Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 173-196. szám)

1932-08-20 / 188. szám

8 JSftÍRYIDÉK. 1932. .yigu.ztus 20. A SZENT JOBB István király, tekints le trónusodról, Esendő néped térdén esdekel ! Keserve, kínja könnypatakba csordul; Ma csonk-hazát borít be — gyászlepel ! Palástodat darabra szaggaták S rajt' martalócok ülnek orgiát ! A kárhozott világ ítélkezett S emelt oltárra romboló kezet ! Óh Szent István, dicsőséges Királyunk, A zokszót bűnnek, hogy ne rój ja fel — Ne hagyd, hogy Istenünkkel perbe szálljunk I A jajkiáltás mostohára lel ! , Lelkünkbe' kélnek istenes szavak, Az ajkon mégis káromlás fakad. »Mint oldott kéve, széthull nemzetünk !« így lassankint egy szálig elveszünk 1 A földi szenny ma trónt emeTt magának, Az ártatlannak szólni sem lehet ! Magyar fiak ma roskadozva járnak. A föld az Égről megfeledkezett ! Hogy türheté az Ur e szörnyű bünt ? E vakmerőség csak szemébe tünt ! ? És mind elnézi, már csak ugy lehet, Még ö tetézi szenvedésemet! Budára gyűlt a százezer zarándok, Zsolozsma zsong a tömjénfüst felett. Az áhítatba' benne sfr az átok: »Megáld az Ur, vagy végleg eltemet ! ? Atyánk, Királyunk, szent Apostolunk, E nagy napon Tenéked hódolunk ! Egy ezredévről ittmaradt kezed Egy intésére vár a nemzeted ! A Mátyás templom nagy harangja kondul. Oltári szentség — baldachin alatt.. . Csodára vár a nép s feléje fordul ; > A körmenet, a »Szent Jobb« itt halad... KristályXakában égi tünemény Áldón lebeg a hiv sereg fején. A szentháromság szobrán hírtelen, Megáll a szem, az ember-értelein! Egy villanás s a tündöklő sugárban — A szívbe markol itt az ámulat! — Ott "áll István, királyi díszruhában Lován, lebegve... Jobbjával mutat! A tenger nép a földig hajt fejet; A fényességbe nézni sem lehet. A hangja lágy, de már a szó kemény, A sebre balzsam, biztató remény! »Ha szív az ágya gondolat-gyökérnek, Annál magasbra tör az ég felé, Minnél mélyebb és jobb talajban éled! így biztosabban ér az Ur elé! Meddő a szó, a szív s a tett — beszél! A nyelv ezektői' messze félretér! Ti hívtatok, így, szót keli,

váltanunk; A Szentháromság szobra lesz tanunk! Első uralkodó királyotoknak Emlékét bárha becsben őrzitek, Egymással szembe' sokszor táboroznak A balgatag, de kérkedő hivek S ha már küszöbre hág a végveszély, A bünhődésben mind-mind észretér... A mén a másvilágnak ajtaján E' Jobbot néktek zálogul" hagyám! A gyermek látszik gyarló —, gyermetegnek; A felnőtt ember fokkal §"em különb! De nemzetekből hányat emlegetnek, Kit gyarlósága sírgödörbe dönt! Én védtelek a vészek évszakán, Hol meg sem álmóclátok azt — talán! Az Isten ujja most még rajtatok Nagy intelemre — nagy csapást hagyott!... Hazám! dicső — Hazám! népem Hazája 1 Szívem-szerette drága nemzetem!... Az ártatlant az Ur kegyelme várja; A szenvedésbe' jó gyümölcs terem! Im' lássatok csodát s okuljatok: Hisz én is csonka .. . s lám, hogy — ép vagyok I Anyaghalom, mit jobb kezem mutat: A gondolat a hitnek szánt utat! Időködébe' sorsok érlelődnek... Sok nép ezt máris megpecsételé! Még hírmondója sem marad nevöknek, A bün rohan a büntetés elél A véges elme gőgje végtelen; Tengernyi jóság fér el kis helyen; E hősi nemzet él, s virulni fog! Magyar nevén se lesz pirulni ok!...« A Mátyástemplom nagy harangja kondul; Oltáriszentség baldachin alatt... Huszmi'Iió magyar feléje fordul. A körmenet, a »Szent Jobb« itt haladKristály-lakában égi tünemény Áldón lebeg a hív sereg fején. A Szentháromság titka végtelen S nagyon szegény az ember-értelem L A Nyírvidék hadirokkant postája RovatvezottS: Sándor Dezső ügyy. igazg. Zászlót szentelünk Szeptember hó i8-án szenteljük fel vármegyénk és városunk hadi rokkantjainak, hadiözvegyeinek és hadiárváinak zászlóját, amely szim bóíuma közös sorsunknak, bajtársi szeretetünknek, testvéri összetartozásunknak. valamint hozott mérhetetlen áldozatunknak, fájdalmunknak. Zászlónk azonban nemcsak szimbólum, nemcsak jelvény, hanem kifejezője egy gondolatnak, amely minden más zászlóban rejlő gondolatnál magasztosabb, fenségesebb, mert hiszen vérrel" könnyel, sóhajjal szerzett jogokra támaszkodik. Ezen zászlóban sűrűsödik össze a hadirokkantak, özvegyek és árvák véráídozata, szenvedése, könnyes büszkesége, erőtfen sóhaja, hangtalan panasza. E zászlóban ölt testet dicső büszke diadalmas multunk, kettős mártiromságunk, a sivár jelen és a ra jtunk álló boldogabb jövőA felszentelendő zászlónkban rejlő gondolat: a bennünket még a síron tui ís elválaszthatatlanul öszszefüző vérszerződés, hazánk iránt való hü kötelességünk teljesítése és meg nem érdemelt fájdalmas magunkrahagyatottságunk . Vérszerződésünket ágyuk bömbölése, géppuskák kattogása, fegyverek ropogása, rohamozó csapatok — »Rajta« kiáltása és megdicsőült Bajtársaink halálhörgése közepe te kötöttük, mikor a lövészárok mélyén megfogadtuk egymásnak, hogy egymást bajitási szeretettel, mindenkor támogatni fogjuk s ha Isten ugy rendeli, hogy életünkeU kell áldozni Hazánkért, akkor a támasz nélkül maradt édesapának, a kenyérkereső férjet vesztett hitvesnek, a szülőt vesztett árvának ha boldogságot nem, de legalább testi, lelki megnyugvást fogunk biztosítani. Vérszerződésünk betartására hív fel tehát bennünket felszentelendő zászlónk, testvéri szeretetre, összetartásra, egymás támogatására, elsősorban megdicsőült hősihalált halt bajtársaink hátramaradottainak védelmére, istápolására. Zászlónkban kifejezésre jut kötelességünk hü teljesítése, a nemzet újjáépítésének munkájában való áldozatos fokozottabb tevékenységre és mindenek ferett megalkuvás nélküli további küzdelem, — az édes hazánk, vérünkkel öntözőit ezeréves határainak visszaszerzése iránt; mert addig nem nyughatnak békén sírjaikban elesett hős bajtársaink. addig nem heggedhet be, a csonka végtag ma ís vérző sebe, addig nem száradhatnak fel az özvegyek és árvák könnyéi, amig a Kárpátok s Erdcfy bérceiről, a Bánát búzatermő fekete földjéről és a többi végekről, zászlónkat magyar trikolor nem köszönti. Hisszük, hogy vármegye és városi hadirokkant zászló-szen telesének napja tudatára ébreszti sorsunk intézőinek és a társadalomnak velünk szemben tartozó kötelességét s e naptól kezdve, amit mi megtettünk ugy az állam, a társadalom is eleget fog tenni velünk szemben való kötelességének. Hisszük, sőt érezzük azt is, hogy nem messze az idő, amikor rabigában szenvedő véreink bilincsei le fognak hullani, mert van Isten, tehát az igazságnak győzedelmeskednie kell. A zászlószentelési ünnepélyünkön meg fognak jelenni vármegyénk és városunk előkelőségei és mindenrangú polgárai. Résztvesz azon vitéz Gömbös Gyula miniszter ur is. Az ünnepély sorrendjéről külön meghívók lesznek kibocsájtva, erre az ünnepélyünkre szerete tel hívjuk és várjuk mindazokat, akiknek szivében él még a szeretet, a megértő hála, a világháború szerencsétlen áldozataival szemben. Ugyanezen nap tartja a vármegyei és városi Frontharcos Szövetség is zászlószentelési ünnepségét, amely után a Sóstón hatalmas népünnepély fog kezdődni. Ezen népünnepély programmját később közölni fogjuk. Zászlószentelési ünnepélyünkre a nyíregyházi Vidéki Kisvasutak Üzletvezetősége csoportunk ^Ital kiállítandó bizonyítványra, 50 százalékos kedvezményt engedéfyeze t. — Felkérjük vidéki bajtársainkat, akik a zászlószentelési ünnepélyünkön részt óhaj tanak venni, szíveskedjenek csoportunk vezetőségét mielőbb értesíteni, hogy az igazolványt kellő időben megküldeni tudjuk. Intézeti felszerelések! «&aM«tMaMvi Fehérnemüek, paplanok, matracok, törülközők, harisnyák, zsebkendők, előírásos sötétkék szövetek leányok részére, fiuszövetek. Előírásos egyeiiruhák, felsökabátok, blousok mérték után készitve, nagy választékban, legolcsóbb áron szerezhetők be: Ungár Lipót áruházában Nyíregyházán, Luther-utca 4. szám. Telefon 63. — Alapítási év 1871. 4237-6 CAJETÁNUS-