Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)
1932-07-20 / 162. szám
MÍRVIDÍK. 1932. julius 20. Pártoljak a helybeli adófizető Iparosokat A nyíregyházi szabóiparosok akciója A hyiregyházi ipartestület férfiszabóipan szakosztálya azzal" a kérelemmé', fordult elnökségünkhöz, miszerint tegyünk "lépéseket az alábbi indokolt és alapos panasz, illetőleg séreiem orvoslása érdekében. Azt sérelmezi ugyanis nevezett szakosztályunk, hogy a város kö-1 zönsége nem viseltetik kellő megértéssel a helybeli szabómesterekkel 'Szemben^ hanem túlnyomó részben fővárosi szabóoégektől s zerzi be ruhaszükségletét. Minthogy ezen körülmények nem csak közvetlenül * férfiszabó iparosok, hanem közvetve az egész 1 helybeli 'iparosság közös sérelmeit képezik & minthogy továbbá ezeknek a z eseményeknek káros kihatásai lehetnek, ennélfogva ezúton is bátor vagyok felhívni" az illetékes, hatóságoknak és városunk közönségének figyelmét a következőkre: Ma, amikor oly nagy munkanélküliségben 'élünk, szociális kötelességünk, hogy a lehetőséghez! képest városunk kereskedőit és iparosait támogassuk, mert ez nem csak városunknak es hílybeii kereskedő és iparos polgártársaink-" nak, hanem mindenkinek a saját, elsőrendű érdeke. Valamennyiünknek kötelessége és jói felfogott érdeke ugyanis, hogy az a kevés pénz, ami városunkban forog, közöttünk "is maradjon, mivel csak igy válik iehetővé, hogy embertársaink egymással 'és a közülettel szemben fennálló kötelezettségQÍkiiek eleget tudjanak tsnm. Bár ál.'itásom alátámasztására igen sok alapos indokot tudnék felsorakoztatni, azonban ezt egyrészt szükségtelennek tartom, mivel ezen kerdések súlyával nTindenki tisztában van, másrészt pedig azokra' helyszűke miatt bővebben kiterjeszkedni módomban áll. Legyen Szabad azonban kiemelnem, hogy .ezen fővárosi Cégek már az árakban sem tudják felvenni a versenyt a helybeli iparossággal, a nagy Aávolság miatt pedig nem is tudják olyan sikerrel és 'pontosan kiszolgálni a vevőközönséget, mmt ahogy ezt a helybelieknek módjukban j[ii. Az legyen tehát az igazi jel Szavunk: Pártoljuk a helybeli adófizető kisiparosokat. Egy kis helyreigazítás A »ZempIén« c. Ujpág írja a sóstói 'Strandról megjeient cikkében, amelyben az építkezés szépségét és a modern felszerelést dicsén, hogy »a környezet még sivár, a 1 a viz olyan zavaros talajvíz, ami1 Iyenre az A'íoldön s zert lehet tenni.« , Hát tisztelt cikkíró ur, a sóstói strand vize nem azért zavaros, mert talajvíz, hanem azért,, mert sziksós iszappal telített, tehát gyógyhatású, akár a héwizi^ akár a császáifürdői 'iszap. A sóstóinál különb "környezetet pedig igazán! nem kívánhat egy strandfürdő sem: Hogy a sétány még nincs beültetve fával? Jöjjön cikkíró ur, nézze meg jövőre a sóstói Strandot [ — pen&szmsntes pergamemtpapir biztosan megóvja befőttjeit a romlástól. Legjobb minőségben kap ható az Ujságboltban. Halálos családi verekedés volt egy szatmárvármegyei községben Czlmból "János vállaji kisgazdát kisérték tegnap a csendőrök a, nyíregyházi kir. ügyészségre. Czimbó junius 15-én egy karóval ügy fejbe ütötte sógorát, Scheirmann Gyulát, hogy az másnap belehalt sérülésébe. Czimbó aznap délután 5 óra tájban a háza kapuja előtt állt, amikor észrevette, hogy sógornője sirva meg)' arra felé. Kérdezősködésére sógornője azzal magyarázta elkeseredését, hogy a, Scheirmann család folyton üti, ve-> n és abban a házban mindenkinek pqkof és kínszenvedés az élete. Czimból, kki már négy éve elváltán él feleségétől, Scheirmann Rózától, elhatározta, hogy gyermekeit elveszi felesége családjától, mert ugy gondolta, hogy azokkal is bru J tálisan bánnak. Ef is indult, hogy számdékát végrehajtsa, de amikor sógora udvarához érkezett, Scheirmann Gyula késsel, Scheirmann Ferenc pedig puszta kézzel támadtak rá. Czlmból erre a szőlőkarók közül felkapott egy vastag tölgyfakarót és • a feléje közeledő Scheirmann Gyulát ugy lejbe ütötte, hogy az összerogyott. Scheirmann Ferenc amikor látta az első támadás kimenetelét, vasvílíát kerített és azzal támadt ismét sógorára, (míg Scheirmann Gyula, aki időközben magához tért, késsel rohant Czimból felé. De a második támadás véres katasztrófával" végződött. Czlmból a vastag karóval még egy hatalmas ütést mért Scheirmann Gyula fejé J re, aki hangtalanul bukott a földre és az orrán, száján megindult a vér. A szerencsétlen ember koponyalapi törést szenvedett és másnap belehalt sérülésébe. Czímbólt a kir. ügyészség indítványára a vizsgálóbíró szándékos emberölés büntette cimén előzetes letartóztatásba' heiyezte. 50, 30 és 20 filléres helyárak mellett Önnek is látni heíl Gustav Fröhlich, Liane Haid legújabb hangos filmjét 1 halhatatlan lump Joe May mestermüvét ma AZ APOLIiOBAM Szibéria végtelen hómezőitöl Nyíregyházáig Tizennyolc év szomorú története dióhéjban Egy most hazatér! nyíregyházi hadifogoly elbeszéli oroszországi élményeit v. Szomorú huSvét volt... Pihenés nélkül röktön vonatra raktak valamennyiünket. De mi ennek csak örültünk, mert alkalom' nyilott a lefekvésre. Nem törődtünk ml már akkor semtmivel. 60 embert zsuffoltak össze a muszkák egy vagon.ba. Fülledt, bűzös, volt a levegő. Alig éreztük. Azonnal mély áHomba merültünk... Kl 'ülve, ki áHva... U"gy dültünk el élettelenül, mint a iiszteszsákok. A 23 napii folytonos gyaloglás nagyon kimerített. Én is csak délfelé ébredtem fel. Jtfem jószántambói, hanem kényszerűségből. Ugyanis egyszer csak azon vettem magam észre, hogy megakarok fulladni, nem kapok levegőt. Erőt vettem magamon, fölnyitom! a szemem, hát látni riém látok setmmit, de azt érzem, hogy valami nagyon nyom. Azt is érzem, hogy nehezen jut az orromhoz a levegő. Te jó Isten! — kiáltok feli magamban, — ha ez igy megy tovább megfulladok 1 Mi ez?... Álmodom?... Mi van tutaj donkép ed én rajtam?., összeszedem minden erőmet, egy hatalmas lendülettel ledobom magamról a képzelt valamit, s íikor ez megtörténik, akkor látom, hogy nem képzelődöm! Az egyik bajtarsamnaK a Kihűli és megmerevedett teteme feküdt rajtam. Szegény nem bírta tovább a s zen J védést, gugolva érte utol a halál, örökre elaludt. S miután elszállt belőte áz élet, rám esett... ügy-< látszik engem is magával akart vinni... . Hátborzongva néztem csontos arcára. A ^zenvedésokozta vonások eltűntek róla. Kisimult arcán valami földöntúli mosoly ült... Odacsusztam . mellé, megvizsgáltam... • hideg volt. Röktön fölráztam néhány hársamat... Tanakodni kezdtünk... Elhatároztuk, hogy szólunk az őrnek. A voriat még mindig ott vesztegelt a Ktévi állomáson... In J tünk a kozáknak, odajön... — Látod meghalt 1 — kiáltjuk neki, a hullára mutatva. — Lökd kí! — Hallottátok mit mondott? — kérdezem a társaimtól. — Ne hallgassunk rá, fogjuk meg és emeljük kí Szépen a kocsiból. Hozzáfogtunk támolyogva a kiemeléshez. Amikor a muszka meglátta, hogy mi mit akarunk, amikor Iátta vhogy egyikünk le akar szállni a vonatról, odarohant, egy jót Suhintott a leszállónak hátára a kancsukával. Majd izmos marha nagy tenyerével megragadta a hullát és hajánál fogva ugy lerántotta a vonatról, hogy a holttest teje odavagőüott a földön egy köttöz es megrepedt. Mindannyiunkban forrt a vér... De nem tehettünk semmit. Ahg volt annyi erőnk, hogy megmozduljunk. Az állomáson rengeteg nézője volt ennek a jelenetnek. Odacsődült a környékbeli lakosság. Mm J denki tudta, hogy foglyokat Szállítanak. Az orosz asszonyoknak megesett a szivük rajtunk. Egyszer csak azt vettük észre, hogy eltűntek, s,ncm sokára újra visszatértek, megrakodva léjielmiszerekkel. 1 pálinkás üvegekkel. Ügyesen odalopták magukat a yagónok közé, s gyorsan osztogatni kezdték a kosarak tartalmát. Közbe-közbe ők i s félénken pislogtak jobbra-balra, féltek a kozákoktól. S félelmük nem is „volt aiaptaian, mert az éber őrök hamar észrevették az irgalmas szivü asszonyokat és éktelen orditásba törtek ki. Gyűrűbe fogták a saját v£retKét es ütötték, verték a szerencsétlen asszonyokat. Kitépték az asszonyok kezeiből a hozott ééletmi szerkészletet, a földre dobták és rátapostak. Mikor velük végeztek, akkor ellenünk fordultak. Engem épen tetten ért egy kozák. Nyers tyúktojást szedegettem kí a ftlémnyujtott sapkából és raktam a keblembe. Pont az utolsót raktam az ingembe, amikor odaért a feldühödött vadállat. Jól'látta, hogy hova tettem eí a tojást. Sátáíiii kacajba tört kí. Majd megparancsolté. hogy szálljak azonnai "le. Mindjárt gondoltam, hogy vaiami pokoli tervet forgat az agyában. D® hát nem tehettem mást, engedelmeskednem kellett... Leszálltam... 1 Odalépett hozzám, körültapogatott... — Hány van nálad? —< dezte. — HuSz — feleltem. — HuSz?... No hát akkor egyed i s meg!' — kiáltotta, majd megforgatta az ostorát és píff-paff. Akkorákat ütött rám, hogy összerogytam. Amikor ezt látta, tovább ütött... De hogy meddig ütött, arra nem emlékszem, elvesztettem eszméletemet... ...Amikor fölnyitottam a szememet, már a vágón padlóján feküdtem... Alattam mozgott minden, éreztem v hogy rohan a vonat. Lassan fölemeltem a fej'emet. Nagyon nehezen ment. Mindenegyes izom mozgásnál ugy éreztem, mintha jnillió tűt szurkálnának belém. Valahogy mégis félig ülőhelyzetbe hoztam magam és körülnéztem... Éppen a vagón ajtaja, előtt feküdtem. Bajtársaim oda-i tettek, hogy a levegő járja át minden részemet. Jóf is esett nagyon, a becsapódó levegő, hűsítette fájó tagjaimat. Miután félig öntudatlanul "bámultam a futó, szaladó ismeretlen tájakat, vé'etleirtulk' fébfe-t fordítottam a fejemet s akkor egy olyan megdöbbentő látvány tárult Beretvás pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja
