Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-15 / 133. szám

1932. junius 15. a t .^mmmmmmm jrtípnriDéK. Kell-e többet termelni és általában kell-e ? Irta: idb. Csáky Gyula gróf, az Országos Gazdasági Liga társelnöke i. Erre csak avv ai a másik kérdés­sel lehet teleim: Kell-e Magyar­országnak, hogy földje többet jö­vedelmezzen, vagy mmdegy-e az a hat és félmillió holdon élő kis- és közép gazdatársadalomnak, ha bir­toka csak egy negyedrészét hozza meg annak a holdanként! jövede­lemnek, amelyet meghozhatna és ameiyet a félannyi területen gaz­dálkodói nagybirtoknak; tényleg meg is hoz? Egyetlen kisgazda sem fog erre »nem«-mei felelni. E kérdéseket különben más vál­tozatokban még tovább lehetne lolytatni talán alkalmasabban azok­hoz a közgazdasági okoskodók­hoz, akik azt mondják »nem keü többte­rmeiés, mert a mu gy js túl­termelés van, ha azt sem bírjuk eiadni, amint van.« Ezektől azt kep kérdeznünk: ugy tekintík-é a világot, hogy még e v-ek hosszú során at egyáltalán ne m is fog ktlleni t^rmeini semmit, csak vár­ni és igyekezni azon, hogy eladhas­suk a m a eiadh atatianokat ? Hi­szik-( , hogy Magyarországnak még jövője is van és ez a jövő megkö­veteli "azt bármuy későn állna is be, hogy a magyar földet miveió gazda — és különösen a kisgazda — ne feküdjék le aludni és vakon reménykedve tétlenül bevárni, hogy m aja e gys zer va: amikor mégis csak valahogyan megj&vu' a világgazda­ság állapota? Hiszik-e, hogy bir­mikor állna is he ez a javulás, az a világgazdasági törekvés, mely m a nemcsak Európa, de az egész világ ö sszes népének kölcsönös gaz­dasági, kereskedési és fogyasztási viszonyát s zer ves összhangba hoz­ni kés z és kénytelen, számításba es figy ei embe iogja-e venni azt a Ma. gyarországot, amely a maga ki­tűnő termőföldjéből m egéini nem bír, egyebet k evés, gyenge búzát — ameiyre m a az amerikai és oroszországi bu z a mellett nagy szükség nincs is — t a rm eini és a világpiacra hozni nem tud, és ott csak nimt Fogyasztó és nem mint értéktermelő és eladó »z erepel? Hiszik-e, hogy a világpiac fo­gyasztója a magyar agrárország­tói íiem várj a-e el azt, hogy ez a »m agyar Kinaán«, a mmt megjelöl* ni Szokta, ugy szolgáljon neki, mmt ahogy a privát embernek szol­gál 'az ő egész földbirtoka, meze­je, m ajorsága, kertje, mely őt, mmden föidt er mékicef, mindenféle élelmiszerrel ellátja, oiy minősé­gekkel is^ a melyeket egyebütt talál­ni nem 1= igen birna ? Nem hiszik-e hogy Magyarországnak eddigi me­zőgazdasági rendszerében radiká­lis, uj átiormáiódisra, okszerű, időszerű oly termelési rendszerre van szüksége, m ely az eddigi egy­oldalú magtermeiés eredményét nem csak elérni, de jóval megha­l adiu'i s képes legyen. Nem hiSzikre ei, hogy ez az át­formálódás úgyszólván csalq a közép- és kisgazdaságoknál vált cgető Szükséggé, mert az a jöve­delmi "hiány, mely a nagybirtok es kisbirtok jövedelmez^jsi 'viszonyá­nak összehasonlításánál már régi időkben is m cg volt és türelmes hallgatással természetesnek véte-. t ett, m a. a legmérsékeltebb számí­tás szerint is évi 150—200 mit u Uó pengőre becsülhető. Az Hylcie interpellációra illeté­kes és komolyan gondolkozó köz­gazdászoktól' tagadó választ nem jehet várni, ha csak azt a számí­tást nem akarják kétségbevonni, m«iyre ez az eg^z ©ezm^menet fei 1 van építve. A hivatalos statiszti­kai kimutatásokban soha smcl kitüntetve az évi búzatermés ered. menyénél, hogy mennyi esik a hol­dankénti átlagból a nagybirt okra és mennyi a kis- és középbirtokra. Csak az egész ország holdankén­tt búzatermés átlaga van kimu­tatva, rendesen hat mét ermázsával, A s tatisztíkai hivatalban azonban m(eg tudják mondani, hogy a nagybirtok mint okszerű agrikul­tu rát folytató gazdaság katasztrá­lis holdanként átlag 12 métermá­zsa búzát ter mei, (am l nem csoda, ha Ausztria országos átlaga 10 métermázsán felül 'áll holdanként gyengébb földben.) A magyar nagy birtok a maga 3.3 millió holdjá­nak négyes nyomásba beveti, mond juk egy negyedrészét őszi búzá­val. Ezen a 825000 holdon, 12 métermázsával terem n eki 9900000 métermázsa búzája. Az egész or­szág holdanként! "hat métermázsás atlagából ezt le keli vonni. Csak az jesz igy a kis- és középbirtok át­iaga, am 1 megmarad az egészbői. A 6600000 holdnyi közép- és kis­birtoknak őszi buza alá eső negyed­része kétszer annyi, mint a nagy­birtoké — tehát 1650000 kat. holo, — evv-ei együtt t ehát az or­szág összes buzavetése 2473000 k. hold a statisztikai'ag ho'danként kt< mutatott hát méter mázsának ország gos búzatermés átlaga így nein több, mint 14850000 métermázsa. Ha , ammt látjuk "ebből, á nagy­birtok 9900000 métermázsát egy­maga termel és ezt levonjuk az egész ország búzaterméséből, a kis- és középbirtokra csak 4950000 métermázsa marad, mint össze* termelési eredmény. Ez pedig any­nyit je;ent, hogy a közép- és kis­birtok egy-egy kat. holdon nem ter­mel több búzát, mint 3 métermá­zsát, vagyis másszóval: hogy min­den búzatáblája egy-egy holdján c métermázsával ke ves ebbet termel mint kellene és i ehetne, mmt ahogy a nagybirtokon tényleg te­rem is. (Folyt. köv-J Vájjon milyen filmben j6n HARRY LlEOTftE ? ? ? VEREBES ERNÚ Péntektől az Apolloban A Jókai Mór polgári fiaiskola negyedszázados fennállásának finnepe MegkapŐan szép, meleg és köz­vetlen' ünnepség színhelye volt vasárnap délelőtt a nyíregyházi községi Jókai Mó r polgári fiúis­kola, amely 25 éve, hogy a nem­zeti kultúra szolgálatában teljesíti magasztos hivatását. A hangulatos jubiláris ünnepély az iskola udvarán zajlott le. A vén díólák duS lombkconá.a a'att ne m. zeti lobogók, drapériák "és címerek díszítették a szónoki emelvényt s a zö;d gallyakból épített sátort, a­meiy aiatt a z isko'a kitűnő énekka­ra helyezkedett el. Az iskola gondozott kertjében közvetlenül a bejárat e'őtt Jókai Mór és Kardos [stván mellszobra emelkedik k. a vi­rágagyak közül. A szobrokat a város s zineit hirdető jepei takarta, a leleplezés ünnepi aktu sára váry a. Az iskola negyedszázados jubi­leumán a város minden társadai­m l rétege, intézménye, iskolája képviseltette magát- Ez a' benső­séges ünnep valóban Nyíregyháza város polgárságának ünnepe volt. Pontosari 11 órakor az iskola öt­szólamú dalköre Lampmg Fülöp tanár vezényletével Bun ett Ünnepi himnuszát énekelte ei, maja Szohor Pál városi főjegyző lépett a szó­noki emelvényre, hogy az iskola ne­gyeaszázados évfordulójának je­lentőségét méltassa tömör monda­tainak urai szárnyalásával. A hármas kistükör — ugymona —, ez a régi magyar iskolai tan­könyv, melynek lapjai már megsár­gultak, azt tanítja Nyíregyházáról, hogy ez a váro s már a múltban is az iskolák városa volt. A várost építő ősökben kezdettői fogva égett a vágyódás a kultúra és a művelődés iránt. Már a városépí­tés e;ső éveiben iskolákat építet­ek és magyar ielkes edéssei a nemzeti kultúrára oktatták fiaikat. Az iskolák iránti ebből a szeretetből sarjadt ezafl&ít 25 esztendővel ez a polgári fiú­iskola is, 1 i . . £ i m®iyn*k hivatá sa » yáros legszoro­sabb érte te mben vett polgárságá­nak leine velés e, amelyik segítséget nyújt az iparosnak, a kereskedőr nek, s amelynek épületében gazd a­közönségünk legnagyobb rés ze sze­rezte meg az éi et által megkí­vánt műveltséget s amelynek épp az a tu! ajdonsága, hogy a polgár­ság széles rétegének gyermekeit gyűjti össze hitet és reményt nyújtva arra, hogy további mükö dése is áldásos iesz enn ek a vá­rosnak történetében. Az építkezésnél olyan lértiu rakta le fnnek az isKolának alapköveit, aki or­szágos hírű szaktekintély volt a gyermeknevelés terén s akinek ló ságos s zive hívta és vonzotta eb­be az iskolába a növendékeket. E férfiúnak mellszobra itt Ina az iskola udvarán^ örök emlékeztetőül arra, hogy s zakértő munkával olyan intézményt lehet felállítani, mefy nélkülözhetetlen leU a város életében. ' i ! • " ! I Ha az a s zeileim m arad az iskol a vezetősége és tanán karában s ha a szeretetnek és jóságnak azzal az is mertető jeleH ei végig ne­veljük ebben az intézetben az if­júságot, ugy az eikövetkezeni rd(ő B 0> esztendő alatt ennek az iskolának a tekintése emel­kedni és öregbedni tog. I - i®" 1 i !-•:•! -i Amikor a város főjegyzője Nyír­egyháza város egész Közönsége 1 az iskola lenntartó hatósága nevé­t>en köszönetet mond az isko'a ta­nári karának az eimu't 25 esztendő áldásos működéséért és kifejezi azon reménységét, hogy tofvábbi működése is ebben a szellemben fog haladni, az ünnepélyt meg­nyitja. A közönség hosszantartó, lelkes tapssal fejezte ki együttérzését Szohor főjegyző Szavaival, majd Tamáska Endre igazgató ismer­tette érdekes tanulmányában az iskola történetéi A nagy érdeklődéssel hallgatott előadás után Racskó András IV. 0. t. meglepő tehetséggel, szug. gesztiv erővel szavalta e 1 KeEKy István Ünnepi ének c. nemesveretü, a tradíciók Királyvizében fürdetett, de a jövő uj eszméit ragyogtató versét, majd az ősi m agyar népdal világhírű* feltámasztójának, Ko dá|y Zoltánnak Táncnóta c. meg­kapóan szép népdaltöredékét éne­kelte ei Kovách Árpád tanár veze­tésévei a gyermekkar. Ez a dajszám a jubileumi ün­nep művészi megtepet&se volt. i ! ' ; I A folyton változó, ősi dallamuk bonyolult kisérete tökéletes harmó­niában olvadt egybe a vezérszólam­mal, amely a m agyar szi v mélysé­gébői fakadt. A közönség lelkes tapssal hono­rálta a kitűnő gyermekkart és a tat­nárokat a valóban művészi teijesit_ ményért. Ezután Tóth András tanítójelölt a Kardos István irodalmi pályázat nyertese mondott nagyhatású em­lékbeszédet, a melyben Kardos István emlékét idéz­te tei a magyar kultúra és a polgári be» csüiet példájaként. A fiatai eiőadó tartalmas beszé­de után dr. Mifctcz László ván­megyei főjegyző SzabolcSvárme­gye közönsége és tisztikara, Éne­kes János pápai prelátus Nyír­egyháza váro s községi iskolaszéke, Vajdáné Vietórisz Aranka tanárnő a polgán leányiskola, Zwick Vil­mos h. igazgató a Szabolcsi Közép» iskolai Tanán Kör, László Zoltán a Szabolcsi Tanítóegyesület, Or­bán András h- igazgató a z ÁUami Tanítóképző, Bácskai Józset h» igazgató a községi felsőkereskedel­mi iskola és végül Horváth János gyakorlóiskolai t anár a volt tanít­ványok ne vében üdvözölte a jubi­láló iskolát és tanán karát. Az üdvözlések után a. tanán kai nevében Tamáska Endre igazga­tó Kardos Istvánnénak, Luka Jenő tanár pedig Tam^sKa Endrénének virágcsokrot nyújtottak át, majd az ünnepély a Himnusz akkordjai­val véget ért. Anyák napja Kótajban Páratlanul kedves és megható ünnepélynek vo'tunk szem- és fül­tanúi junius 5-én a vitéz Imreh Jenő áii. isk. igazgató ve zetés e a'att álló kótaji isko'a és a hozzá csat­lakozott róm. kat. és gör. kat. iskolák áhai rendezett »Anyá«. nap­ja« alkalmából, melyen a közönség színe-java és a s zülők nagy szám­mai vettek részt. Az iskola udvarán a Himnusz el­hangzása után Rédl Mária áll. tanítónő példázatokíkiau gazdagon szemléltetett és a s zülők et köny nyékig megható beszédben mélr tattá az ünnepély jelentőségét. Ezt követte a Vörös Ker eszt ügyébén táradságot nem ismerő TyroWr Debora áU. tanítónő áltai művé­sziesen betanított, Sugár Béla ejső dijjat jutalmazott Szebb jö­vőért c. darabjának előadása, a­me.lyei a kis vöröskeresztesek édes kacagást, m ajd csillogó öröm­könnyeket váltottak ki a meghatott közönségből. Az előadás rendezésében Kasza Győző áU. isk. tanító és Pomázi Gyu a tanító dicséretes odaadással segécfkeztek. Az ünuepélyt élénkké tették vitéz lmrth Jenő áll. isk. igazgató mes­te: ien betai ilott tQrragval qr »t;J és a feiekez eti tanítók ái'tai"is be­tanított hazafias szavalatok. De mindennél s Zebb a három M I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom