Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-24 / 166. szám

1932. julius 24. jútmviK. íyára tanítónői pályára 13, ip3-< és Szertárak állományáról számol ri pályára 3 növendék készül, 12 * be. Statisztikai adatok és tudnivaháztartásban maradnak. Az ifjúsági körök és egyesületek munkásságának méltatására tér át ezután a

z £rte itő, imlajd a könyv" lók következnek még ezután. Az Értesítőt a Jóba-nyomda ízlésesen ál itotta elő. Szibéria végtelen hómezőitöl Nyíregyházáig Tizennyolc év szomorú története dióhéjban Egy most hazatért nyíregyházi hadifogoly elbeszéli oroszországi élményeit Űzletálhelyezes ! Felhalmozott vászon férfi, fiu- és gyermekruha készletemet üzletáthelyezés miatt beszerzési áron is árusítom Férfi szövet öltönyök is már 22 P-től! SCHVARTZJAKAB férfiruha áruházában. Róm. kath. templom oldalánál. (Kir. törvényszék szomszédságában) 3826 ® 3 Sfl o 3 n o W «< ffi M 3 IX. Minden erőmet összeszedve, megismételtem e'őbbi je'adásaimat. Hatalmas ütéseim alatt nyögtek a falak, pattogó szikrák szöktek ki sziklaszitánkok kíséretében, a kalapács alól. Csurgott rólam a verejték, elfe-edkeztetmi mindenről, nem láttam, nem halottam, csakr ütöttem, ütöttem, mint egy gép. Végül (mikor már nem bírtam tovább és azt hittem, hogy most már ennyi idő után csak keli nekik jelentkezni ha élnek. Abbahagytam a kopogtatást és feszülten figyelni kezdtem... Hosszú percek teltek el, nem hallottam semmit... — Mégis csak végzett velük a váratlanul jövő kőzet om'ás — gondoltam —- de viszont az sincs kizárva, hogy az üreg maga belül (megmaradt s a kijáratot zárták ei a sziklák. Arnmt igy tűnődtem, egyszer csak halk ütéseket hallok, Ujongtam. — Élnek!... élnek! , Mikor megbizonyosodtam afelől, hogy nem képzelődöm, elrohantam segítségért. Föllármáztam az egész bányát. Minden ép kéz-láb emiber, aki csak mozogni tudott, ott termett a betemetett nyílás előtt és megindult a mentőmunka. Almikor javában csattogtak a Idalapácsok, feszültek az i/mot, váratlanul ott termettek a kozákok. Már hozzájuk is, a föld felszínére eljutott a hír, már ők is tudták, hogy hat embert elzárt a külvilágtól a földomlás. Mi megörültünk mikor jöttek, azt hittük hogy segíteni fognak a mentésben. Milyen nagy volt azonban a megiepetésünk, amikor a segítség helyett éktelen ordítozás és kancsuka csapkodás szakadt a nyakunkba. Mars nmen piszkos banda! — kiáltották, ti ís ut akarjátok hagyni a fogatokat. Ássák ők Ki magukat, ha élnek. Megfagyott ereinkbe a vér, ezekre a szavakra. Dacosan, szikrázó szemmet néztünk s

zembe az erőszakoskodó kozákokkal. Mmdanynyiunk szemébe lángbetükket bele volt írva, a nem! £s nem! Ktolvashatták belőle a nyomorultak: azt, hogy a magyar ha még olyan maroknyi is, őss

zetart az utolsó leheletéig és nem hagyja cserben bajtársait, ha mindjárt az életével is fizet meg érte. Próbálkoztak a muszkák veréssel, fenyegetőztek, fölkoncolássai, ha nem hagyjuk el röktön a helyet. Minden hiábavaló vo t! Nekünk most .az egyszer nem lehetett pa-< rancsolni. Némán türtük a becsmérlést, ütést, fenyegetőzést. Mikor látták a kozákok, hogy nej» boldogulnak velünk, otthagytak; iminket. I S minden kezdődött élőről. ...Négy- órai megfeszített mim-' ka után sikerült áttörni a vastag falat, elgördítettük az utolsó akadályokat, de már késő volt... öt bajtársunkat agyomz.zott tejjei találtuk meg az össze szűkült üregben, a hatodikban im'ég volt élet. ö volt az egyet, len, aki meglévő erejével től<?íteihet&en segélyt kért, kopog tátott, de mar Késő volt. Súlyos sebe lévén, elvérze^'. meghalt... Bányászságom ewef a történettel le is zárom. Újra betegségbe estem

1 s .visszavittek a fogolytáborba jó néhánymagammal. Felgyógyulásom UtájR kezdtem jobb napokat látott. Ekkor jött ugyanis be az az időszak, amikor a foglyokat a parasztság kérésére kezdték kiadogatni falukba magánházakhoz. £n Bolzsonkabányára kerültem. Ez egy olyan nagyközség volt Egészen rendes, tisztességes család váasztott kocsisának engem. Itt már az ennivalóra nem voit panaszom. Rendes párnás ágyba feküdtem. Milyen r.agy szó volt e» akkor! Milyen mélyen és jóízűen, aludtam, az első éjszaka. Másnap reggel á gazda, egy körülbelül 50 éve

s szakálas paraszt, fötijakftji" a* szekérre az ekét, boronát, befogott 6 lovat és kivitt a határba Én csak vártam, hogy mit akar Almikor kiértünk, megkínált egy' kis pálinkával s ezt mondta: — No testvér, én most itt hagylak, az utat már láttad, estére gyere haza! — Mit csináljak én itt, bátyus ka? — kérdeztem a gazdát. — Mit?... Ejnye, testvér, ne tetesd magad, estére fölszántod ezt a darabot. Amikor befejezte a mondókáját, Szépen ott is hagyott... £n meg ott álltam tehetetlenül, mint szamár a hegyen. Alltam é^ néztem a nagy földdarabot. Az Isten tudja hamarjában menny} volt. Jókora darab volt, na! Mit csináljak most?! Szántsak? kiszen azt sem tudom, hogy keli a lovat befogni, nemhogy szántsak! Meg aztán csizmadia vagyok én, vagy mi a fene?... Nem is gondolkodtam sokáig, nem törtem} ma-gam; hanem szépén lefeküdtem a kocs«ra egy jót szundítani. A lovakat kipányváztam, hadd legeljenek 1 £n ímeg aludtam mint a duda estig. Este sem jószántamból ébredtem föl. Fölkeltett a gazda. — Ml az testvér, te henyéltél? — kérdezte tőlem szigorúan a paraszt. — Nem henyélek én, bátyuskám, csak egy kis baj van. — Baj?... — Az. — Mi baj, hé?... — Hát az, hogy én csizmadia, vagyok és nem gazda. — Csizmadia?... Hü a mindenségit neki, hisz akkor te sokat érsz! Olyan öröme lett egysz'efrflre a: parasztnak, hogy alig fért a bőribe. Gyorsan befogott, aztán röpültünk hazafelé. Egész uton ölelgetett, kedveskedett. — Nem baj, hogy nem dolgoztál, testvér, nem baj — mondta minduntalan. Azt fogsz dolgozni, ami a mesterséged! összefoltozod az egész család csizmáját, veszünkl szerszámot, mindent. Közbe afzi ért megtanulsz szántani "is! Vigan újságolta odahaza házanépének, hogy micsoda egy foglya van neki, ért a csizjmákh^/. Nemi teit bee sok idő, berendezett nekem egy műhelyt. A'ig győztem a sok rossz, lyukas, rongyos csizimát talpalni, foltozni. Nem mondom, m

egbecsü!tek, fizetést is kaptam, ez volt az első kereset. 2 riíbelt és 50 kopekáti adtak egy napra. Egyetlen kifogásom az lehetett ellenük^ hogy nem voltak tiszták. A szobájuk az rendben volt. De ők bizony egy cseppet sem adtak magukra. Igen gyakori látvány volt, hogy vadászatot rendeztek a keblükbe, egymás fejébe kutattak, kerestek, vakarództak. Egyszer éppen akkor léptem be az ajtón, amikor az öregasszony a menye hajában turkált és egy késnek a lapjával öldöste az élős dieket. Amikor meglátták, hogy én jövök, örömmel üdvözítek, majd odanyújtották felém azt a ké=t, amelyikké, a müveletet végezték és azt mondták; — Biztosan éhes vagy már, bá' tyuska, nesze, vágjál kenyeret.j Hirtelen olyan undor fogott el, hogy a kést messze elhajítottam magamtól. / Ök ezt sehogysem tudták megérteni, értelmetlenül bámultak rám, csacsi=ágnak minősítették az egész undorodást. — Nézd, —• ^mondta a gazda, — ez is csak egy élő-'ény, ez is egy áliat, ha akarod, ketté is harapom előtted. S ha eftetszik hinni', ha nem, megtette. Majd kiesett a gyomrom erre a látványra. A müvelet után serc!ntett egyet s azt mondta: — Tudod, testvér, nem i

s ember az, akibe ilyesmi nincs. — No, köszónömi, én nem kérek belőe — mondottam. (Folyt, köv.) A zsebtolvaj-artista hirtelen megbetegedése miait elmaradt a pénteki halvacsora nagy szenzációja: a tolvajmnvészet bemutatása Simon mester a jövő pénteken mntatkozik be a nyíregyházi közönség előtt Péntek este a sóstói szakásos halvacsorán még nagyobb számban jelentek meg a vendégek mint általában. Ez a feltűnő nagy érdeklődés nemcsak a kitűnő halvacsoTának. a kellemes nyári melegnek, hanem elsősorban Simon mesternek a kiváló zsebtolvaj-artista bemutatkozásának szólt. A sóstói vendéglő terraszán már este 8 órakor megtelt minden asztal. Mindenki sietve ette meg a vacsorát és izgatottan várta az amatőr .zsebtolvajok királyának. Simon mesternek megjelenését. Sajnos azonban ez az érdekes, izgalmas és tanulságos produkció elmaradt. A vacsora után a közönség érthető nagy csalódására bejelentették, hogy Simon mester hirtelen beteg lett s igy a legnagyobb sajnálatára képtelen műsorszámának eleget tenni. A csalódás nagy volt kétségtelen, de az ózondus levegő, a jazz finom muzsikája s a tánc szépsége csakhamar feledtette az est legnagyobb eseményének elmaradását. Munkatársunk ma reggel érdeklődött Simon mester hogyléte iránt Bocskai-utca 12 szám alatt lévő lakásán. A mester ágyban fogadott bennünket és arcán hatalmas kötés éktelenkedett. Elmondotta, hogy csütörtökön este hirtelen rosszul lett s egy élfertőzött karcolás miatt, amelyet borotvával ejtett magán, arca annyira feldagadt, hogy képtelen az emberek közé menni. De kijelentette, hogy bár szerződése a jövő hét elejére Budapestre szólítaná mégsem utazik eí, hanem a legközelebbi halvacsorán, tehát pénteken este bemutatja szülővárosa közönségének különös mü vészetét. Amikor elbucsztam a mestretől, levette a kötést és megmutatta ijesztően feldagadt arcát. Valóban ilyen ábrázattal még Iopri! sem lehet. Reméljük azonban, hogy péntekig 'Simon mester már annyira rendben jön," hogy akár az eg€sz várost kifoszthatja. GARFUNKEL műköszörűs, a Nyirvizpalotával szemben uj köszöríilési árai: Borotvák köszörülése 80 fill. Fodrász ollók 50 f.-től Manikűr és hímző ollók 20 f.-től Húsdaráló kések 20 f.-től Konyha kések 10 fill. Felsörészkészitő kések 10 fill. Hajvágó gépek 70 f.-től Nyomdai gépkés 1 P 50 f.-től Varróollók 30 f.-tfil Szabó ollók 40 f.-től Nikkelezés és ezflstözés a legolcsóbb árakban. Kérem a címre ügyelni. 3794-4