Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 197-221. szám)

1932-09-04 / 200. szám

1932. szept-mber 4. JsfVíRYIDélC 9 NYIRVIDÉKFehér hattyú a fekete tóban... ... Gyönyörű a hajnal pirkadóbanIde-oda lendülnek a nyárfák; ... Hallgatom a szélnek orgonáját... Szép az élet itt a Nyí~vidéken! Bárányfelhők úszkálnak az égenElnézem e drága föld csodáit;^ ... Más vidéket a szivem nem áhit! Őz szökell a sóstói erdőben • .. — Keresztek a csöndes temetőkbenSzép szőke víz 'folyik a Tiszába, ... Érzem én, hogy nem éltem hiába ! Úgy szeretem ezt a drága földet.. . ... Itt hullattam a legelső könnyetItt figyelt egy kislány a dalomra, Itt borultam én egy sírhalomraItt tanított engem édesapám. Csókokat itt adott édesanyám ... Ez a föld a földi menyországom; Minden egyes porszemjét megáldomIde kötnek a vágyak, emlékek; Ifjúkori szerelmek... remények -.. Kótaji föld !... porszemed is drága... — Itt nyílott ki szivem dalvirága. Én Istenem, csak az a kérésem : A sírom is, csak itt legyen nékem ! Nem vágyom én sehová se innen ! Mindenünnen visszahúz a szivem Radványi Sándor. j=o= á Volgán Irta : Kazár Gábor. Csendesen hullámzik a Volga szőke vize, mintha álomba ringatná a testén mély sebet vágó, szelíden ringatózó hajót. A fedélzeten magyar tiszti egyenruhában megviselt, vékonypénzű férfi áll Álmodozva nézi a távolban ringatózó búzatengert s a látóhatáron sötétlő tölgyfa erdőt. Arra az erdő felé van az ő hazája, oda száll mosjt a lelke a képzelet sebes szárnyán- Látja édesanyját, cseresznye szájú, mosolygó mennyasszonyát, ott ül barátai körébenKezét önkénytelenül összekulcsolja, amikor a hajó billenése kizökkenti képzeletébői. »Köszönöm Istenem, hogy megmentettél a kommunisták kezéből, hogy megmentettél enyéimnek- Áldd meg ezt a hajót, amely felvett és hozzájuk közelebb viszHangos beszéd riasztja felA hajó végében teázó oroszok valamin hevesen vitatkoznak A hadnagy kidüledt szemmel nézi a párolgó teát, a fekete lángost, melyből a muszkák jóízűen falatoznak- Harmadik napja nem volt étel a szájában, vizet is csak a Volgából ivott. Az utolsó pénzével, amely elég tekintélyes összfeg volt, a kapitányt vesztegette meg, aki bár felvette a hajóra, de enni nem adott a szökött fogolynakA hadnagy már-már elhatározta, hogy kér a tésztából ,de büszkesége nem engedte. Inkább éhen halAz oroszok majdnem késhegyre mentek— Hát kérdezzük meg a kapitányt! — ordított az egyik. A többiek felugráltak. Az egyik lesodorta a lángost, a másik piszkos bakancsával rá is lépett. A hadnagy felveszi az olajos padlóról kabátja ujjával letörli róla a piszkot és beleharap Úgy érzi, hogy minden falat vérévé válik ,alig győzi nyelni. A visszatérő oroszok leülnek az asztalhoz. Az egyik észreveszi, hogy hiányzik a tészta. Szóvá teszi- A többi felugrál— Hol a lángos ? ! Hol a lángos ? ! Kételkedve mérik végig egymást. — Én vettem el a tésztát — áll elő sápadtan a magyar katona — az éhség kényszerített rá— Ausztricki ! Kutya ausztricki ! A mi ennivalónk kell neked ?! Lopsz a muszkától ?! — A könnyen hevülő oroszok rárohantak a védtelen tisztre- Az teljes erejével védekezett a rázúduló ökölcsapások ellenOrrából, szeméből megeredt a vér- Szótlanul védekezett. Egy hatalmas termetű orosz hátulról óriási csontos öklével fejen "ütötte- A hadnagy összeesett Az orosz katonák durva bakancsukkal belerugdostak a vérben fürdő fogolyba- Kettőhárom már megsokalta a kínzást és elmentKettő felemelte. — Ne bántsatok — nyílt szája először kérésre — odahaza várnak A feldühödött katonák nem hallgattak ráBedobták a vízbe. A véres test megfestette a Volga szőke habját- Egy kétségbeesett hang hagyta el a hadnagy hangját: — Anyám ! -.. Egy hullám elvitte. Odahaza várta édesanyja, cseresznyeszájú mennyasszonya.. . o=o=o= KÓTAJ. Apró házak, fehér falu házak... Szép emlékek -.. eltemetett vágyak -.. Kerek udvar gémeskúttal, vízzel, Pirosarcú kislány érző szívvel... Szép menyecske dallal és virággal: Barna legény, olthatatlan vággyalRácsos kapu. rozmaringos ablak - - • — Szülőföldem de visszasiratlak! A templomban aranyoltár — pappal : »Faluháza« kilenc nagy ablakkal -.. A kocsmában cigány muzsikálgat. -Itt oszlik el igazán a bánat! Erre volt a »Törik-Szakad« csárda • .. — A kántor úr hangos kacagása, János cigány huppogó nótája... — Madarász úr nótás éjszakájaMennyi emlék, Istenem, de mennyi! Hogy is tudtam én városi lenni ? ! Hogy tudtam én elszakadni innen ? — -. Csordulásig könnyel telt a szivem !.. Kedves falu, alvéggel, felvéggel... Tarka mező, bárányfelhős éggel: Kegyetlenül elszakadtam innen. De azért csak visszahúz a szívemKis falumnak öreg temetője : Az lesz az én testem szemfedője... Áldott lesz a kótaji föld hantja— Ez a tudat lelkem megnyugtatjaRadványi Sándor. Nyomtatványok minden ízlést kielégítően jkjrfötf készülnek a Jóba nyomdában Nyíregyháza, Széhenyi-út 9. szám Telefon 139, A MEGCSALT SZERETŐIde hozzám, hű cimborák! Most, vagy soha... az angyalát! Igyatok, mert... szedte-vette, Én fizetek egész este ! Pokolba a búbánatot, Víg vagyok, hát vigadjatok ! Folyjon a bor, félre bánat...! Most feledem a babámat. iMáig én is bolond voltam : Egy leányért bolondultamÉs a leány ? — úgy itthagyott, Mint Vitéz a csapot, papotElhagyott? — hát Isten áldja; Szívem nem szakad utánaFöl sem merül tán emléke... Bort ide, hej !... teringette ! A két szemem könny borítja, — Azt hiszitek, tán miatta ? Dehogy pajtás, Isten mentsen ! Csak úgy sírok, -.. tudja Isten -.. Halljátok, szívem hogy táncol ? Nótát neki. a javából! Húzd. tépd cigány, ki lelke van...! Isten bizony, jó kedvem vanMa éjjel az ördög arat: Falhoz vágom a poharat! Tomboljon a jókedv árja, Hajrá, Kinek nincsen párja ! Táncra pajtás, haj legények, Mozgassuk meg e rongy földet! Táncra hej !... ki teremtette ! Most jön még csak majd a leve ! Én nem tudom,.. . jaj, úgy égek, Mintha tépnék a szívemet. Mintha tüzes pokol lenne S ezer ördög járna benne!... Ácsi cigány !. .. ne "húzzátok... Lábamon már alig állok, Fogj meg pajtás ... add a kebled, Hadd zokogjak rajta egyet=0= =0: Csdky Lajos. =0=0=3 ÁLMODÁS. Tündöklő szép nyár volt, a virágos réten Csokorba gyűjtöttem sok-sok szép virágot, Odafent a légben a pacsirták szálltak, Szépnek, gyönyörűnek láttam a világotMagas jegenyefák hűs árnyékot adtak, Levettem kabátom és ráfeküdtem én Révedezve néztem fel a magas fákra S gyönyörködtem soká fülemüle füttyén. Széltördelte faág hullt le ágról-ágra Megütött s ijedten kaptam fel fejem, Széttekinték ... otthon fekszem puha ágyban S az álmomra többé már nem emlékezemMellettem fekszel Te, kezed engem érint S az érintésedre tűnt tova az álom, Oly szép volt a réten, mégis lelkem örül* Hogy mellettem ott vagy, oh én édes párom — Szebb most a valóság ,amint volt az álomDr. Silberstein 'Géza. Beretvás pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja