Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 173-196. szám)

1932-08-20 / 188. szám

Nyáregyháza, 1932. augusztus 20. # Szombat T*IIT. évfolyam. 188 sz ríiíiiim i ni 111 iiiin in wMHiHiiimiii i mi— Szerkesztőség cs kiadóhivatal cime : Széckenyá-«t 9. szám. — Telefonszám: 1- 39. Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. ilii.WWHIKil '[•WIMBMHMWMMWMMM h'.ófízeteaj árak helyben és vidéken : Bgy Ura 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 f. ^MBMÍTMTII^^ 'l'lltl | Alapította: JÓBA ELEK FeSelős szerkeszW : VERTSE K. ANDOR Ali, hol vagy magyarok tündöklő csillaga... A százados ének zeng holnap a magyar városok terein, utcáin, templomaiban, az első szent király fényes alakja jelenik meg a fekete horizonton, a mélyben vergődő verejtékes, könnyes magyaiság elborult tekintete előtt. Nagy történelmi erők zugó árja omlik át tűnődő lelkünk tudatán, amelynek mélységeit most eszmék vihara zavarja fel. Szent István fogalmi tartalma csendet parancsol ennek a lelki kaosznak nemzetünk ősi ünnepén, haiangzugá^os, íhletően dallamos ünnepén, "Szent István napján. Mint az Ur a háborgó tengeren, megsze'idúi a szent király alakjának előtüriése a titánjkodói lelkek kavargó hullámait. A legenda szerint, amikor az alvó Szent István előtt megjelenő gyí ko%megjátta a szent arcáról sugárzó fényt; a jóság, szelídség, a tiszta öntudat becsületfényét, kiejtette kezéből a tőrt és kegyelmet esdve hullott a király kerevete elé bocsánatért. Ma is ádáz fegyver villog a világ kezében, hogy megsemmisítse a lelkek királyát, az evangéliumi szellemet, amely a kereszt mártirfájából mint örök forrás üdítően tör" elő ma is, ádáz fegyver villan, hogy megölje az évezredes magyarság tradícióit egy minden eddigi ; struktúrát ledöntés

:el fenyegető j negáció elbizakodott intésére. „\ \ nagy íirszonanciában a történei"' mi személet magasságán Szent István ünnepén talán lecsendesül a viharban tébolyult agy láza, taján az elmélyedés tisztító csendjében kérdést intéz a magyar lélek nagy királyának szelleméhez, talán az ősök bensőségévei zendül meg ajakán önfeledten a jjyenmiekkorban tanult ének: Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga... Hol vagy István király, téged magyar kíván, gyászos öltözetben Teelőtted sírván... Szent István idézése- megtanít a vá'ságok, az örvények szélén a kereszténység és pogányság világszemléletének összecsapásánál eifoglalt magyar álláspont mai irá

J nyitásának elfogadására. Szent István az akkori uj 'idők uj' szerieméneK hódító erejét me^érzőn, a keresztet vitte diadalra a pogány világ adottságai felett. A'dozat volt akkor ez a magyarig részéről, loppant lelki tusák után, keményaka

ratta'. való uj utakra téréa áldozata. Az ősi pogány. tudatvilág feltáruKaa a középkorban -előtörő uj fény előtt, a nyakas magyar főhajtása a szeretet, a béke, a test1 vériség Krisztusa és egyháza előtt. Ercerejü kézzel nyullt bele Szent István a régi világ adta anyagba, hogy megformálja az idők viharának ellenálló államrendet, a keresztény Magyarországot. Az ő szent Jobbjának lendülete, energiája ma is ott él a keresztény világfelfogás erőkészletében. Nöm kell a magyaiságnak uj ldeologia, nem kell uj doktrínák hinárcs utaira téré». Szent István tanításainak princípiumai élvezetnek a megcsonkított haza sötétségében isj Nem azt jelentik ezek a világot formáló élvek, hogy azt az organizmust, azokat a feudális társadalmi szerkezeteket, azokat a közigazgatási elgondolásokat kell merevv tenünk. Szent István nem volt merevítő, apostol volt, újító, reformáló, uj országot, uj' világnézetet alakító, a maga korában inlodem erőhatás volt szellemének titka, ősereje. Nem keli idegen tanok iskolájába járma a magyarnak, amikor keresztény állámának fundálója, első nagy királya utat jelöi örök időkre. Ez az rjt az érlelődő uj világhoz szövődé5 a szeretet krisztusi evangéliumának alapelvein. Ma a magyarság szentistváni utja az egy séges régi "föld és az egységes lélek. A területnek és a szellemnél? integritása. Beteg és veszendő a magyarságnak az az a

vatag rétege, amely azon akad meg, hogy Szent Istvánnak nevezze-e első királyunkat, vagy csak Istvánnak. Aki azon vitázik, hogy neki nem ünnepe első, honalapító, életretörő nagy királyunk mélységeket feltáró névünnepe. Avatag és fáradt magyarság a felekeezti vitákon rágódó és felékezeti féltékenységben szenvedő botor sereg, amely egyetemes nemzeti szempontokra vafó emelkedettség híjján, participiálrs érdekek be nem vallott védője és eszmei köntösbe takarója. Szerencsére ez a magyarság kiveszőben van. Szerencsére a mai fiatalságnak ércesen felcsendülő hangjából nemcsak hogy hiányzik a magyarság kettős arcu'.atára hivatkozás, a felekezeti mérés és értékelés, gondolata, hanem egyenesen bünbeismeréssel és a nemzeti " gondolat megcsúfolásának vádjával TIetik a fáradt öreg sziveket és agyvelőket, akik nem képesek a ykjentis^vám sze'.llem szárnyaló erejével égy uj egységes magyar lelkiség kialaki tására. A szentistváni magas

ságbóf a társadalmi integritásra való törekvés domináns akkordja zeng felénk. Ha uj időértés a megépülő keresztény magyarság lényege, akkor Szent István királyunk nyomdo kam halad a nemzet, ha ma mái pogánnyá vá'.ó elkülönülését a tárDr. Szmrecsányi Lajos egri érsek érseksége 20 éves jubileuma alkalmából Irta: H. FEJÉR IGNÁC i Kinc

s az élet, égi'álom, | Nagy, fenségei gondolat. Isten-arc, amelyre szőni Árnyat soha nem szabad. Szép, nemes, ha örtüzön áll, ; Hogyha ég, ha Szent az ut, — , Csucsivek nagy horizontján Öntüzén elégni tud. - 1 í Zöld ligetre rozsdafolt kél, Sző a párka, megszakad; — j Fény s az illat semmisül majd Bus, lehulló lomb alatt. Ám nemesnek zöldje nő fel, Fénynek hamva megmarad, — Métylre int a tenger, ámde Megy tovább a gyöngy, a hab. Husz tavasz nyílt, hogy Szmrecsányi Egri er'sek trónra szállt, Husz tavaszon, lombhulláson, . Egri ormán fény sugár.' Hosszú utján, ég karok közt: Tisz'ta csengés, gyöngyveret, — Messzelátó hősifronton, Naphevében jött az est. i Nyújts, himezz ég párka szálat, Köss füzért rá s

z<Sp tavasz, Hosszú útra, alkonyatra { Hozz, deríts szép álmokat. Nagy kegyeinek fénytüzében. Honnak lelke égre néz: Hála, áldás koszorúzza Nagy Szmrecsányi "ősz fejét. á fíiume-glecser lábánál i ^ Dr. Csegezy Noemy utiieveie Ma is

mét egy különlege

s napunk volt... Reggel: té.i ruhában a St. Bernárd hágón, a havas környezetben; délben: a legnagyobb forróság-] ban, barnára pörkölt házak között a Rhóne völgyében és este újra szvetterbe bújva vacogtunk a glecser jégmezeje mellett^ < Reggel keskeny hegyi utakról, a kőpuszták sjfcár környezetébén ereszkedtünk a völgybe. Délben a világhírű Simplon-uton s a nyári köntösében buján pompázó Rhone völgyében járunk. Este: újra merész utakon, c,sak mohával bontott sziklafa'akon emelkedünk egyre feljebb. * Már Oberwaidtói 10—15 százalékos emelkedésekkei kanyargunk a keskeny utakon. Mellettünk a fogaskerekű szuszog. Hol e:tünik, hol újra megjelenik. Viszi a Glecserhez a nagy nemzetközi tömeget. Versenyre kelünk ve|e s jesje 7 órára Gletschbe érünk, a Rhőne-glecser aljára. Cik-cakkos uton, mínt egy kanyar gos lépcsőn jöttünk a mélybői, s már szinte elvesztettük "türe'műnket — mert még me^ sem püianthattuk utunk végcélját — s ekkor^ az utolsó kanyarnál kékesen felragyogott előttünk a glecSer s élőt1 te, — mitit egy hatalmas terrasz, élőnkbe tárult G'etsch. Mintha egyi magányos terem- kapuja nyílt volna fel előttünk. Egy olyan teremé,melynek szemközti falán a természet remek képe tündöklik. Mintha csak pár lépésnyire lenne e roppant jéghegy fkét hatalmas hegyóriás közé beékelve), ugy csal a távlati képe. Szmte kedvünk volna, még most este az al

J jához menni. "De akik már megjárták ezt az utat, lebeszélnek róla, mert nem kellemes estéj a végmoréna otromba kövei között pár kilométert botorkálni. "Várjuk meg mi is a reggelt! Í * A glecser két oldalán, két roppant meredek hegyoldalon pgyóző vonalba építve halad a Griemsel és Furka ut. Mindkettőről kényelmesen megközelíthetjük a Rhone glecSer tetejét. A FurkaPass végén még egy barátságo» kil átó is van építve, ahol sok kellemes órát tölthet el az a teilmészetimádó, aki a glecSer közvetlen közelében 'szeret tartózkodni. A Griemsel- és Furka uton jíniíndég nagy . forgalom van. Most is sok autó kígyózik fel és le. G'ets

ch-ből ugy néznek ki, a mozgásban lévő jármüvek, mintha csak keskeny ösvényen járnának^ minden percben a legurulás veszedelmének téve ki magukat. Az útból" nem látszik semmiCsak a korlátot helyettesítő kerékvetők — mmt ritkás fogsorok — fehérlenek, szaggatott vonalként jelezve egyszersmind az utat. A jármüvek, njjint apró bogárkák a falon, lassú tempóban, de biztosan másznak. Első látásra minden kezdő autós egy pillanatra meghökken e képtől s azt mondja*: »Ide én nem megyek felf« Nem akarja elhinni még az ott jártaknak senj, hogy egy veszélytelen és remek müut vezet mindkét helyen a tetőre. De reggelre alszik egyet és már vacillál: »Másnak sikerült, miért ne próbálnám meg én is ?« £s ekkor, a legnagyobb örömére, I

egy széles és jói kiépített utat talál itt, mely csak lentről olyan , elképesztő, de ha rajta van az emf ber, éppen olyan biztosan 'érzi Ara 16 íillér