Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-16 / 134. szám

1932. jun us ló. .LIIIMIIII II11 II »Kegye'ete jeléül őszinte tiszte­lőd Jansen Ferenc és családja. »Tiszteiete és hálája jeléüU Ju­hász Sándor dr. »Ti-ztcictteljes megern'ékezésüi« Gábor Jenő 'és családja. »Kegve!ete jeléüi« dr Korányi Endre. ' »Oszinte igaz barátod« Rosen­herg Emil. »Há ás kegyelete jeléüi« Deák And­rás. »Ne m* sleIkü íőuökömnek« Spisák András és családja. »Hálás kegyelettel« az üzletbér­lők«. »A nyíregyházi pénzpiac neszto­rának« Szabolcsi Központi Taka­rékpénztár rt. »Boidog emiékíi volt főkönyve­lőjének« Szaboicsvármegyei Taka­rékpénztár. »Hit'községi kegye.ette'« nyiregy. házi aut! izr. hitközség tamtói. »SzabolcSvá rmegye tanító barát­jának hálás kegyelettel« A tanító­ság. »A mindenkihez jónak em'ékére« dr Porkoláb 'Zoltán. »Kegye;ete jeléül« dr Harstem József és neje. »Méjy tiszteletünk és hálánk je­léüi« Rosen wasser Adolf és Fiai. »Hálás tisztelettel« A Büdszent-. miliályi Takarékpénztár. »A mindenkit s zerető embernek« Krám er Sándor. »JÓ háziuninknak« — a lakók. Utoljára Csobaji Gyula impo­záns vnágfüzére érkezett. Fél négy van, amikor a zsúfolá­sig teit nagyteremben felhangzik az e v. énekkar gyá szdala. Sokan köny­nyeznek. Itt az elválás perce, itt az istenhozzád elháríthatatlan órá­ja. Temetik Meskó Eleket. PaulJí János búcsúztatja Meskó Eteket A gyász akkordjai elhangzanak. A szónoki emelvényen Pauük Já­nos kir. kormányfőtanácsos, ígaz­gató-;elkész nemes alakja jelenik m eg, hogy elmondja hatalmas bú­csúztatóját. A beszéd n%nzeti vo­natkozásban is kimutatja a Meskó Éles halálával reánk s ulyosodó, pótolhatatlan veszteséget. Meskó Elek a pénznek hü sáfárja volt/ A pénz lehet bálvány és lehet ál­dott tündér. Bálvány, mely vért fakaszthat, cseléddé aljasithatja a. büszke érte met és tündér, amely rózsát fakaszt a betegek arcára. — Meskó. E ek ennek a tündérnek a sáfárja' volt. A Meskó család gé­niusza könnyes szemmel zárja a család épületének ajtaját, nemze­tünkre is csapás, hogy a család* lánca megszakadt. A lenyűgöző e rejü beszéd, ame-. lyet holnapi számunkban egész ter­jedelmében közlünk, mint a hit­szónoklat re mekét^ rendkivü i mély hatást kepett. A rendkívüli 'erejű beszéd el­hangzása , után Mikecz Dezső ud­vari tanácsos, felsőházi "tag, volt ajispán búcsúztatja a nagy halot­tat a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesü.et nevében a következő, tiszta érzést vetítő «z a vakkal; A Nagytakarék tisztikarának ne­vében Ébner Béla igazgató mond bucsut a következőkben: Őszinte és mély fájdalomtói le­sújtva állunk e zen virágtól borí­tott koporsó előtt, amely a ml Szeretett vezérünknek földi porhü­velyét takarja. A máskor forgalom­tól, munkától hangos csarnok most sötét lepelbe burkoltan, né­mán áll, mert örökre elköltözött be;ő's az a férfiú, kinek varázssza­3 vára a serény munka megindult s a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület érdekében közéi g éven át lankadatlanul folyt. Mi, a Nyíregyházi Takarékpénz­tár Egyesület tisztviselői és al­kalmazottai megjelenünk gyászl>a­boru't munkahelyünkön, hogymég­egys zer megköszönjük a mi sze­retet vezérigazgatónknak hálás Szívvel azt a sok jóságot, a melyet az ő nagy és' melég szive több évtizeaen át felénk árasztott. Büszkék voltunk és vagyunk va­lamennyien, hogy az ő rendelke­zésére bocsáthattuk teljes mun­kaerőnket, mert ő egy volt intéze­tünkkel éb boldogan láttuk, miként tölthet meg egy igaz ember etikai tartalommal olyan munkakört, me­lyet általában á szl mitás és. rideg­ség jelzőivel illetnek. Most, hogy a végbucsu pilla­nata elkövetkezett, ugy véljük üd­vözölni legméltóbban az ő hagy szellemi a ; akját — mely bizonyára e pillanatban is itt az ő munkahe­lyén iáthatat|an ui bár, de jelen van — ha s zent fqgadást teszünk, hogy az ő általa megs zabott helyes utakon járva v mindenkor teljes erőnkkei és törekvésünkkel a vele annyira egybeforrott Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület érde­keit odaadóan szolgáljuk. Szívből fájlaljuk távozásodat, jó emiékedet hálás kegyelettel őriz­zük — szeretett drága vezérünk isten veled! i ', , á vármegye búcsúját Mikecz László .főjegyző „tolmácsolja Szat olcSvái'm egye törvény hatóvá, gának és közönségének nevében Mikecz László főjegyző mond mély s zántásu búcsúbeszédet a kö­vetkezőkben: Mély megilletődéssel 'és igaz részvéttel állok meg" e koporsó mellett, hogy bucsut vegyek Sza­bolcSvármegye törvényhatósága és tisztikara nevében vármegyénk egyik érdemekben' gazdag köz­tiszte.etben álló férfiától, várme­gyénk törvényhatósági bizottságá­nak örökös tagjától "Meskó Elek­től. Távol "áh tőlem tisztelt gyászoló gyülekezet, hogy e koporsóban nyugvó férfiú közéleti tevékenysé­gét, alkotó tehetségének fényes és számtalan eredményeit méltatni vagy csak vázolni is akarnám, mert azt már megtették ,előttem arra Sokkal hivatottabbak, de azért is, m«"t rm itt akik összegyültünk az O gyászo;ására, t udjuk azt, hogy volt Meskó Eiek, hogy vezéri ti-ztre hivatott ktvéie.es képességű férfiú volt, akinek tehetsége, aki­nek munkássága messze-messze túlhaladta, messze-mess ze tuf­szárnyaita e város, e vármegye; határait; de t udj uk azt is tisztelt gyászoló gyülekezet, akik szeren­csések voltunk őt is merhetni hogy ne mcsak a kiváló tehetsége hanem azok a kincsek és nagy értékek is tették oly naggyá "és tiszteltté embertársai előtt, amelyeket ott hordozott m eiegeti érző szivében s amelyeket cSak azért becsült és értékeit nagyra, mert megoszthatta másokká). Meskó Elek egyike volt azon közéleti férfiaknak akinek életébeii még a gyanu sitásnak sivár szelleme sem találhatott olyat, aim nem lett volna jó, ne m lett voina igaz és ne mes. Egész munkásságát és közéleti szereplését a jellemszilárdság, a ne­mesen egyszerű, de tiszteletet pa­rancsoló szerénység, példátlan ön­zetlenség és páratlan szívjóság jellemezték. Bankvezér volt, de bankvezéri hivatását szerető lelki­pásztor módjára gyakorolta, mert szerette az embereket, "szerette nagyon a hivatását s azt embert ár­jAimmévL MONTE-CARLO BOMBAZÁSA testvérfilmje péntektől Korvett kapitány Harry Liedtke, Verebes Ernő, Mária Paudier, Fritz Kampers az APOLLOBAN Mikecz Dezső felsőházi tag az igazgatóság nevében búcsúzik Fájó szívvel, elborult kebellel ál­lunk itt a sötét koporsó előtt, mely a iegneme :ebb i legjeilemesebb fér­fiak egyikének mu'andó részét rejti el s ze meink elől. Ha volt valaha férfi, kire rá lUet. tek a nagy latin költő szavai: »Vii integer vitae, s relerisque purus*, ugy Meskó Eíek az voit egész eli­tében. Az ő tiszta, becsületes lei­kében semnufé.e földi gyarlóság ne m lakozott; mentes volt az min­den fö.di salaktól. Ugy ál.-az ő nemes alakja kor­társai C'lőtt, mint a lankadatlan be (-süietes munka és kötelességtel. je ítés ércbe öntött szobra es mint ilyen, ő már életében valóságos fogalom vo't ne mcSak szűkebb ha­zájában, de az egész ország!>an is. A "Mindenható e rendkívü l mun. kabirásán és kötelességtudásán kí­vül nagy adományokkal' .felszerelten bocsátotta el őt az é.et útjaira. Páratlan volt az ő emberismerete, me,ynek segélyével, rnmt egy bű­vös lámpáival megvi ágitotta a \e­je sze mben állók lelkének, legrej­tettebb zugait is. Innen van az, hogy ő ritkán csa­lódott az e mherekben, mert ezen tehetsége révén hamai' tisztába jött ve|ük. Rendkívüli szaktudása, éles látása és bölcsessége peidig képessé tették őt arra, hogy a leg­bonyol ui abb kérdésekben is egye­ne en megtalálja az egyedül helyes utat. A szó köznapi értelmében vett magáné;ete neki úgyszólván nem is volt, mert a mi időt ne m intézete fa;ai között íróasztalánál töltött, csak an-a való volt, hogy pihenés, táplálkozás utján ismét erőt gyűjt­sön a munkára. Zárkózott, befelé fordult életet élt; ne m hajhászta a népszerűsé­get, nem kereste sok ember barát­ságát; de viszont akiket ő ajándé­kozott m eg barátságával, a z oklge n nagy értéknek jutottak birtokába és e zek tapasztalhatták, hogy az ő Szerény, visszahúzódó természe­te mögött korántsem ridegség, vagy közöny lakozott, hiszen ő maga volt a jó ság, a megértés, a s egitni akarás mindazokkal" szem­ben, akiket erre érdemesnek tar­tott. Meg volt arról győződve, hogy az a pénzintézet, melynek felvirá­goztatására életének ja va részét, csakne m négy évtized lankadatlan munkáját áldozta, ySzaboicsvár­megye gazdasági életében nagyje. lentőségü hivatást teljesít és a leg­nehezebb időkben is minden törek­vése az volt, hogy a gazdasági élet vérkeringésének friss forrásai ei nc apadjanak. Mi]y fájdaiom tölthette el, inté­zetét rajongással szerető lelkét, muípn a háború utáni gazdaság'i összeomláskor látnia kellett, hogy. évtizeoek fáradságos munkájának gyümölcse egyik napról a másikra megsemmisül. > De erős leikét ez a csapás nem törte m eg. Mmt a madár, melynek fészkét romboló kezei feldúlták, neki fogott a romok eltakarításá­hoz, az újra építéshez. Keayes jó Elek barátunk! Éle­teu utolsó napjaiban még egy-két évet kérté! a Gondviseléstől. Érez­ted, hogy a mai válságban intéze­tetek és a gazdasági életnek szük­sége van a Te vezető fcezed'if-- és szeretted volna a zajló vizektől vé­dett öbölbe vezéreim intézeted gá­lyáját. Fájdalom, a kérlelhetetlen sors ne m teljesítette a Te és mindnyá­junk fohászát és Te eltávoztál tő­lünk egy boldogabb hazába, gyászt és szumor uságot hagyván magad után és egy ürt, melyet ínéwóan pótolni bizony igen nehéz lesz. De ha testi eg ai is távoztál tő­iiink, reméljük, hogy dicső szelfe­mea itt f 0g lebegni é falak között, melyeket Te alkottál és onnan a luívliág ró' Vezéreim fogja azokat, akik hivatva ies znek intézeted to­vábbi Somsát intézni. És most kedves jó barátunk ei­bocsátunk utolsó utadra, az örök pihenőre! Szeretett kedves fe ejt­he Let;en vezérünk Meskó Eiekl igazgatósági tagtársaid, kik emlé­kedet sirukig hálás kegyelettel fog­ják megőrizni, könnyes szemekkei búcsúznak Tőled. A viszontlátásig isten ve;ed! Isten veled! á Pesti Hazai Eiső Takarékpénztár búcsúja Milos György, a pesti Hazai El­ső Takarékpénztár h. vezérigazga­tója mond ez után búcsúbeszédet. Azt fejtegeti mély gondo htokban gazdag beszédében, hogy ki volt Meskó Elek a p csti Hazai Első Takarékpénztárral való kapcsolat szempontjából, ki volt t ui várme­gyéje határán, országos közgaz­dasági vonatkozásban. Ha vannak erények — mondotta — a meiyek a férfit igazi férfivé tes zik akkor elmondhatjuk, hogy ezek az erények mind együtt v ol­tak Meskó Elekben. Hazaszerete­tének tan ui Voltunk. Láttuk azt az emésztően mély fájdalmat, ame­lyet hazájának megcsonkításán ér­zett. Becsületessége egyenlő volt a puntámzmussa! és ezért a legszé­lesebb körök szivökbe fogadták. Lelkiismeretessége, megbízhatósá­ga példaként állt előttünk és mun­kakedve, munkaszeretete utd^-he­tetien volt. Egy szenvedélye volt a be csüietes munka és egy szerelme a Nyíregyházi Takarékpénztár I Egyesület. Ezért áldozta minde­nét, iJejét, t udását, egészségét. — Nem hiszem, hogy Meskó E eknek egyetjen ellensége is lett volna. Ha volt is, meghajolt kiválósága eiőtt. Barátjainak tisztelőinek lé­giója olyan megbecsülésnek a je­le a mely párját ritkítja. Nem fitog­tatta s Gha erényeit visszavonultan élt, szavak helyett a tettei hirde-' tik rendkívüli ie'ki, jellemben nagyságát. Négy évtizede érvénye­sülnek intézete életében az ő nagy­szerű elvei "és itt fogadalmat kell tennünk, hogy ezeknek az elveknek maradunk hü követői és Meskó Elek szellemében munkálkodunk továbbra is. Harminc éve érzi ba­ráti kapcsolatának áldását a Pesn Hazai Első Takarékpénztár Ejgye­süiet és ezt a barátságot semmi sem zavarta meg sohasem, mert Meskó Elek tiszta lénye kizárt minden ellentétet. Fájdalommal ál­lok koporsója mellett, a barát szi­vének mély fájdalmával és foga­dom, hogy életem legszebb e miéke marad ez a barátság mindhalálig. A tisztikar búcsúja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom