Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)
1932-07-31 / 172. szám
JNftfRYlDÉK. 1932. julius 31. Megnyílt! A legmodernebben berendezve, teljesen fővárosi mintára az uj Diadal-Étterem és Bűffé A mai igényeknek megfelelően a leghygénikusabban berendezve Diadal név alatt megnyitottam a büffémet és éttermemet. A berendezés és felszerelés teljesen uj. ízletes konyhával és olcsó árakkal s mintaszerű kiszolgálással arra fogok törekedni, hogy n. b. vendégeim igényeit kielégíthessem. Olcsó abonnoma rendszert vezettem be. Esténkint cigányzene lesz. A büffé árai meglepően olcsók lesznek. Igyekezetemmel, tudásommal arra fogok törekedni, hogy t. vendégeim igényeit mindenben kielégíthessem, amihez szives IIj* JUaliH DSlIdlúll támogatást kér, kiváló tisztelettel a Diadal Étterem büffé tulajdonosa Emlékezés a mnltrél Hajdanában, mikor még az emberek "jobban tudták értékelni, tisztelni, becsülni egymást, a barátság nagyobb volt, mint m<a és ugymondjaim az emberek is mások voltak^ jobban megértették egy* mást, nem küzdöttek az élettel, az anyagi gondokkal ugy, mmt |m)a s magam fiatalabb voltam, mint «most» vagyok, eszembe jut a muít kedélyessége minden szellemességével, m^kor nem ült az arcon a gond "barázdája, hanem a derű sugárzott róluk. Hová lett a régi* Nyíregyháza szellemi gárdája, a nagy tudós dr; Jósa András, Inczédy Lajos, a »Nyirvidék« népszerű főszerkesztő-* je^ a vigkedélyü Pöppet'Gyula, a kriminalista dr. Prok Gyula, a váro s kedves piszéje Nóvák Gyula? Elhaltak, elköltöztek egy jobb hazába, nem élték tul hazájuk megcsonkítását, területe nagy részének elrablását, nem hallják elszakított véreiknek zokogását, — mint azt imieg kellett élni a fenti társaság daliás alakjának, Schüchter Gyula testőr bátyánknak és a nagytudományu dr Pröhle Vi'imoS egyetemi "tanárnak (kiket az Istaű jó erőben, egészségben és megeiéi gedett életben még sokáig éltes sen.) Nem volt olyan nap, hogy — ha csak itthoi Voltak — össze ne jött" tek volna a fentiekből ál ló társaság, hol'a Kiskorona, vagy a Tahy bodega, vagy a Korona Sörcsarnokában v hol "Szellem CSebbnél-szeÜemesebb társalgást lehetett hallani és azokat élvezni gyönyör volt; Magam j|S gyakran bejártaim kőzéjök, de s zi vesen látták társaságukban az arra való és törekvő fiatalembereket is. Barátságunkból folyó'ag gyakr&n •megtörtént, hogy a fentiek szerény otthonomban gyakran felkerestek s ott az Andris bányánk által híressé 'tett »PoIyhos« bor mellett kedélyes en eltársalogtunk. Ez juttatta eszembe ezt a kedves történetet. • < Zöldségtermelési láz dúlt a vármegyében. Magam i s elhatároztam, hogy zöldséget termelek s hogy a sárgarépa és petrezselyem legalább i s megnőjjön annyira, mint egy jóvágá su magyarnak a láb-* szára, — annak a földjét Felforgattatom. Forgatás közben a munkások je<' len tették, hogy a fötöjbfcapí nagyon sok cserepet találnak. Rögvest sza< ladtam a helyszínére s ifaagárliapi' tottam, hogy csakugyan régi unja cserepeket á snak ki az embereim^ Az ásatást beszüntettem és aj eredményt jelentettem nagy arche J ologuSunk, Jósa András bátyánk 5" inak s meghívtam, hogy s ze mélye* sen vezesse az ásatásokat. A tűzött napon — hogy Andrá s bá' lyánk ne unatkozzék — kijött v* ;8 Inczédy Lajos, Prok Gyula éa Pröhle Vilmos is. Délután a munkasok egy nagy urnára akadtak, amelybe 'jAndráa bátyánk kihalászott egy gyönyörű