Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 173-196. szám)

1932-08-07 / 178. szám

JSfrfRYIDÉK. 1932. augu

sztus 7. Az ifjúság és a jövő Irta : Bálint Mihály A magyar ifjúság égető problé-; mája aggodajmia^, felkiáltójelként áll a magyar társadalom előtt. Mint egy fenyegető morajlás, zug végig a magyar Glóbuson a nagy kérdés; mi "lesz a Töménytelen jövő előtt ál ló fiatal nemzedékkel? Ez a legégetőbb probléma, ez a mindennél fontosabb kérdés, mert itt az ifjúság jövőjén keresztül "a nemzetnek a jövőjéről "is szó van. t Régen kialakult ós áitaíánosain használt jelszó az, hogy a jövő az ifjúságé. Ez a valamikor jobb időkben éietrekeitett jejszó ma már teljesen elvesztette je'entőségét, üregen kongó, semtaít sem jelentő frázisnak látszik, mert az, ajüi azi ifjúságra az elkövetkezendő időben vár, az nem fényes, egzisztenciát nyújtó jövő, hanem tövissel telerakott, reménynélkiili sfraljmias Golgotha-ut és a kilátástalan küzdelmek egé

sz sorozata. • Azok, akik aa ifjúságnak a sorsát a kezükben tartják s akik az ifjúságban a szebb

1 magyar jövőt IátjáK

v tekintsenek végig a munkanélküli ifjúság hatalmas tömegén és e jelenségen keresztül őszinte sajnálattal, vérző lélekké: fogják megállapítani, hogy az eljövendő idők az ifjúság szempontjából kétségbeejtő perspektivákatt r:(yiuj|tta'nak. A pályák túlzsúfoltsága következtében renget«g a munkanélküli "fiatalok száma ugy az ipari 'é9 kereskedelmi, imut az értelmiségi pályákon egyaránt. A* iskolákból évenkint kikerülő diákok nagy Száma pedig még jobban növeli a munkanélküliség amúgy is hatalmas méreteit. Legeísősorban is a magyar jövő letéteményeseinek kellene munkaalkalmakat és érvényesülési lehetőségeket biztosítani és csak azután kel ene azoknak a kérdéseknek a megoldásán kísérletezni, melyek 'másodrendű 'fontossággal "bimák. Felvetődik a kérdés: milyen 'eíki "érzületű, milyen etíkaj felfogású honpolgár lesz azokból az ífjakbóf, akik önhibájukon kénytelenek a jelen gazdasági válságának' mmden gyötrelmét szenvedni!? Milyen lelkes, milyen önbiza.'oimjmat rendelkező polgárok lehetnek azokból 'az ífjakbói, akik már az éietnek-indulásuk kezdetén, tizennyolc—husz éves korukban csüggedt rCményekkef várj'ák a holnapot ! ? Már pedig reményétő|t (megfosztott és hitében megingott ifjúság nem lehet méltó utóda annak a generációnak, mefy végigszenvedte a háború pokoli 'borzalmait és becsülettel, magyar hazafiakhoz méltóan ellenállott és leküzdött^ az őszirózsás idők dicstelen, romboló korát! Jeienieg, a helyzetszülte kényszer következtében két generáció áli egymással "szemben és vív elkeseredett harcot: az ifjúság és az öregek generációja, jfoák és fiuk. Az egyik egzisztenciáján^ (megalapozásáért, a másik pedig annak fenntartásáért küzd. Feltételezhetjük, hogy ilyen elkesereedtt és végsőkig kiélezett harcot még nem vívott meg az öregek és fiatalok nemzedéke. Ez a mai "ifjúság a neim sok jót igérő jövő érzésének hatása alatt letargiába süiyedt. Nincs benne leíke

sedés, nincs benne idealizmus, ninc

s meg benne a magasabb célok felé törtetés vágya, mert a munkátlanság és az ebből származó anyagi gondok érzéketlenné, kedvetlenné "és fásulttá 'teszik. Az anyagi gondok lelket ölő sivár vi-' lága megváltoztatta az ifjúságot is, megölt benne [minden szép és nemes vágyat, eszmények "iránti lefkesedést és lassan elszáll belőle mmden önbizalom és küzdeni akarás. Eltűnik a mosoly, elfakui és a, bizonytalan jövő érzésétőt ráncokba szövődik az ifjúság arca^ {Díi moklées-kardként függ fölötte a munkanélküliség rélmíe és a jövő küzdelemteljes bizonytalan képe. Ha nem változik semmi és minden a régiben marad, akkor a mindenmindegy megnyugvás lesz úrra fölötte és erőtlenül" fog a:z 1 akarhat, — erő és önbizalom sorvasztó pesszimizmus karjaiba esni. Ezt a s

zétkuszáit, feldúlt és formáiból kivetkezett vJtágoTC rfagyszerüen jéhmzi "iBernard Shaw" angol szmmüiró, aki egyik színmüvében az ifjúságról a következőket mondja; »A háború tüzes vasa kiégette az idealizmus angyalt fátyolát. Lelkünk rongyokba öltözve jár, az ifjúság kémkedve néz keresztül "e rongyok nyílásába és foszlányokat lát, amelyek eddig el voltak rejtve előtte. Nincs Bibífám, nincs hitem. A háború kiütötte kezembői ímnd a kettőt. Kinőttük hitünket, kinőttük politikai rend" szereiánket, kinőttük saját szel.e

rni. erőnket és jeUmünket. Minden , amit tudok, az: hogy meg keh találnom az élet útját a magam és mindnyájunk számára, mert ha nem, biztosan elveszünk.® A mostan élő idősebb generáció leéli a maga életét, leéli "hátralévő éveinek- Számát, de elénk mered a nagy kérdé

s: mi "lesz az uódokkal, mi'iesz a |m|ii fiaaío^kal, akik még csak most tették mCg az cis6 lépéseket az élet országútján és máris a csüggedés és retmiénytelenség nyomasztó és •japrgia-iankasztó érzése vesz rajtuk erőjt! Mi fesz a jövő társadalommal, a mostan éíő fiatalokból kialaku'óuj társadalomlmlai, mely már léténél? kezdetén, jobb időkbén ismeretlen és reménynélküh "küzdelmes jövővei ta'álja magát szemben?! Az ifjúságnak legalább az egyharmad ré

sze mlunkanélküi van, tétlenül éli az életét. M&í

1 pedig életet tétlenül, munka, foglalkozás nélkül 'leélni"nem tehet. A tétlenség az erkölcsnek és jeUemn®k az erejét c

sökkenti, a bűnök érlelődésének és azok elkövetésének szabad utat nyit. Hosszantartó gazdasági Válságnak erkölcsi válság a következménye. Változásnak ke'U jönrie, mert ez a kinzó bizonytalanság nagy veszélyeket rejteget rn agában. A negyvennyolcas idők dicső ifjai, — Petőfivel az élen — vérontás nélkül, rövid idő alatt vívták ki szabadságukat, széttörték azt a béklyót, mely a nemizet akarata érvényesülésének és yágyai teljesülésének útjában állott. A mai magyar ifjúságnak is önmagának; kellene a s

0rsát jobbra fordítania, de nem azokkal az eS'zkfcjzökkeíj mint a 48-as* idők ifjai 'tették, mert ami abban az időben eredményes és célravezető vo®, piost, veszélybe döntene, össze ke-, fognia és az elfojtott energiákat lendületes, aktiv tettekben kinyilvánuló munkában kell 'érvényesitenie. Tervszerű felépítéssel é® életi

chetóségek kíaíoiázásávai és tetterőtői duzzadó, céltudatos munkával 'lehetne széttörni azokat a bilincseket, melyeket Trianon a nemzetnek a testére rakott. A nemzet jövőjének Szempontjából nyugtalanító tény az, hogy a házasságkötések száma évről-évre c

sökkenést mutat. Erre a szotaioru tényre csak a megélhetési nehézségekben találhatunk magyarázatot. Nem alapithat családot az iparos segéd mert nem dolgozik, nem köthet házasságot a kereskedelmi alkalmazott, mL'rt bizonytalan a jövője és a pályája kezdetén levő fiatal tisztviselő sem nősülhet, mert az ujabb és ujabb fizetéscsökkentések hélyz-etáfí bizonytalanná teszik. Az intellektuei páiyára ké

szült és egyetemet végzett ifjak is örülnek, jha egy 50 -6® pengős havi "jövedelmet jelentől álláshoz jutnak, nemhogy még a családalapítás súlyos gondjaival törődjenek. Ma egyébként minden pályán és mindenkinek bizonytalan a jövője és ennek 'következté§ ben lassan-lassan odajut umkí, hogy Tizennyolc tojás Irta

: Kovács Lajos. Négy-ötéves Tehettem. N®m olvastam Ziiahyt, nem ösmertemi Földit, sem Kosztolányit. Bc/rná

rd Shawrói pedig tmég csak nem! is hallottam. , Gyeitaek voltam; maszatos, sírós, épp olyan, mint a többi. Történt egy napon, hogy csorniagot hozott a postás. Míg' anyáim a postással volt elfoglalva, ért kihasználtam az alkalmat. Minden oldalról aJegköze'itettem a csom&i got. A csoimiag tartalmára nem 1

3 gondolva, megragadta a fig^ClN fmemet a Spárga, mivel az le volt) kötözve. Már előre örvendeztem: egy Spárga! Egy igazi hosszú erős (madzag! Nem olyan rövid és gyenge. mmt amilyent befőtt felbontáskor szoktam kapni. Ilyenre vágy-f ta<mi már régen. Mi mindent tehet jezzöi kezdeni?! , Bele lehet fogni 'a szottp!s

zédéia Janiját. £s Jani fq% nyerítem! Rál lehet kötni az udvaron heverő lyu-* Jcas lábas fülére s azt homokkai" telerakj £s huzm. Fonhatott belőié ostort. Igázi ostort! CserditősötJ Mindezek a lehetőségek egy pillanat alatt vonultak ei leüd szemeim eíőtt. £s szinte megrészegített gazdagságuk. A ímá

sik percben már belekapaszkodtam anyám szoknyájába és rimánkodtam az álmaim netovább-' jáért; a spárgáért. Mikor aztán megkaptam, azonnal félrevonultam zsákmányom mai és idege

s, türelmetlenséggel oldozgattam, hogy mmél előbb megtudjam a hosszúságát. Mert ez mm1 dennél 'jobban érdekelt. | Csak ugy félfüHel hallottam, hogy a csomagban tizennyolc faj-< tiszta izlandi tyúktojást küldött a nagynéném azzal, hogy kerítsünk kotlót és költessük la. Egy iCvéi i

s volt mellékelve, miben nagynéném felsorolja a tyukjtCnyésztéS előnyeit, ös

i

mertette ebből szempontból" Németországa^, jjicp" óná

sl "baromfi'telepek vánna^c "cS hogy ezekbői mity nagy hasznos húznak a tulajdonosok. Anyám éf volt ragadtatva Kotló is került. Egy napon aztán arra lettem fn gyelmes, hogy anyám s

0rba kiszedi a vértyogó kotló alól a tojásokat, pi

egbontja é

s visszarakja/Minden órában megnézte, 1 Másnapra aztán kikelt mmd af tizennyolc. í ' 1 A 'következő napo(fccíií ejőfmfttünk a »Baromfe Tenyésztők« lapjára. Négy pengőért megvettük Thomas G. B. »Tyuk-Le

xikon«-át, £

s Párádról "rendeltünk egy Speciális porcellán csirkeitatót. i A kis csibék pedig vígan futkáj roztak. Olyanok voltak, mmt valami apró sárga sjeíyiemgomboiyaj gok. Nőttek, nevelkedtek izlandi testben s még í'zlandibb erényben egészen addig, míg egy szép napon közzéjük 'nem jutottam. Süteménynyel a kezemben leültem az esővízzel telt dézsa oldalához s vígan falatoztam« Közbe-közbe egy-egy csipetnyit dobta

m a csirkéknek is. Ezzel "aztán e'értem azt, hogy egy pár pülanat múlva a lábamon, al öleimben Szaladgáltak a kis aprósá* gok. Addig nem i

s vplt semmi l>aj, Ipiig a sütemény tartott. A "baj csak azután kezdődött. | Ugyanis eszembe jutott, hogy anyám a csirkéket etetés után mindig berakja a fáskamrában lévő kosárba, ahol &ztán azok 'elcsendesednek. E jó szokáshoz híven kezdtem én is egyenkint elhelyezni a csirkéket a hátam mögött levő dézsába. Ektelpn nagy csipogássai szántottták keresztül-kasul a vizet, da én ne

m adtam rájuk semmit. Tudtam azt, hogy a csirkeeirakás csipogással, a gyecmekverés i^i^álssai 'jár. Mikor aztán az utolsót is beraktam, próbáltam megfogni a kotlót, de az nem sikerült. Ugy szaladgált a dézsa körül, mintha az ördög szállta volna meg. Fél is hagytam a hiábavaló próbálkozással. Odaáfltacn a (dézsához és vártam, mikor csendesednek el a csirkék. Közbe azon gondolkoztam, hogy a szomszédba i'l vannak ilyen sárga csibék, de azok nem csipognak, ha a vízben úszkálnak, spt időközönként még az orrukat is a víz alá dugjak. Néztem, néztem. Ezek ' nem dugják sehová, sem a

z orrukat. Csak csipognak, csipognak fáradhatatlanul. Nem emlékszem már rá, hogy én nem bírtam-e türelemmé', vagy ők bírták c

sipogással, de e'ég az hozzá, hogy megfogtam közülük egyet és ledugtam az orrát a víz ala. Csodák csodája, csak egy kis ideig kellett lenntartanom, mikor felengedtem, már nem csipogott. Elcsendesedett. Felbuzdulva e hatásos módszertől, most már két kézzel fogftarií hozzá. S alig telt bele egy pár perc — mind a tizennyolc darabot eifcsiendesitefttem. El. Még pedig annyira, hogy ne(m hallotta azoknak a c

sopogását többé se

m én, sem más. Jól végzett munka ^tudatában álldogáltam a déz^a mellett, mikot odajött anyám. Ijedt kiáltással kapott a csirkék után. De már későn. Elnyúlva feküdt mind a víz felszínén. Még rá se

m értem - csodálkozni anyám viselkedésén, mikor megfő* gott és érezhetően megmagyarázta a kac

sa és a csirke közötti külömbséget. A végén aztán mmd a ketten —. sírtunk. PT Beretvás pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja