Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 98-120. szám)
1932-05-11 / 105. szám
1932. május ti. MmID&K. mm 1 Friedmann Testvérek Wea ny i> t kötött-szövött és rövidáiu nagykereskedők detail üzlete Nagy választék férfi, női- és gyermskharisnyákban, férfi és női divatcikkekben 2302-5 Szabott árak! (Volt Deutsch József-fsle c'pjüzlet hílyisége, Maibaun Mariska mellett.) Szabott árak! A Népszövetség pénzügyi biztosának jelentése a magyar államháztartás ezévi első negyedéről A Népszövetség pénzügyi biztosa kiadta a magyar álamháztautás ezévi első negyedéről szóló jelentését. Ennek megjelenése összeesik a költségvetés parlamenti tárgyalásával s így a kettő együttesen szemlélhető, az adatok egymással összehasonlíthatók s az eredmények és az elérendő célok tekintetében egymássá 1 párhuzamba á.lithatók. De a levél tudvalévően rendszerint oly;», amilyen szemmel olvassa az ember. Az egyik a nyugtató és biztató vonásokat, a má^ík csak a kellemetlenségeket pécézi ki belőle- A'pénzügyi biztos jelentését is lehe 1 jó szemmel és higgadt lélekkel, de lehet pártpolitikai célzatok szempontjából is elbírálni. Csak a szemlencsétől függ, hogy milyen beállításban olvassa és milyen célzat szerjat tükrözteti a jelentés tartalmát. E'logu'atian és tárgyilagos szem mel mérlegelve, meg keli állapítani, hogy Tyler jelentése a legteljesebb elisme. éssel adózik a kormány eddigi ténykedésének. Végigvonul a jelentésen az az elismerés, hogy a konmány eddig a költségvetés leszorítása, a kiadáSOK csökkentése, az államháztartás egyensúlyának helyreál'itjása terén nevezetes eredményeket ért q. Kiemeli a jelentés, hogy a költségvetés gondosan é s óvatosan van összeállítva és a jó eredmény, nagy eredmény elismerése kifejezettlen újra meg újra ismétlődik benne. Szórul-szóra a következő megállapítás foglaltatik a többi közt a pénzügyi biztos jelentésében: »Igen je entékeny e.edméay, hogy a pénzügyminiszter hivataoskodásának már három első hónapjában képes volt a bevételek és kiadások egyen súlyát biztositani.« Továbbá azt mondja, hogy »a mai helyzet előnyösen hasonlítható össze a mult év októberében leríná lott helyzettej.« Hogy azután a Népszövetség ide küldött pénzügyi "biztosa egy és más irányban kritikai megjegyzéseket tesz; hogy a megtakarítások mértékét nem tartja elégségesnek; hogy például 'nincs megelégedve a helyhatóságok költségvetésében eddig e.ért eredményekkel és hogy a mezőgazdaság megsegítésére irányu'ó alapnak megteremtését és fenntartását sem' tartja ajánlatosnak; az végre a nemzetközi pénzügyi biztos szempontjából ahogyan a magyarországi viszonyok alakulását nézi, önként érthető. Elvégre a pénzügyi biztos a magyar gazdasági és szociális viszonyokat nem ismerheti tökéletesen, még oly tüzetes és jóindulatu vizsgálat alapján sem, oly mértékben, amennyi az ország helyzetének megértéséhez és imii több: a sokoldalú nehézségek átéréséhez szükséges lenne. Elvégre a nemzetközi pénzügyi biztos minden tárgyilagossága meijent _ itteni működésének fősuíyát mégis arra veti, hogy az ország meg tudjon felelni külföldi kötelezettségeinek. Hogy az ország mentül hamarább meg tudja fizetni küitőldi adósságait, a törlesztést és a horribilis kamatokat: minden tárgyilagosságra való törekvése mellett kétségkívül ez a Szempont lebeg a pénzügyi biztos szeme előtt az ország helyzetének vizsgálatánál. Ezért nem tartja minden irányban kielégítőknek azokat a széleskörű megtakarításokat, amelyeket jelentésében maga is eiismer. A pénzügyi biztyos nem láthatja, mert nem ólt itt köztünk, hogy az ország milyen szánalmas ál'apotban volt a hosszú háború és a forradalmak du'ásai után. N<TO> oldhatja, hogy mi mindent kellett restaurálni, mi mindent kellett pótolni az országban, milyen erőfeszítéseket ke;lett tenni az elalélt gazdasági ágazatok feltámasztására, milyen áldozatokat kellett hozni és mennyit kellett különböző forrásokból költeni, hogy az ország gazdasági vérkeringését újra életképessé lehessen tenni. A rendkívül "szükségletek elkerülhetetlen kielégítése folytán duzzadt lei az ország költségvetése s így szaporodtak f«. a külföldi tartó á^ok. De ezek az ország életét, az ország életképességét szolgálták. A kormány most a költségvetést leszorította 806 milliós Szinvona'ra: ez olyan nevezetes eredméít> amelyei a pénzügyi biztjojs is a legteljesebb mértékben elismer. A kormány mindenre kiterjedő gondossággal járt ei és a legnagyobb erőfeszítéseket tettf, hogy a kiadásokat összhangfbt hozza a várható bevételekkel. De egyszerre még nagyobb megtakarításokat eszközölni és az ország életszínvonalát még erősebb nyomás alá szorítani: ez olyan operáció lenne, amely az ország életerét vágná ketté. A még fokozottabb nyomást az ország ne{;nf tudná nyugodtan elviselni. Az ország becsületesei meg akarja fizetni külföldi adósságait, de ehhez mindfenekelőtt a külföld segítsége szükséges. Tessék megnyitni a külföldi államok vámsorompóit a magyar termelés fölöslegei számára és tessék a tartozások kamatait megfelelően leszállítani, hogy az ország fizetni tudjon. Szívesen és" boldogan fizetünk, ha megteremtik "számunkra a fizetés elviselhető föltételeit. Decsak adósságot fizetni a mai nehéz gazdasági viszonyok között és még jobban ,összezsugorodni & trianoni csonka határok között: abból ország nem él meg. Életmentés a nyíregyházi pnsztán Egy szemtana elbeszélése nyomán ...Már harmadnapja dühöngött a hóvihar a határban. A nagy hófúvás behordta hótoriaszokkai a tanyaudvarokat s az utakat is járhatatlanokká tette. Azután elült a szél, de csikorgó hideget hagyott maga ut»án. X- Y- földbirtokos télvíz idejére még ősz utóján beköltözött a városba- Bl 'toka 12 kilométerre volt a várostól. Most nyugtalan volt, mert már egy hete nem látta birtokát és cselédeit. Nem tudta mi történik odakünn, a majorban. Hogy elcsöndesedett a hóvihar, elhatározta, hogy bármilyen nehézségekbe ütközik is, kimegy a tanyájára. Kndta tehát a parancsot kocsisának: Pa'i, fogj be a szánkába, kimegyünk a tanyára, megnézzük, nincs-e valami ba] odakinnt. — Mennénk ha szárnyunk vóna Nagyságos Uram! — Idősebb legény volt már Pál, a parádéskocsis, ilyen kisebbfajta visszanyeivelést nem vettek tőle mindjárt rossznéven. — Nem tudunk mJ odamenni most szánkáva' se a nagy hótuvásoktuU Tán repülővel?... — Csak semmi beSzéa Pá.-Tiam, ha egy napi;; tartana amíg odaérünk, akkor is nekiindulok, mert már egy hete nem láttam lovaimat, teheneimet. Azt sem tudom mit csíiá a béresgazdám? — Esvány bá? Alszik az ilyenkor, — dohogta a kocsis, de azért e.indult az istálló irányába, hogy ura szavának eleget tegyen. "...Előállott a szánkó a két jóvágású pejlóva'. Lejött az urnő is leánycselédjétől kisétVef," nagy bőrtáskát, demizs 0nt helyezett az ülés alá. Jó útravalót az urának. Előkerült a mázsás utibunda s a vadászfegyver js, mely a szán hátuljában kapott helyet. Pái a kocsi- is ugy beburkolózott hosszúszőrű gubájába, hogy csak orrahegye és két lelógó bajusza látszott ki a sipka alul. ...Az ur éppen akkor lépett a szánhoz, midőn Pál egy hosszunyulü ásót dugott az ülés alá. — Minek az oda te? — A Karcsi 'sflgortui, hallottam, hogy a Bodzás dűlőben farkasnyomot látott. A nagyságos urnái puska van, nekem nincs, legyen mivel védeni magam, ha eiejbénk kerülne valami ordas. — Kutyanyom lehetett az, Paii: Miért nem kapát tettéi Tel? Ugy mondják, néha a kapanyél is elsül, — hátha a tied is ugy tenne, ha farkassal találkozunk?! — Dejszen nem hiszek én abba; jobb annál áz ásó! Nemrég é;eztettem! Csak kerüljön elérni a toportyánféreg, ugy kettéhasítom a feji 1, hogy nyekkenni se fog! — Jói van fiam! Mehetünk! ...