Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 197-221. szám)

1932-09-22 / 214. szám

JNfYÍRYIDÉK. 1932 szeptember 23 A már eddig is mélyen leszállított árainkból költözködés ideje alatt még külön 10 0 engedményt 0 n^ujtunfc! Schwartz Jakab ruhaáruháza, Bocskay-uíca 1, (Kir. törvényszék szomszédságában.) A „keresetképtelen" tőke Irta: Pisszer János Kissé furcsa megjelölése ez a tőkének, annak, amely ma tuion-tui • felhalmozódva, keres

ve várja a felhasználást, a jövedelmezőséget, A tőkének ezt a passzív szerepéi azonban nem kisebb ember, mint a nálunk is jói ismertnek mondott svájci bankár, Félix Somary állapította meg egy kis füzetkében, amelyben a gazdasági kuzist tárgyalja és bepillantani próbái a jövőbe. Mégpedig optimisztikusan! Szerinte a »»bizalmiválság« királyi palástjába beburkolózott tőke, ma már annyira felhalmozódott és annyira unja a tétfenséget, hogy már kezd fészkelődni, már szeretne elhelyezkedést találni, jövedelmezőségre szert tenni é

s tőkés nagy hivatásának eleget tenni. Szóvai mát unatkozik, ezt a rettenetes tétlenséget nem bírja ki, vSgyík a »»munkára«, alkotni és főként nyereséget elérni, "óhajtva óhajt. Hát ez igen szép tőle! Nem Somary-tól, hanem a tőkétől! Csodálatos. A tőke ugy érzi, hogy tétlenül'hever. Az emberiségnek dolgozni, keresetet szerezni vá. gyó nagy része is, nemcsak érzi, hanem gyakorolni "í's kénytelen ezt a munkanélküliséget, a dolgozni »vágyást«, a keresetre irányuló »»óhajokat«. Tőke és munka, mind kettő szeretne dolgozni; keresni, alkotni, élni, az embereknek megél-, hetést biztosítani, megszüntetni "a nyomort. Érdekes. Ki "tiltotta meg a tőkének, ennek a mindennél 'hatalmasabb erőnek, hogy vágyai rie ugy csapongjanak, amint azt kívánja*, ne tobzódjék az alkot ás vágyban, ne lubickoljon nyakig az üzletben, a keresetben? Ki kényszeríti ezt a hamupipőkét a »bizalnn" válság« hamvas ái tatlanságu rejtekhelyébe, kuckójába, barlangjába ? Nyilván senk«, nyitván önmaga! Bújjék tehát elő, dolgozzék kénye-kedvére, de csak ugy, hogy ennek a dolgozásnak nyomán áldás fakadjon az emberiségre! Érthetetlen. A tőke nagyon jól tudja, hogy munkanélküliség van, hogy az emberek a tétlenséget, a keresetnélkü tséget még jobban megunták, mint az ártatlan kis tőkécske, zugnak, várják a jobb jövőt és a tőke, amely ezt tudja, ennek ellenére sem indul munkát teremtő útjára, vár, leselkedik, mi lesz, hogy lesz, holott pedig ő irányíthatná az emberek sorsát, jólétét, boldogu.'ását, megelégedettségét, munkára irányuló, keresetet elérni "kívánó forró vágyait. Mégis, csak most tér a tőke észre? Somary mondja: A hosszú koplalás a tőkét éhessé és szereonyé tette; a tőke nem bírja a hosszú tétlenséget. Már mozgolódik. A nemzetközi pérzpiac »már tökélete, sen leszámítolta önmagában a gazdasági válság áltat' okozott mindenféle fizetésképte enséget, veszteséget. Csendben tudomásul vette a kötvények óriási árfolyamesését, de hangos Szóval mindezt ma még nem ismeri *be«. Somary, a bankár szerint: »...nincs más ut hátra

: valamennyi magán és közadósságát a bajba került államoknak le keli írni arra az összegre, amit ezek valóban fizetni ' tudnak. Nem lehet kitérni annak a pontos megállapítása elől, hogy mit ís tudnak az adós államok valójában ftzetni.« Nagyszerű! A svájci, a külföldi bankár kezd ilyen tisztán ,-látni, kezd vallani, hogy ők már likvidálták az árfoíyamdifferenciát és nem jajgat a Iikvidácló »»veszteséges« voltán, mert jól 'tudja, hogy itt veszteség ne

m volt, hogy az süzlets igy Is, ilyen lelikvidált uton is, pompás volt, nagyszerű volt. Szinte alig várhatta volna az ember ezt az önmagába szállását a Svájci" bankárnak, aki már Iát, aki már vah, beismer, mert érzi, hogy a »»tőke éhes«, üzleteket akar kötni, lebonyolítani, nyerni, újra és mindig csak nyerni. Az ő szempontjából igaza is van, kifogásolni ezt az »»éhséget« nem is lehet, ha nem mohó és újbóli »falással« óhajtja csillapítani szörnyűséges »étvágyát«. Hát ez a belátás, ez a beismerés »»nagySzerü«! Igaza yan Somary-nak. Pompásan kiépítették a dubiózákat ők maguk. Észre sem vették, hogyan fürészelték maguk alatt a fát külföldék. Most már elég volt eb bői. f »Spongyát& a múltra, kezdjünk fc mindent élőiről, töröljük a dubtj óz követeléseket, ne pusztítsuk ki az embereket, az államokat, a közületeket minden javaikból, mert amint egyik barátom találóan jellemezte: a »golyózásnál« elnyerték az összes golyókat^ ha tehát tovább akarnak »golyózást« játszani, akkor a golyókat szét keli újra osztani, hogy játszani Tehessen. Akinek nincs golyója, az kiáll a j'átékbói, attól már nem íehet »»nyérm«. A haza bölcse ezt, a rosszul gombolt mellénnyel példázta. Igy is, ugy is világos a példa. De ugy is, ahogyan Somary bankár mondja. Nincs más mód, patait »»leirnf« a dubióz követeléseket

1 ugy, mint a német jóvátételt is leírták. Ha a politikai adósságokon, a jóvátételek törlésén nem fordult fei a világ, akkor az egyéb adósságok leírásán sem borai fel. Ha pédig 'Somary-t meghallgatják, a megváltoztathatatlan tényt is beismerik és annak megfelelően cselekszenek, akkor megindulhat az élet, és megszűnik az államok és magánosok kifosztása, soha nem látott hatalmas kamatszámok alkalmazása miatt. Félek, hogy ezt a Somary-t, még alaposan leintik külföld-ék?! termelési biteteknek hosszúlejáratú kölcsönné változtatását kívánják a gazdák Napok óta nagy izgafommai* tár-, gyalják gazdakörökben azt a hírt, hogy a tavasszal folyósított, úgynevezett gazdahitelek visszafizetésének határideje szeptember 30-ig lejár s még nem történt intézkedés a visszafizetés ujabb határidejének megállapítása tárgyában. Sőt az OKH utasította a hiteleket folyósító vidéki körzeti "hitelszövetkezeteket, hogy a hiteleket mondja fel "hajtsa be és azokért a vidéki intézeteket teszi fefelőssé. A hír felől a Nyirvidék most pontos értesüléseket szerzett mértékadó gazdakörökből. A tavaszszai, mondották nekünk, mikor a mezőgazdaság teljesen lerongyoló, dott már, az OKH termelési biteleket folyósított a bajbajutott gazdáknak. Az országban folyósított összes termelési hitelek mintegy másfél miCió pengőt tettek ku A hiteleket az OKH szeptember 15—30-ig adta s fedezetűt'a gazdáknak le keltett kötni termésüket, vagononként 700 pengős árban, sőt tovább mentek, mert bankszerüen betábláztak kölcsönöket a gazdák ingatlanaira js. Természetesen akkor még senki Se gondolt arra, hogy a termés nem sikerül. Most aztán, ha csakugyan vtSzSza keli fizetni 'a kölcsönöket, a gazdák végképen a tönk 'szélére jutnak. AHitólag már akció is indult érdekelt körökben a hitelek visszafizetési határidejének meghosszabbítása tárgyában. A folyósító intézeteknél csak annyit tudnak erről mondani, hogy indokolt esetben a visszafizetési határidőt december 31-ig lehet meghosszabbítani. A gazdaközönség legnagyobb re. sze az OKH intézkedésével nincsen megelégedve, mert azt szeretné, ]ha a termelési kölcsönöket hosszabb lejáratú gazdaköicsönökké formálnák át. limszteri rendelettel szabályozzál a városok hirdetési monopóliumának jogkörét A szegedi kereskedelmi és iparkamara a hozzája véleményezés céljából megküldött egyes vidéki városok hirdetési s

zabályrende'etének tárgyalása Során arrói Szerzett tudomást, hogy a városok autonómiái Sok esetben igen nagy felü

:etességgei 'szolgáltatták kt a cégtáblákat:, hirdetőtáblákat, stb. alkalmazni kényszerült kereskedők és iparosok "érdekeit a bérlő hirdetési vállalkozóknak. Különösen sok panasz merült fei & díjtételek magassága miatt, de egyéb a hirdetési szabályreiide etek erőszakolt magyarázata miatt is. A kereskedelmi és iparkamara i'IeSíkes helyre juttatott véleményezése során nyomatékosan reámutatott a hir_ detőközönség érdekét mélyen érintő eljáiásra, miért is legtöbb esetben a hirdetési várakozókkal kötött szerződések feloldása mellett nyilatkozott. A kamara értesülése szerint ugy a keresekedelem

L ügyi, mint pedig az igazságügyminiszter teljes mérvben elismerte a hirdetőköiönség sok "esetben jogos panaszát, amiért j's a belügyminisztertől szorgalmazták megfelelő, a hirdető közönség érdekeit védő rendelkezés kibocsátását. A rendelet — értesülésünk szerint — kiadás előtt áU, A frontharcosnapi emősversenv eredménye A frontharcosnapi evezősv«r?env nagy érdeklődést keltett a vizisport |lánt vonzódók körében. A verseny eredménye a következő: A férfiak egyevezős versenyében a legjobb menetidőt 3 perc 55 másodperccel 'ifj. Gúnya Miklós érte el, míg a második helyezett 4 p. 36 másodperccel Hajdú Imre lett. BabicS Jucika a hölgyek egyevezős versenyben 4 perc 55 másodperc alatt jött be, ezzel első heíyfczést nyert el és a zsűri ezüstboritásu virágvázával jutalmazta. A dublóversenyben 18 versenyzős versenyében 4 perc 55 másodHuszár Zoltán és KoraIe

wszky Vilmos, a kir. állami tanítóképzőintézet regattája, 4 perc 15 másodperccel, másodiknak Pap Dénes, Molnár László és Leskó András csónakja futott be 4 perc 32 és héttized másodperces idő alatt, míg a harmadik helyezést Buttyán Sándor, Gáspár Emil és Hegedűs Kálmán tanitónövendékek regattája 4 perc 32.8 másodperccel" érte eí. A zsűri a nyertesek között értékes ezüst dijtárgyakat, aranyozott, ezüstözött és bronzérmeket osztott szét. Babics Jucika a frontharcosnap hazafias céljára tekintettel a kapott dijat a Frontharcos Szövetségnek visszaajándékozta, amit a Szövetség köszönettel nyugtáz. Köszönetnyilvánítás A szabolcsvái'megyei "és nyiregy. házi Honsz-csoport ezúton í's leghálásabb köszönetet mond mindazoknak, akik díszközgyűlésünkön és ünnepélyünkön közreműködni kegyesek voltak. Szivünk szeretetének igaz köszönetét fejezzük kt dr. Havas Sándorné énekmüvésznőnek, Füredi Henrikné zongoraművésznőnek, Bötykös Gizella hadiárvánknak, Batáry Béni ur rendezésében közreműködő hölgyekn

ek és uraknak, a Füredi Henrik zenetanár ur által közreműködött vonósnégyes, nek, a Baross Gábor cserkészcsapatnak s az igazán lelkes darabokat Jakab József karnagy ur vezetésévei előadott Városi "Dalárda tagjainak. Kérjük, ezen nemesszivü párt fogóinkat, hogy tartsanak meg bennünket továbbra is szivük szere, tetében és hathatós pártfogásában. A Honsz vezetősége. -— ESKÜVŐI es bán meglmóK mmden igényt kielégítően készülnek a Jóöa-nyOmdában Nyíregyházán, Széchenyi-ut 9. Ma csütörtökön utoljára jróSJjPÓKUH Pénteken premier ! Alpár Gitta, Gusztáv Fröhlich szenzációs magyartárgyu operettje Megszól

alt a szívem AZ APOL.LOBAÜ Filléres téli helyárak «