Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-01 / 121. szám

1932. junfus 1. JítfRYIDÉK. 3 A Hősök Szobránál ünnepelte Nyíregyháza közönsége a világháború mártírjainak emlékét Az eddigi hagyománytól eltérően máju

s utolsó vasárnapjáéi a Hősök szobránál ünnepelte Nyíregyháza váro

s közönsége a hősök emlékét. Kisfaludy Stróbl Zsigmond előkelően s

zép emlékműd körül Sorakoztak a hadsereg daliás tisztjei, á Nyíregyházán állomásozó honvédek délceg csapatai, itt fonódott tavaszi virágok gyönyörű füzéreként iskoláink, cserkészeink, leventéink viruló fiatalsága, a magyar jövő (ígéreteként, itt tömörültek a haditörténielmt muzeumok trófeáira emí'ékezíető vitézi zászló alatt a frontharcosok, a hadirokkantat, a kitüntetett hősök, a harcos jövő inspiráló erejű vitézei, a polgárság tisztes munkát reprezentáló egyesületei, a hatóságok, intézmények képviselőt A katonaság pattogó vezényszavai hangzottak fel s a magasban EndreSz György hős lelké csattogtatta diadalmas sasszárnyait a szobor felett ünnepi körben Szálló repülőgépek bugásában. A megjelent katonai é

s polgári" előkelőségek élén ott láttuk vitéz Déschán Benő tábornok, á'iomásparancsnokot, dr. Káflay Miklós ny. államtitkárt, dr. Erdőhegyi Lajos főispánt, dr. Mikecz László vm- főjegyzőt, BencS Kálmán dr. kir. kormányfőtanác

so

s, polgármestert, Éber Antal dr országgyűlési képviselőt és társadalmi életünk valamennyi számottevő képviselőjét. A máju

s pompája keretezte a gyönyörű képet s a Hősök szobra oltárrá magasztosult, amelynek láthatatlan tüze, a hő

sök itt élő szelleme fényt vetett az ímádkozón, áhítattal felsorakozó csoporton. A tér zöld gyepszőnyegén tui, a téren, az ut akon néma'méltósággal s

0rakozott az ünneplő közönség. A Városi Dalegylet Jakab József karnagy vezetékével a Hiszekegy-et énekelte. A zászlók mélyen meghajoltak, a katonák, polgárok feszes vigyázz-áHásban mélyedtek ei a szent ima bűvölő zenéjében. A nemzetiszínű drapériával és zászlókkal diszitett szónoki emelvényen dr. Rőder E

a

e leánygimnáziumi 'tanár jelent meg és mély lelkiséget sugárzó szavakban idézte fel a világszerte fagyos ajakkal pihenő hősi halottak dicső emlékét, amely Ma erőforrássá lett, mmt Endresz György és Bittay Gyula vérehullása a diadalmas áldozat utján. Rőder Ede dr. nemesen kiképzett, szárnyaló mondataiból nemzetnevelő szivünk dobbanása hangzott fel és keresett mély visszhangot a magyar feltámadás hitének gyújtó crescendóu

1 a beszéd nagyszerű fináléjában. Az ünnepi beszéd után a 12. Rákóczi "Ferenc honvéd gyalogezred zenekara Kiss János karnagy vezetésévei klasszikus gyászindulót adott elő, amelynek átérzésében kigyu't a lelkek tüzének lobbanó fáklyája a hősi sirok felett. Utána Jánossy Nóra, az ág. h. ev* leánygimnázium növendéke Petőfi Sándor: Magyarok istene c. költeményét adta elő a honleányi Sziv tiszta hangszerén, a

melynek hulláma a hit erejével fogta át a Sziveket. »Félre kislelküek«, ez az alapigéje a lüktetően friss aktuaht5.su 'versnek s a mai felki megtorpanásban éppen a kislelkűség el'en kell küzdenünk, hogy*tettre készen vá>jon a harco

s jövő. A szuggesztív erejű, szép előadói szám után megkezdődött a Hő

?ök szobrának koszorúzása. A' honvédség virágait vitéz Déschán Benő tábornok, állomásparancsnok, a vármegyéjét Mikecz László dr. főjegyző, a városét Szohor Pái főjegyző, a pénzügyigazgatóságét Tóth Bá'int min. tanác

sos, pénzügyigazgató, a vasutét Tibay Gyula, állomásfőnök, a jjóstáét Uzony Jenő pósta- és távirdafőnök helyezte el markáns szavak kíséretében. Ezután ajz izrae'ita hitközség és Szent-Egylet nevében Bemstein Béla dr. főrabbi, az oi'thodox egyház nevében Német Sándor, a frontharco

sok éién dr. Sarvay Elek vm- főügyé

sz helyeztek el egy-két Szál virágot. Sarvay Elek dr. a némaságukban is zengőn szó'ó "hősi halottakat idézte akiknek némaságát a frontok hőse: jöi értik. Majd az iskolák, a nőegyletek virágai hulltak a Szoboi talpazatára. Az egyesületek soraiban uj szint képviseltek a fiata; Benczur-Kör küldöttei, akik a feltörekvő ifjú magyar tehetségei! zsenge virágát hozták. A virágok *c

sókja forrón tapadt a Hősök szobrára, majd felhangzott a Himnusz imája, utána a hadsereg, a csendőrség, a tanítóképző keménykötésű bajtársi csapata, a jegyzői tanfolyam katonái csapata, a Baross-cserkészek tií zes indulójával érkező cserkészek, a leventék Vas

váry, Bercsényi: Bessenyei-csapatai djszmer.etber vonultak 31 a katonai és polgár: előkelőségek előtt. A három repülőgép mélyen ereszkedve közvetlenül a Hő

sök szobra fölött repült el s az ünnepség eszmevilágában a mu't, j'slen, jövő ölelkezett, mint fájó, de büszke emlék, mint sebzett sziwei átélt kínzó valóság és dacosan is hittel áhítotl és az ádáz s

0rtsói is kikövetelt Holnap reménysége. Rácsos ablaKoK mögött... Látogatás 2 nyíregyházi fogházban VIII. Az első zárkába három fiatal gyermek áu vigyázz állásba egymás nneüett. Belépünk. — Na ,hogy vagytok, — kérdezi az igazgató. Van valami kívánságotok? — Nekem volna kívánság — mondja tört Magyarsággal 'a középső fiu— S mi volna az?.., — Szeretnék kijneni dolgozni kertmunka. — Jói tudod fiam, hogy nekea nem lehet. Idegen állampolgár vagy... — Én úgyse nem Megszökni... — Jó, jó, t

udom, de hát ha nem lehet. A fiu lehajtott fejjél hallgat. Tudomá

sul veszi, hogy kívánsága teljesíthetetlen. —" Pista, te egészen meghíztál! — mondja az igazgató a tmásik fiúnak. ízlik a koszt ?«,. — ízlik, de azért szívesebben enném odahaza a száraz kenyeret. — Hát olyan rossz dolgod van neked itt? Bántanak talán?.* — Ninc

s rossz dolgom nagyságos igazgató ur, nem bántanak, de hát mégis csak Más a szabadságEgészen ellágyul a hangja, — Ha elgondolom, hogy 'jmiost odahaza mái búvik a tengeri, "Meg a kolompér, hajh, de Szeretnék'ha-; za m

enni. \ — Miért vagy olyan nyugtalan í Mit emészted Magad, törődj bele, hogy itt keli maradnod. 'Majd ha még qgySzer hazamegy, máskép fogsz gondolkozni és nem leszei hirtelen. Ránézek a fi

ura... Egészséges piro

s parasztarc. Látszik rajta, hogy a Szabadlevegőre termett. Míg az igazgató szavait hallgatja líönny buggyan ki a Szemébői és végigpereg arcán. — Csak ne

m sirsz, te? — Nem sir

0k, aagyságos igazgató ur, — mondja könnyeit viszszafojtva —, de fáj a szivem' segíteni Szeretnék az apámnak meg az anyámnak. Mo

st jön a kapálás ideje, nagy szükség lenne rám--» Meg aztán a tehenet iS én szoktam etetni.., imieg a malacokat... Már biztosan nagyok lehetnek... — Na, viseld csak türelemMei a keresztedet... rossz után jön a jó.— Hát te mit mosolyogsz? — Azon mosolygok nagyságos igazgató ur, hogy én már netrn sokára megyek... — Hát igen, ha jói viseled magad, nemsokára mégy... Becs

ukódik mögöttünk az ajtó.A folyosón egy pillanatra megállunk. Az első fiúnak mi a bűne? — kérdezem —, annak, aMelytk olyan furc

sán beszélt. — Annak? Az bolgár gyerek.... Bolgár kertésznél voit alkalmazásban é

s egy nagykorú társának a fölbujtá

sára azért, hogy a kertész pénzét megszerezzék, éjjel harmadmagával odao

sontak a gyanútlanul alvó bolgár ágyához és megtáMadták. Már-már ugy látszott, hogy ők húzzák a rövidebbet, mért a bolgár kertész hatalmas szál ember volt. Kétségbeesetten védekezett, de ez a fiu hátu'rói aztán megadta neki a kegyelemdöfést. Markolatig hátába döfte a ké

sét. Az ember persze azonnal meghalt. A fölbujtót kötél általi halálra ítélték. A társai és ez a fi

u nyolc évet kapott. Türelmesen viseli büntetését és a bűnét is megbánta már. Amint tetszik hallani, kertészkedni szeretné. Nyugtalan vére van. Műhelybe nem Szeret dolgozni. Mindenáron palántázni meg öntözni akar. Persze ezt a kérését nem teljesíthetjük, mert idegen állampolgár ós a szökésétői tartani lehet. Büntetésének kitöltése után kítoloncoltatjuk az orSzágbó'. » É

s a má

fik, amelyik könnyezett ?... Az?... Az Szegény egy jóravaló parasztfiú... Egyetlen gyermek. Szülei nagyon Szeretik és itt is jói viseli m

agát, szorgalmas, dolgos fi

u, csak ugy ég a keze alatt a munka. Az ő fogházba kerülésének nagyon egyszerű története van. Disznókat őrzött kinn szüleinek tanyáján és a disznók közül az egyik egy óvajlan pillanatban átment a s

zo

mszéd búzájába. A fiu nem vette észre, hogy jószága tilosba jár, de bezzeg annál inkább észrevette a kinn tartózkodó szomszéd. Nagy patáliát csapott, kiabált, káromkodott. Majd fölkapott egy hu

sángot és fejbe kólintotta, ugy a disznót, hogy a szegény állat még ott nyomban elnyújtózott. De ewei sem elégedett m«g, neki e

sett a hu

sánggai a védtelen gyermeknek, összeverte, földre teperte, rátérdepelt a mellére és fojtogatni kezdte. Ez a Szerencsétlen fi

u meg végső kétségbeesésében valahogy előkaparászta a kését és beleszúrta a megvadult emberbe. A kés valami nemesebb szervet érhetett, mért az ember néhány napi kínlódás után meghalt. A fiu két évet kapott ezért a tettéért. Még egy éve van hátra. Ilyenkor nem lehet vele bírni, tavasszal, ha megérzi a föld szagát vergődik, oda van..." — £

s a harmadik, amelyik mosolygott?... Az?... A mostoha anyjáhoavágta a forró levessel telt fazekat. Vallomása szerint állandóan ütötte verte a mostohája, egyszer 'is áztatott kötéllel akart nekimenni be

szoritotta a sarokba s amikor végigvágott az arcán a kötéllel, a fiu fölkapta a kályháról a forró levessel telt edényt és az aszSzony arcába zúdította. Persze sulyo

s égési sebéket szenvedett ai asszony és a félszemevílágát is elvesztette. — A fiu most árért boldog, mért először is letellik a büntetése, njásodszor pedig megtudta, hogy apja közben elvált a mostohájától, tehát nyugodtan mehet haza, nem Tesz aki verje. (Folyt, köv.) Kicsiny tanyámon írom levelem. Ott kint tavasz van és én [könnyezem. O, mért is mosolyg a nap sugára Amikor úgy fáj a mosolygása ? Tavasz van .. . mégis bú sír [lelkemen, Mert nem borul rám asszonytszerelem S e nélkül sivár, kietlen tanyám, Hogy a szívem is meghasad talán. Árva tanyámon írom levelem, Hol nem nyit virág, boldog [szerelem, Utolsó dalom irom le sírva S csak forró könyem hull a [papírra .. t Arany György. — Az uj vasúti meitetrenö megjelent é

s kapható az Ujságboltlmn. Szőrmét moly ellen Simkovics szűcs biztosan óv Divatos szőmeboák 10 P-től 29R6Í