Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 98-120. szám)

1932-05-12 / 106. szám

1932. máju8 12. jfttmdiiL 3 Szabolcsi képviselők nagyhatású felszólalása a parlamentben Kállay Miklós dr. nagy napja — Vay Miklós báró a magas kamat ellen Bethlen István gróí parlamenti felszólalása után Kállay Miklós dr. ny. államtitkár hétfői beszéde volt az országgyűlés legnagyobb eseménye. A beszéd után dr. Kál­lay Miklóst elsőnek Bethlen István gróf "üdvözölte a hozzásiető képviselők élén, akik a frappiro­zó szónoklat után meleg ováció­val vették körül. A volt kereske­delemügyi ^Uamititkár meggyőző erővei beszélt, azzal a mély hatás­sal, amit az őszinte átérzés sugal­lata ad a szavaknak, azzal a len­dülettel, amelyet az igazság dina­mikus ereje biztosít a mondatok hullámainak. Mindenekelőtt rend­kívül figyelmet keltő kijelentése­ket tett á titkos választójogról, amelynek követelését az ellenzék mosc már ném 1 hangoztathatja suhintó fegyverként. Kállay Mik­lós világosan megmondotta, hogy a titkos választójogról beszélni ma mar anakronizmus. Fölösleges vitatkozni a helyességéről, hiszen ezt senkisem vonja kétségbe. A titkos választójog bev-ezetése elől nem térhetünk ki és nem is aka­runk kitérni. Kár volt a titkos választójogot meg nefcnl csinálni már 1926-ban és kár volt, hogy nem csináltuk meg a legutóbbi vá­lasztás előtt. Ettől legkevésbbé az egységes pártnak kell * félnie, hiszen a titkos kerületekben ez a párt a fővárosban is, a vidéken is a. szavazatok mindinkább növekvő többségét szerezte meg az utóbbi választásokon. A párt igenis szí­vesen megy az ország Szine elé a titkos választással, mert nom jelszavakkai, hanem elvekkel és férfiakkal lép a küzdőtérre s a polgárok tudni fogják, hogy a tit­kos választással is a,z egyetjsfm-iS nemzeti célokat keli szem előtt tar­taniok. Cl [ Beszélt Kállay Miklós dr. a de­mokráciáról is, amelyet nem érhe­tünk ei forradalmakkai és izgatá­sokkal, mert ezek a demokrácia el­lenségének, a zsarnokságnak kialakí­tói. A demokrácia jegyében nem lehet a szocialistákkal összefogi­ni, ezt az összefogást csak a nem­zeti gondolat híveivel lehet meg­teremteni. A közéleti tisztaságról szólva hangsúlyozta, hogy erről a kérdésről Sokat beszélünk, de ke­veset teszünk. Hirdessünk panam a" statánumot. A tisztviselők fizeté­sének további redukálását lehetet­lennek taraja. Igen fontos megálla­pításokat tett a külpolitikai kér­désekben is. Bethlen külpolitikai vonatkozású beszédére két bizonyí­tékot kaptunk, Grandi beszédét, amely szóról- Szóra egyezik gróf Bethlenévei és a trancia képviselő­választások eredménye. Bethlen a kamatkérdésben ugyanazt vallotta mint tavaly ősszel s ha a végre­hajtás e téren lassúbb tempójú, mint ahogyan szeretnők, ez csak a pénzügyminiszter lelkiismeretes­ségét igazolja. Kállay Miklós dr. leszerelte az ellenzéket a felhatalmazás nélkül elköltött milliók frázisa terén is, amikor bebizonyította, hogy a par­lament mindig megszavazta a szük­sége' felhatalmazásokat s erről az ellenzéknek ís tudomása volt. Itt Bethlen István gróf közbeszólt: Na­gyon jól tudják, hogy volt felha­talmazásunk, de azért ugy állítják be, hogy elloptuk az ország pén­zét! Kállay Miklós dr. nagyhatású beszédét annak hangoztatásával fe. jezte be, hogy a belső fogyasztás fejlesztése még mindig nagy lehe­tőséget rejt magában minden ter­melő tényező részére, mert belső fogyasztásunk átmenetileg csekély. A pótpengő és infláció jelszavát a magyar közéletből ki keli irtani. Vay Miklós bárónak, a tisza­löki kerület általános szimpátiának örvendő, idealizmussal és- (meg nem szűnő agilitással fáradozó fiatal képviselőjének ís megérde­melt nagy sikere volt a Házban a hétfői parlamenti ülésen. Vay báró a legfájóbb kérdésről, a falusi háztartások és az a utonómiák 'ne­héz helyzetérői beszélt. A terhek egy részét az állam a megyékre, a megyék pedig a köz­ségekre hárítják át. Az autonómiák nagy bajban vannak, mert segítsék get nem kapnak, fedezetük pedig nincs. A fal us| háztartások kérdé­sében legsúlyosabb a jegyzők fi­zetésének problémája. Sok jegyző nem kapja meg kellő időben a fi­zetését és kéri, hogy az ujabb fi­zetésredukciótól mentesítsék ezt a státust, annál is inkább, mert a jegyzők igen tontos hivatást töl­tenek be. Szói a népsűrűségről é s az eladósodás nagyságáról. Az Altöld problémáinak, isfmertetépe közben hangsúlyozza, hogy fon­tosnak tartja a (Duna-Tisza-cSa­torna megvalósítását, először azonban szabályozni keli a Tiszát, hogy az árvizek és a sulyo s rom­bolások megszűnjenek. Az alföldi munkanélküliség kérdését a föld­birtokosoknak keli megoldani. A külföldi hitelezőkkel való meg­egyezés után rendezni keli a földbirtokterheket és a munkanél­küliség nehéz kérdését. Szóváteszi, hogy a bankok gas kamatpolitikája megnehezíti a helyzetet. Az OFB és a földbír­tokrendezés működésével "kapcso­latosan elsősorban az ügyvéden* gazdagodtak meg. Ne akarják megszűnteim a hitbizományokat és a nagybirtokokat, amelyeken inten­zív gazdálkodás folyik, mert akkor nagy nemzeti erő*- forgácsolódnak szét, hanem az extenzív birtokpo­litikát szüntessék meg és akkor nw5 dot lehet találni a munkanélküli földmunkások kenyérhez juttatásá­ra is. , ' • Kéri, hogy a termények kedvez­ményes vasúti tarifáját állítsák vissza. Helyteleníti a látszólagos őrlési kedvezményt, Ezután köve­teli, hogy szállítsák le az egész vonalon a közterheket, ajmelyesk végeredményben a munkásokat Sújtják. A belföldi ipar igen drá­gán termel. Ha a karteleket nana tudjuk jobb belátásra és árleszál­lításra bírni, akkor korlátlan meny. nyiségben kellene beengedni kül­földi árut, például olc&ó cfpőt, hogy a konkurrenaa nyomja le az árakat. Az ipari szeszgyárak t ulmagas illegitim hasznából jelen-, tős kincstári részesedést akar é* még sok adóalanyt lehetne találni azok között a kartelek köízioOs is, amejv-ekhez most még nem lehet hozzányúlni­Csütörtöktől az Apolloban Magda Schneider: Téves kapcsolás... Csehszlovák megszállott területen, Beregszá­szon a Magyar Pártszövetség kongresszust tartott i kongresszuson 500 delegátus vett részt. — A kongresz­szuson kimondották, hogy a Kárpátalján mindaddig éhezni fognak, amig azt vissza nem csatolják (A »Nyirvidék« tudósítójától). Május i-én, vasárnapi, Bereg­szászon a szokottnál is feltűnően nagyobb élénkség uralkodott. A kora reggeli óráktól szeker en, autó. kon, vasúton, gyalog egymásután érkeztek meg azok a városba, a­kiket Kárpátalja egész területé­nek magyarsága küldött ki a Ma­gyar Pártok Szövetségének orszá­gos kongresszusára. Állíthatjuk, hogy rendkívüli időben, rendkívüli problémák tárgyalására hívta ösz­sze a Szövetség elnöksége a kon­gresszust, melynek külsőségeiben is meglátszott a mai rendkívüli idők, s ulyoS gondok nyoma. Meg­magyarázhatatlan különös érzést váltott ki az a látvány, melyet a kongres3z us terme adott Becsüle­tes, őszinte, ti szta, de fáradságtól megviselt arcokat láttuk, ki magunk e]őtt. Minden arcon ott ült a fe­szült várakozás jele és kíváncsi­ság arranézve, hogy mit is fognak mondani a magyar őslakó pártok vezetői- Hogy miként fog mtunkái­kodm és határozni a kongresszus e szörnyű ínséges időkben; kap-e biztatást a sok delegátu s arra, hogy hazamenve apró kis falujába, lelket öntsön a csüggedőkfoe, biztatást adjon a gyengülőknek kitartásra serkentse az ínségben es nyomor­iban már-imár kidülőket. A kongresszust azért hivta egy­be a Pártszövetség, hogy megbizá st és utasítást adjon parlamentanu­sainak arra, hogy a csehszlovák kormányzat Kárpátaljával, tőként annak Magyarságával szemben tanúsított rosszakaratú tétlenségét oaavigyék azok elé a fórumok elé, amelyek Kárpátaljának a mai helyzetében való kerüléséit meg­parancsolták, melyek azonban ga< rantálták az t, hogy Kárpátaljának boldogulása, jóléte biztosított lesz. A kongresszu son 135 kárpátal­jai város és község politikai szer­vezetének mintegy 500 delegátusa volt jelen. Ott voltak a kon­gresszuson: Egry Ferenc joártszö­v-etségi elnök, dr. Kerekes István ker. szoc. elnök, dr. Korláth Endre szenátor, Hokky Károly parlamenti képviselő, dr. Slménfalvy Árpád é3 Jaczik Miklós tart. képviselők, dr. Pokhy István és Ács Laj'o s k. el- J nökök, R. Vozáry Aladár és dr. Bodáky István k. ügyvezetők és lapszerkesztők, Köszörűs Károly szövetségi "főtitkár és áz összes já­rási képviselők, a kongresszus ve­zetői­A kogresszust Egry Ferenc nyi­totta meg és üdvözölte a n(egjelen­teket, majd ismertette a kongresz­szu 3 megalakulását és a kongresz­szu s ügyrendjét. Beszédében többek között a kö­vetezőket mondotta: »Sokan, na­gyon sokan jöttünk össze, mind a kipróbáltak vannak itt, rájuk szá­mítottunk, amikor egyre jobban ne­hezedő és inségesebbé váló nap­jainkban összehívtuk a magyarság delegátusait e kongresszusra. Ugy érezzük, hogy valaminek történnie kell. Ez az érzés benne van a kár­pátaljai le vegőben, mert ez a hely. zet, itt az élet kezd tarthatatlanná, elviselhetetlenné válni. Azért jöt­tünk össze, hogy megtanácskozzuk, elhatározzuk, hogy a 24-ik órában mit tegyünk. A vonatkozó javasla­tokat az ügyrend folyamán fogjuk előadni- Én azonban arra kérlek és figyelmeztetlek benneteket és rajtatok keresztül az egész kárpát­aljai magyarságot, hogy ha vala­ha, akkor most tartsunk össze, most ne engedjük magunkat szét­szaggatni, el ne adjátok magyar­ságotokat. Ha apátok mondaná, hogy tántorodjatok meg mtagyar érzésetekben, neki se fogadjatok szót, ha papotok mondaná, hogy felekezeti eskedjetek, szakadjunk va!lásfe;ekezeti széttago't ságra, a papotoknak se higyjetek. Ha akár­miéi akarnának megkörnyékezni benneteket, hogy a mostam harc magyar táborából Kiálljátok, ne hallgassatok az ámító ígérő szóra, mert én, az öreg ugy érzem, hogy ha most összetartunk, nem 1 szaka­dunk szét, nem állítunk magunk közé felekezeti válaszfalat és nem akaa ügyünknek Judása, Ephialte. se, akkor — hiszem a mai nyomo­rúságban — hogy rövidesen jobb napoknak kell reánk derülnie! En­nek hitében nyitom meg a Kárpát­aljai Magyar Pártok Szövetségének az eimu't 12 év alatt 3-ik országos kongresszusát.« Egry Ferenc szavalt percekig tartó zugó éljenzés követett. Után­na dr Korláth Endre szenátor, szövetségi ügyvezető emelkedett szólásra és többek között a követ­kezőket mondotta: j A multat ismertetni, a jelent le­írni, a jövőt megvilágítani keli, —• ezt mondja beszéde tárgyául és en­nek elmondása után megállapítja, hogy a Kárpátalján addig mindig éhezni fognak, míg azt vissza n<m csatolják Magyarországhoz. A ha­talom itteni ur'n és csatlósai nem akarják akceptálni és étnl hagyni a z idezárt magyarok "tiz­' ezreit. £s ezért nincs itt lelki m^f­nyugvás, ezért nem lesz itt a lel­keknek konszolidációjuk, mert ha nem is kérdezhetik itt az őslakók, de érzik; ml igy nem tudunk étal, megélni, — m» igy nem maradha­tunk meg! Kárpátalján úrrá lett az inség) nyomor, éhség1 A me­zőgazaasági termeié 5 folytonossága is veszélybe került az utóbbi évek rossz termése, a legnagyobb fokú vetőmaghiány miatt. Mind erre, mind a rettenetes ínségre 53 ezer kárpátaljai magyar ínségesre, ellá­tatlanra közvetlenül felhívtuk • * kormányzat figyelmét. Nem tettek semmit, azt mondották nem áh mÓQjukban a segítség, mert arra nincs fedezet; nincs pénze a kor­mányzatnak. Ebben a helyzetben, megállapítva azt, hogy a komnány­mányzat nem tud 'és nem is akar Kárpátalján, annak magyar lakos­ságán segíteni, ezt a területet el­látni nem tudja. Kérek Kárpátalja magyarSágá" gának e kongresszu son képvisert neiegátusaítói felhatalmazást arra, hogy ezt a helyzetet s ezeket a körülményeket a nagyvilág elé tár­hassam és tudtára adjuk Európa közönségének, politikai fórumauiak és po'itikusainak, a békeszerz&iéH

Next

/
Oldalképek
Tartalom