Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 98-120. szám)
1932-05-13 / 107. szám
4 JNfVfKtril&lL 1932. máíus ÍJ. ——Friedmann Testvérek Megnyi,< 1 | kötött-szövött és rövidáru nagykereskedők detail üzlete 25025 Nagy választék férfi, női- és gyermekharisnyákban, férfi és női divatcikkekben Szabott árak ! (Volt Deutsch József-féle c !p5üzlet hslyisége, Maibaum Mariska mellett.) Szabott 3TBk ! után megkezdte a nyomozás nehéz munkáját. Abból' a feltevésbői indultak k», hogy a gyilkosságot csakis olyan egyén követhette el, aki teljesen tisztába volt a körülményekkel, tehát megfordult egypárszor Nagyék házánál. Kihallgatták Nagyék ismerőseit s a kihallgatás során alapos gyanuokok merültek fel Kocsis József 25cves tanyai lakos ellen, aki miután szemébe mondták neki azt, hogy te öltea meg Nagynét — mindent beismert. A gyilkos vaííomása Kocsi3 József vallomásában m% r" említi, hogy akkor fogamzott meg benne a gyilkosság gondolata, amikor i-én délután 4 órakor fölkereste barátját Barna István 29 éves, nős, tanyai lakost. Barnának beszédközben fölhozta, hogy nincsen pénze, jó volna valahonnan szerezni. Hallod-e hé — mondotta Barna — mondanék én nekea valamit. Jó volna ezt a Nagynét « vágni, v an azoknak pénzük annyi mint a peiyv a- Most is k apt ak egy jó cso. mót. Adnék én hozzá kést is, van nekem egy kesem, olyan éles mjnt a beretva. Amig te benn dolgozol "addig én odakinn vigyázok. A pénzen megosztozunk becsülettel. "Kocsis Józset visszautasította a Barna ál. t al felajánlott kést avval'hogy ha már éppen oda kerülne a dolog, hát van neki sokkai jobb. Tovább nem beszélhettünk a dologról — mondotta a gyilkos — miért közbe megzavartak bennünket, bejött Barnának a bátyja, akit nem akartunk bea vatni tervünkbe. Barnának azt mondtam 1, hogy majd meggondolom miég a dolgot s evvéi otthagytam. Nem is beszéltem vele többet. Dc már nem volt nyugtom, mindig az motoszkált a fejembe amit Barna mondott: jó volna azt a Nagynét levágni. Elhatároztam, hogy másnap egyedüi végzek veie. Ugy eszeltem ki először a dolgot, hogy elmegyek hozzá pénzt kérni. H a aa, akkor bemegyek Tiszapoigárra a kocsmába, jól 'berúgok és visszajövök végezni. MásoűiKán délben magamhoz vettem rohamkésemet, , amit még a románok hagytak Itt, megegy rozsdás hatlövetű forgópisztolyt s elindult 1 3® a vaSut mentén. Nagyék előtt elhaladva látAPOLLO GM?* Ma, csütörtöktől—vasárnapig § Magda Schneider legnagyobb sikert ért oparett újdonsága TÉVES KAPCSOLÁS Migyar hangos hlradó.^urleszk Rendes helyárak: 40 fillértél 1*20 P-ig. Hansse a vonatelnevezésekben Kezdetben vala vegyesvonat, sz»mélyvoríat, gyorsított siefmélyvo* nat, gyorsvonat és e xpress Vonat. De az Ur megunván a drága tarifát, özönvizet zuditott a MÁV. ra, negyven nap és negyven éjjel esett az eső, s amidőn Samarjay, Noé, a bárka igazgatója a harniaaik galambot bocsátá ki az igazgatóság üléséről, az csőrében egy Filléres Gyors-sai tért vissza. beje akarván kapcsolódni az oicsósági körtáncba, megfiditá a Garas Vonat-ot. Erre a Cobden Szövetség sürgős nemzetközi értekezletet hívott öszszc, melyen r l 'szabadkereskedelem ei ve alapján határozatilag kimondották, hogy a vonatok elnevezését ezentui szájaddá teszik. "Ez alapon bátorkodunk indítványt tenni egyes vonatok miiénjött éve csodáknak: a Nyvkv ií I ti cinevezése tárgyában: Sóherek részére: Fityilg—Express. »Akiknek már minden mindegy« részere: Fabatka—Személy. Volt orosz hadifoglyok részére; Kopek—Vegyesvonat. Szei;cmi proletárok részére: Peták—Gyorsított. Agyonszanált kisgazdáknak: Karaj cár—Bumli. Fösvények részére: Madzag—Ret ur. Vas- és fémmunkások részére: Vas—Cug. Szenvedélyes turisták részére: Strapa—Személy. Szenvedélyes utazók részére: Félnap oda—Félnap vissza. Asztaltársaságok részére; Bátyus— Gyors. Túlzottan szerény, csak titokban éi vetegek részére: FikarcnylrWeekeiid Hasonlók részére más elnevezés a^att: Nyulfark—Gyönyör. Szociáldemokraták részére: Gersli—Cug. a fis igy tovább... Diogeni,. tam, hogy az asszony kinn üi az ajtó előtt és varr, az udvaron egy szekér áll, a i 0 Vak kifogva eszik a szénát. Nem mentem be, megállás nélkül 'Polgár felé tartottam. UtKözt»en a töltés aljába elrejtettem a rohamkést. Beérve a faluba egyenesen a korcsmába mentem. Volt nálam egy lapos üveg, abba kértem másfél'deci rumot hiteibe. Azt mondtam, hogy anyám beteg annak keli a rum. Hazafelé jövet láttam, hogy az őrház udvarán még mindig ott az idegen szekér. Másnapra haiasz 1tottam a gyilkosságot, gondoltam, hogy alikor sem kések v'éle. Har. madikán az idő ís nagyon kedvezett. Szüleim e'i»e.ntek hazulról.— Féi 8 óra tájban elindultam. Ut|t közben több ismerősömmel taláH koztam, sokan kérdették, hogy hova megyek, azt mondtam, hogy a malacaimra megyek járlatot váltani. A gyilkosság egyik tpizódja Az őrházhoz érve avval az ürüggyel, hogy szomjas vagyok bementem az udvarra vizet inni. Nagyné épen akkor jött ki a házból amikor Ittam. Azt kérdezte: — Megszomjazott? Jói esik a viz? — Jó — mondottam — közbe sietve hozzátettem : — mondja már nem tudna egy pengőt kölcsön adni, délután megadom. Azt mondta ,hogy ad. Amint átadta az egy pengőt megköszöntem, siettem be Polgárra a kocsmába. A postásfiu társaságában megittam' egy liter bort s kifizettem a rum árát is. A'lg maradt pénzem. Megkértem a postásfiut, hogy vigyen ei a kocsiján a farak u tárhoz ott dolgozik egy ösmerősöm, attól szeretnék 'kérni még két pengőt. El is mentünk, da nem találtam meg az ösmerősömet. Visszamentem a korcsmába, megittam még egy iélíittert s mosr mar elhatároztam ,hogy nt n várok tovább. Alig vártam, hogy az őrháznál legyek. Már messzirőt láttam, hogy jókor jövök. Az udvaron nem volt senki. Hogyan történt á gyilkosság:" Amikor a konyhába léptemi láttam ,hogy Nagyné a szobában foglalatoskodik, csigatésztát csmái a husievesbe. Illendően köszöntem s azt mondtam-, hogy meghoztam a pénzt. Arra is emlékszem, hogy Nagyné azt mondta: de nagyon ste-^ tett vele. Hirtelen a z a gondolatom támAdt, hogy kérek tőle még tiz pengőt azért, hogy lássam, hogy honnan veszi ki a pénzt. Meg is mondtam szándékomat. Nagyné azt mondta, hogy az uram 1 nélkül nem adhatok annyit, de ami apróm van azt nagyon szívesen odaadom. Elővett a szekrény fiókból egy pénztárcát s kitett egy pengőt az asztalra az aprót pedig számolgatni kezdte a tenyerében. Már nem Keli a pénz — kiáltottam s közelebb léptem az asszonyhoz. Nagyné egy k$sit visszalépett s azt mondta: Menjen már, mit akar, csak csak ugy difi a borszag magából. Mig Nagyné ezt mondta ki ántott am a rohamkést. Amikor meglátta Nagyné a kést egy nagyot sikoltott s ki akart Szaladni a Szobából. Az ajtónál elcsíptem és a gallérjánál fogva visszarántotta;m, ekkor már az asszony összerogyott az ijedtségtől. Lenyomtam' a padlóra, hanyatféktettem s a jobb ke. zemben tartott rohamkést markolaUg a ssu/ébe döftem s oeune jó néhányszor megforgattam azért, hogy minéi eiőbo vége legyen. Nem nagyon mozdult már ekkor csak vérzett és hörgött. — Hogy hányszor döftem bele a kést arra már nem emlékszem, de azt t udom, hogy kimentem a konyhába vizet inni, mert nagyon kimerültem a dulakodásba. A kést is nyomban leöblítettem a vödörbe, meg a kezemet ís lemosta^n a mosdótálba, mert tele volt vérrel. A konyhaajtót ezután bezártam mért hozzáfog am a pénz kereséséhez • féltem, hogy megzavarnak. Mikor vtsszamenttm a szo. báoa láttam, hogy az asszony még mindig éi íángatózik a teste. Újból Delemartottarrt a kést és jőnéhányszor megforgattam benne azután kihúztam és a ruhájába megtörül Hm. Most már nyugodtan fogtam) a kutatáshoz, de pénzt nem találtam, mindössze 2 pengő 18 fillért tudtam összeszedni- A lakás ajtaját távozóban bezártam, magamhoz vettem a k ulcsát és elmentem haza. A rohamkést elrejtettem a pad'lás nádtetejébe. A 2 pengő 18 fillért meg elástam' a disznóól mellé. Ezeket mondotta Kocsis József v allomása Során szórói-szóra. A hozzáintézett kérdésekre mi idig azt hajtogatta, hogy pénzszerzés céljából gyilkolta meg áldozatát, de azt sem tette volna, ha nincs aki felbujtogassa. Azt viszont tagadja, hogy halála után erőszakot akart volna elkövetni áldozatán. Felbujtója Barna István azzal men tegetőzik, hogy ő nem komolyanmondta Kocsisnak ,hogy ölje meg a bakternét. Cs upán tréfáböi'lökte oda ; hogy ha nincs pénzed, eifgy öld még a bakternét majd lesz! Miután a csendőrség KocH^ Józset 'és Barna István ügyében a nyomozást lezárta j mmdktetőjüket átkísérték a nyíregyházi kir. ügyészsség fogházába. Munkatársunknak alkalma volt néhány kérdést intézni 'a bestiális gyilkoshoz, aki azt mondotta: tudom', hogy kötejet érdemeék... Valóban azt... Bajok vannak az iskolai filmelőadások körül Még Kiebelsberg k ultu szmini'zterségéhez fűződik az iskolai mozielőadások kötelezővé téte e. Ml ít egy hat éven keresztül az alsóbb lés középfokú iskolák növendékei 'minden hónaiban egyszer moziba mentek, ahol tanulságos filmeket pergettek számukra . A pedagógusok általában helycseltéK a szemléltető oktatásnak ezt a módját, most azonban bajok van. nak a fiímoktatássai. Már a középiskolákban az év elején egész esztendőre beszedték a fíi mdijat, ame;y egy-egy tanulóra 2 pengő megterhelést je ent, — az idén 8 előaoás helyett mindössze ötöt adtak. Ez gyakorlatban annyit je. lent, hogy az ország minden egyes közép- és polgári iskolai tanulója 60 fillérrel 'károsodott. Ha csak 40 ezer iiven tanulót számítunk^ akkor is 24 ezer pengő a hiába fizetett összeg, illetőleg az összeg élvezőinek tói'venytelen haszna. A három előre fizetett előadás cimaraclasának 'oka ismeretlen, de t alán összefügg azzal, hogy a Magyar—Holland szerződése az idén lejár. A középiskolák igazgatósága elküldte a beszedett filmdíjakat á mjnisztériuiminak. Most két es ct lehetsége s: vagy előre megkapta a vállalat az összeget — és akkor a kultuszminisztériumnak kényszeríteni keh a 24 ezer pengő haladéktalan visszafizetésére, —, v-agy pedjg még a minisztériumnál v an a pénz és akkor ennek is vl szsza kcjl fizetnie a 60 filléreket.
