Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-08 / 152. szám

Í932. ju'íus 8. jAíRVIDÍK. Olasz-magyar-osztrák vámszövetség! IRTA SCHANDL KAROLY DR ny. földmívelésügyt áíiamtitf kár, őrszággyülési képviselő. Ha az egyszerű falust népet megkérdezzük^ hogy miképpen lehetné a magyar kisgazda és a magyar mezőgazdaság sorsán segíteni^— akkor azt mondja; uram, nem ki-; vánjuk mi azt, hogy a mezőgazda^ sági termények ára emelkedjék, de az ipari cikkek 'ára is szálljon le anr.yira, mint a mezőgazdasági termények ára; ha ez lehetséges, akkor természeesent örömmel fogadjuk, ha pedig nem lehetséges, akkor elkerülhetetlen, hogy, a mezijigazdasági" árak emelkedje nek, ugy, hogy a mezőgazdaság-? nak rezsijét a gazda behozza. Igen, de a mezőgazdasági cikket árának javítása, természetes uton, csak i^gy lehetséges, ha a piacot megnöveljük, a nagyobb piacok megszerzésévei. Ez az, ami nem tisztán tő'ünk 'függ. Én vetettem tW, körülbelül egy, esztenaeje azt a gondolatot, hogy amennyiben a külföldről érdeklődés nyilvánulna meg egy vámkö zösség iránt

t amelyben egy, vagy két ipari állam akarna Magyarqrszággal együtt lenni: ennek az; egész magyar kisgazda- és földbirtokos társadalom mellette lenneKétségtelen, hogy az országok között, ^amelyek vámunióban kívánnak gazdaságilag egyesülni, a politikai jóviszonynak is meg. kell lennie. Elsősorban tehát a pofinkkal jóvis/onynalc 'akadályait kell Elhárítani s ha ez megtörtént, akkor léhet ezután vámunióról beszélni. £n ugy találom, hogy a magyar nép kiterjedt rétegedben olyan vámpolitikai közösség terve van a szivekben, hogy Olaszország. I^igyarország és Ausztria egyesüljelek vámpolitikai szövetségben. Ennek megvolna minden előfeltétele, megvan a politikai jóviszony is és elhárul az az akadály is. amely az osztrák mezőgazdaság részérői kétségtelenül fennáu, az tudniillik, hogy az, osztrák gazdák féltik a maguk megi élhetését. ha csupán egy oSztrákmagyar vámközösség létesül. Mikor minden ország részérői a gazdasági elzárkózás nyilatkozik meg. akkoj, a preferenciád gazda-; sági rendszer kétségtelen előnyt jelent- Még nagyobb előnyt jelent; a regionális szerződések kötése; Ezt , a közeledési formát, már régebben, az osztrák kormány vetette feí Genfben^ de^ mmt látjuk, akár preferenciád szerződéseket, akar regionális szerződéseket kötünk, a magyar gazda az egyik hétről a másik hétre sem tudja, kogy mfyen értékesítési, milyen kiviteli lehetőségek vannak, itnfert} hétről-hétre változtatják a kontingenst ^ hétrői-ííétre támadnak ujabb és ujabb korlátozások. A Népszövetség vámpolitikai elgon" dolasának a csődje fez, mert nemhogy a vámpolitikai "korlátozások csökkentése, vagy legalább nem' emelésa következett volna be^ hanem ellenkezőleg^ az összes ország. még a leggazdagabb Franciaország is, úgyszólván hétről-hétre fokozta a korlátozásokat, emelte a kínai falakat, hogy a külforga-i lomban egyik ország a másikkai ne eríntkezhessék. Az államok között a külkereskedelmi forgalom egész Európában megdöbbentően esjk vissza és a Népszövetség itt áh tehetetlenül és nem tudja keresztülvinni azokat a megállapított igaz Ságokat., hogy az egyes országok vámpolitikai korlátait le kell bontani, hogy Európa megélhessen. Természetes az, hogy ezek a korlátozások csökkenjenek nem tőlünk függ

v és így más módi szert kell keresnünk. i Nagy megnyugvásomra szolgál, hogy Bethlen István gróf, aki pedig nemcsak legalaposabb^ hanem leghivatottabb ismerője is ezeknek a kérdéseknek — ugyancsak Olaszország^ Magyarország és Ausztria vámszövetségében jelölte m«g követendő politikánkat. A fogyasztóközöiség érdeke és a kartelek Hossz.u idő óta foglalkoztatja a ka

nelek kérdése a közvéleményt. Adandó vita tárgya a kartel és e vitát egy hosszú idő óta húzódó és még előreláthatólag sokáig tartó barc jellemzi; a lcartelbe tömörült gyárosok, kereskedők és a fogyasztóközönség, elkeseredett harca saját érdekeik megvédéséért. A gyáros és a kereskedő a kar-, tel mellett argumentál és védi "a maga érdekeit, * fogyasztó pedig, amelynek vásárlóképessége a minimumra csökkent, az élelmezési, ruházati és egyéb közszükségleti cikkek egységes árszabása' ellen körömszakadtáig tiltakozik és mindént elkövet, "hogy a ' kartelek diadalra jutását és a gazdasági életben való érvényesülését megakadályozza. Az egymás ellen folytatott harc érthető is, mert hiszen ,a kereskedelem í

s teljesen legyengült, úgyszólván agonizál, viszont az anyagi téren szintén elgyengült vásárló keserves helyzete valósággal kiköveteli azt, hogy anyagi" érdekeinek megvédéséért harcot folytasson. Mivel mindkét fél "kizáró'ag csak a maga érdekeit védi, természetes, hogy egymással Szemben elfogultaknak kéli íenníök, s így azok az érvek^ melyeket igazuk bizonyítására feltárnak, szintén elfogultaknak látszanak — a másik fél szempontjából. Az ellentétes néi zetek miatt nagyon nehéz áthidaló álláspontot a kartelre vonatkozólag elfoglalni és mindkét fél : az eladó és a fogyasztó között mindkettő érdekeit (megközelítő megoldást létrehozni. A kartei ma nagyon aktuális probléma. Kísérő jelensége annak a gazdasági krízisnek, amely körülöttünk tombol. A kartei a "túlzott es a szolid kereskedelmi elvekkel ellentétben álló árromboíások megakadályozására alakult, de mivel néha indokolatlanul túllépte a szolid mérték határát és s

0k esetben nem védte a fogyasztók érdekeit is, ezzel a -vásárló előlttj ellenszenvessé vált. A fogyasztó a kartelben nem lát mást., csak azt, hogy a kartei kimondottan csak az ő kizsákmányolására jött és jön létre. Nem szabad elfogultnak lenni, mérlegelni keli azokat az okokat is, melyek áz eladók részéről némely esetben szükségessé tePzík a kartell létrehozását.' Stabú helyzetben nagyszerű jelszó a szabadverseny, de 'abnormális viszonyok között s

ulyos erkölcsi károkat okoz a kereskedelemnek. Pang minden, nincs munkaalkalom, nincs forgalom s ez, létének védelme érdekében, néha arra késztet iparost és kereskedőt, hqg|y bieCzerzési áron, vagy az alatt Szolgálja ki a vevőt, írtét vó megrendelőt. Itt van a baj, mert* azt hiszi, hogy rendes forgalmi áron vásárolt, holott kötelezett-, ségeinek teljesítése érdekében, kényszerhelyzetben szolgálta ki a - rendes áraknál jóval olcsóbbat az eladó. Ez káros hatással van ugy az iparra, mint a kereskede-" í rutvapao csa» ^as, *

es

E való. MI\»ENHETI FEJMOSÁSHOZ ELIDA SHAMPOO 'emre, mert ily esetekben a vá

J sarló azon a nézeten van. hogy a többi iparos és kereskedő, rjiely reálisan kalkulálva — regie-költségeít figyelembe véve —• rendes á

rak mellett dolgozik, illetve árusít, uzsorának minősíthető haszonkulccsal adja forgalomba áruját. Létjogosultságuk csak akkor van a karteleknek, ha Szolid és korrekt üzleti élveken alapulnak és ha figyelembe veszik a fogyasztónak: munkásnak, gazdának, tisztviselőnek szorult anyagi helyzetét. Akkor van a karteleknek "létjogosultságuk, ha a fogyasztók érdekeit is megvédik. A fogyasztó közönség célzatos kizsákmányolására alakult karteleket pedig kíméletlenül üldözni keli és ily módon lehet elkerülni es megszüntetni azokat az anomáliákat, melyek a múltban a fogyasztóközönség hátrányára és érdekeit sértve előfordulnak. Hogy melyik célravezetőbb: korlátlan sabadverseny-e, vagy fpjfe-. dig a kartelek uralma, azt a jelenleg nehéz eldönteni.' Azok a fogyasztók, akik ebben a kérdésben közvetlenül érdekelve vannak, természetesen a kartelek befolyásától mentes szabadversenyt tartI ják előnyösebbnek és érdekeikkel egyezőknek, a karteiek létrehozóinál pedig a kartel fenntartása lát

J szik helyes megoldásnak, sőt egzisztenciális kérdésnek. Ébb'efii a kérdésben nehéz igazságos utlori dönteni, mert ami' á fogyasztónak előnyös, hátrányos az eladónak és fordítva. Ha már a kartei létjogos

uitságárói lenne s

ző, akkor egy állandóóan működő egységes ármegáíiapitó-bizottság megalakítása volna szükséges, mely a forgalomban levő összes, akár élelmezési, akár egyéb közszükségleti cikkek egységes eladási "árát volna hivatva megállapítani, fii gyeiembe véve a gyáripar, valamint a kereskedelem egzisztenciális érdekeit, de összhangba hozva a fogyasztók vásárló képességével is. Ezzei elkerülhető volpa az is, hogy a vásárló a beszerzett cikkeknél néha a fprgafmi árná^ is jóva! magasabbat fizessen. A főcél áz érdekek összeegyeztetése legyen, ez pedig rendkívül nehéz, csaknem lehetetlen az egyik, vagy a másÍK fél érdekeinek megsértése, vagy teljes figyelmen kívül hagyása nélkül. (B. M.) Barangolás a régi Nyíregyháza új falai között IV. — Lássuk cSak... Igen, ttz évvel ezelőtt történt... X. Y. földbirtokos a falu határában nyúlra vadászott.. Tél volt. Az ég tele sötét gomolygó hófelhőkkel... A végtelen határ összeolvadt a fehér mindenséggel. A károgó varjakon kívül nem lehetett látni sehol egy lelket sem. Estefelé járhatott az idő, amikor odafönn, a{z. ólomszürke ég felhői megereszkedtek s apró pelyhekben szállingózni) kezdett a hó,.. Néhány óra múlva a csendes hóesésből viharos fergeteg keletkezett s a földbirtokos, aki imádt

a a természet szépségeit és eredetiségét, elhatározta, hogy megeégSíik elért zsákmányával s hazafelé tart... A hagy hóesésben, bár jól ismertje az utat, nehezen tudott eligazodni... Azt sejtette, hogy messze lehet a falutól, mert addig, míg idáig eljutott, elteiiett jó' néhány félóra... Bizonytalanul botorkált a fergeteges mezőké t s; már-már teljesen kimerült, a céltalan útkeresésbe, amikor eszébe jutott kutyája... — Vájjon merre kószáihát? — gondolta magában. Akkor látta ugyanis utoljára a nagy, beidomitott agarat, amikor az utolsó nyulat elejtette. Az pedig már régen volt, azóta esíébé sem jutott... Azt hitte, hogy A kutya most is valahol" ott lehet a közelében, mert az volt a szoká-» sa, hogy jónéhány méterrel mindig eiőrenyargalt s hangos csaholással adta tudtára gazdájának, hogy merre jár. A "földbirtokost, aki képes volt ilyenkor felnapokat is eTbolyongani á környékén, habzsolvft annak! nem mindennapi szépségét, most az egyszer annyira elbájolta a vadul csapkodó szél andalító melódiája, hogy eszébe sem jutott kutyája. De most, hogy türelme fogytán volt, most, hogy se vé

J gét, se hosszát nem látta az útnak a sikító viharban, fázni kezdett, eszébe jutott a meleg otthon, a forró rumos tea_, meiy rendszerint ilyenkor már várni szokta, hirtelen ráeszmélt arra, hogy talán mégis csak véget kellene vetni ennek a kirándu'ásnak. S arra, hogy ez mge is történjen, csak «gy