Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-17 / 160. szám

1932- julius 17. 3 De hiába minden. A szerencse elle" ne szegül. Ceglédnél, aTg hogy a templom mellett bekanyarodik hátsó kereke ismSt szeget ; kap. A közönség segítségével javítja meg a k/yukadt gu- ' m-t . ' ) Ezzel legalább 10—12 percet vesztett. Amikor újra elindul, szemberohanó szélvihar akadályozza eiőhaladását. Küzdelme már reménytelen, de azért csak küzd tovább, a vfgső cél teíé. Kispesten vagy 80 kerékpáros fog'adja a versenyzőket,mig Budapesten Öriáa/ tömeg bömbölő hurrája remegtet? meg a levegőt. s Akkor tudták meg, hogy az ötnapos irtó küzdelem győztesei magyarok. Nádasy most már csak a helyezésért küzdött s végül 45-ik lett a 79 versenyzp közül. A verseny végén dr. KTChMnopt Ferenc a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöke gratulált Nádasynak. E kis falusi versenyző — mondotta töb* bek előtt — teljesítményével a legnagyobb elismerést érdemelte ki, mert számtalan nemzetközi válogatottat győzött le, 1 Mi pedig abban a reményben lejczzük be cikksorozatunkat, hogy Nádasy Gyula a jövő évi Tour de Hongrien még nagyobb dicsőséget' get szerez Városának és egyesületének, mint az idén. 20 év óta fennálló vaskereskedésemet a Bencs László-térről áthelyeztem a volt Lengyel cukrászda mellé. Zománcozott edények Háztartási cikkek Konyhafelszerelések Fekete és zománcozott tűzhelyek Építkezési vasanyagok Különféle épület vasalások A vasszakmához tartozó cikkekből nagy raktárt tart és olcsón árusit Schatten Jakab vaskereskedés Rákóczi-utca 4. szám. Telefonszám: 307. 3815-1 Klein Adolf ^ gabonaügynöksége Bencs László-tér 13. Telefon 464. Mindennemű mezőgazdasági termény közvetítése a bel. és külföldi piacokra Szibéria végtelen hómezőitől Nyíregyházáig Tizennyolc év szomorú története dióhéjban Egy most hazatért nyíregyházi hadifogoly elbeszéii oroszországi élményeit in. Még aznap felcihelődtünk " és megindultunk Lember-g alá. Egészen besötétedett, amikor célhoz értünk. (Közbevetve megjegyzem, hogy engem ezután áthelyeztek a 15-ik tüzérezredhez.) A nagy feketeségben nem láttunk seminit. Már-már, ugy volt, hogy ott, ahol utólér az éjszaka, nyugovóra térünk. Ami nagyon is ráfért már valamennyiünkre. Amikor azonban készülődni kezdtünk, az éjszakára, legnagyobb meglepet é-, sünkre, gépfegyv-erropogás ágyúdörgés és sortűz fogad. Teljesen váratlanul ért minket ez a támadási Értelmetlenül bámultunk bele a hirtelen forróvá vált éjszakába. — Mi ez? — EUenség?! Egy pillanat alatt végigfutott a vészes hír: Ellenség SÁi etöttünK tüzelj! Viharos fergeteg keletkezett. Az annyira áhítozott nyugovót harci zaj váltotta fel, röpködő vezényszavak, halálhörgés, diadalordítás vegyült a koromsötétségbe... _ És reggel, amikor kitisztult az idő, akkor láttuk a szörnyű tévedést. Egymásra lövöldöztünk az éjszaka. A derék kassai tótok támadtak meg minket, azt hitték, hogy orosz csapattal állnak szemben. Buzgón teljesítették a kötelességüket. Derekasan állták a sarat, csak az volt a baj, hogy erejüket ránk pazarolták. Rövid vizsgálat ut^n kitűnt hogy mi okozta a zavart. Három orosz katonát találtunk felfegyverkezve az egyik közeli árokban, akik tolmács utján beismerték hogy előre kiszánűtott terv volt az. amit végrehajtottak, s ami sikerült is nekik. Az árokban hasalva, a tót előőrsök meglátták á három orosz sapkáját és hátra vitték a váratlan újságot: Itt az orosz 1 S pechünkre éppen akkor érkeztünk mi oda. A három orosz katonát, kihallgatásuk után roktön agyonlőttük. A przemysli szörnyű, napok emlékei. Rövid pihenő ultán újra Przemysli felé vettük utunkat. Medika alatf már muszkákkal találtuk magunkat szembe. Nagy csetepaté fejlődött ki köztünk... Hosszú, erős küzdelem után kénytelenek voltunk meghátrálni. Visszanyómtak bennünket az oroszok. Beszorítottak Przemysl várába. Szeptember 21-ét irtak ekkor. Még aznap, amikor bevonultunk, megkezdődött a tüzelés. Másnap délután 3 óráig meg sem áHt a golyózápor. Szakadatlanul hulltak a gránátok, azt hittük, hogy elérkezett a végitélet napja. A várban eleinte jó dolgunk volt. Rendesen kaptunk éleimet. Nem volt semmi ellen sem kifogásunk. Aránylag elég jói éreztük magunkat, posta, mármint csomag és levelezőlap, néha-néha hosszú levél, mindenkinek érkezett... Rám sajnos nem gondolt senki. Levelet ritkán kflptam hazulrói. Szivemben mély keserűséggel gondoltam azokra a szavakra mellyel feleségem elbocsátott. Mardosó kín rágta a lelkemet, séhogysem tudtam magamnak megmagyarázni, hogy miért is jön hát olyan ritkán levél ?... Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy megcsal a feleségem. Csomag, az az édes, anynyira áhított hazai, mindenkinek jött, csak nekem nem... Pedig mikor bajtársaim megkínáltak, milyen mohón faltam a szabolcsi kenyeret. Olyan édes volt, olyan ízes, mint még soha... Ketten voltunk ilyen számkivetettek... Én, és egy debreceni fiu. Az is szegény, kétségbe volt esveEgy darabig pontosan jött a levele, de aztán egyszerre elmaradt. Árva fiu volt a szerencsétlen, nem volt senkije sem, csak egy menyasz szonya, akivel "éppen akkor akart megesküdni, amikor kitört a háború... Mindig, valahányszor egy-egy levele jött örömmel mesélte el nékem, hogy menyasszonya már a gyógyulás utján van. Biztosan egészséges lesz. Mikor először hallottam ezt a szájából, meglepődve kérdeztem : — Hát beteg a te menyasszonyod testvér ? — Beteg... — Mi baja van ? — Tüdőbeteg... De kigyógyul! Nézd, olvasd csak... azt írja, hogy mire hazamegyek, egészséges lesz. Már most is jól érzi magát, csak siessek és fejezzem már be azt a csúnya háborút. — Hát nem nagyszerű pajtás! — kérdezte tőlem — arra kér hogy siessek. fejezzem már be a háborút. Mintha én hadvezér volnék I Hiszen ha az volnék! Hej 1 — sóhajtott fel sokszor, — akkor már mindannyian odahaza lennénk... Én tudtam, hogy miért maradt el a levefe, csakhogy szegény fejinek nem mondtam meg, mert akkor már ő is nagyon rossz bőrben volt. Véletlenül kezembe került a legutolsó levele, melyet menyaszszonyához irt. Piros ceruzával csak annyi állt rajta : Vissza a feladónak, a címzett időközben eihunyt. Azonban mégsem tudtam magamba megtartani a titkot. Megmondtam neki, de mikor ?... Akkor, amikor egy tüzelés alkalmával mellettem összeroskadt. Folyt a szájából a vér, látszott, hogy már nem sokáig él... Rámnézett és intett a szemével, hogy jöjjek oda. Mellé csúsztam, s hallottam, hogy azt súgja elhaló hangon a fülembe: — írd meg Ilonnak, hogy megsebesültem és nemsokára hazavisznek. — Te pajtás, — mondtam megindult hangon, — Hon már nem él, meghalt, régen tudtam, csak nem akartam neked megmondani. — Biztos ez? — kérdezte alig halhatóan. t — Biztos. — Akkor én is meghalok... ...És mégis halt szegény fiu, karjaim közt lehelte ki lelkét. Akkor amikor ez történt, már mi is meghaltunk volna szívesen. Mindjobban körülzártak minket az oroszok. Elvágták az élelmezés útját. Spórolni kezdtek a készletekkel. Most már posta is ritkán jött... Keserves napoknak néztünk elébe. Itt-ott betegség is kezdte fölütögetni a fejét. Ami ne

m Is volt csoda. 70000 ember volt összezsúfolva a várban. Közben folyton tartott az az átkozott tüzelés. Az oroszok nem tágítottak. Káíogó varjakként lestek ránk. Ok tudták^ hogy előbb-utóbb mégis csak a kezükbe kerülünk. Kéjelegtek a ml kínjainkban. Mi meg folyton csak reménykedtünk. Vártuk a fölmentő sereget... Kitártán/ végsőög. K^ar/anl. ez volt a jelsző. Mi kitartottunk... Merem állítani, hogy hősök módjára. Utoljar ra .már annyira mentünk a kitartásban, hogy alig tudtunk a Jár búnkra állani. "Az eleség naprólnapra fogyott. Utánpótlás nemr érkezett, de nem is érkezhetett^ mert körül voltunk zárva. Borzalmas napoknak néztünk elébe... Egyszer csak azon vettük magunka tészre, hogy nincs kenyér! Valóságos cs erekereskode 'errl fejlődött ki a katonák között. Egymásnak adogatták el az adagjaikat pénzért. 36 forintot frzetrünK egye/len darab prőfunttérL , Ekkor már a lóhus járta mindenr felé... De ez még aranyvilág volt! Amikor megsebesült egy ló, valóságos indián táncot lejtettünk körülötte. Még némelyikünk azt sem várta meg, mig a tiszt fejébe röpíti a szerencsétlen jószágnak a megváltó golyót.' Nekiestek , a földön fetrengő ásatnak mint a sakálok és már kanyarították is Ja-ki a magának járó részt. Rohantunk a még ka sem hült huss

at a .tűzhöz, alig vártuk^ hogy valair.enyire is ehetővé tegyük. Később már a dögöket » megettük. , Bántuk is mi azt, hogy mennyi ideje mult ki az árnyékvilágbóil Az volt a fontos, hogy megtellett a has, hogy tele leüt a böfadöíf S ezek a nyomorult muszkák tudták ezt. Annyira tudták

f hogy arcátlan módon gúnyolódtak velünk. Ha járőreink kölcsönösen találkoztak, mindig azzal a hírrel jöttek haza^ hogy a muszkák kiöltötték a nyelvüket a mieinkre s nagyokat röhögre átkiáltották: Nyihehe! Magyereiaq...J Sőt még mást is tudtak azok a nyomorultak. <3sm érték a várnak minden zegét-zugát. Pontosan odataláltak. ahova akartak. Ennek az volt a magyarázata, hogy állítólag egy cseh magasrangu treSCC ; ' egy őrmesterrel együtt á/szö- » Háziasszonyok, varrodák, szabómesterek! Haladjunk a korral! Vasaláshoz használjunk impregnált, szagés gázmentesen égő WTeisz-féle Meggátolja a fejfájást, szédülést, mérgezéseket okozó gázfejlődést. Szagmentes! Gázmentes! 10415—1932 számú uj magyar világszabadalom. Kapható minden füszsrüzletben. Főtelep: Weisz Jónás Nyíregyháza, Szarvas-utca 26. 3787.4 Szín-szenet