Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-21 / 163. szám

I93

2' juliuS 2 i. jáimiDÚK. tm A kapitalizmus és a nagyipar r< I Irta: Ereky Napjainkban Sok szó esik arról, hogy a kapitalizmusnak végei Ez naivitás. A kapitalizmusnak óriási szerepe van még az emberiség történetében, de amíg a XIX. században a kapitalizmus a szaDaa verseny alapján vitte előre azi emberiséget, addig a XX. században ki kali 'épitem a tervgazdaságod . . A kapitalizmus, eddigié a pro-t fit, az egyéni szabadság és a sza-f bad verseny jegyében találta meg a fejlődés útjait. A XIX. százaiban megszüntette a rabszolgaságot,, mert a gőzgép egy kiló kőszénért adta azt a kílówattóra-munkát, amit a rabszolga két kiló kenyérért adott. Megszüntette a feudalizmust, amelyet évezredek véres forradalmai nem nem voltak képesek letiporni, felépítette a munkamegosztás társadalmát. A naturai gazdálkodásból kivezetett 600 rpil'iúj embert, aki ma pénzért vásárolja szükségleteit. Épített másfélmillió kilóméternyi vasutat. Lete'épített a modem nagyvárosokba 180 millió embert. A géptechnikát ugy kifejlesztette, hogy ma minden kuiturember mellett 200 géprabszolga dolgozik, azért, hogy az életet szép pé tegye. A kapitalizmus beleszeretett az egyéni szabadságba. Alkotásaiba azonban tervszerűt lenség került, nem gondolt tudniillik arra, hogy az egyoldalú fejlődés bajt okozhat, minden ország Angliát utánozta és exportiparrai akart foglalkozni. — Ezért van aztán, hogy minden uj ipartelep építése fokozza a világ tulprodukcióját és ezért van áz, hogy ma a föld kétezermillió lakosat egyedül" el tudná látni Kanada búzával, Amerika autóval, Anglia gőzhajóval, Németország cipővel,' stb. A háborút az okozta, hogy a német és a^gol kapitalizmus az exportpiacokon összeveszett. Ha a világ termeésében az egyensúlyt helyre akarjuk állitanfc aickor nem s

zabad a fejlődést az egyéni Szabadság szeszélyére bízni, hanem át keli térni a közgazdasági élet tervszerű kiépítésére. A krízis eredete megadja a kibontakozás útját. A kapitalizmusnak, a kényelmes e

Xport helyett, át kell térnie a tervgazdaságra és \ele kapcsolatban a nemzeti belső piacok megszervezésére s a nagyváros'. élelmiszer-kereskedelmet öszsze kell Szerveznie a mezőgazdasági termeléssel. A gőzgép feltalálása előtt nem volt Szabad ipar. A XVIII. század végéig az iparosság két-három százaléka volt az összlakosságnak és a céhrendszer nem engedte az ipart nagyobbra nőni, mint amennyire szükség volt. Hatvan-hetven év óta s

zabad ipár van s ezalatt a rövid idő alatt ugy elszaporodott azi iparosság, hogy J50 müió specialista hivatalnok, mérnök é

s munkás, felfegyverkezve évi 1600 milliárd kilówattórával, önti az iparcikkeket és a fogyasztók nagyrésze, 1700 milió ember, olyan, atlknek fele vadember módjára éi és gép nélkül dolgozik. A nagy aránytalanságot a munkamegosztás társadalma neiji bírja ki. Amerikában a mezőgazdaság 25 Százaléka kapitalisztikus kezekben van s az élelmiszerárusitó üzletek 30 Százalékát nagyvállalatok vezetik. A kapitalizmusnak a nagyKflroiy v. miniszter. városok élelmezésén keresztül kOU a mezőgazdaság reorganizálásába belefogni. Nem' ken félni az élelmezés nemzetközi "kartelljeitői és monopóliumaitól. A városok történelme igazolja, hogy például a gázgyárak mindenütt monopóliumok voltak és technikailag mégis nagyszerűen fejlődtek; ezzel szemben látjuk, hogy például a tejellátásban szabad verseny van s a tejtermelés évtizedeken keresztü' mégsem tökéletesedik. A megoldás tehát az, hogy a tejellátást koncessziós üzemmé "keli tenni 9 akkor felfejlődik ugy, hogy megfelelőbb 'iefSz s a gazda is megtalálja a számítását. Hasonlóan keli megoldani a kenyér, hus, Stb. ellátás óriási problémáit. A kapitalizmus megmentheti a nagyipar pozícióit azáltal^ hogy a városok élelmezésén keresztül 'az egész világ mezőgazdasági lakosságát fogyasztóképessé teszi. N

errr Szabad elfelejteni, hogy az egész mezőgazdaság pénzforgalmát a városi lakosság tartja fenn és hogy csak a pérnz és a kapitalizmus képes a modem tervgazdaságot is megvalósítani. », végtelen hómezőitöl Nyíregyházáig Tizennyolc év szomorú története dióhéjban Egy most hazatért nyíregyházi hadifogoly elbeszéli oroszországi élményeit VI. Négy napos ut után érkeztünk meg. Ekkor már nagyon beteg vol tam... Dc nemcsak én, hane

m az egé

sz fögolysereg. A rossz tápiá lék, az egészségtelen ivóvíz teljesen levert a lábunkról. Úgyannyira, hogy a muszkák is belátták azt, hogy ilyen állapotban lehetetlenség tovább szállítani az embereket. Kolerába estünk nagyon sokan. Kórházba Szárítottak valamennyiünket... Annyim "legyöngült állapotba voltam akkor, hogy egySzerSrnindenkorra lemondtam arról, hogy

1 valamikor is viszontláthatom csa ádomat- Minden tíz percben rosszullettem. Akármit ettem, keresztüilütott rajtam. .Kereken egy hónapot töltöttem társaimmal a kórházban. Ez a kórház egy egészségtelen ba

raks

0rbói "állott, hiányos felszereléssel és még hanyagabb kezeléssel. Ha mi nem segítettünk önönmagunkon, akkor senki sem segített rajtunk. Annyi íiein mondom imlegvolt, hogy itt legal4bb adtak enni. Az örökös hallevest júhhus váltotta fel. Ezen aztán eltengődtünk valahogy... Én bennem, egész határozottan tudom, a gabonapálinka tartotta a lelket. Annak köszönhetem, hogy kilábaltam a betegségből. Hiába ís tetszik mosolyogni, ez igy van... A pálinka nagyszerű orvosság a kolera elien. Mindjárt ei is mondom, hogy jutottam én ott a kórházba pályiiikához... Hát kérem az ugy volt, hogy én egy 'délután igen elgyöngülve fetrengtem a kórházi vackomon. Leszámoltam már mindennel, nem volt annyi érőm, hogy kivánszorogjak a. s

zabadlevegőre. Vártam 2 halált, vártam, hogy mikor kerül már rám i

s a sor. Nagyon elvoltam keseredve. Levelet akkor már sem én,,sem pedig társaim, nem kaptunk., Nem volt aki vigasztaljon. Mindenféle vad gondolatok kergetőztek agyamban, s mivel nem birtam már a s

0k kínlódást, elhatároztam, hogy öngyíkos leszek. Bevártam az estét. S egy óvatlan pillanatban irtózatos görcsöktói kinzottan kitámolyogtam a sötét éjszakába. Egy darabig céltalanul botorkáltam ide-oda, keresgéltem' valami alkalmatos magas kiálló szög, vagy fa után, amire fölköthetném magam. Találtam' is egy csonkatörzsü magas fát a barak közelében... Na, ez jó lessz, ez lessz az én koporsóm — gondoltam magamban s már elő is kotorásztam zsebemből a vastag zsineget. Megerősítettem a fán, már amennyire erőmből 'tellett, és készítettem számomra a hurkot. Igazán mondom, tessék ' eürinni,

1 nem volt akkor nekem eszembe az, hogy én mo

&'t mit csinálok. Én akkor csak azt néztem, hogy minél hamarabb véget érjenek a kínjaim. Kisem mondhatom', szavakkai nem is lehet ecsetein*, ho«y

( mic

soda egy betegség az a kolera. Azt c-ak az tudja, aki azon keresztül n'ent.-Na de

; hogy folytassam elbeszélésemet, visszatérek előbbi sza

vaimra, szóval amint ott készülődök életem utolsó nagy pillanatára egyszer csak azt veszem észre, hogy a | sötétbe vaíak! 'jön felém... Mi az — fortyant fel bennem a düh, még meghalni sem hagytok? Még jóformán el sem gondolom ezt, az imbolygó ámv egyre közelebb tart. Néhány másodperc múlva.mellettem áll és megszólal oroszul suttogva egy hang: — Egy Kics/t megkéstem, nesze m van, lógjad, de máris sietek, nem akarom, hogy észrevegyenek, mert akKor öaj

0d íessz ne^ ked i'i, meg nekem is. 1 Ámulva néztem a feketeségbe. nem értettem az egészből semmit. Annyit sejtettem, hogy ez a nő^ ' mert nő vott az fliető, ( összetéveszt engem egy olyasvalakivel, akinek ő találkozót adott. Minden további szó nélkül kinyújtottam a kezemet és lestem, hogy Fillérekért láthassa az alpeseket és gyönyörködhet Gustav Fröhlfch, Llane Hald játékában A HALHATATLAN LUMP (HAVASI TÜZEK) Joe May hangos filmjében szerdán, csütörtökön az APOLLOBAN mt fog következni. Egy

szercsafc éreztem, hogy a markomba csúsztat a nő egy üveget, aztán Sfeszó, se beszéd, ahogy jött, ugy ehs o

sont. Kíváncsian kihúztam a félliteres üveg dugóját és beleszagoltam, pályinkal Örvendeztem magamba, — Pályinka! De régen nem láttam már akkor pálymkát. Egyszerre felébredt bennem az életösztön, elfelejtettem az öngyilkosságot, mindent. Ez íessz az én orvosságom! — Villant át agyamon a gondolat. Ez lessz az én megmentőm! Mindjárt megszűnnek a görcseim! Mohón a számhoz emeltem az üveget és egy szuszra láttam a tartahnat, felietet/ vagy három dec! benne. , Amikor ez megtörtént visszavánszorogtam a barakba, az üveget odakinn eldobtam. Ráfeküdtem a nyomorúságos ágyamra, magamra húztam a takarót és jótékony álom borult a szememre. Hogy meddig feküdtem, nem tudom

N csak arra cm.'éks

zem, hogy a bajtársaim, ha meg nem érzik rajtam a pálinka szagot hát a musz'íak kiv/aznek a hal- > tök közé. Azt hitték, hogy engem is kivégzett a kolera. Szerencsére ez nem történt meg, mert bajtársaim megakadályozták. Aztán már nem Sokára én í's fölébredtem, örvendetesen tapasztalta^^ hogy a görcsöm elmúlt, és amit ettem) is megmaradt bennem. Igy gyógyított meg engem a pályinka. Aztán azt is megtudtam, hogy kivei tévesztett öss

ze engqn az az orosz nő. Volt ott köztünk egy fiatal pesti' fiu. Ennek még a fogságba azon járt az esze, hogy hogyan tudna megismerkedni valami aszszonynépp<5? Ugylátszik ez sikerült is neki, mert amikor én a pályinka áitai okozott mély álmomból felébredtem, odajött az ágyam* hoz és azt mondta: — No kedves bátyám, ízlett a pályinka? Azt tudja, hogy a sötét^ be a

z az orosz Mári összetévesztett minket! Én későn mentem ki, m&ga már akkor megitta az egészet. Mikor itt aludt, Tögtön megéreztem, hogy maga itta meg az én pályinkámat; Tudtam, hogy be. van rúgva. Na de nem baj — mondta — az a fő bátyám, hogy használt t Én meg majd máskor jobban ügyelek a dolgaimra... ( Hát igy

7 volt kérem... Ez volt az egyetlen említésre méltó esemény kórházi "betegeskedésem alatt. Mikor a

z egy hónapot letöltöttük, akkor kiadták a parancsot, hogy az egész logolysereget et keh vinni Szibériába. (Folyt. köv.) , Szabadalmazott, betonbarakott F AIIE1T T a gombásodást teljesen kizárja! Szavatosság mellett! Felvilágosítás, költségvetés díjmentes. 2KSÍS& Oláh E. Zsigmond ífíÖK: K

m,

hS;