Útnak indultak. A kipihent lovak gyors i ámban röpítették a csinos s zánkót a város utcáin. Az apró sárgaréz csengők vigan csilingeltek. Nemsokára maguk mögött hagyták a járható városi utcákat és kiértek a határba. Itt nem a legkellemesebb látvány fogadta őket. Kí 'tlen fehér pu szt aság mindenütt, imitt-amott lombta'an facsoportokkal tarkázva, köze'ebb és tá.o'abb végighúzódó hódomb'áncokkal, melyeket a f u vás épített, hordott össze. Nem is lehetett egyenes í ányt tartam, zeg-zugos an haladtak. Ného t ib is kpMett szállni s gyalogolni a szán mellett. A nap is előbujt a felhők mögü', sugarait szikrázva verte vissza a hő. Miként az északsarki utazók haladtak mind messzebb és messzebb a hósivatagban, nem találkoztak sehoi egy teremtett lélekkel. Csöndesen beszélgettek. Pál beszélte, hogy a 8o-as években v<^t í.yen nagy tél, hogy a tarkasok is lejötteK a Kárpátokból. ...Meg-megálltak, nézelődtek, mi.yen távolságra vannak még a tanyától. — Már több mint félúton voltak, midőn a kocsis jobbfelé tekintg«tett, mintha látna vaumat arrafelé. Arcán csodálkozás tükröződött. — Tessék májr (megengedni, hogy megállják, — nem tudom mit látok arra, de mtintha valami mozogna ott messzi... Káprázik a "Szemed Pali, vagy csak a szél mozgatja a fák tetejét. Különben áílj meg no! A kocsis fe'állott az első ülésre, tenyerével ernyőt formált a szeme lelett, hogy jobban lásson. Már az ur is figyelmesen tekinteit.abba az irányba. — Ej, ho, mi az? Arra esik a Mező dülő, ugy-e? Ugy emlékszem, egy régi kerülőház is van otU Mintha látnánk is, — igaz, hogy csak a teteje s a kéménye látszi'c ki a hóból! — Nagyságos uram, a kéményen mozog ott valami! Tessék csak nézni! — Menjünk közelebb! Arrafelé tartottak s észrevették, Ijogy a kéménybői vaiaiml póznaféle ny ulik ki ronggyal a végén. A karó mintha mozgott volna föl és alá. — Ott alighanem valami baj van. nagyságos uraml — Lakik-e most ott valaki, Pál, mert tudtommal tavaly még üresen állott a ház? — Az öreg Mihály bácsi lakik ott most. Magányosan él, mióta a felesége meghalt. Gyennektei nincsenek. Ugy hallottam, hogy az idén ő vállalta a kerülőséget, — felelte Pál. — Hajts rögtön oda, nézzük meg, mi \;an az öreggel? Mikor odaértek, kü'önös látvány tár uit szemeik elé. A kis kerülőjakot egészen betemette a hófúvás, csaK a nádtető volt künn a kéménnyé], melynek nyílásán egy piszkafa járt te. és alá egy ócska köténnyel, mely a végéhez volt kötözve. Ebből mindent megértettek! A szegény öregei l i'onyo^an álmában érte a hóvihar, mire fölébredt, a házat hóhegyek zárták körül. S emmi kétség, benn van az öreg és é'l; de nem tud kiszabadulni börtönéből! Most a piszkafa segélyévei igyekszik felhívni az arrajárók figyelmét veszedelmes helyzetére! A földbirtokos gyorsan leugrott a szánkóról és azonnal intézkedett. — Munkához Pál! Kt tudja, nem a végét járja már az öreg?! — Mégis csak jó, hogy elhoztam ezt az ásót! -— szólott a kocsis. — Igazad van! Mintha megérez. ted volna, hogy szükség lesz rá! Lázasan fogtak hozzá. A kocsis tudta, hoi van a ház ajtaja, — ott kezdték meg az ásást. Mikor az egyik kifá'adt, felváltotta a másik, hogy hamarabb tehessék szabaddá az ajtót. ...Haladt a munka, már kíszabadl. tották az ajtó tetejét. Kopogtattak rajta. Kopogás, dörömbölés
