Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-01 / 121. szám

1932. junfus 1. JítfRYIDÉK. 3 A Hősök Szobránál ünnepelte Nyíregyháza közönsége a világ­háború mártírjainak emlékét Az eddigi hagyománytól elté­rően máju s utolsó vasárnapjáéi a Hősök szobránál ünnepelte Nyír­egyháza váro s közönsége a hősök emlékét. Kisfaludy Stróbl Zsig­mond előkelően s zép emlékműd körül Sorakoztak a hadsereg da­liás tisztjei, á Nyíregyházán állo­másozó honvédek délceg csapatai, itt fonódott tavaszi virágok gyö­nyörű füzéreként iskoláink, cserké­szeink, leventéink viruló fiatalsá­ga, a magyar jövő (ígéreteként, itt tömörültek a haditörténielmt muzeumok trófeáira emí'ékezíető vi­tézi zászló alatt a frontharcosok, a hadirokkantat, a kitüntetett hő­sök, a harcos jövő inspiráló erejű vitézei, a polgárság tisztes munkát reprezentáló egyesületei, a ható­ságok, intézmények képviselőt A katonaság pattogó vezényszavai hangzottak fel s a magasban End­reSz György hős lelké csattogtat­ta diadalmas sasszárnyait a szo­bor felett ünnepi körben Szálló repülőgépek bugásában. A megje­lent katonai é s polgári" előkelősé­gek élén ott láttuk vitéz Déschán Benő tábornok, á'iomásparancsno­kot, dr. Káflay Miklós ny. ál­lamtitkárt, dr. Erdőhegyi Lajos fő­ispánt, dr. Mikecz László vm- fő­jegyzőt, BencS Kálmán dr. kir. kormányfőtanác so s, polgármestert, Éber Antal dr országgyűlési kép­viselőt és társadalmi életünk va­lamennyi számottevő képviselőjét. A máju s pompája keretezte a gyönyörű képet s a Hősök szobra oltárrá magasztosult, amelynek láthatatlan tüze, a hő sök itt élő szelleme fényt vetett az ímádko­zón, áhítattal felsorakozó csopor­ton. A tér zöld gyepszőnyegén tui, a téren, az ut akon néma'méltóság­gal s 0rakozott az ünneplő közön­ség. A Városi Dalegylet Jakab Jó­zsef karnagy vezetékével a Hiszek­egy-et énekelte. A zászlók mé­lyen meghajoltak, a katonák, pol­gárok feszes vigyázz-áHásban mé­lyedtek ei a szent ima bűvölő ze­néjében. A nemzetiszínű drapériá­val és zászlókkal diszitett szónoki emelvényen dr. Rőder E a e leány­gimnáziumi 'tanár jelent meg és mély lelkiséget sugárzó szavak­ban idézte fel a világszerte fa­gyos ajakkal pihenő hősi halottak dicső emlékét, amely Ma erőforrás­sá lett, mmt Endresz György és Bittay Gyula vérehullása a dia­dalmas áldozat utján. Rőder Ede dr. nemesen kiképzett, szárnyaló mondataiból nemzetnevelő szivünk dobbanása hangzott fel és kere­sett mély visszhangot a magyar feltámadás hitének gyújtó cres­cendóu 1 a beszéd nagyszerű finá­léjában. Az ünnepi beszéd után a 12. Rá­kóczi "Ferenc honvéd gyalogezred zenekara Kiss János karnagy ve­zetésévei klasszikus gyászindulót adott elő, amelynek átérzésében ki­gyu't a lelkek tüzének lobbanó fák­lyája a hősi sirok felett. Utána Jánossy Nóra, az ág. h. ev* leány­gimnázium növendéke Petőfi Sán­dor: Magyarok istene c. költemé­nyét adta elő a honleányi Sziv tisz­ta hangszerén, a melynek hulláma a hit erejével fogta át a Sziveket. »Félre kislelküek«, ez az alap­igéje a lüktetően friss aktuaht5.su 'versnek s a mai felki megtorpanás­ban éppen a kislelkűség el'en kell küzdenünk, hogy*tettre készen vá>­jon a harco s jövő. A szuggesztív erejű, szép elő­adói szám után megkezdődött a Hő ?ök szobrának koszorúzása. A' honvédség virágait vitéz Déschán Benő tábornok, állomásparancsnok, a vármegyéjét Mikecz László dr. főjegyző, a városét Szohor Pái fő­jegyző, a pénzügyigazgatóságét Tóth Bá'int min. tanác sos, pénz­ügyigazgató, a vasutét Tibay Gyula, állomásfőnök, a jjóstáét Uzony Jenő pósta- és távirda­főnök helyezte el markáns szavak kíséretében. Ezután ajz izrae'ita hitközség és Szent-Egylet nevében Bemstein Béla dr. főrabbi, az oi'thodox egyház nevében Német Sándor, a frontharco sok éién dr. Sarvay Elek vm- főügyé sz helyez­tek el egy-két Szál virágot. Sarvay Elek dr. a némaságukban is zen­gőn szó'ó "hősi halottakat idézte akiknek némaságát a frontok hőse: jöi értik. Majd az iskolák, a nő­egyletek virágai hulltak a Szoboi talpazatára. Az egyesületek sorai­ban uj szint képviseltek a fiata; Benczur-Kör küldöttei, akik a feltörekvő ifjú magyar tehetségei! zsenge virágát hozták. A virágok *c sókja forrón tapadt a Hősök szobrára, majd felhang­zott a Himnusz imája, utána a hadsereg, a csendőrség, a tanító­képző keménykötésű bajtársi csa­pata, a jegyzői tanfolyam katonái csapata, a Baross-cserkészek tií zes indulójával érkező cserkészek, a leventék Vas váry, Bercsényi: Bessenyei-csapatai djszmer.etber vonultak 31 a katonai és polgár: előkelőségek előtt. A három re­pülőgép mélyen ereszkedve köz­vetlenül a Hő sök szobra fölött re­pült el s az ünnepség eszmevilá­gában a mu't, j'slen, jövő ölelke­zett, mint fájó, de büszke emlék, mint sebzett sziwei átélt kínzó valóság és dacosan is hittel áhítotl és az ádáz s 0rtsói is kikövetelt Holnap reménysége. Rácsos ablaKoK mögött... Látogatás 2 nyíregyházi fogházban VIII. Az első zárkába három fiatal gyermek áu vigyázz állásba egy­más nneüett. Belépünk. — Na ,hogy vagytok, — kérdezi az igazgató. Van valami kívánsá­gotok? — Nekem volna kívánság — mondja tört Magyarsággal 'a kö­zépső fiu­— S mi volna az?.., — Szeretnék kijneni dolgozni kertmunka. — Jói tudod fiam, hogy nekea nem lehet. Idegen állampolgár vagy... — Én úgyse nem Megszökni... — Jó, jó, t udom, de hát ha nem lehet. A fiu lehajtott fejjél hallgat. Tudomá sul veszi, hogy kívánsága teljesíthetetlen. —" Pista, te egészen meghíztál! — mondja az igazgató a tmásik fiúnak. ízlik a koszt ?«,. — ízlik, de azért szívesebben enném odahaza a száraz kenyeret. — Hát olyan rossz dolgod van neked itt? Bántanak talán?.* — Ninc s rossz dolgom nagysá­gos igazgató ur, nem bántanak, de hát mégis csak Más a szabad­ság­Egészen ellágyul a hangja, — Ha elgondolom, hogy 'jmiost odahaza mái búvik a tengeri, "Meg a kolompér, hajh, de Szeretnék'ha-; za m enni. \ — Miért vagy olyan nyugtalan í Mit emészted Magad, törődj be­le, hogy itt keli maradnod. 'Majd ha még qgySzer hazamegy, más­kép fogsz gondolkozni és nem leszei hirtelen. Ránézek a fi ura... Egészséges piro s parasztarc. Látszik rajta, hogy a Szabadlevegőre termett. Míg az igazgató szavait hallgatja líönny buggyan ki a Szemébői és végigpereg arcán. — Csak ne m sirsz, te? — Nem sir 0k, aagyságos igaz­gató ur, — mondja könnyeit visz­szafojtva —, de fáj a szivem' segí­teni Szeretnék az apámnak meg az anyámnak. Mo st jön a kapálás ideje, nagy szükség lenne rám--» Meg aztán a tehenet iS én szok­tam etetni.., imieg a malacokat... Már biztosan nagyok lehetnek... — Na, viseld csak türelemMei a keresztedet... rossz után jön a jó­.— Hát te mit mosolyogsz? — Azon mosolygok nagyságos igazgató ur, hogy én már netrn so­kára megyek... — Hát igen, ha jói viseled ma­gad, nemsokára mégy... Becs ukódik mögöttünk az ajtó.­A folyosón egy pillanatra meg­állunk. Az első fiúnak mi a bűne? — kérdezem —, annak, aMelytk olyan furc sán beszélt. — Annak? Az bolgár gyerek.... Bolgár kertésznél voit alkalmazás­ban é s egy nagykorú társának a fölbujtá sára azért, hogy a kertész pénzét megszerezzék, éjjel har­madmagával odao sontak a gya­nútlanul alvó bolgár ágyához és megtáMadták. Már-már ugy lát­szott, hogy ők húzzák a rövi­debbet, mért a bolgár kertész ha­talmas szál ember volt. Kétségbe­esetten védekezett, de ez a fiu hátu'rói aztán megadta neki a kegyelemdöfést. Markolatig hátá­ba döfte a ké sét. Az ember persze azonnal meghalt. A fölbujtót kö­tél általi halálra ítélték. A társai és ez a fi u nyolc évet kapott. Türelmesen viseli büntetését és a bűnét is megbánta már. Amint tet­szik hallani, kertészkedni szeretné. Nyugtalan vére van. Műhelybe nem Szeret dolgozni. Mindenáron palántázni meg öntözni akar. Per­sze ezt a kérését nem teljesíthet­jük, mert idegen állampolgár ós a szökésétői tartani lehet. Bünteté­sének kitöltése után kítoloncoltat­juk az orSzágbó'. » É s a má fik, amelyik könnyezett ?... Az?... Az Szegény egy jóravaló parasztfiú... Egyetlen gyermek. Szülei nagyon Szeretik és itt is jói viseli m agát, szorgalmas, dol­gos fi u, csak ugy ég a keze alatt a munka. Az ő fogházba kerülé­sének nagyon egyszerű története van. Disznókat őrzött kinn szülei­nek tanyáján és a disznók közül az egyik egy óvajlan pillanatban át­ment a s zo mszéd búzájába. A fiu nem vette észre, hogy jószága ti­losba jár, de bezzeg annál inkább észrevette a kinn tartózkodó szom­széd. Nagy patáliát csapott, kia­bált, káromkodott. Majd fölkapott egy hu sángot és fejbe kólintotta, ugy a disznót, hogy a szegény állat még ott nyomban elnyújtó­zott. De ewei sem elégedett m«g, neki e sett a hu sánggai a védtelen gyermeknek, összeverte, földre te­perte, rátérdepelt a mellére és fojtogatni kezdte. Ez a Szerencsét­len fi u meg végső kétségbeesésé­ben valahogy előkaparászta a ké­sét és beleszúrta a megvadult em­berbe. A kés valami nemesebb szervet érhetett, mért az ember néhány napi kínlódás után meg­halt. A fiu két évet kapott ezért a tettéért. Még egy éve van hátra. Ilyenkor nem lehet vele bírni, ta­vasszal, ha megérzi a föld sza­gát vergődik, oda van..." — £ s a harmadik, amelyik mo­solygott?... Az?... A mostoha anyjáhoavág­ta a forró levessel telt fazekat. Vallomása szerint állandóan ütöt­te verte a mostohája, egyszer 'is áztatott kötéllel akart nekimenni be szoritotta a sarokba s amikor vé­gigvágott az arcán a kötéllel, a fiu fölkapta a kályháról a forró levessel telt edényt és az asz­Szony arcába zúdította. Persze su­lyo s égési sebéket szenvedett ai asszony és a félszemevílágát is elvesztette. — A fiu most árért boldog, mért először is letellik a büntetése, njásodszor pedig meg­tudta, hogy apja közben elvált a mostohájától, tehát nyugodtan mehet haza, nem Tesz aki verje. (Folyt, köv.) Kicsiny tanyámon írom levelem. Ott kint tavasz van és én [könnyezem. O, mért is mosolyg a nap sugára Amikor úgy fáj a mosolygása ? Tavasz van .. . mégis bú sír [lelkemen, Mert nem borul rám asszony­tszerelem S e nélkül sivár, kietlen tanyám, Hogy a szívem is meghasad talán. Árva tanyámon írom levelem, Hol nem nyit virág, boldog [szerelem, Utolsó dalom irom le sírva S csak forró könyem hull a [papírra .. t Arany György. — Az uj vasúti meitetrenö meg­jelent é s kapható az Ujságboltlmn. Szőrmét moly ellen Simkovics szűcs biztosan óv Divatos szőmeboák 10 P-től 29R6Í

Next

/
Oldalképek
Tartalom