Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-03 / 148. szám

1932. fulius jártmiwkK. 9 Vallomás (A — maidnem — ismeretlennek vallonig Érted élek. Olyan lánggal •oly égverő lángolással égek érted, amilyennel sohsem égett férfi még, pedig, még a nevedet sem ismerem, szép »Ismeretlen« s nem láttam még a szemedben az égő nap mély tüzét, mert csák este látlak TégedAkkor sem hallom beszéded és csak nézlek, vágyva nézlek mint hívők a Madonnát, szóra nem nyílik az ajkam s Te nem latod soha rajtam mint irtja a vágyakozás lelkem ősi vadonátKezedig én el nem értem, Véled en még nem bts^éliem s nem szikrázott ujjam alatt hajad ében halmaza, mégis, mintha évek óta hozzád szólna minden nóta, minden imám Hozzád szállna s csak Tenéked vallana. Jövőm titkát nem ismerem, — megismerni nem is merem — de ha odaverné sorsom utamba az Életed, nem siratnám már a multam (pedig nagyon megfakultam.-! csak örülnék, hogy elhozott jó, avagy balvégzeted. Vértes József. Imádság Irta: Sarlós S. Ottó. Távol vagy tőlem mert közénk feküdtek az irigy hegyek és kilométerek, de innen a messziségből is köszöntelek és érzem szíved pihegését; nem ismersz ? Emléked visszanyúlik gyermekkorom első szent sejtelmeibe és álmaiba mikor az ős titokzatosságból felém sugároztad szépségedet és én körüldadogtalak simogatásaimmaló én lélektelenül vánszorgok az emberek közt, mindenkinek köszönök mint az automata, süketté trenírozom fülemet, hogy ne halljam a cinizmus vásári röhejét, évek óta végzem a legaljasabb munkákat és mindez Érted van jóság és szépség tündérilonája, mert tudom egyszer legyőzöd az idő és távolság képzelt kereteit és lelkünk és testünk csodás 'találkozását fogják énekelni a madarak is, mert diadalmas nászúnk a Föld újjászületését jelenti! =0=0=CK=0=0= o =o=o:=o=o=or=i Szülőföldem Dombos-völgyes kisfalumnak Messze látszik fehér tornya, —• Csak távolról álmodhatom A városi zajban rólaEngem az élet küzdelme Ide köt a forgatagba, — Lelkem mégis ott pihen meg, Oda visz a Tiszapartra... Oda, ahol a napsütésben, Néztem a szőke habokat, Aranykalászos határban A daloló aratókat. S hallgattam a vízcsobogást, Lombsuttogást, madár dalát, Alkonyatkor a harangok Imára hívó bús szavát... Fehér torony, kicsi házak S a távolban kéklő hegyek, Bólogató akáclombok Visszahívnak, integetnek. — Dombos-völgyes szülőföldem Feléd szálf a sóhajtásom, Kikeletkor, lombhulláskor Pihenni csak oda vágyom-. Rolkó Géza. =0=0=0=0=0=0=0=0=0=0=0= Oda vágyom . . . Elkerültem a falunkból, Nem köt oda semmi, — Azért mégis oda vágyom, Nem tudom feledni. Ott nőttem fel, ott töltöttem El az ifjú évem, Minden fűszál, minden tája Olyan kedves nékemBolyongok-e még valaha Ahová úgy vágyom?... A Tiszapart erdejében S vadvirágos tájon?— Nincsen már ott nekem senkim, Csak az a sok ,emlék, — Felejteni a városzajt Mindig oda mennék-. Rolkó Géza. A nyírségi futóhomok problémája Irta: Vertse Albert (Folytatás.) Minden bucka hozzákapcsolódik az előtte levőhöz, vagy ha nem, akkor többé-kevésbbé szabályos gazmada-formával elvégződik. (Nyíregyháza körül, általánosságban a NyírXség közepetáján és nyugati felén a l^gkevésbbé határozott a gátjelleg, a garmadák több önállóságot mutatnak.) A gátak közötti hosszanti völgyek, a buckaközök, vagy szélbarázdák természetesen szükségszerűleg párhúzamosak lesznek a homokgátak gerincvonalainak irányával, vagyis a jelen esetben szintén észak-déli irányúak, azonban fontos tudnunk, hogy ezeket a buckaközöket nem követhetjük messzire, mert azok csakhamar elvégződnek olyan homokdombban, amelyik hasonlóképen magán viseli a nyírségi bucka jellegzetességét, vagyis többé-kevésbbé szabályos garmada. A domború hátukkal észak-déli irányban elnyúló garmadák ép, vagy többékevésbbé eltorzult formái, amint egymás után következve, vagy egymás mellé sorakozva gerincvonaluk irányával s a köztük elnyúló szélbarázdák irányával konzekvensen az észak-déli irányban helyezkednek el, ezeknek a formáknak összetevődése, egybeolvadása természetesen az észak-déli irányú karaktert még jobban kiemeli s a Nyírség morfológiai jellegzetességének legmarkánsabb vonása lesz. Ez észak-déli irányú homokgátak egyik sajátossága még, hogy keleti oldaluk meredekebb, mint a nyugati- Ez a sajátság a garmadákon természetesen szintén föllelhető és minden esetben kimutatható, míg az északi és déli végük meredekségében lévő differencia általánosságban elhanyagolható különbség. A .garmadák gerincvonalainak iránya, mint a homokgátaké, nagyjából északdéli egy kissé eltérve kelet felé- Az eltérés 5-12 fok. A nyírségi észak-déli irányú homokgátak analitikai vizsgálatakor szemelőtt kell tartanunk elsősorban azok megnyúlt alakját és azt a sajátságukat, hogy keleti oldaluk meredekebb, míg a nyugati lankásabb- Ezeknél a jellegzetességeknél azonban sokkalta mélyrehatóbb jelentősége \.an a gerincvonal rajzának. Ez mint föntebb vázoltuk, hullámvonal. Ez a három jellemvonás uralkodik a nyírségi észak-déli irányú homokgátakon. Mielőtt e morfológiai bélyegek értékét leszögeznénk, vizsgáljuk meg a dünét közelebbről»Dünének nevezünk minden, a szél irányára keresztben elnyúló és a széltől építetf homokgátat « (Cholnoky). Jellemző sajátsága, hogy szél felőli oldala lankás, szélárnyékoa oldala pedig meredek- (2-ik ábra) Ez a homokforma aránylag rövid életű, ugyanis a düne vándorlása közben a térszín egyenetlensége, a különböző szélerősség, vagy egyéb' okok következtében szabályosságából veszít^ ennek kapcsán első mehanikai következmény, hogy magassága a gerincvonal mentén különböző lesz. Ez a magasságbeli eltérés idők folyamán mindjobban erősbödik, végül is ai düne szétszakadozik garmadákká és barkátokká. Ezeknek az ovális alapú homokformáknak hosszanti iránya szükségszerüleg a; létrehozó szél iránya lesz- A transvermális dünének tehát, karakterisztikus keresztmetszetén kívül igen jellemző sajátsága a gerincvonal többé-kevésbbé vízszintes volta, ai gerincvonalak a vízszinteshez való viszonya, hű tükre a düne életének. Amennyiben ez a! vonal a vízszintestől eltér, olyan távol esik az illető homokgát az ideális transverzális dünetipustól. Azonban amikor a düne kezd szétszakadozni s a másodlagos formák kialakulása megkezdődik, a gerincvonalnak nem! csupán függőleges amplitúdói fejlődnek, de a gerincvonal alaprajza is hullámos lesz, olyan amplitúdókkal, amelynek méretei ai függőleges amplitúdók méreteivel párhúzamosan fejlődnek. (Ügy a függőleges, mint a vízszintes amplitúdók méreteit a keletkezőfélben lévő másodlagos forma szabja meg-)

1 Már most lesz egy pont, ahol a homokgát megszűnik morfológiailag düne lenni- Ennek — a föntebbi elmélkedést tovább fűzve — akkor kell bekövetkezni, amikor a gerincvonal pályája olyan térgörbe, amely térgörbe amplitúdójának a függőleges sikra vonatkoztatott derékszögű vetülete egyenlő a düne magasságával, a Vízszintes síkra vonatkoztatott derékszögű vetülete pedig a düne keresztmetszetének alapvonalával. Amikor tehát ai benyergelés elérte legmélyebb pontját- Ebben a pillanatban a düne szétszakadozott a föntebb említett garmadákra és barkánokra. Ezeknek a másodlagos formáknak ránknézve legfontosabb sajátságuk az, hogy ovális alapjuknak legnagyobbik átmérőjével a létrehozó szél irányában feküsznek, tehát épen merőlegesen a hajdani düne irányára. A nyírségi észak-déli irányú homokgátakról tudjuk, hogy gerincvonaluk többé-kevésbbé jól fejlett térgörbe. (A térgörbe egyes amplitúdóit az összetevő garmadák gerincvonalai adják ); Ha azonban a gerincvonal amplitúdójának függőleges vetülete, vagyis a benyergelés maximális fejlettségű is, a vízszintes vetület mindenkor egyenes, a másodlagos formák ovális alapjának legnagyobbik átmérője pedig sohasem fekszik a homokgát irányára merőlegesen, hanem mindég a homokgát irányában marad, azaz északról délnek húzódik. (3-ik ábraj Röviden: a nyírségi északdéli irányú homokgátak gerincvonalának alaprajza egyenes, vertikális hosszmetszete hullámos, tekintélyes amplitúdókkal. Már pedig ha a homokgátak dünék volnának, akkor a gerincvonal alaprajzának is hullámosnak kellene lenni! A gerincvonal függőleges hosszmetszetének hullámos volta a gerincvonal irányára merőlegesen (nyugatról) fuvó szél hatására nem keletkezett. Ha nyugatról fúvó szél munkája lenne a gerincvonal szabályos hullámvonal rajza, akkor a kifúvás nyomán okvetlenül jelentkezni kellett volna a másodlagos formáknak, ilyent pedig a Nyírségen nem találunk. (Folyt, köv.) |