Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 197-221. szám)

1932-09-18 / 211. szám

Miiyen büntetést kaphat * kontár? Jogo su".at ati iparűzés ece­tén a. közigazgatási hatóságok füg­getlen bíróságként fámák ei és szabad mérlegerésükre van bízva hogy adott esetben a törvényben megszabott keretek között mífyCn büntetést alkalmazzanak. Nincs ál­talános jogszabály arra, hogyvisz­szaesővei szemben feltét'eaüi eizá-. rási "büntetés ts zabjanah ki. Azon­ban miután az ipartestületek jo­gosulatlan iparűzés miatt folyamat­ba tett kihágást eljárásban s zak­képviselőként résztvehetnek, riinc s akadálya annak, hogy ezek a szak­képviselők az enyhének ta ált ítéet súlyosbításáért fe-ebbezéssei élje­nek. Egyébként elzárás büntetést' csak akkor lehet alkalmazni ^ha a tettes jogerős elítéltetése után követi él ujbó 1 a eiílető la'hágási cselekményt, fetéve természetesen, hogy büntetésének kiállása óta két év még nem telt ei. IDŐJÁRÁS. A Meteoro'ogiai Intézet jelenti: Várható időjárás a kővetkező 24 órára : Az időjárásba v változás nem várható. la: táncos flefóen-est a Koronában A "Koronában ma táncos flekken­est lesz, a fővárosi jazz-band köz­reműködésével. Menü : erdélyi fa­tányéros, vagy flekkensült, vagy lacipecsenye és sült, vagy főtt­tészta. Ára: 1.60 P. J^ÍEYIBÉK. Felmentő Ítélet Ostenbnrg eiredes ügfében Budapestről jelentik: A buda­pesti törvényszék tegnap hozott íté­letet Ostenburg ezredes ügyében. — Ostenburg Gyulát és Dienes Kál­mánt az ellenük emelt vád alól a bí­róság felmenti, Kauser ellen pedig vád hiányában az eljárást megszün­teti. A felmentő ítélet indokolása megállapítja. hogy nem volt bizo­nyítható, miszerint a vádlottaklat bármelyik kölcsönügyben is rossz­hiszeműség, vagy bűnös szándék ve­zette volna. * Az ügyész fellebbezett a felmentő ítéletek miatt. 1932. szeptember iX. TŐZSDE íA Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai 4 peneö Zürichben 90 02 és fél. Valuták: Angol f. 19-75 -2015 Csel! kor 1694—17-04 Dinár 983- 999 Dollár 570-50—5?3"5ü Frank í£2*30--22j50 Leu 3-46-->-f)6 Termtnvpiac Buza76kg. 13.20-13-35 | Sörárpa L 11-50-13 00 Lira'29-90-30-20 Márka 13570-138-80 Svájci fr.l 1070-111 40 Norv.kor. 9 940-100-40 O.sclúll. 80-454 Göre Gábor lepéndl biré megjelenik a Jóbarátok Asztaltársaságának ma esti összejövetelén 1L 10'5o-11-5Q 10*20—1040 10.10-102fl 7 35—7 50 A Jóbarátok Asztaltársaság —•• mint azt már megírtuk, ma este 8 órakor kötelező összejövetelt tart az iparosszékház nagytermében, be­lépődíj nélkül. Az összejövetel programmja a következő : 1. Megnyitót mond Földes Már­ton elnök. 2. Konferál: Raksányi Sándor. 3. Színre kerül »Az éjféli láto­gató« cimii egyfelvonásos darab. 4. Magyar nóták. Előadja JBa­bics Juci. 5. Téger Béla : Bessenyei György Előadja Lengyel Antal. 6. Magánjelenet. Előadja Raksá­nyi Sándor. 7. »Göre Gábor a sóstói stran­don^ Irta: Diogenes. Előadja Lei:gyei Antal. — Hány hadirokkant van Ma­gyarországon? A hivatalos kimu­tatás megállapítja, hogy a hábr, ru után 14 évvel" 60.300 hadirok­kant, 43600 hadiözvegy és 1850; szülőtlen "hadíárva van Magyaror­szágon és 109.800 hadigondozott családtag részesül állami ellátás­ban. Százszázalékos hadirokkant van 2100, 75 százalékos 8100, jo százalékos 30100, a többi pedig 25 százalékos. ; mmmwmmmwmssmmmmM. — IzIBsben, twiom Kivitelben e« olcsóságca/i verhetetlen a BethJen­utca 2. szám alatt megnyílt Kary Kaiapüztetj amcíyncü szakrfcsíét WalternS vezeti. Üfi este : Iíostonsült hal darabja .... 30 f. Füstölt csülkös bableves egy adag 50 f. Laczkov«xkynál Fővárosi női jazz-band! Buza77 kg. 13.4J—13-E0 Baza781;g.l3 50-13 60 Zab 1. Buza79 kg. 13-70—13-80 • . II Buza 80 kg. 13-80-13-90 j Tengeri Rozs —._. ! Korpa Tafc, árpa L 950- 9 60 1 . 11 9-30— 9 50 Hatót idősök: Buza márc. 14 39—14-40 | Teng. Jul. —• — Buza okt 13.02—13 04 Teng.aug. —• Rozs oki. 8 08 8-09 Teng.mái. 8-96—8 98 Rozf márc. 9-32—934 Nyomtatványok minden Ízlést kielégítően készülnek a Jóba nyomdában Nyíregyháza, Széh;nyi-út 9. szám Telefon 139. ELEGÁNS LEVÉLPAPÍR AZ IJSAGBQLTB4N A jegygyűrű — A »Nyírvidék« eredeti tárcája- — Irta: Lengyel Anial. A fiatalasszony rosszat álmodott... Föl riadt. — Jaj! Végem van! — kiáltotta halkan. — Pista! Pista! — szólt üldözött galambként pi-i hegve- — Jaj de nagyon dobog a szivem! j Hol vagy?... Semmi válasz. Átnyúlt a mel-j lette lévő ágyba. Ijedten végigtapogatta^ pár- j nákat egyszer, kétszer, háromszor, aztán forj más kis keze lehanyatlott. Szépmetszésü szája megvonaglott... Mozdulatlanul nézett bele a sötétségbe, majd két szót ejtett ki lassan, vontatottan: — Nincs itt... Sóhajtott... — Hány óra van most?... Kitapogatta az éjjeli szekrényt, hol a vek ker számlapja világított- Közelebb hozta. Meg nézte.. — Három... Vájjon hol lehet most?... —; tűnődött magában- — Hogy megfogadta: ­»Többet nem maradok ki, aranyos anyuskám!« Aranyos anyuskám! — keserű mosoly ját szadozott az asszony szája szögletén- — Kő nyörögni azt tud. Hiába, csak másképpen volt két-három évvel ezelőtt. Hogy sietett akkor haza. Alig várta, hogy mellette legyen, s most meg minduntalan elmarad- Háröm óra és még mindig nem jött haza- Ki tudja merre jár?... A múltkor hallott egy pletykát, hogy az ura lányos házakhoz is jár és seholsem említi, hogy már nős. De ez nem lehet igaz, ez hazugság, hiszen a vak is láthatja, ott van az ujján a jegygyűrű. Ostoba pletyka, ezek csak mind arra valók, hogy őt izgassák. Most biztosan a barátaival van... Persze a társaság... A jóba­rátok elrontják. Nem is olyan ez az ember, mint akkor... Két évvel ezelőtt Valahogy most hidegebb .. Az ölelése sem a régi, a csók jából hiányzik a tűz... Ideges. Ingerlékeny. A múltkor is hogy összeveszett a gomb miatt- , Igen, a gomb miatt, mert véletlenül nagyob j bat talajt felvarrni a régi helyébe. Milyen csu ' nyán beszélt, hogy felpattant. Mit is mondott? »Maholnap már semmire sem leszel jó!...«' Neki ilyent mondani!! .- Neki, aki lesi minden gondolatát. Neki mondta ezt, ki ugy követi, életútjain, mint az árnyék- Neki mondta ezt,' ki úgy szereti, félti őt. Nem, ezt nem érdé ! melte meg. Mi volna az ő urával őnélküle?.* Hiszen olyan, mint egy gyermek, kamasz­Rakosgatni kell utána, a ruháját szanaszét hagyja, szórakozott, mindent a szájába kell rágni, mert máskülönben elfelejti O az any ja, igen, a második anyja- Talán az édes. anyja sem ösmeri őt ugy, mint ő- Gsak ránéz az ura és már tudja, hogy mit akar... — Mindent, mindent megtesz, amit csak kiván és ő milyen csúnyán hálálja meg- Most is mi lenne, ha például rosszul lenne?... Nincs senki sem körülötte. Meg is halhatna. Nem volna, aki egy pohár vizet adjon Egy fiatal asszonyt ennyire magára hagyni— Vájjon min den férfi igy megváltozik?-.- Minden asszony nak igy elmarad az ura?-.­Ezek olyan kérdések voltak, melyekre nem tudott felelni­— Nem, nem lehet — fűzte tovább gon dolatait. — Hiszen akkor legszomorúbb sors asszonynak lenni- Milyen jó volna, ha volna most egy kis szuszogó porontya- Legalább nem volna egyedül ebben a nagy, hideg szo bábán, legalább volna valaki, akihez odabuj hatna. A szivére ölelné és azt suttogná neki: »Drága magzatom...« De miért is nincs hát­!Már a jó Isten sem szeret... Mit vétettem?... Kínlódva rágta a zsebkendője csücskét, s néha-néha letörölte arcáról a melegen el­omló könnyeket. Egy könnycsepp véletlenül végigszaladt üde bőrén és belegördült a szá­jába. — Milyen keserű ize van a könnynek — gondolta —, akár csak az életnek- Lehet, hogy az ő urát is ez a mai lehetetlen, feje­tetejére állott világ változtatta meg... Lehet-. Nehéz a megélhetés, küzdeni kell a minden­napiért, sok a gond-.- Ki tudja??-.. S talán az anyósa is hecceli az urát. Persze, biztosan elmondja neki nem egyszer, mintha csak hal­laná : ! I — Kellett neked ez a házasság Megmond­tam én annak idején, hogy kész szerencsét­lenség- Milyen jó volna most a hozomány? Jó volna ha volna- Szegény lányt elvenni, akinek még jóformán a kelengyéje sem volt meg, kész őrültség! Mit érsz mosta nagy sze­relemmel?... Alig tudsz lélekzeni- Még sze­rencse, hogy nincsen gyermek- — Na, még csak az hiányzana! Akkor aztán jól néznél ki! Hidd el, nevet rajtad mindenki, szép ember vagy, jó állásod van, at, hogy most lenyes nek a fizetésedből, Istenem, nem lesz ez min­dig igy- Minden kelléked megvolt ahhoz; hogy hozományért nősülj... — Igen, biztosan ezt mondja az uránajk — gondolta a fiatalasszony- Barna, selymes­fürtű fejét belefúrta a párnába s görcsös zo­kogásba tört ki — Minek is mentem hozzá, boldogtalan­ná tettem az egész életemet. Pedig hogy sze­retett, hogy fogadta, hogy s síron tul is fog szeretni- Legénykorában milyen nagy utakat tett meg értem... Egyszer 50 kilométert jött lóháton azért, hogy láthasson ­— Rég volt, elmúlt minden... Elmúlt az a májusi éjszaka is, amikor még mint ífju házasnk, holdfény mellett ketten csónakáztak az ezüstbe öltözött folyón- De szép is volt... Fölöttük pajzán meséket suttogott a csillagos égbolt, a habok csacsogtak, csobogtak, mos­ták a csónak oldalát, összeölelkeztek egy hosszú csókban és vitte őket a viz- Vitte egy harmatos, üde pázsit felé... Az asszony megvonaglott, a teste izzott, mint a parázs. Lihegett, lihegett, aztán ki­fáradt. j — Nem, nem lehet, hogy ő mindezt el­felejti-- Perzselő leheletébe beleburkolt egy mondatot: Szeret, szeret, szeret, persze hogy szeret, milyen is vagyok-.. Fáradtan kinyujtózott és egy boldog mo­sollyal az ajkán elaludt­f Amikor kinyitotta a szemét, már a nap­sugár táncolt a szobában- A reggeli élet zaja átszűrődve tört át az ablakokon- Hirtelen eszébe jutott az ura- Félrefordította a fejét, közben ez a gondolat cikázott át agyán: Váj­jon hazajött... Az ura ott feküdt az ágy­ban, az igazak álmát aludta- Horkolt-. Frissen kiugrott az ágvból, elvégezte az egyszerű kispolgári asszonyok eiső teendőjét, felforralta a tejet, majd vissszajött a szo­bába, hogy lekefélje az ura ruháját, mert bi­zony az éjjel befalazta valahol- A kabát után a mellényre került a sor- Utánanyúlt, de va­lahogy rosszul fogta meg, kiesett a kezéből-. Utána kapott, s ebben a pillanatban valami csilingelve egy nagyot koppant a földön és el­gurult... ; Utána nézett... Elgörbült szájjal zokogta: — A jegygyűrű- Kiesett a zsebből az uram jegygyűrűje... ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom