Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 73-97. szám)

1932-04-15 / 84. szám

4 j&fmdéK. 1932. április 15. fektetett tőkéjének 35 és fél Száza­lékát. Ha most hozzászámítjuk a bőrt is — amelynek ára ma, mint mondják 3 pengő — csak 2 pen­gőért darabonként, ugy az elért haszon 42 százalékra emelkedik. Melyik iparos, kereskedő, vállal­kozó keresi meg ma a befektetett tőKéjének ilyen magas százalékát?. Snjtsoc le a törvény ereje a hasiparosokra Természetesen a »ZetmpIén« fel­háborodva i r ezekről az ijesztő je­lenségekről és a hatóságoktól Megtorlást követel az ottani árdrá­gító hentesekkel szemben. Ha el­lenszegülnek, — írja a lap — ha nem elégszenek meg a borjú bő­rével, hanem a közönség bőrét is akarva, szép szóval 'az árleszálli-/ tás nem vihető keresztül, akkor egyrészt meg kell szervezni az ál­lattartó gazdákat, hogy éljenek a legújabb miniszteri rendeletben­foglalt jogukkal, vágják le saját maguk állataikat és Juttassák köz­vetlenül a fogyasztókhoz; másrészt pedig a törvény erejével le keh sújtani a husiparosokra. De a Miskolcon megjelenő »Ma­gyar Jövő» is élénken foglalko­zik a húsárak körül felmerülő ért­hetetlen jelenségekkel. Egy njis­kolckömyéki földbirtokos különös mesébeillő esetéről a következő­ket írja : Huszonnégy bárányért!4 pengő 64 fillér Egy földbirtokosnak hu svét kö­rül az az ötletes támadt, hogy Bu­dapestre felküld héhány húsvéti bárányt, hátha lehet keresni a gyönyörű fehér jószágokon. Kivá­lasztottak 22 bárányt, leölték é»f megtisztították őket és kilónként 60—80 filléres árban eladták 'és felszállították a Budapesti HuS­nagyvágó Rt-nek. A húsvéti bárányok azután be­futották a számukra elérhető kar­riert: földi pályafutásukat egy­egy jobb család pecsenyéstáijában fejezték be. A földbirtokos pedig' várta a Husnagyvágó Rt. elszámo­lását s a — pénzt. Az elszámo­lás valóban megjött, pénz azonban csak alig cSurrant-cSeppení vala­mi. A 22 darab bárányért ugyanis mindössze csak 4 pengő 64 fillér érkezett a földbirtokos részére »tiszta bevételként«. A bárá­nyokért befolyt pénz többi részét­viszont felemésztette a szállítás, a különféle dijak, forgalmi adó miegyimá sok. D» érdemes részletezni a fe­lette tanulságos elszámolást. Kiadás volt otthon: husvizsgá­lónak (a bárányok darabjáért 15 fillér) 3 P 50 fül, feldolgozás és vasutraszállitás 5 P, járlatlevél 3 pengő 50 fül., forgalmiadó 1 P 30 fill., vasúti szállítás és egyéb költségek 41 P 66 fül., összes ki­adás tehát 54 P 96 fillér. Ezzel szemben a bevétel a kö­vetkező volt: 3 db bárány (16 kg. á 80 fill.) 12 P So fill, 19 db bárány (78 kg. á 60 fűi.) 46 P 80 fill., összesen 59 P 60 fih. Az 59 pengő 60 fillér bevételből levonva tehát az 54 pengő 96 fil­lér kiadást, a tiszta jövedelem mindössze csupán 4 pengő 64 fil­lért tesz ki, ami 22 bárány eseté­ben a legnagyobb engedékenység­gel sem mondható busás haszon­nak vagy méltó ellenértéknek. így egy-egy bárányért nem kapott töb­bet a földbirtokos 21 fillérnél, ki­lónként pedig 5 fillért kapott a bárányaiért. A többit — mint már mondot­tuk — felemésztették a szállítási és egyéb költségek, ugy. hogy a földbirtokos a 22 darab finom kis húsvéti bárányáért pontosan any­nyit kapott, mint amennyibe egy jobb ebéd kerül egy rendesebb étteremben. & békéscsabai példa Ebből is láthatjuk, hogy ebben az országban » húspiacon ször­nyű fejetlenség uralkodik, zürza-. var, káosz és vannak, akik ebben a zavarosban nagyszerűen halásznak a maguk javára. Azonban, mint minden esetben, itt is vannak kivételek. Vannak magyar városok — sajnos Nyiregy háza nem ezek közé tartozik — ahol a husiparosok mérsékelni tudják vagyonszerző éhségüket, ilyen kivételes város Békéscsaba, ahol a következők a húsárak; 1 .r. marhahús pörköltnek 70 fill. I. r. marhahús sütni vagy Je­veshu s 80 fül. I. r. borjúhús pör­költnek 100 fii 1- I- r. borjukaraj és lapocka 120 fill. I. r. borjúcomb 140 fill. I. r. sertés fej, láb'80 fill. 1- r. sertésoldalas no fill. I- r­sertéskaraj és comb 120 fix. 'I. r. zsirszalonna 120—130 fill. I. r. olvasztott zsir 170 fill. Reméljük, ezek után Huray Já­nos kissé gondolkodóba esik a dol­gok felett s máskor alaposabban meg hányja-veti, hogy megtámadt ­jon bennünket. Mi t udjuk, hogy az emberi kapzsiság mérhetetlen s ezért tettünk szordinót az igaz­ság hurjá ra. Most azonban szabad' utat engedünk a panaszoknak. — Szombati számunkban egy szabol­csi termelő adja meg a választ az elhangzott támadásra s majd ex Vá­hk, hogy gáncsot érdemlünk-e vagy elismerést. Halálos fenyegetéssel hallgatásra bírták az óíehértói vadorzók " Az ófehértói csendőrőrs egy különös ügyben tett jelentést a nyíregyházi kir. ügyészségnek. Az ügy még ez év januárjába nyúlik vissza. Egy holdvilágos éjszakán az ófehértói erdőben az ujkuti dűlőnél valaki "rálőtt Lel­nik József ujfehértói lakosra. Lel­nik a lövés okozta sebet maga gyógyította. Nem hívott orvost, nem tett jelentést a támadásról a csendőrségnek. Az esetet azon­ban megtudták és a csendőrség vallatóra fogta Lelnik Józsefet, •ki elmondotta, hogy a kérdéses éjszakán Apagyról gyalogolt O­fehértóra. Az Ujkúti dűlőnél be­tért az erdőbe, hogy fát vágjon. Amint a főrészeléshez fogott, va laki rálőtt. Ma sem tudja kicsoda. A csendőri nyomozás ezzel a titokzatos lövéssel kapcsolatban érdekes adatokra bukkant. Kitűnt, hogy a kérdéses napon három orvvadász, Mező Oyörgy, Tar István, Csubák Mihály ófehértói lakosok leskelődtek az erdőben. A vadorzókat az ófehértói ura dalom vadőre és ispánja több ízben megfenyegette. A vadorzók ezért bosszút esküdtek. Qazdag Imre vadőrnek megmondották, hogy a halál fia az, aki vadásza tukban megzavarja őket és meg­hal a vadőr akkor is, ha ezt a fenyegetést tovább adja. Most az a gyanú, hogy Lelnik József is a vadorzók között volt. A les­helyről azonban elindult és vad­orzó társai azt hitték róla, hogy az uradalomhoz tartozik. Lelnik Józsefen ugyanis olyan bőrkabát volt, mint amilyent az intéző vi­sel és igy a golyót, amely bele­hatolt nem|neki, hanem az inté­zőnekszánták. Most széleskörű nyomozás indult meg a vadorzók leleplezése érdekében és egész sereg tanút hallgattak ki, hogy feltárják az ófehértói erdő rejtel­mes lövöldözőinek titkát és az igazságszolgáltatás kezére juttas sák a vadorzókat, akik a hold­világos januári éjszakán puská­jokat a bőrkabátosra irányították a vármegyei zárszámadásokat élénk vita után fogadta el Szabolcs és Ung közigazgatásilag ideiglenesen egyesitett vármegyék törvényhatóságának kisgyűlés:' szer dán délelőtt 10 órakor a várme­gyeháza kistermében tartotta ülését. Az ülést dr Erdőhegyi Lajos fő­ispán nyitotta meg. Üdvözölte a teljes számban megjelent bizottsá­gi tagokat, majd a tárgysorozat pontjainak ismertetésére került a sor. Dr. Mikecz László vm. főjegyző élénk érdeklődés közben terjesz­tettet efő a vármegyei háztartási alap 1931- évi zárszámadását. A zárszámadás kimutatását a bizott­sági tagok, a legutóbbi törvéniy hatósági közgyűlés határozata alap­ján már egy hitte» előbb kézhez kap­ták. Mikecz dr. főjegyző részletesein ismertette az egyes tételeket, ame­lyekből megtudtuk, hogy a várme­gye cselekvő vagyona 1931. év vé­gén 1-627573.95 pengő, a szen­vedő vagyoina 1.512.251.76 pen­gő volt, tehát a tiszta cselekvő va­gyon összege 115.322.17 pengő. Kor, üss Ferenc dr. a kimutatás formája ellát tett kifogást s azt találta feltűnőnek, hogy a rendes kiadások tételében külön­féle egyéb kiadások címén 112.000 pengő szerepel. Mikecz dr. főjegyző nyomban vá­laszolt a felszó'alásfra s részletezte a rendkívüli kiadás tételeit, amelyek különböző segélyekből adódtak. Étekes János pápai prelátus a randkiviifi bevételek cimü rovatban a vármegyei hozzájárulásinál fel­merülő késedelmi kamatok ellen emelt szót, kimutatva, hogy a köz­ségek nem hogy a késedelmi ka­matokat, hanem még a vármegyei hozzájárulást sem képesek fizet ni. A felszólalásra Virá, tyi Sándor alispán válaszolt. Kifejtette, hogy a belügyminiszter uj rendelete meg­szüntette a vármegyei hozzájárulást s hexyette vármegyei pótadót állí­tott be, amely remélhetőleg e'imi­inálni fogja a bajokat. Kovách Elek dr. a jövőben az egyes tételek részletesebb magyará­zatát kéri, hogy a bizottsági 'tagok könnyebben tájékozódhassanak. — Azután a helyzet súlyosságára mu­tat s kérdi az alispánt, hogy a jö­vőt iletőleg miiyen kibontakozási lehetőséget lát. Virá.iyi alispán : Sajnálattal kei. megállapítanom, hogy egyformán tájékozatlanok vagyunk a kibonta­kozást illetőleg. Egy mód van az egyensúly helyreáHitására, a szi­gorú takarékosság. Ezt a lehetőség szierint minden téren végrehajtat­tuk. Október végéig a vármegye nem tudja adósságainak még csak a kamatkötelezettséget sem rendezni, de azután remíi­hetö az aiyagi depresszió eny­hülése. Igyekezni fogok mindig az adott helyzethez alkalmazkodni s ameny­ínyire emberileg lehet, a kiutat megtaláni. Ezután dr. Erdőhegyi Lajos fő­ispán reflektált az elhangzott fel­szólalásokra. Bár súlyosnak ítéli a vármegye pénzügyi helyzetét, mégsem látja tragikusnak. A vármegyének mintegy 2 millió pengő követelése van kint az adó­alanyoknál. A gazdasági viszonyok javulásával, ha ez az összeg" befo­lyik, a vármegye anyagi helyzete egyszerre enyhülni fog. Dr. Tóth László II. főjegyző a törvényhatósági közúti alap 1931 ­évi zárszámadását ismertette. Ér­dekes, hogy a vámbevételek jelen­téktelen összeggé zsugorodtak, mert a vasúti forgatom a r?udt év­ben a mi timaUsra csökkent. A zárszámadás ismertetése so­rán megtudtuk, hogy a cselekvő vagyon 22.442.836.17 pengő, a szenvedő vagyon pedig 11.459.762.32 P volt, tehát a tisz­ta cselekvő vagyon 10.983.073.78 pengő. A zárszámadáshoz elsőnek Bodor Zsigmond kért szót. Kifogásolta, hogy a közúti jövedelmet az ere­deti rendeltetéstől elvonták. A vár­megye közönsége — mondotta — hálás lehet azoknak, akik az utakat megcsinál­ták, de nem volna szabad a közúti alap jövedelmét, amely 300.000 P felesleget mutat, a közutak fenntar­tása helyett, más célra fordítani. Virályi alispán reflektált a fel­szólalásra. Hangsúlyozta, hogy csak tévedés lehet az elhangzott feiszóla­teszík lehetővé az utak karhamtartá­lás számadata, majd kijelentette, hogy a megye közúti bevételei nem sát, ebbein az irányban tehát valami más megoldást 'keh találni. Báró Vay Miklós szükségesnek tartaná egy szűkebb bizottság kije­lölését, amely az utakkaL kapcsola­tos gazdálkodást felülvizsgálná, mert szerinte a zárszámadásból nem lehet pontos képet meríteni a való helyzetről. Virá, lyi alispán ellenzi a • javas­latot, mert a tőrvéay nem engedi, hogy a kisgyűlés jogkörét más, kisebb bizottság lássa el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom