Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 98-120. szám)

1932-05-28 / 118. szám

1932. mSjuS 23. J^fÍRVIDÉE. 3 A rendőr fegyvere Irta: Dési Géza dr. m. kir. kormányfőtancsos országgyűlés képviseld A rendőrség fegyverhasználatá­nak irányelveit eddig kormányren­delet határozta meg. Ez a szabály­zat nem volt kielégítő, miért eltérő jogi magyarázatokra adott alkal­mat. Nem szorul bővebb bizonyí­tásra, hogy minden tekintetben megfelelőbb, ha rendelet helyeit törvényben szabályozzuk a fegy­verhasználat jogát, ami már most meg i s lesz. Az uj törvény netm!­sokára életbe lép. Számos panasz hangzott eiazon az alapon, hogy a fegyverhaszná­lat ninc s törvényben szabályozva és éppen ezért elismerés illeti a belügyminisztert, hojgy alkotjmiá­nyo s érzékévei ezt a régen vajúdó kérdést a törvényhozás útjára te­relte. • ( A civilizációnak a világon mindenütt az a mértéke, hogy ^mi­kor a polgár jogokat érvényesít, egyúttal "kötelességet 19 teljesít. Az állam és a polgár viszonya akként alakul, hogy az ^ állaim minden erejével elő akarja segí­teni a polgár erkölcsi, szellemi és anyagi fejlődését, a polgár pedig szereti és megbecsüli az állami In­tézményét. A polgár és az állata egymásra van utalva és elképzel­hetetlen olyan helyzet, hogy el­lentét álljon elő a polgár és az állam érdeke között. Éppen az a helyes felfogás, hogy minden kér­désben szo-idantásbaji; együttér­zésben a közös érdekek egymásra­utaltságában éljen a polgár az államintu é s az áliam a polgárral. Az angol rendőr egé sz megjele­nése azt bizonyítja, hogy Angliá­ban a rendőrség a polgárok lelké­ben élő, megbecsült és Szeretett intézmény é s, ha tgazság 0sággai és tárgyilagossággal vizsgáljuk a magyar rendőrséget: el keli is­mernünk, hogy a mi rendőrségünk ugy rátermettséggel, mint buzgal­mával, leleményességével, szorgal­mával és önfelá'dozásávax kiérdem­li mindnyájunk tiszteletét és be­csülését. / Elegendő utalnom a jmuit egyes nagyobb bűncselekményeire, ami­kor Európa rendőrségévei Szemben a magyar rendőrséget érte az a di­csőség, és övé az érdem, hogy valóságos zsenialitással, önfiejlái­dozó buzgalommal kideri^eHte a tetteseket. A mustban bírósági Ítéletek is sokszor tévesen magyarázták a rendőr fegyverhaSználatt jogát. A fegyverhasználati jogban tudni­illik két etem találkozik: az els$ a mtnden embert megillető, jogos védelem, támadás csupán! azért, mert rendőr. A második pé'dlg a közbiztonságak érdeke, ajmelyet azután megkoronáz az állami te­kintély megvédésének er'köicsi pa­ragrafusa. A rendes jogi Védelem­től abban is különbözik ez a véde­lem, aBiely a rendőrnek nem mint magánembernek, hanem mint a közbiztonság megtestesítőjének jár, hogy a jogo s védelemben, a törvény Szerint saját életét, tes­ti épségét, vagy vagyonát látja megvédve a polgár, a rendőr azon­ban nemcsak a s aját "életét tarto­zik megvédeni, hanem a mások életét is^, ezenfelül pedig azt az eszmei és erkölcsi javat, amit a közbiztonság magasabb tekintet­bevétele általában jelént. Az uj törvény azt az ujitá st tar­talmazza, hogy törvény utján ha­tározza meg a fegyverhasználati) jogot. Tárgyilagosan csak annyit állapitok meg, hogy nincs a vi­lágnak 'egyetlen állama semí, ahol a rendőrség ne volna felfegyverez­ve, mert különben nemi volna ké­pe' a rendet és a közbiztonságot fenntartani. Szabályoznunk kel­lett a fegyverhasználatnak jogát éppen a közönség érdekében, hogy a tendőr ne tetszése, szenvedélye, vagy gerjedelme s zertnt élhessen a fegyverrel, hanem Szigorúan a törvény korlátain belül. A mai nehéz viszonyok között, amikor érthető kétségbeesés, gond és aggodalom szállja paeg a lel­keket, amikor a nyomorúság, a kenyértdenség kétségbeesésbe ker­get egyént és tömegeket, ez a szomorú á'Iapot, természetszerű eg fokozza a rendőrség teendőit. Lát­tuk, hogy az utóbbi esztendőkben éjjel-nappal talpon voflt derék rendőrségünk. Megtörtént sok­szor az az eléggé nem sajnálható tragikü s eset, hogy rendőröket kö­telességük teljesítése közben go­no sz k§zek megöltek. Nemrégen történt az a s Z Omoru eset, hogy, amikor a rendőr a rablót elfogta, saját fegyverévei oltotta kl a go­nosztevő a rendőr életét. Az én jogászi és polgári meg­győződésem szerint, rnttvei, most törvényben s z abályoztuk á rend­őrség fegyverhasználati jogát, szemben a rendeleti szabályozás­sal, ez már mlaga is elvi és eszmei haladást jelent. Ha pedig Össze­hasonlítjuk az eddig* rendelkezést avvai a szabályozással, amelyet az uj törvény előír, tárgyilagosain, nem lehet imiás eredményre jutni, mint arra, hogy a törvény nejir csak a közbiztonság, nemcsak a rendőrség "szempontjából, hanem! a polgári szabadság, a szabad moz­gás szempontjából sokkai értéke­sebb, sokkai Szabadelvűbb, mint a rendeletben történt szabályozás. Rácsos ablaKoK mögött... Látogatás a nyíregyházi fogházban VI. az asztalos Közben benézünk műhelybe is. Hárman dolgoznak a gyalupa­dok mellett. Mind a három közö s munkán dolgozik. Egy ládát-készí­tenek. Már készefi áh az alja és a két oldala. A legidősebb rab s egyben valószínűleg a legügyesebb is ,éppen most állítja össze.r — Mi lesz ebből? — kérdezem? Ábrándo s kék szemeivet ráminéz. Egy diszládikó — fele.'l illemtu­dóan. — Sok híjjá még? kérdezi * az igazglató. — Nem. Már á teteje is késze n van, a társam most végzi rajta az utolsó simításokat. Kimegyünk a műhelyből. A fo­lyosón megásunk. — Hát ezek igazán jámbor kiné­zésű gyermekek. Különösen az, amelyik a ládát állította • össze, olyan ábrándos kék "Szeme van, mint egy lánynak. Erről igazán nem tételezném fel, hogy valámi Su'yoSabb bűnt követett volna el... -• Pedig... ' t Tévedek ugye? — Ugy van. Ez a szegény fiu tlzenhatéves korában anyja fölbujtá sára segéd­kezett egy szörnyű bün végrehajtá­sában. Az anya, aki szabadulimsze­retett volna hosszú évek óta ágy­ban fekvő férjétől, bebeszélte a fiúnak ,hogy apja minden vagyonát testvérének gyermekeire akarja íratni s ő rájuk nem hagy semtnit, mehetnek napszámba dolgozni. Azt tanácsolta a fi unak, hogy ezt aka­dályozzák meg. A fiu eleinte m­högy bárki írt«§Véhétí. Minőség és nagyság vál­tozatlan. Nem drágább a silány szappanoknál. Fillérekért vásárolhat fürdöcikkeket és egyéb divatárukat, de csatdi aa Olcsó Áruházban, Jókal-a. 1. JS82 L gadozott és félt, mert a terv, aatits anyja kieszelt borzalmas volt. De akkor végleg beadta a derekát,'ami kor anyja azt mondta: — Nézd ,mit félsz, apád már ugy sem élne Sokáig. Látod, hogy nincs sok ideje hátra. Azt akarod, hogy kisemmizzen minket, hogy másé legyen az amit ón keserves két kezemmel 'összekapartam ? Ne­ki már mindegy előbb hai meg vagy utóbb?... f ( Ez a furcsa filozófia' hatott * serdületlen gyermek leikéi*. Va­kon anyja eszközévé vá't. Azt hit­Azt hit te ) hogy az az asszony, akj a világra hozta ,nevelte, oktatta, nem akarhat neki rosszat. Bűntársa lett anyjának. Éjjel, amikor minden teremtett lélek az igazak átaát aludta, beosontak anyjával a be­teg szobájába s egy hosszú disznó­ölő késsei kioltották a szerencsét­len ember életét. A fiu Szerepe mindössze annyiból állott, hogy «l sőzör is hallgatnia keLett, másod­szor pedig s ez a legrettentőbb; neki keilett apja kiomló vérét egy tálban fölfogni. Azután pedig, any­ja egyene s kívánságára a friss, me­leg vért kivinni a "házőrző komon­doroknak,.. Azok falták .fel a ször­nyű bizonyítékot... A pokolan kv­eszeit terv után befütöttek a ke­mencébe. Begyömöszölték a hol t-t testej. De nem sikerült neloJc az elégetés ) mert a szomszédok fel­figyeltek a kéményből kiáradó gya­nu s szagra. Átjöttek, kérdezősköd­tek. Az asszony éppen hátrament a kazalhoz Szalmáért, a fiu a ke­mencét őnzte. — Mit süt anyád fiam? ; j — Kenyeret... ' . — Kenyeret? i — Azt... ' ' ' ; — Erigy cSak onnan fiam, hadd nézzek bele, hiSzen már odaégi A szemfüles szomszédasszony félrelökte a remegő gyereket s be­tekintett a kemence Száján. Majd hanyatt vágódod rémületében ami­kor a pattogó ,égő szaimaláng­bói egy emben test körvonalait látta kibontakozni. A többi az már magától jött. Drámai jelenetek. AB­asszony hóna alatt egy csomó szalmával m^j jelenik a pitvaraj­tóban, amikor látja, hogy felfe­dezték állati tettét, nekuramodŰE a kútnak. Kfabá á 3 jajveszékelés, zűrzavar, lárma. Az asszonyt le­fogják. Megérkezik a csendőrség. Az asszony mindent beösnver.., tár­gyalás... életfogytiglani i télet, Ma­ria NoSztra és ez a szerencsétlen 15 évre ítélt gyermek... Ezzel be is fejeződött ez a példaánélküi álló rémes dráma. ! [ ' I — Hát ez válóban az.,.' Ugy tudja meg uram — mond­4 ja az igazgató —, hogy ez a fiu a legjobb ,a Iegengedelmesebb foglyom. Borzadva gondol vissza bűnére. Az a két év, amit itt el­töltött egészen megváltoztatta. — Munka után amikor visszamegy cellájába imádkozik és sir. Olyan lelkiállapotban van néha, hogy magam is megsajnálom. Hogy gon­dolatát szörnyű tettéről elterelje, minden erejével ráveti magát a ter­vezgetésre, ügyes asztalos. Bámu­látraméltó' akaraterő és tudás van benné. Olyan ebédlő, háló és tro­daberendezéseket tervez, hogy dí­szére válnék bármelyik müaszta* losnak. Azt mondja, ha kiszabadul, ki akar menni külföldre uj életet kezdeni. 1 (Folyt l Ii

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom