Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)
1932-07-16 / 159. szám
1932. julius 16. Megkezdődik a szédületes hajsza. Nádasy oly vad iramban rohan, hogy nem ismer fel senkit a lelkesen éljenző tömegből. E'mos<5d j nak az arcok és csak egy fekete esik jelzi az emberek hosszú vonalát. r i ' i t • V Nádasy a közönség határtalan örömére már két géphosszal vezet és győzelme biztosnak látszik. ; ' ' [" ! ! L ' ' 1 i De a hagyományos balszerencse itt is üldözi. Egy egyenruhás, tulbuzgó kerékpáros áz orra előtt hirtelen átvág az uton. Nádasy egy pillanatra meglepődik. És ez a pillanat azt eredményezi, hogy a "Bessenyei-téren már csak l géphosszal vezet. 1 i Ez még mind nem lett volna baj,' Sokkal sutyasabb hiba volt, Nádasy sajnálatos tévedése. Azt hitte ugyanis, hogy a Bessenyei-téren! van a cél és nem a Korona előtt. 1 És mire észrevette a tévedést, már késő volt. i ! ! t : ' ! : ; r i A tempót mire újra telvette, a háta mögött lévő Orcán László, alej íddig csak lógott rajta, elébe vágott. Igy csak a második helyre szo J rult és szülővárosának értékes 'dl ját más nyerte meg. Azonban ez a kudarc sem csökkentette energiáját. Tudatában volt annak,, hogy teljesítménye így is, i európai viszonylatban is, jelentős. Folytatta tovább a küzdelmet és nem maradt le az élről. Pedig Nyíregyházától Debrecenig az idő nem mult el baj nélkül. A Nagykállói vasutátjárónái az ét orra előtt leengedték a sorompót. Csak két olasznak sikerült még idejében átsurranni, mig a többiek-' nek io méteren belül "hírtelen fékezni kelett. Ez a váratlan akadály ismét tömegbukást idézett elő, amelynek már Nádasy is szenvedő részesévé vált. Nem tudta már elkerülni a földön fetrengő társait, elbukott és gépének hátsó kereke megrongálódott. De a SZÍVÓS nyíregyházi fiu nem törődött semmivel. O csak azt látta, hogy a két olasz elvész a messzeségben. Felkapta gépét, átbujt a sorompón és rohant az ügyes < tafiánok után. mm imn rjj-n Példáját többen is követték és most már, hogy az olaszokat befogják, még vadabb iramban repültek a cél 'felé. A harmadik nap, Nádasy Sorozatos bukásának keserű napja volt. Debrecenben a' vámháznál égy előtte futó francia hirtelen stoppolt. Már nem ke J rülhette ei a bukást. i R r i i ! rr r: Hatalmas szaftóvaj repült kf a gépből és elvágódott a kemény aszfalton. '' 1 i 1 1 . Amikor feltápászkodott^ a térdé-! bői ömlött a vér. Nem törődött? vele, nem is vette észre. Rohant a géphez, felugrott rá és repült? tovább. Csak később állapította' meg, hogy nemcsak a lába sérült' meg, hanem a gép pedálja is eltörött. Végül a célba nyolcain egymás mepett rohantak be. ;M!Si I P v A zsűri csak hosszas vita után, I s B i nehezen tudta ejdőnfienf, hogy kié a dicsőség, ki a győztes, mert a nyolc versenyző között csak centiméteres differenciák voltak. A' döntés Szerint és a hires bajnokok határtalan bámulatára Nádasy holtversenyben a harmadik helyet kapta. Keletmagyarország bajnokát as debreceniek határtalan lelkesedéssel 'fogadták. A debreceni Kerékpár Egyesület virágcsokorral fejezte ki elismerését, mig a közönség Kerékpárral együtt váltára kapta Nádasyt és zugó éijenzés közben vitte a kávéházig. A lelkes tömegbői csakhamar előfurakodott Stark Andor, a Nykise öreg harcosa is, aki Igaz sportbaráti 'Szeretettel gondoskodott Nádasyrói és gépérői. Ezt a gyönyörű fogadtatást meg is érdemelte Nádasy. Hiszen á 235 ki J I lóméteres távot lábaiban mármint egy .300 kilóméterrel 1 8 öra IS perc alatt futotta b^, ami 29 kilóméteres átlagot jelent. A Tour de Hongrie negyedik és ötödik napjának Nádasy Gyulával kapcsolatos eseményeit a. vasárnapi számunkban folytatjuk. Szibéria végtelen hómezőitől Nyíregyházáig Tizennyolc év szomorú története dióhéjban Egy most hazatért nyíregyházi hadifogoly eibeszéii oroszországi élményeit 11. 1 i Przemyslbe négy napot időztünk. Akkor még senki sem sejtette, hogy ezek között a falak között annyi kin és Szenvedés vár ránk. Bár az igazat megválva, nekem már akkor is rossz előérzetem volt. Valahogyan megéreztem, hogy ez a "hely lesSz az én kálváriámnak a kezdete. Rossz áimOK gyötörtek és én az álomra adok. Az utolsó éjszakán például azt álmodtam, hogy ? megnyílt a csillagos ég éiőttení I és a vakító fényesség mögül előtűnt három kereszt, éppen ugyi ahogy a templomban látja az emfaet Amint igy nézem a három keresztet, látom, hogy a középsőn egy mozdulatlan test függ, s amint | nézem, erősen nézem ezt a mozdulatlan testet, egyszer csalj azt veszem észre, hogy a feje megmoz-* dul, felémszegezi 'tekintetét s azt mondja: > L Raska András te vetem jössz! Erre aztán riadtan felébredtem,' megrázom a mellettem alvó társamat, nem tudtam megállni, hogy élne mondjam azt, amit átmlodtaím. Amikor a földi végighallgatta mon dókámat, azt mondta': — Szeretnék a bőrödbe lenni komám! Te nem fogsz meghalni, te szenvedni fogsz... Hét napi gyaloglás következett a Przemysli-i pihenő után. Kifáradva, agyonizzadva érkeztünk meg Kulikóba. Itt már komoly-munka várt ránk. Itt fsmertém meg először a puskaropogást és ágyudörgést. Vasárnap volt épen, amikor megindult a harc. Előzőleg nagyszerű eleséget kaptunk, mindenki ehetett, cigarettázhatott kedvére^ Volt egy nagy testű őrmesterünk, aki arról volt ismeretes, hogy állandóan prédikált a legénységnek, szinte atyai jogokat gyakorolva néha, ez az ember azt mondta sezen a napon az egyik komámnak, aki miután nagyszerűen jól lakott s ott hagyott a földön — talán inkább véletlenül, mint készakarva, — egy darab jóizü prófuntot: — Megállj taknyos, megennéd te még ezt a kenyere^ de már akkor késő lesz! Milyen nagyot mosolyogtunk mi akkor ezen. Fogalmunk sem vol^' arról, hogy mi az az éhség, vagy mi az a halál. Emlékszem, délután! 1 óra tájban vettük fel~a harcot az oroszokkal és amikor az első ember elesett közülünk, nem akartuk elhinni azt, hogy vége, nincs többé... Tüzelés közben néha-néha vi sz> Szapisfantottunk a komáig os'^ mindig azt vártuk, hogy egyszer csak föláll, kezébe veszi a fegyvert és tovább tüzel. De pem igy törtérit... Lassan kezdtük belátni azt, hogy bizony van egy másik lehetőség is... < ...Hosszú, kemény küzdelem után, kénytelenek voltunk engedni. Este 6 órára, visszanyomtak minket az oroszok Kamenikabrodba Jói elsáncoltuk magunkat a falu előtt és Szakadatlanul ropogtak a puskák reggel 4-tőt napnyugtáig. Most már láttuk, hogy bizony ei nem gyerekjáték. Mire leszállott az este, mindannyian fáradtak, éhesek voltunk, alább hagyott a jókedv, a viccelődés. Mindenki" csak azt nézte, hogy mikor lehet már alaposan "jól'akni és utána aludni egyet. Az álom volt az egyetlen vigasz, abba volt minden gyönyörűségünk és reménységünk. Ilyenkor mindegyikünk odahaza járt 4 a szabolcsi homokon, ilyenkor mindenki odahaza aludt a maga fehérre meszelt szo(báj'ában, a puha párnák köizötjd fes álmodozott a szerelemről... Azon a napon is alig vártuk a pihenést. A faluba egy nagy barakszerü helységbe szállásoltak et bennünket. "Miután lérakta az ezred a cókmókját, vacsorázni mentek az emberek. É|n maradtam' egyedül a nagy "hodályba őrnek. Az első hőstett Nevezetes nap marad az nekem örökké. Még most is ugy látom magam előtt azt a képet, mintha csak "tegnap történt volna. Odakinn, emlékszem', egjÓSzeq besötétedett már. A barakba alig lehetett Játni. Én minden tagomban nagyon nagy gyengeséget éreztem. A szempil'ám ólamjSuUyal nehezedett rám. Lerogytam a ^ nyérzsákom mellé és igy ülve próbáltam küzdeni az álmosság ellen. Nehezen ment... Minduntalan azon kaptam magamat ' rajta; hogy bóbiskolok, ei 'akart nyomni az álom. Hajh! pedig akkor ha elalszom, az egész ezrednek vége. Végül mégis csak erőt vefttem magamon, s hogy lekössem valamivel a figyelmemet, fölálltain ' § sétálni kezdtem föt-alá. Amint igy bodorogva járok-kelek, egyszer csak "a hodálybé' nyíló pinceajtón állva, arra " leszek figyelmes, hogy afuirói elfojtott hangok, suttogás és gyanús zörej hallatszik ki. - 1 r >.[ - n Minden idegszálamat megfeszítve fülelek, egyszerre elszáUt fejemből 'az álom... Valami 'megmagyarázhatatlan sejtelem vesz rajtam erőt. Mi éz? — kérdeztem magamtói, képzelődöm? De nem, az iménti mozgolódás és mortnogás megismétlődik, sőt „ fegyvercsörren&st «s véltem haliam. 1 Rosszat sejtve, azonnal cselekedni kezdtem. Lábujjhegyen klosantam a barakszerü helységből; és lélekszakadva rohantam a századparancSnokhoz elfúló hía|nH gon jelentem: — Századparancsnok urnák alázatosan jelentem, el Vagyunk veszve!... 1 — Hogy-hogy? — kérdezte tőlem érdeklődve. Erre elmondtam nekt mindazt, amit tapasztaltam. Nosza lett erre olyan ijedt kavarodás és kapkodás, hogy alig lehetett rendet teremteni. A századparancsnok alarmot fúvatott... Összehívta az egész ezredet, majd sápadt arccal "kiadta a parancsot: — Két ember azonnal állítsa elő a csűr „gazda iát! Szívszorongva lestük mindanynyian a fejleményeket. Nemsokára előkerült az őrjárat a csűr gazdájával, aki egyben a falu bírája is volt. Amikor odavezették a soványarcu, 38 éves, zömöktestü embert a parancsnok elé, rettentő zavarban volt. Apró ravasz szemeivet minduntalan pislogott, nem mert) ránézni senkire, sejtette, hogy valami baj van. — Mondd, mt v^n a te pincédben? — kérdezte tőle szigorú arccal a századparancsnok. — Semmi — felelte tolmács utján — a viaszsárgává vált bíró, de már akkor rebegett a Iába. — Gyere nyisd" ki, ha nincs benne semmil Inogó léptekkel, szuronyos katonáktól körülvéve megindult a pince felé. "Mire odaért, már csak támolygott. Tétován megállt a pinceajtó előtt, könyörögve nézett a körülállókra, de amikor lá'tjtfi. faz'r^ki könyörtelen tekintetét, reszKCtő kezekkei fölrántotta az ajtót... Ebben a pillanatban előreszegzett} szuronnyal előretör egy sor katona, majd hirtelen féi^ycsóva gyut ki'és levilágít a mély pincébe. Néhány másodperc leforgása alatt, tisztán ált előttünk minden. 1 Odalenn egy 12') főből álló muszka csapat álltg fölfegyverkezve várta azt a pillanatot nogy m: ajomba merüljünk s . az éj feple alatt rajtunküthessenek. — Adjátok meg magatokat! — hangzott a kiálltás. El'enállás nélkül, katonáink Sorfala között szépen kimasiroztak a muszkák. Oly hirtelen jött a váratlan íeiep'ezés, hogy védekezésre nem is gondolhattak, meg azután belátták, hogy úgyis hasztalan lett volna minden, halomra lőttük