díszítéssel ellátott tálacskái, melynek . annyira megörült, hogy még megnézé sre s.em adta ki a kezéből. A nagy lelet után az egész társaság bevonult hozzám, András bác si ott sem adta ki "kezéből a tá J lacskát, hanem dicshimnuszt zengedezett róla, hogy ilyen s zép darab még a brittísch muzeiimban ^mcsen, A jó »poIyho s« bor fogyaSztJL J sa Közben András bátyánk kiment és véletlenségből a kis tá'at az asz1 talon hagyta, melyet sikerült nekünk is megbámulnunk s Andris bác si visszatérve kereste a tálacskát, de nem találta, mert azt vagy Pröhle, vagy Prok eldugták. Erre olyan dühbe jött, hogy majd agyonvert bennünket. Persze ész nélkül odaadták neki íi tálacskát, de többet azt nem i s láttuk, csak az általa alapított múzeumban. Kiengesztelődés közben jön beleié egy uj vendég, Keéky Pista, az én szerelmetes öcsóm, ki ak : kor Nyíregyházán ügyvédbojtároskodott. ö is beieglegycdett a beszélgetésbe s egyszer ,csak azt mondja Inczédy Lajosnak: «Lajo9 bátyám, befellegzett a Nyirvídéknek. Legközelebb egy hatalmas rtváhsa fog ienni.« Inczédy kedves mosolyával, Imlegpederve bajuszát, csak /annyit felelt: Majd m (egtát 1 juk, állok elibe! Ekkor született meg és pár nap múlva meg i s jelent az orosi sokszorosító nyomdából a következő címzésű Világhírű lap: OROSI ORKÁN Pros állam ís a vifag ősszíes diplomáciájának hivatalos lapja. SzúrKesztösSg és kiadóhivatal.- Farkas Körút 25. szam. Előftzeíési ara egy egész évre 14 Farkas rubCf. f-ef«. lőtten szerkiesz/ök.- Drí Gtníusa? Mór és ür. rielikhónli Ármin. Ezen s zeli emes újság első száima a következő »Tárca és vezércikk«ket hozta: Hódoló rigmusok TMagy Farkas cár névünnepjére, 19V. okt. 31. Abcug a szerelem, abcug a búbánat, Má shangon fuvom most dalnoki dudámat. Bősz nemzeti "láz lett a lantomon úrrá, CSak ugy pattog róla a harsogó hurráh. Nagy ünnepet ül má viághirü (1!) Oros, Olvad az örömtől fiatal és koros. A Bazilikára (H) cári zászlót dugnak, Elméletben még a harangok is zugnak, Szinte elméletben ágyukat is sütnek, Illata érzik s zállő fáklyafüstnek, Harsognak a kürtök, a réztányér csattog, Oros miniszteri felöltik a frakkot. Ugrál mfnden lellek a jó kedvnek fokán, A cárt konyhában sistereg a tokány, . De mért is világos a cár palotája? Mily ok miatt vagyon zaj, vigalom nála? A díszes publikum mért gyűlt vájjon egybe? m á királyfi... Irta: Krompach: Holló Lenke. — A »Nyirvidék« eredeti tárcája — A lány kivette a pénztárcáját és megolvasta, hogy mennyi pénz van benne. " < — HuSz pengő az egész. — Gondolta. ' — Most mit csmáljaSA? iVlé(n|na, keli egy pár selyem harisnyát, orgona-kölnit és ki kell ótidoláltatní a hajamat. Sok, de mi eg keli lenni. A délután hamar elrepült 6S este, ammt ott áHt a tükör előtt a • kék tüU-ruhában, elmosolyodott, j — Ügyan ki mondaná, hogy ezt a ruhát magam varrtam? Ugy néz kj, mintha" Párísban ké-szült voi- } na, mmt ahogy ott ís készült az eredeti, amiről ezt lekopiroztam. — Szerencse, hogy ma az asszonyoknak is olyan lányos az alakjuk és hogy olyan jós'zJr/ü Margit néni éS' ideadta a ruháját, hogy arról levarrjam. — Jaj "ini iesz az ezüst cipőimmel? — jajdult fei a lány, amint gyalog neki vágott a hoSBzai utí nak. Mindenütt ilyenkor locsolnak és meglátják, hogy gyalog jöttem. A fehér vil'a előtt hirtelen megállt és ^megvárta, ajaüg egy magas terfi "belépett a kapun, — Micsoda gyönyörű aiutpjí —. gondolta. — Biztosan valámi gazdag művész, vagy földbirtokos. A szobalány levette róla a fehér selyem keppet. j Benlnt szólt a zene. A háziasszony elibe ment. — Kislányom hallgass ide, az a szemüveges ott a sarokban, akiről beszéltem... - >j! — Semmi "jaj. Tanár a gimnáziumban^ Nősülni "akar. Háromszobás berendezett lakása van és jó fizetése. — £ s milyen szakos ? — Algebra és fizika. — Margit néni, megbuktat az eiső öt percben, — Mit beszélsz? — Megbuktat. Kérdezni fogja tőlem a köböt, ml eg a gyököt. — Csacsi vagy! A szemedet fogja nézni "és azt is elfelejt?,, hOgy algebra is van a világon. — Egy mathetmatikus sohase felejt. - • — Ugyan! . — Azt, hogy felesége van, azt, elfelejti néha, de a tudományt azt soha. — Ági, megharagszom 1. A kedvedért hívtam imieg. Elég volt a szegénységből, férjhez fogsz menni... — de... — Semmi de. Mennyi a hozományod és kire vársz? — A hozományom? Várj, mindjárt kiszámítom. HuSz pengőm' volt és vettem belőle harisnyát, kölnit, kifizettem az ondolátást, maradt kilenc. — Látod milyen jói tudsz számolni ? — £S a királyfira várok, ; _; _ i — Királyfira? Ma? — Igen. Ei fog jörtní értem; mint a mesében. Hisz hamupipőke vagyok, nekem királyfi 'jár. Do'go^ zom az irodában, mosogatok otthon. Meglátod, ei 'fog jönni. Aranyos hmtó helyett autón és a kacsalábon forgó vár helyett eivisz a vU'ájába, ahol rengeteg a perzsa,' fcs eredeti olajképek vannak a faIon... — Csacsi gyerek! — Margit néni oda nézz! Látod? Az a királyfi! ; — Látpm. , — Ide jön. Hozzám jön. Netal keh algebrát tanulni. A királyfi tényleg keresztül "jött a szobán. Meghajolt. Bemutatta magát és táncra kérte a lányt. Szorosan magához karolta és beSzélt : ' 1 — Már régen figyelem magát, Mit beszélt maga algebráról? Mit törődik egy ilyen drága tayaSzi "bárányfelhő a tudománnyal? Maga c~ak nevessen és ne rontsa a szemét a könyvekkel. Nami azért van az a ragyogó két Szem, hanem azért, hogy valakinek a mennyországa legyen. Rettenetes, hogy menynyit tanulnak maguk, lányok. De, ha már tanulnak, akkor miért nem viselnek fekete szemüveget, hogy az m eS Szirői figye'meztessen bennünket: Vigyázat!! Tudomány!; Hogy kikerülhessük magukat, tudós kisasszonyok, messziről Na, beszéljen már! Miért nem szólí Miért hallgat? ; • '<" „ — Beszélnék én, de nem lehet magától szóhoz jutni. — Mi á vezeték neve? Mondja meg. Csak annyit tudok, hogy Ági, Ágnes. £s azt látom, hogy olyan szép, mmt a tavaszi "égbolt. Olyan a s zeme, (mmt a tenger, ha a nap s zereimesen végigsimogat jai Szerteném (megfürdetni 'benne a lelkemet. £s á haja, ez a mély fekete. Mondja, most ez a s zm divat, vagy ez illik a ruhájához? Azért viseli? A leány felnevetett. £s a nevetésében a Szenteste öröme csilingelt, mikor a kis Jézuska elhozza a knSzkindlit, a legszebbet, a legjobbat. — Mi á maga foglalkozása? — kérdezte. — Találja ki. — Festő. 1 — Tévedés, Miért gondolta? — Mert mindig a színekről 'beszél. — író vagyok. — író? 1 — Igen. író! — gondolta a lány és ugy érezte, hogy egy rózsaszínű köd ereszkedik le a teremre és betakarja őket egészen. £s a rózsaszín ködből gyönngyvirág iUat s záu fe1 léiük é s sok-sok fehér virág. Egy egész oltárra való 'és suhog a selyem és ömlik a habos fehér fátyol. Szói az orgonán: Mendelssohn ná szmdulója. í ' A tánc tartott, de ők ne m beszéltek, csak a szivük dobogott erő sen. -=- Ági! Ágnes 1 — szólt a férfi.
