoztatta, hogy az ország min-i den részében ugy kulturális, mmt gazdasági téren is, kiegyensúlyozott helyzetet keli "teremtem, hogy egyes vidékek, mások rovására ne nyomuljanak elő, illetve ei ne maradjanak. Amit országos vonatkozásban gróf Kiebeisberg "Kunó mondott és amit minden városrendező a kisebb közű etekre is vall, az a foglalkozást ágak tekintetében is igaz. Ezirányban a foglalkozások egész egyeteme veendő figyelembe, mert hiszen azok egymásba olyként fonódnak, mmt á láncszemek, melyek egyikének sem szabad elszakadnia. Vájjon mmő összefüggés van a mondottak és a lakbériüetmények és az ipar egymásrahatása között? Közelebbi vizsgálat igazolja a fennebb em'itett igaz'ságokat és terjedelmes perspektívát nyit a kérdés helyes megoldása felé. Az ország különböző vidékeire miiködő tisztviselők lakbérü etményei között differencia van. Ez, a fővárossal 'szemben vidékenként 25 —3°°/o-tiyi eltérést is mutat. Ha ez, a háború előtt talán még helytálló is lehetett integer Magyarországunkban, ma, cSonkaságurikban nem tartható fenn, mert ez az egyenlőtien mérték, egyben egyenlőtlenséget teremt az ipari "foglalkozások területén is és végeredményében olyan contripetális erő fellépését eredményezi, amely elsorvasztja a vidéket. Az ország különböző vidékeire érvenyes tisztviselői Iakbéril etmények differenciái 'akkor volnának megokoitan alátámaszthatók, ha az építés, a lakástermelés is, ezeken a vidékeken, a kisebb íakbérfletmények arányában olcsóbb lenne. Az építmények rentabiitása ugyanis, a fővárosival szemben c'sak igy lehetne arányos. Ez az első piflanatra jeéntékte lennek látszó kérdés érdemes közelebbi megfigyelésre. A 'akástermelésre szánt tőkének érdeke, a befektetési összegnek minéi nagyobb hozamát elérni. Ha ezt a vidéken nem éri el, ugy oda húzódik, ahol ezt biztosíthatja. De érdeke a tőkének az is, hogy a befektetés kisebb 'egyen, egyenlő hozam mellett. A házépítés azonban, a mai karteimegálfapodások mellett, a vidéken nem olcsóbb, mmt a fővárosban, különösen, ha a vasuti fuvardíjak felemelt mértékét tekintjük. Ma az árak legnagyobb része budapesti paritásban érvényes és ehhez a főváros-vidéki fuvardíj számítandó. Á'i ez a vasra, a mészre, a cementre, a téglaégetéshez szükséges szénre, talán a fára és egyéb afiyagokra is, de a vidéken nem termelt egyéb és a fővárosban beszerezhető más anyagokra és árukra is. Ilyen körülmények között, minéi távolabbi vidéken történik az építés, ha a közelben épitőanyagtermelés kartellen kivüi nem folyik, annái többe kerül az építés. Viszont, a lakbéri'letmények ezzei 'fordított viszonyban vannak. Ebbői természetszerüeg követke zik, hogy az építmények rentabilitása vidéken kisebb, mmt a fővárosban. A fejlettebb ku<turáju városok és különösen a főváros, olcsóbb lakást, jobban felszerelt otthont, a hygienikus és ku'turá'i-s igényeknek jobb kielégítését nyújtják, mint a fentiekbői folyóig is természet szerü'eg elmaradt vidék. Előbbiek tehát nagyobb vonzóerőt biztosítanak még a nyugalomba vonult tisztviselők és más foglalkozásúak számára is. Tőkévei rendelkező emberek is inkább választják a fővárost lakóhelyükül, mint a sokkai kevesebbet nyújtó vidéket, ha elfoglaltságuk a vidékhez nem köti "őket. De a vidéki tisztviselői házépítéseket sem segíti elő a vázolt állapot. Mindennek folyománya a vidék elmaradása, elsorvadása, a vidéki iparnak a fővárosival szemben háttérbe szorulása, a vidéki iparosok(nak is a főváros felé tolulása, a fővárosban nagyobb konkurrsnciája, általában az iparo'sság életstandard jának alászáílása nemcsak a vidéken, hanem a fővárosban és a .nagyobb vidéki empónumokban is. Az utóbbi idők kamatpo'ltikája is, a fővárosi intézeteknek a vidékekkel Szemben fél "százalékkal olcsóbb árát áüapitotta meg. Tehát az állami *€s KÖzüfeti• költségvetéseket hátrányosan befolyásolnák' mert termelőtőke is drágább a vidéken. Karteílpolitika, vasutitarifa-differencia, termelőtőkeár, a vidéki "városok és közületek magasabb pótadói, a lakbéri'letmények differenciája a vidék rovására, más ezekkei kapcsolatos költségek, stb., stb., mind közrehatnak a centrumod felé gravitá'ó erők kifejlésében, vége. ed ményben tehát a nemzetgazdasági egyensúly megbontására vezetnek, amiknek következménye azután az általános ipari pangás fokozódása. A lakástermelésnek ofcsóbbá tétele a vidéken, a házak olcsóbb, létesítését eredményezi A tisztviselői lakbéri'letmények egyszmíbe hozatala, a vidéken-iakást is kedveitebbé teszi, a házak rentabilitását növeli a bérértékek emelkedettebb nívója a házbéradó révén megtérül a közületek s

zámára, miként ezt Bud János ny. pénzügyminiszter egyik régebbi parlamenti beszédében is kifejtette, amikor a tisztviselői lakbéril'etmények niveüálását vitte keresztül az akkori kormányzat. A vasúti tarifapolitika is hathat az árnivó egyensúlyba hozatalára. Mindezek a'aposabb megfontolása arra késztet, hogy annak a gie-i nerá'is igazságnak, hogy a nemzetgazdaság belső egyensúlyi helyzetét megteremteni nemcsák általános, hanem specifikusan ipari érdek is, elismerést és érvényt szerezni, az ország minden lakosának, de különösen az iparosoknak is érdeke. Létrehozható p>edig anélkül, hogy ebbői károk származnának. 1 A fakbéri'letmények terén ez az egyensúly leggyorsabban és kár né'kül helyreállítható, ami az építőipar fog'alkoztatását, ezzef legalább 30 iparágnak és az ezekhez csatlakozo más iparoknak, kereskedelemnek foglalkoztatását elősegíteni, a munkanélkü í'séget csökkenteni van hivatva, ezen a terü'eten is megindítandó a háború után megbillent •egyensúly helyreállt ása. ^árom perces \xi\erju a WdWás 9\\ágW}tvoVá>ta\ Leves... Igenis hozom... Sört.,, Tessék... Azonnal. Még nincs itt..'. Pontosan három óra ötvenöt... Szervusz... Van még idő... hogyne' majd Pesten... Kedves volt... Az oiympikonok asztalától haltatszik ez a zsongás, mely néha egyetlen zajos hangzavarrá olvad. Poharak csengése, itt-ott egy-egy kacagás fűszerezik ezt a folyton ismétlődő monoton lármát, mely betölti "a vasúti étterem minden zugát... Egy asztalhoz támaszkodva nézem a sürgölődő, forgo'ódó pincérek hadát, a csendesen iszogató vendégeket, a sarokban ülő fiatal, párt, akik néha-néha rámvetnek egy gúnyos pillantást. A szájmozgásukról letudom olvasni, hogy mit mondott a férfi a nőnek és viszont... Nem sokára észreveszem, hogy többen futó pillantást vetnek rám, mindegyik tekintetben ott ül ez a kérdés: Ki ez az ember és mit akar?... Nem mondom, magáin is elismerem, hogy egy jnozdu'atlanul á'ló szphynxszerü jei*enség, aki csak folyton a mennyezetet és az ajtót nézi, cSudabogár számba megy, pláne akkor, ha egy étterembe van, ahol mindenki ül, iszik és eszik. Önkéntelenül is az ajtón csüngő táblára téved a tekintetem, hol röviden, de velősen ez áii felírva: »Az étteremben csak fogyasztó vendégek tartózkodhatnak.« Amikor elolvasom ezt, valahogy ugy érzem, hogy elpirulok, találva érzem magam, de hát Istenem, mit tegyek, ha egyszer már ebéd után vagyok és nem izük semmi... Némán hallgatom a kint tolató mozdonyok füttyét és figyelem az ajtót, hogy mikor nyíik, figyelem az óra mutatóját, nyugtalankodni kezdek, várok valakit, aki még műdig nem jön, nemsokára indui a pesti gyors. Amikor megteszem ezt a megállapítást, nyílik az ajtó s belép rajta Pillér György, a kardvívás világbajnoka. Á... á... hangzik az olympikonok asztala felől — csakhogy itt vagy, mi már las San ebéd után vagyunk... A szálás, impozáns alak ledobja a fogasra köpenyét, az asztal felé siet, közben észrevesz engem... s ugy látszik, eszébe jut délelőtti megbeszélésünk. Barátságosan int felém' majd hozzám jön. — Legyen szerencsém — mondja, s az asztalához invitál. Követem is, de amikor meglátom, hogy még nem evett, s most készül hozzáfogni ehhez az elmaradhatatlan művelethez, visszavontok. — Majd később, százados ur — mondom sietve, csak tessék. Szívesen veszi ezt a megjegyzésemet, há'ásan néz rám, látszik rajta, hogy ki vai fáradva... Visszavonulva elfogla'om e'őbbi őrhelyemet és végignézem, hogy eszik a világbajnok. Mértékletes mindenben, Ételben, italban. Ritkán tölt és csak annyit vesz, amennyit gondolja, hogy meg tud enni. Keserűen állapítom meg, hogy hiába való volt az udvariasságom, én nem zavartam, de zavarja más. jóformán enni sem hagyják. A'ig merít egy pár kanái levest, alig eszik egy kis sültet, alig iszik egy kortyot, máris odatolnak eléje egy papírost. Szíveskedjék ezt aláírni —mondják a körülötte levők — s 0 rendületlenül irja a nevét levélre, levelezőlapra, csupasz papírra, mindenünnen ostromolják. Az ajtón diáksapkás arcok kukucskálnak be, vágyódó pillantással tekintenek arra a helyre, ahol '

a világbajnok üi. Az arcuk egy efeven kérdőjel: — Vájjon aláirta már?... Aláirta. Már hozzák is a kártyákat, levél papirosokat és csupasz iveket, szétosztják a künn várakozók tömege között. Pillér György mosolyog. Hiába, ez a hirmév átka. Ez van az arcára írva... Nemsokára elkészül ebédjével s felém int. '—- Tessék, várom a kérdéseit. Leütök, bort tölt a poharamba s "megindul a diskurzus: — Hogy mikor fogtam először kardot a kezembe?... Hát kértm megmondom, 1914-ben, mint a pécsi katonaiskola növendéke. — Akkor természetesen nem hittem, hogy... Mik a terveim a jövőre vonatkozólag?... Természetesen a vívással kapcsolatban érti ugyebár?... — Igen. Elsősorban a nevelés. A fiatal tehetségeknek a kikeresése. Minden vágyam az, hogy egy olyan vivógárdát neveljek, mely méltó lesz tovább vinni azt a nevet, melyet elődeink szereztek a kardvívásban. — Milyen érzésekkei távozik a százados ur Nyíregyházáról? — volt a következő kérdésem. — Igazán mondom, nagyon boldogok vagyunk mindannyian mi olimpikonok, hogy a Nyíregyházi vivóakadémián résztvehettünk. Nagyon meglepett bennünket az a, szeretetteljes fogadtatás, melyben mindannyiunkat ugy az állomáson, valamint a honvédszobornál részesítettek. S az a meggyőződésem, hogy Nyíregyháza rövidesen fog hallatni magáról, ahol ennyire rajonganak a Sportért, az feltétlenül előbb-utóbb azt hozza magával, hogy értékeket fog nevelni, értékeket fog adni az országos Sportnak. — Milyen benyomást tett a jszá* zados úrra Amerika?... — Amerika?... Nagyon Sok érdekes impressziót szereztem... — Amerika.,, nagy dimenziók, semmi Külszm, semmi szív... és ninc® lélek. Amerika a bussines és a ro6ot örök hazája... Eddig tartott az egész mtervjüj egy meleg kézszorítással elbucsuzunk, a robogó pesti gyors már ott toporzékol az ablak előtt, hogy elröpitse a magyar nemzet büsz' keségét az ország fővárosába. Visszanézek... Pilfer György százados szá'as alakját most nyelte £i ^ szárnyas ajtó.. — HÖLÜYEK FIGYELMÉBE! Ondoláiás, vizondo'álás a legszebb és legjobb kivitelben készül KOVACS-nái Bessenyei-tér 2. — Ondoláiás 60 fíílér. Bérletbe 40 fillér. 5219-10 fi földmüvesember ritkán jut színházba, szórakozóhelyre, mert a nagyvárostól távol él ós vlrradattól alkonyatig leköti őt a föld, De egy jó rádiókészülék mindent pótol. Szórakoztatja az egész családot és azonfelül hasznos gazdasági tanácsokat nyújt Próbálja meg a 2 + 1 lámpás, 7016-os Orion Rádiót Gyártja: Orion Izzólámpagyár.