Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-19 / 161. szám

1932. julius 19. jértmitávL 3 Észrevételek a gazdamoratóriumra

4 Irta: dr. Sohón Victor ügyvéd A gazdatársadalom reményteljes várakozása, gazdasági és pénzügyi érdekképviseletek valóságos gravammális tiltakozásai és parlamenti politikai menydörgések után végre megszületett az a kis gyenge csecsemő, amit a közvélemény már jöelőre »gazdamoratóríum«-nak keresztelt el. Ha már a rendelet a magánjogi rendszer sok alapvető jogtéteét a méltányosság kívánalmainak feláldozta, — akkor az egész ország közvéleménye joggal elvárhatta" volna, hogy a hozott áldozatod arányban álljanak eflenszolgá tatásokkal, amelyeket a rendelet a mezőgazdaság talpraá'litáslnak érdekében nyújt. Ilyen ellenszolgáltatásról azonban egyelőre szó sincs, ellenben a rendelet kiinduló pontja egy kautikus jogáltapotnak

t meiy a hitelezőnek különösen pedig magának a hiteléletnek kétségtelen kárára van, ámelynek ellenében azok, kiknek érdekében a rendelet készült, »egy nesze semmi, fogd meg jól« féle kedvezményt kapnak, amely kedvezmények azonban a kincstári érdekek kíméleten érvéinyesittésében és a bürokratizált. igazságSzolgá

;tatás útvesztőjében annyira jetentpségnékü'ivé vállnak, hogy,elmondható, — többe kerül a leves, mint a hus. Tulha'adná ezen cikk kereteit; azon szempontok taglalása, hogy a rendelet mennyiben szolgálja egy átgondolt későbbi organikus fö'cL teherrendezés célját, —"ez alkalom' mai csak arra kivánok szorítkozni, hogy kiemeljük a rendelet egyes intézkedéseit, amelyek egyrészt ellentétben á'lanak a gazdasági kérdésekben feltétlenül követendő egyenlő e. bánás elveinek, másrészt a'szabályozott szűk területen olyan homályosságokat teremtenek, melyek alkalmat adhatnak ugyan igen szép jogi fejtegetésekre és jogi álláspontok elfoglalására, de melyek azonban a rendelet által adott morzsáknak élvezetét az érdekeltekre nézve iluzónusá és bizonytalanná tehetik. > A rendelet »egyes gazda tartozások behajtásának korlátozásárói« beszél. Ebből az következnék, hogy a, rendelet kedvezményei azokra vonatkoznak, akik a mezőgazdasággal hi\atlss

zerüeg foglalkoznak, mert hiszen a gazda nemcsak a közönséges életfelfogás, de a társadalmi tagozódás szerint is azon osztályhoz tartozik, amelyik őstermeléssel foglalkozik, — teljesen jelentőségnélkül lévén az, hogy a saját, vagy más földjén üzi-e hivatását. A rendelet azonban ezze» ellentétben a kedvezményeket nem a gazdáknak'adja, azok igénybevételének jogait nem a gazdái minő; séghez, hanem a földtulajdonosi minőséghez füzi. A gazda tehát csak annyiban élvezheti "a rendelet kedvezményeit, amennyiben egyben földtulajdonos' is, ellenben a földtulajdonost akkor £s megilleti a kedvezmény, ha spha gazdálkodással nem foglalkozott. A haszonbérlőt, aki 'talán a gyakorlati tudáson kivül a magasabb rendű jnezőgaz. dasági tudományos képzettséggel is rendelkezik, a rendelet a kiedyezménjekbői kizárja. A rendelet szerint a haszonbérlőt az alacsony termény- és állatárak á termés értékesítés lehetetlensége, a magas kamatok, a termelés veszteséges eredménye nem érintik, — de érintik azt a földtu'ajdonost, aki nem gazdálkodik, aki haszonbérbe adja • A fenti cikkrek készséggel adunk helyet, bár a cikk tartalma politikai álláspontonkkal egyes részeiben ellenkezik, Sierk, a birtokát, s ala földbirtokának a "mindenkori viszonyok áltai meghatározott jövedelmét haszonbér alakjában megkapja. Régen elhunyt európai "hirü jogtörténészünk dr. Hajnik Imre idevonatkozó tudományos müvében a "feudalizmust ugy határozza meg, hogy a feudális jogrendszer alapja a földtulajdon. A köz- és magánjogok alapja és teljessége a földbirtok tulajdonjogából folyik. Azt hisszük, hogy; Hajnik Imre ezen tételének, illetve megálapitásának a szóbanforgó rendeletre való aplikációja nCm já-na különös nehézségekkel. A rendelet ezen kiindu asi pont ja azonban nagyon kinos problémák felvetésére is alkalmas. A földbirtokosok ugyanis nagyon sok esetben haszonbérelnek is. A rende'et idevonatkozó 2. §-a pedig azt mond ja, hogy az ingatlan tulajdonosa a kedvezményeket akkor ís jgényeiheti, ha a tulajdonában lévő ingatlan hozadékán kivüt más jövedelmet is élvez, amennyiben a földbir-. tok hozadéka a tulajdonos jövedelmének nyilvánvalóan túlnyomó részét alkotja. Ilyen esetben a bíró adatszerüségek hiányában kénytelen a Pókamé lelki vívódását magáévá tenni abban az irányban, hogy az igénylőben a földbirtokost vagy a haszonbérlőt lássar-e, a

vagyi kénytelen az adatszerüségek pontos megállapítása végett egy bonyolult, költséges és feltétlenül hosszú bizonyítás után egyelőre csak azt eldönteni, hogy a kéreh mezőnek van-e joga kopogtatni a kedvezmények ajtaján. Ha azonban az érdekelt fél mindezeken az akadályokon tui van, vagy őt az nem is érdekli, "követkéz zik annak a kérdésnek a megoldá-t sa, hogy a tartozás a korlátozás alá eső tartozások csoportjába tar$ozik-e. Ez a kérdés látszólag könnyen eldönthető, mert a rendelet 4. §-a részletesen felsorolja, hogy a kedvezmények, illetve korlátozások adósnak váltó, törlesztéses kölcsönből származó tartozár saira alkalmazhatók. Kamatozó tartozás alatt pedig ugy jogásziag, de gazdaságilag is azt a tartozást értjük, amely után a lejáratkor,' vagy visszatérő időszakokban szerződés áltai meghatározott kamat szolgáitatás jár. Eddig a pontig tehát tisztába volnánk a védett és nem védett tartozások minemüsége tekintetében. Ezt a tiszta helyzetet azonban a rendelet 23-ík §-a azután meglehetős homályba burkolja. Ez a szakasz kivételeket állapit meg oly tartozásokra, melyekre a korlátozó rendelkezések ki hem terjednek. E szerint pedig korlátozás alá nem esnek többi között olyan árűtartozások, melyek a folyó gazdasági év termelésé^ nek célját szolgálják, — amiből okszerüleg következik, hogy korlátozás alá esnek a megelőző gazdasági évek termelési célját szoigá'ó árutartozások. Igen ám, de miután a rendelet áltál nyújtott kedvezmények, illetve korlátozások csak a 4. §. értelmében részletesen feisorolt váltótartozások és kamatozó tartozások tekintetében vehetők igénybe és csak akkor, ha a kamat) törlesztési részlet bizonyos, része megfizettetik és váltótartozásánál! egyben uj váltó adatik, — felmerül a kérdés, hogy a jelzett természetű "árutaroztásoknál mit követelhet a hitelező és milyen feltételt tartozik az adós teljesíteni, hogy a rendelet áltat biztosított kedvezményt igénybe vehesse. Az árutartozások kategóriájának (ami pedig a gazdatartozások igen) jelentékeny részét teszi "ka) ezen részére a moratóriáüs kérdés tehát teljesen a levegőbe lóg, ameíye't a rendé etbói magából eldönteni nem lehet. Rámutathatnánk a rendelet egyébb számos homályos rendelkezést tartalmazó részeire js, annak) igazolásaként, hogy a rendelet az általa szabályozni kívánt szűk területen sem érpei céfy'ájt s igy feltétlenül kiegészítésre s revízióra, szorul. Szibéria végtelen hómezőitől Nyíregyházáig Tizennyolc év szomorú története dióhéjban Egy most hazatért nyíregyházi hadifogoly elbeszéli oroszországi élményeit ív. Hajmeresztő látvány volt... Akkor láttuk csak igazán, hogy milyen sem'mi, milyen mulandó a test! Reggelre már por és kamu maradt a tegnapi emberhaímaz helyén. ,Én nem tudom, más hogy volt vele, de én mondhatom, hogy a nagy nyomorúság, a sok nélkülözés és szenvedés közelebb hozott Istenhez. Többet kezdtem a lelkemmel törődni, mint a testeimmel. Egyszerű agyammal egészen másképpen kezdtem gondolkozni. Kerestem az istent és a sok szenvedés, a sok testi nyomorúság között megtaláltam. Azelőtt, amikor még jói ment Sorom, eszem ágába sem volt ilyesmin gondolkozni. Nem

1 voltam; ugyan istentagadó, viszont a templomot sem bújtam, de akkor, amikor láttam, hogy csakugyan por és hamu marad az ember után, egészen megváltoztam. Mindig arra gondoltam, hogy mí az én szenvedésem Krisztuséhoz képest... Nyugalommal, megadással viseltem a keresztemet... pedig akkor már a végső kétségbeesés határán állott az egész vérbeli sereg... ...Taláin tulajdon édesanyánk sem ismert volna ránk. Csont ési bör vo/t az egész gyászos regiment. Az éhség kiült az arcukra. Az

1éhség ott lobogott a szemünkben... Az éhs£g már-már álatokká varázsolt bennünket. Képesek voltunk egy darab kenyérért ökölre menni... Mikor már végkép nem volt mit enni odabenn a várban, kimerészkedtünk 'a szabad mezőre. Tíz körmünkkel vájtuk K a k e mény talajbői a krumplit, és irigykedve néztük, ha a másik többet Talált, haraptuk, taltuk, volt olyan társunk is, aki ugy ette a nyers krumplit, mint az almát: Most már füstbeszállott minden

1 reménység. A vezetőség is látva a legénység szomorú helyzetét, kezd1 te belátni, hogy ez tarthatat an állapot. AHandóan tanácskozások folytak. A legénység körében, már mint nálunk, az a hír terjedt el' hogy szikratávírón 1 tanácsot KfcrteK a tiszt uraik Ferenc Józseftől, aki azt válaszolta, hogy nem Keli kínozni a legénységet, tői keil adni a várat. 'fi Mikor ez a válasz megérkezett, készülődtünk az utolsó kirohanásra. Elhatároztuk, hogy mielőtt átadnánk a várat, megmutatjuk a muszkáknak, hogy ki a magyar... Március 22-én, a feladás napján dolgozni kezdtek az összes ágyuk és gépfegyverek. Minden erőnket megfeszítve harcoltunk. A'aposani megrittkitottuk az ellenség sorait... Sok magyar esett el... A visszavonulás után használhatatlanná tettük a harci szereket, leöldöstük sorra a megmaiftdt csontos gebéket, robbantani kezdtük a vár falait. Megsem/nisitettüíK az összes lőszereinket. Az 'volt a cé

J luhfc, hogy minél ke

vesebb hadizsákmány jusson az orosz kezére. Március 22-én kitűztük' a te- ' hér lobogót a var fokara. ( Az orosz, amikor meglátta, nem akart hinni a Szemének. Azt hitt«, hadicsel... Nem mert közeledni! Próbaképen föláldozott egy embert, akit be is engedtünk a vár-j ba. Ez a szegény áldozati "bárány, amikor közénk lépett, ugy remegett, mint a nyárfalevél. De azért valahogy kinyöigte barát ságos&n: — Jó reggelt barátaim! Ez a szép hang és jómodorcsak addig tartott, míg be nem szivárogtak mind a mu

szkák a várba. Amnt elszedték a megmaradt fegy, vereket, amint látták, hogy most már ők az urak, megszűnt minden udvariasság. Bruttáüs csürli&Ve változott at az egész orosz serig.""" Gorombáskodtak, ordítoztak velünk. Miután kjváasztották a tiszteket, megindult a szánalmas had. Ugy hajtottak ki minket a várból, mint valami aüatseregleteft. Előkerülitek a kancsukák. Csattogott pattogott a szíjcsomó az agyongyötört magyarok hátán. Éhesek voltunk, enni nem kaptunk. Épen csak hogy támolyogtunk. £s most jói 'ide tessék hallgatni; Ilyen agyoncstgazott aiiapodb^t rZ3 nap?g gyalogoltműinket i Oroszország belsejje leié. 1 . ' 1 1 : Szegény barátaim elátkozták azt az órát, azt a percet, amelyben megszülettek. Sohasa;n feiejterrf el, a második gyaiogl.ás napján az egyik Kiss Anta' nevű bajtársam kihasználva az ejsza&ift sötét- > séget, fölakasztotta magát ( egy tára. Nem bírta idegekkel a sok nélkülözéstt, gyaloglást. Tisztálkodásról szó sem leTe-j tett. A cár atyuska derék kozákjai kéjelegtek a ml ionjainkban. , Egyébből sem álltunk ki, marti tolytonos vakaródzáábóíl, h^' fölünkbe nyultank, marékszamra akadtak kezünkbe az , apró, mozgó, keliemettlen , vendégek. ! I Nyomorult orosz őreink, ha meglátták, hogy viz felé kqzeledünk és kiakarjuk használni a véletlen aikafmat, már előre feny«-