Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 197-221. szám)

1932-09-18 / 211. szám

Nyíregyháza, 1932. szeptember 18. Vasárnap lalll. évfolyam. 211. sz POLITIKAI NAPILAP IRH Előfizetési árak helyben és vidéken : hra 2 P 56 f. — Negyedéire 7 P 50 f. gzám éra: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította : JÓBA ELEK FeJelés szerkesztő: VSRTSE K. ANDOR A piros virágszegélyű Simonyi-utca Amidőn a szülőváros, nagyszülöt­tének emlékét^ díszes ünnepség kö­zepett. felújítja, — a feles huszár­iezsedes dcbrecenS. állomáshelyén véghezvitt dolgainak egy pár ada­tára emlékezünk. Tanácsi határo­zatok, hírlapi közlemények, szájba gyományok képeznek hozzá lelő­forrást. Egyik debreceni újságíró (Bai­kányi Szabó Lajos^ Debrecen hely­neveiről tett közé tanulmányt. Em­lítést tesz a nagyerdő szélénél Si­monigátról. "Szerinte a francia'há­ború befejezése után, 1816 évben Simonyi (.Simoni) József huszár­ezredest ezredével Debrecenbe kül­dötte a katonai parancsnokság. Debrecen homokbuckás környe­zettel bírt. 1814-ben nyitották meg a hatalmas terjedelmű Sesta szőlős­kertet. Ennek a kertnek keleti szé­le. a Péterfia-utca folytatása, járha­tatlan hepe-hupás atcaresz Volt. A nagyerdő ezen a töretlen utcarészen volt felkereshető- Simonyi óbester szerette a. .csodás természetet. A Nagyerdőn e&kor még nem volt sem fürdő, sem vendéglő. A mai fürdőház előtt látható fenyves helyén táborisátor állott, tágas ud­varral, sövénykeritéssel, Simonyi ez­redes rendelkezése folytán. Vidám élet költözködött a Simonigátra, amint nevéről elnevezte a debreceni lakosság. Az utat a magistrátus hasította ki, de semmi vonzó hatással nem volt a nagyerdei kirándulókra. Si­monyi óbester 1819 nov. 24-én levelet küld a tanácshoz, amelybeD hatszáz jegenyefát kér, s 6 a saját »tulajdon alkalmatosságaiéval, »a mostani még engedelmes 1 ilöőbe!n« elültetését vállalja. A ne mes magi­strátus a levélre nem válaszolt. No­vember 30-án megírta sürgető le­velét. 1820 január 7-én a harma­dikat. A dolog lényege az, hogy Simonyi ezredesnek sürgetésére a tanács tervbevette a város északi részének, — amely tájra költöz­ködött az egyetem, — rendezését, szépészetét. Jegenye, juhar, szil, nyárfák kerültek a széles útra. Négyes fasor közepére jött a sze­kérút, két oldalt a gyalogjáró- A fasor mellett ekkor még Kertek nerű voltak. Ma Debrecen városr leg­szebb villaépitkezésü városrésze itt látható. A legtömegesebb vasárna­pi, ünnepi felvonulás ezen az ut­cán történik a Nagyerdő pázsittal borított tölgyesei alá, a páratlan szépségű strandfürdőbe. Simonyi ezredes pénzadományo­zásával kezdett ugart törni. Erre az 1819 jun. 5-én fölvett tanácsjegy­zőkönyvi határozat a történeti adat. A jegyzőkönyvet a város életében nagy szerepet játszott későbbi pol­gármester, Poroszlay Frigyes irta. A levél maga bepil'gmltátsr: enged Simonyi ezredes lelkivilágába. A jegyzőkönyvi pont ez: »A Méltósá­gos báró Simonyi József Ö Nga a f. hónap első napján költ nagy­tiszteletü levelében az iránt kereste meg a Magisztrátust, hogy a Város­nak könnyebbségére, szolgálatjára és a város díszítésére lehessen, a sé­tálás kedveért a várostól a Nagy­erdőig menő utat kívánja elké­szíttetni és ezen munkára a maga részéről kétszáz frtot ajánl, azzal a bizalmas kéréssel, hogy a Magi­sztrátus a dolgozó rabokat a város­nak minden praejudiciuma és con­sequentiája nélkül, azon utak ké­« szitésére rendelné ki.« A becses és barátságos levél felolvasása után Polgármester ur jelentette, hogy Ö Nga a levélben .kitett summát effective által is ad­ta, melyet, hogy hova tegyen, az iránt kér tanácsi rendelkezést. A tanács határozott: »Valamint eddig is kész a Ma­gisztrátus Ö Nagyságának kérését teljesíteni, nevezetesen pedig azon útnak, mely az egész közönségnek hasznára, kiváltképen pedig a vá­ros díszítésére fog lenni, az előké­szítésében segítségül fog lenni a ta­nács, megbízza polgármestert, hogy az említett útnak jó renddel való elkészítésére elegendő rabot ren­deljen ki. Az ajánlott kétszáz forin­tot pedig, mivel a cél a város díszí­tését és a publikum hasznát szolgál­ja, senátor Vetsey Sámuel áJtal visszaadja, minden közcél Szolgá­latára, a munka végrehajtását a magisztrátus vállalja.» A tanács a hozott határozattal azt kívánta példaadólag szolgálni, hogy ott, hol a kőznék teszünk hasznos szolgálatot, ne egy ember "hozzon áldozatot, hanem a töm eg lépjen közbe és segítse sikerhez a kitűzött célt. Az ezredes, miként a dolgok fej­lődéséből látra lehet ne m neheztelt a pénz visszaszármaztatásáért. Meg­értette a tanács határozatát. Később írott leveleiben sehol nem tesz említést a tanács határozatáról. Ha­nem igen, sürgette az ut rendezé­sét, fásítását, a fák őrizését, öntöz­tetését. A tanács Fünnender Fo­dor Sámuel erdőmestert bízta meg a kérdés tanulmányozásával, hogy az aloe épsége és szépsége fe­lől okosat találjon ki. Az erdőmes­ter lovas-csősz alkalmazását hoz­ta javaslatba, aki ügyelne nemcsak a fasorra, hanem a temetőkre és a város körüli töltésekre is. A Hessen—Homburg lovasezre­det 1823. okt. 5-én Tamopolba helyezték át. Eltávozott ezredével Simonyi óbester is. (Itt megnSsült és született fia, b. Simonyi Lajos aki a magyar politikai életben nagy munkásságot fejtett ki, gróf Appo­nyi Albert, Szilágyi Dezső, Tisza Kálmán államférfiakkal volt poli­tikai véleményen. Egy izben a balközép pártból kilépése után pártiának vezérférfia volt.) Az 1 829 őszén "Simonyi ezredes már az aradi fogságban szenvedett A katonai történet föl 'fogja derí­teni azt, szennyes osztrák vádas­kodás, — hiszen magyar volt test­ben-lélekben, — keserítette meg élete végnapjait. A magyar nép lelkében kitörülhetetlen ét a vi­téz Simonyi óbester emléke. Deb­recen magisztrátusa a nevéről ne­vezett utcát piros szőnyegvirággal szegélyezteti. A napolconi hadjára­tok vitéz hősének neve, emléke so­hasem volt Debrecenben kegyel­tebb, emlegetettebb, mint ma, ami­kor elhalálozásának századik évfor­dulóján kegyeleti ünnepet tart a szülőváros, Nagykálló. Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : S«6cfceayÍHát 9. szám. — Telefonszám: 1 3S. Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. A Simonyiiféfe aloét megemész­tette az idő vasfoga. Mikor az ősi sötétbe borult fákat gyökerestől ki­emelték a földből, 1890. márc. 26-án a »Debrecen« szemfüles mun­katársa így irt: »A Simonyi óbester áltat ültetett nagyerdei akácfasort gyökerestől kipusztították. E van­dalizmust könnyes szemekkel né­zi az erdő minden barátja « Ma már ez az újságíró is meg­változtathatja Ítéletét. A világhá­ború hőseinek emlékoszlopával záruló Simonyi-utca szebb, mini valaha volt. A wagrami csodás ha­ditényt tevő huszárezredes hős fiai­val ott él a szoborban. A Simonyi utca pirosszegéiyü utvonala oda­vezet nagy, viselt dolgokról elmé­lyedni, történeti nagyidőkre emlé­kezni. A Simonyi óbester által ültetett nagyerdei akácfasort felcserélte a kegyeletes hála szépséges aloéval piros virágszőnyeggel.. . A feluju­lást örvendező szemekkel nézi az erdő minden barátja. Bökényi Dániel. Munka — vagy segélyezés ? Ma már Szeptembert irunk és veszedelmesen közeledik a téi munkanélküliségével* és ebből ke­letkező nyomorával. Ma már min­den tényező tisztában van azzal, hogy munkát keli adni. Egyrészt, hogy megelőzzük a munkanélküli segélyezés jellem és erkölcsrom­boló hatását, másrészt a munkával ehenértéket termelünk, ami mara­dandó. Tavaszi cikkemben, mint kínálkozó munkaalkalomra rámutat tam a sóstói strandfürdő kiépíté­sére és az Érfolyó medrének "rend­behozatalára. Nem állítom, hogy a sóstói strand kiépítése kizárólag az én eszmém volt, de megjósol­tam, hogy ennek kiépítésével a város egy jól jövedelmező objek­tum birtokába jut. El "ís készült és beigazolódott. A Nyírvíz-csatorna, az Érfolyó meder rendbehozatalának azonban ne m akadt pártfogója, pedig az van legalább is olyan fpntos, mmt a sóstói strand, sőt közegészség­ügyi és városrendezési "szempont­ból messze előtte áll. , Nézzük csak, miről van itt szó? Az Érfolyó a Bródi vámtói'a vá­góhidig körülbelül 2 kilométer hosszban s Zeh "ár a várost. Szükség volt erre a csatornára a múltban, hogy az Érkertek magasan fekvő talajvizét levezesse, de szüksége lesz rá a városnak a jövőben, mert ha rendbehozzák, az általános csa­tornázásnál, mint főgyűjtő csator­nát veheti igénybe, s ezáltal *a csatornázási költséget tetemes ösz_ szeggei fogja csökkentem. Mai állapotában, poshadt, isza­pos medrével, omladozó partjai­val, lassú folyásával 2 km- 'hossz­MMMHHI ban fertőzi'meg a város levegő­jét és milliárd számra termeli a szúnyogokat. Ez így tovább nem maradhat! A rendezés szerintem nagyon egyszerű: kiszedni 'az iszapot, és lesülyeszteni á medert cca egy mé­terrel, ézzei az egész környék talaj­vize lejebb szállana 1 méterrel. A napokban is voltam a Széchenyi és Jósa András utcában, tehát elég távol" eső részeken, olyan épü­letekben, ahoi "tavasszal feljön a pincébe a viz. Ha 1 méterrel lej­jebb száll "a talajvíz szintje, ezek­be a pincékbe ne m J^het fei "töb­bet a víz s az épületek és azok levegője egészséges lesz. A lesüfyesztett és előkészített mederbe ezután lerakunk olyan vas. beton idomokból összeállított, fe­lül "szélesedő fenékrészt, a mely a folyó átlagos vízmennyiségének megfelel, cca 10.000 négyzetméter át mérettef. Ezen betonfenék felett a partot lejtősen képezzük ki és bevetjük nedvességet kedvelő és összefonódó gyökérzetü fűmag­gal. Ebben a mederben a víz kellő lejtés mellett — gyorsari folyna, kristálytiszta maradna, nem ter­jesztene bűzt és nem termelne szú­nyogokat. A Toldy-utca, hol az Ér végig folyik, ugy van méretezve, hogy a két parton fásitott sétányt is le­hetne létesíteni, s idővei ez le­hetne a város legegészségesebb és legszebb utcája. A folyóméterenkénti költség — számitásom szerint — kikerülne 25 —30 pengőből, az egész tehát 50— óo.coo pengőbe kerülne. A költsé­gek egyrészének vállalásától nem 1 Ara. 16 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom