Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 98-120. szám)

1932-05-19 / 111. szám

1932. május 19. jrtfXVlilK. fctir n frrM^iiltftiHiT Vasárnap délelőtt 11 órakor nagy reviziós népgyűlés lesz Nyíregyházán Májú

5 22-én vasárnap megmozdul a guzsbakötött ország. Milliók sorakoznak fel, hogy visszhangot adva az európaszérte ferhangzó slégedetienségnek, odakiáltsak: a világ hatalmasainak: Itt a tizenkettedik "óra, itt a cselekvés órája!! A gazda

sági válság megmutatta, hogy a páriskörnyéki békék tarthatatlanok, megmutatta, hogy az úgynevezett győzők önhittsége, elvakult gyűlölete a pu

sztulás örvényébe vitte a népeket, a letiport

akat épp ugy, mint a felfuvalkodott hatalmasakat. Dereng az igaz. slg biboros fénye a horizonton, érezzük, hogy nágy történelmikordu'ó virradatán vagyunk. A győzők egyelőre a Dunavölgy államait ak

arj"ik egyetlen szövetségbe tömöríteni és ezzel az egyesüJésn sei szeretnék 'elhárítani a végső romlást. Nekünk azonban résen kei iienniink, mert nem lehetetlen' hogy a dunai' szövetséggel Trianon börtönét s

uiy

0sbítják örök sírbolttá. Ebben a kérdésben nem szabad nélkülünk határoznia senkinek. Hallgassák meg*a magyar nép szavát, a magyarság véleményét. A Magyar Revíziós Liga és a Társadalmi Egyesületek " Szövetsége alkalmat ad országszerte a ifiagyar felkiismeret megszólalására. Vasárnap revíziós gyűlést rendeznek az ország valajjnennyi váro

sában és igy Nyíregyházán is. A népgyűlés délelőtt 11 órakor a városháza előtti téren le£z. A B

aroSs Gábor cserkészek zenekarának indulója nyitja meg a gyűlést, m

ajd s

asi Szabó László dr rn- kir. kormányfőtanácsos, ügyvéd m.ond bevezető beszédet. Utána a Városi Da'egylet énekszáma következik. Az énekszámot az ünnepi beszéd követi, a

melyet Nagy Lajos ref. ieélkész, vármegyei főlevéltáros mond. A Szónok határozati java

slatot terjeszt el(fl|. Az ünnepi beszéd után'Csóka Béla tanítójelölt v. Rózsás József: Magyar bakák dic

sősége c. versét adja elő. A nyíregyházi népgyűlés az eszmeharcok 'táborába szó'it mindenkit, aki érzi, hogy a békeszerződések ímtmár utolsó órájukat élik, aki érzi, hogy fel keli sorakoznunk az elvetemültség, a gono

szság ellen. Városszerte plakátok hirdetik a nagy népgyűlést, amely ezreket toboroz vasárnap délelőtt a Koss

uth-térre. Megalakult az Építőanyagokkal Foglalkozó Kereskedők Országos Egyesülete Az ország minden részébői egybegyűlt épitőanyagker

esk«d'ők iészvételével mega'ak

ult az Építőanyagokba, Foglalkozó Kereskedők Országos Egyesülete, mint az OMKE szakosztálya. Balkányi 'Kálmán, az OMKE ügyv. igazgatója számolt be az országos szervezet eddigi jelentős eredményeiről, m

ajd Horváth István, 'az OMKE főtitkára ismerjette az országos szervezet programját és célkitűzésűt. Ezek közt mint legfontosabbakat az építőanyagok ,egyfá>isos forgalmiadójának sürgős magvalósítását, a MÁV a szakpia érdtekeivei nem számoló tarifapolitikájának megváltoztatását, a FAKSz önálló eladási telepeinek likudá'ását és egyes gyárak és kai telek keieskedőeller.es tendnnájának leküzdését jelölte m

eg. PoHák Jenő ügyv. elnök a Szakma praktiku

s érdekemek szemszögébői megjelölte azokat a legsürgősebb teendőket, a

melyek az uj alak

ulá

sra várnak, majd Grosz Bernát (Székesfehérvár), Eng-el István (Mi-skofc), Blumenthai Béla (Hatvan); méltatták hozzászólásaikban az alakuás munkaprogram ját. A szakosztály tb. elnökévé Sándor Pált kérték fel, ügyM- elnökké Pollák Jenőt, alelnökökké Blumenthai Bélát (Hatvan), Márer Sándort (Mezőtúr), Engei Istvánt (Miskolc) és Or

mai Féli et (Soroksár) választották meg. Rácsos ablaKoK mögött... « Látogatás 2 nyíregyházi fogházban 1. Diczig Alajos dr. a textilíázisadérúl tűrt előadást a Kereskedők és Gazdák Körében A Kereskedők és Gazdák Körében szombaton, május hó 21-én este 9 órai kezdettel nagy figyelmet érdemlő előadás lesz. Dr. Diczig Alajos, a ÍJ ebreceni Kereskedelmi és iparkamara nagytuaá

su> kiváló titkára a te.ti.fázisadórói tart előadást. Főtárgya mellett rédekes adatokat tár fe' és fontos tudnivalókat közöl Diczig dr. a kereskedelmet érdeklő aktuáis kérdések v alamennyiéről is. — Bereno Mikiósné: BoszorRányfáinc. A kiváló írónő legújabb regénye most jelent meg. Kapható az üjságboitban. Ára egész vászonkötésben P 4.20. Odakinn zug, dübörög az élet, idebenn ném

a csönd és félhomály uralkodik... Negyed öt felé jár az idő. A törvényszék folyóséi kihaltak... Lépteink zaját visszaverik a falak... Borbély Miklós királyi ügyésszel megállunk egy pillanatra... Közeledünk az összekötő ajtóhoz, ei keli dobni a cigarettát, a fogház területén tí!

0s a dohányzás. Még egy utolsó szippantás, aztán folytatjuk utunkat. H

amaro

san egy barnára festett vasajtóhoz érünk. Erélyes kopogás... Néhány másodperc piuiva megjön a vá'aSz. Katonás lépésekkei, kukszörgetéssei feielnék... Kattan a zár... Kinyílik előttünk az élet legnagyobb drámai 'színpadának ajtaja. Amint átlépem a küszöböt, elém toppan az első látnivaló: a fogház hatalmas épülete. Vaian.i' megmagyarázhatatlan érzés fog el^amint rátekintek a komor falakra. Ugy tetszik nekem, mintha hirtelenében s

zeme, szája, orra nőtt volna, mintjia arckifejezése lenne ennek az építménynek. Rácsos ablakaival sötéten néz rámMegborzongok... Arra gondo'ok, hogy ott a rácsos ablakok mögött emberek élnek és lélekzenek... Emberek, akiket szabadságra teremtett a

z isten. Emberek, akiket a bün tett szörnyekké, emberek, akiket én mo

s

t látni fc^ok... Vájjon müyen élet lehet ott?;.. Ninnc

s időm gondolkodásra. Hideg, pattogó szavak rántanak viszsza a képzelet világából: — Nagyságos királyi ügyész urnák alázatosan jelent

em> a II- és III- számú őrhelyen semmi újság... Mig az ügyész az őrmester je'entését hailgatja, addig én hamarjában körülnézek. Nagyterjedelmü udvarofn vagyok, mely két részre oszlik. Az első rész elején egy kopott őrházikó áh, mely előtt markáns arcú szuronyos fogházőr sétál fers alá. A háttérben egymásra rakott faraká

sok feketéllenek, onnan nem messze az egyik sarokban darócruhlba öltözött foglyok néma csapata dolgozik. Mellettük áh áz elmaradhatatlan pásztor, az őr puskájára tűzött szurony félelmetesen csillog a napfényben. — Az a rész a férfiaké — kapom a felvilágosítást —, ez itt a nőké... A virágágyakat ők csinálták. A férfiak é

s nők egyidőben sétálnak az udvaron, persze meghatározott ídőben é

s egymáshoz beszéli 1 nem szabad. — Bc is tartják ezt? — kérdezem— Be. Azonban a foglyokra sohasem lehet vigyázni eléggé, alkalmas pil'anatban kijátsszák őreiket s jelekkei próbálják megértetni egymást. Közben beszélgetésünk megakad' inert valami rejtett odúból két óriá-i farkaskutya törtet elő. Vad üvöltésbe kezdenek s vágtatnak felénk. A fogházőrök aifg tudják őket lecsillapítani. Barátságtalan morgással szaglásznak körül, nem hiányzana egyéb, mint egy intés s már rajtam lógna mind a kettő. — A fogház k

utyái — mondja-az ügyész — csak az őröket ismerik. Jaj ann

ak a teremtett lé éknek' akit megfognak*. Be vannak tanítva. Éjjel jut nekik a legnagyobb szerep. Az udvarra kis/öknni egy rabnak egyenlő a szétmarcangoíással. A két ordas addig nem is tágít mellőlünk mig be nem lépünk a fogház épületébe. A fogház épületéből Hófehérre me^e t, egészséges levegőjű folyosón megyünk végig. Ajtók, ablakok cSak ugy ragyognak a tisztaságtól. Ha nem látnám az egymás mellé sorakozó nehéz tölgyfaajtókat, rácsos ablakokat, azt hinném, hogy ta

;án egy kaszárnyába tévedtem> ahol példás rend és fegyelem uralkodik. Útközben mindenütt jelentést tevő őrökkel találkozunk. Alkalmam van körülnézni. Itt a földszinten az őrSzobák és az irodahelyiségek vannak elhelyezve. Az egyik ajtó fö'ött hátborzongató feirást olvasok: Halottas kamra. A mellette levő ablakból egy elhagyatott Szük udvarra nyiik ki'átás... Itt yégezték aze'őtt régen az akasztásokat. Borbéiy Miklós ügyész egyenesen az irodába vezet. Bemutat a fogházfelügyelőnek, aki jniután megtudja Szándékomat, szintén velünk tart. — Kezdjük talán el a második emeleten — a földszintté' tisztába tetszik úgyis fenni itt már semmi nevezetesebb látnivalóMegindulunk. A második emeletre vezető lépcsőházban egy Szabaduló fogollyal találkozunk. Intelligens arcú ember, Szőke haja gondosan ápolt. Boldogan szorongatja k*

arján a ruháját, melyet most kapott ki a ruhatárból. — Hova viszi a ruháját. Kivasalni ügyész ur kérem alássan. Letelt az időm. Holnap utazom a nénémhez. Megtudom' hogy a

z illető hivatali visszaélést követett el. Itt töltötte ki büntetését. Közbenfelérünk a má

sodik emeletre. Itt |s jelentést t

esznek a poszton álló szuronyos őrök. Ugyanaz a kép fogad. Hosszú fehérre meszelt folyosók. Rend. Tisztaság. Kinyitnak előttem egy cellát. El vagyok készülve a legrosszabbig, azt hiszem most fogom Szembetalálni magam egy torzonborz kinézésű gyilkossal 5 amikor belépek megenyhülnek arcvonásaim' a komor cellaajtó egy kedves kis kápolnát rejteget, padsorok, zöldeskék színbe játszó oltár, virágok, a fai

o

n feszület, képek. A sűrű vasráccsal befont abablakokon keresztül lopakodik a délutáni nap halvány s

Ugara, épen odatüz a szenvedő Krisztust ábrázoló képre. Glóriát fon az Istenember feje fölé. O'y s

zép, oly fölemelő látvány ez, hogy alig Jehet elfelejteni. Megtudom, hogy a rabok - maguk segédkeznek a misénél. Innen a raktárba megyünk. Tágas helyiség ez, kötösköiül sürü polcok álianak. Ezen vannak a letartóztatottak ruhái- Mindegyik ruhacsomó < ímkévei van ellátva. Rongyos bőrkabáttól a foltozott s

ubáíg minden megta álható. Lyukas csizmák, színehagyott kabátok, piszkos nadrágok, kopott báránybőrsüvegek tarka összevisszasága teszik változatossá a képet. A r

uhák után ítélve a legtöbb bűnöző a falu népe közül kerül ki. A szembelevő polcokon 55 éves bűnügyi iratok álmodnak a mult szörnyűségeiről. A tiszaeszláu iratok is itt vannak. Külön csomót képeznek. — Ezeket már tulajdonképen ki kellene selejtezni, olyan régi iratok, de hát nincs hely mondja az ügyész. Akármerre nézek mindenütt íjsz. taságot és rendet látok. A ruhatárba megyünk ezután... Daróc rabruhák, al

só, felső ' fehérneműk katonás Sorrendben sorakoznak végig egymás mellett. — Az egyik "ruháspolcon ezt olvassuk: női szoknya, a másikon férfi nyáá sapka. Különböző felszerelési tárgyakat látunk még: csajkák, v adonatúj vödiök, ivófeiszere é ek fékszenek a magas állványokon. A sarokban kimustrált régi fegyverek tűnődnek a i

eíünt időkről. Nehéz bakkancSok hada barnállik az ;gyík állvány aljában. Várják a telet. Kanyargó folyosókon keresztül elkalauzolnak az els'ő társascellához. " ! j Csörög a kulcscsomó... Az őrmester felnyitja a nehéz tölgyfaajtót, belépünk... A nyitott ablakon besüt a délutáni nap. Megvilágítja a tágas helyiséget. Húszan vann

ak ebben a te.e

mben. Ezek már nund éltéltek. - Most lent dolgoznak a foglyok, — mondja az őr .— cSakez az egy maradt fenn, mert gyengélkedik. Odanézek 'ahova az őrmester mutat.,.. Az egyik ágyon éd«sál-