Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 73-97. szám)

1932-04-10 / 80. szám

1*32. ápr:T#s II. JSíVíRYIDÉK. íeszínek a nyomor ellen, de mindez *ia kevés. Mindenkinek mellé heU •zegődni ennek az ügynek. Adónkat ha sokaljuk is, még mindig adunk balokat, járunk selyemben. Tsjimdában, van ékszerünk. Mindenből egy bizonyos hányadot kellene leadni, csekély igényeinkről kellene csak lemondanunk és családokat menthetnénk meg a pusztulástól. Ha a parton egy nagy hajót húznak sokan, cssak egy engedje el, már nem bjriiatja a többi. Pedig •z csak egy gyenge emberi kéz. Ez kell a jótékonyságban is, éppen osak ez a gyenge emberi kéz, de mindenkié. A városokban az egri Norma bevezetése volna a leghaszaosabjb, a koldulás megváltására. Falun pedig, ha minden jobjbmódu uraság, épugy a gazdak kötelességüknek éreznék a falu szegényeit eltartani, amellett még mindig jutna ősszel egy kis gyűjtés a fővárosnak is. Csak ne lenne az a dermeírtő közöny, és az a .évkit, hogy nincs semmi baj és nekem nem keli tenni semmit. Hogy mennyit használhat a nyomor elleni küzdelemben, ha egy uraság egész évem át gondoskodik szegényeiről, erre fegszebb példa özv. gróf Forgách Lászlómé tevékenysége Mándokon. A grófnő egész életében őrangyala volt a vidéknek. Decemben óta 4600 ebédet adott ki, 394 szekér gallyfát ajándékozott és 386 szegényt öltöztetett fel- Télikabátokat, meleg felső és alsó ruhákat, csizmát, cipőt, harisnyát, orvosságot és ezeken kivül vagy 2300 pengőt osztott szét a faluja hl munkanélkülieknek. Mellette e sorok irója ugyanott egy hölgybizottságot hozott össze, mely 50 tagból áll. A bizottság a tél folyamán 50 szegényt ebédeltetett, karácsonykor pedig 100 gyermeket ruházott fel. Mi lenne, ha ezt a tevékenységet, ha kicsinyben is, de mindenki utánozná ?... Gróf Sennyey Gézáné— Krompacbi Holló Lenke saját szerzeményű költeményeit szavalja a magyar költők délutánján-. Meg kellett e a bolettát szüntetni ? 1930 október 16-án ezt írtam a Nyírvidékije: »Most amint olvasom, a bolettát akarják 3 P-rői 5-re emelni; ez annyi volna, mintha a buza árát akarnák 10—12 P-re leszállítani- Hát ez igy nem helyes. Láthatjuk, hogy a" 3 pengős boletta, a 20 pengős buza árát 12-re nyomta le. Próbálják meg, emeljék fel a botetta árát 12 P-re, a buza ára ismét esni fog.« Ez a (jóslatom beteljesedett. Felemelték a bolettát és az előbb vázolt folyamat ismét beállott; a búzát vidéken 5—6 P-ért veszik, vagy egyáltalán nem veszik. A boletta hasznos csak ugy lehet, ha oly magasra emelik az árát, mint amilyen magasra akarjuk a buza árát fokozni. Ez esetben a vevő csak bolettávai fizet a búzáért, a belföldön további eladásnál 10 százalékot rászámíthat. Külföldre vitelnél pedig, vám- és fuxarvisszatérítést" kap. A bolettát ¥ATi 4 N tí^CS Ö VE K VÉDIK KÉSZÜLÉKÉT KÜLSŐ ZAVAROK ELLEN az állam teljes értékben beváltja és az adóra semmit le nem von. Ha ezt igy megcsinálják, akkor a bjpletta hasznos lesz a gazdaközönségre, a kivitel'is "fellendül. Ugyanekkor meg keh állapítani a liszt- és kenyérárakat 13, mert különben a fogyasztó közönséget] kiuzsorázzák; amiiit most is a kenyér- és • Iisztárak méltánytalanul magasak. Mindenesetre a bolettából befolyó jövedelmet semmi másra nem szabad fordítani, mint a buza árának egy nivón tartására, mert ha a gazda nem kapja meg a bolettáért járó pénzt, bizalmatlan lesz, ez elégedetlenséget, zugolódást szül. Ha pedig pénzhez jut, siet adóját is kifizetni. Csokaj: Fényes Károly. Református Nyiregyházáa Előkelő művészek és előadók jönnek a fővárosból Május í-én a fővárosból előkelő előadók és művészek jönnek a református egyházba, akik konferenciai előadásokat fognak tartani az intelligens férfiaknak, nőknek, leányoknak, ifjaknak és diákoknak. A ref. templomban ünnepi istentiszteleten fővárosi szónok fog prédikálni- Este pedig a vármegyeháza dísztermében nagyszabású irodalmi es'tély lesz, melyen országos nevü irók és művészek működnek közre. Legközelebbi számunkban már a programmot ís nozzuk, de már ezúttal 'is felhívjuk a közfigyelmet e nap előadásaira és irodalmi estélyére. Vasárnap utoljára Kizárólagos joggal a Városi üoigóban SANGHAI EXPRESS Az idény leghatalmasabb hangosfilmje Marlene Ditriob, Anna May Wong, Clive Broúk, Mámor Oland Hétfőn, kedden Köpenicki kapitány Homokszemek Szélmalomharcot kezdtek a tisztviselők az élelmiszer drágasága ellen. Elfeledték, hogy oldalukon nincsen meg aniumeló kellő mennyiségű készlete, amely néikül a harc kimenetele eőre is minden különösebb stratégiai tudás nélkül inegjósolható- A harcban jelenleg a helyzet ugy áll, hogy nekik is igazuk van, de igaza van annak a kiskereskedőnek i

s, aki azt mondja, hogy mert nincsen meg a tömegfogyasztás, tehát nean is lehet aztán olcsó eladásról beszélni. Itt kezdődik tehát az az igazság, hogy harcuk szélmalamharc, mert hiszen a látható é!el-» miszer »arágjtó« elten hiába harcolunk, ha ezek a látható árusítók egy olyan kényszer hatása alatt cselekednek, amely kényszer alól maguk is szeretnének szabadulni^ mert hiszen a ntka garas folytán anyagilag js, a látszólagos ^drágítás? folytán pedig erkölcsileg ia tönkre mennek. Ha ebben a harcban a tisztviselők 3 általiban a fogyasztók olyan helyzetbe kerülnének, hogy annyi muníciót tartalékolhatnának, amelynek birtokában egy időre megbéníthatnák aj éfctóterer forgajntt mKKten vo~ Dalom, akkor talán jobb belátásra lehetne bifflí a jetoieg láthatatlan mgybkUhtniBt, »Z &tíab9xavtíi — sajnos —- csak 'szélmalomharcot folytatnak. * V A sztratoszféra meghódításán dolgozik a tudomány. Szetme állandóan a nagy mindenség beláthatatlan messzeségében kutat- A kielégíthetetlen tudásvágy üzi, hajszolja az emberi agy at eddig még nem létezett célok felé, eddig még ki nem derített titkok 'létfedésére. A tudás utáni Vágy, a dicsőség hajszoIása> a magasba nézés elkápráztatja az emberi agyat és szemet egyaránt. Elvont tudományok, az emberiség gyakorlati "érdekét nem szolgáló problémák megfejtésén dolgozik száz és Száz neves tudósa a földnek. S amíg ők nagy szellemükkel a föld felett lebegnek, itt lent a földön embennnflxók Tehetetlen férgekként kínlódnak a létfenntartás kevésbbé nehéz problémájával. — Mily nagyszerű és mily fenséges volna, ha azok a nagy elmék, amelyek az emberi akaraterő diadalát fent, a sztratoszférában csillogtatják, itt lent is sorompóba állanának és az emberi eln»e legnagyobb diadalát, a nélkülözés meg szüntetését megalkotnák az emberiségnek. De ehhez talán nagyon is a földon keltene járni. * t Három gyerek, ü három pesngyrrek;, w 8dt és a ízWHtn WflÉ? Hfl B^itfroppannak. Xe« különös, hogy 16 —17 éves gyermekek mór az élet e két nagy problémájával kénytelenek foglalkozni. Ennek a három pesti gyereknek az esete nem szórványos jelenség. Ennek az agyonhajszolt, beteges, koraérett ember-gyerekeket termő kornak a szimptomái a gyeCmektragédiák: Egyszer Pesten, másszor a vidéken, faiun, városon egyaránt találkozunk ezekkel a jelenségekkel. A' 'mihamar önállóságra törekvés visszahatásaként mutatkoznak ezek a jelenségek. És még azt sem állíthatjuk teljes határozottsággal,ji—< hogy a szülők nemtörődömsége az okozói a dolgok ide faju'ásának. Az élet óriási terhe nehezedik a szülők vállára és tudat nélkül hárítják ít zsenge gyermekeikre a teher egy részét. S amint a nap forró hevétől korán érett gyümölcs idő előtt lehull, ugy hullnak le az emberiség fáinak: az élet és szerelem fámák gyümölcsei is, a korán érett ifjak. És mennyi sok drága gyümölcs fog lehullani, an*g a kórt okozó betegség csíráit, a megélhetés utáni vad hajsza Ideges jelenségeit gyökeresen meg lehet gyógyítani, s vissza lehet adni gyerekeket a játékos, édes semmittevésnek és ie tehet venni a vállukról az fletfenntartást "gondokban osztozkodás nehéz kereaztjét s a koraérés másik keresztjét, a szartfím atítíl vígy*kozáet. K \ ^ 2 ': '•• : l á fogyasztók kartelellenes szövetkezése Kenézlő község fogyasztói példaszerű sikerrel törték le az ottani huslcartelt. Szövetkezeti alapon Szembe állítottak egy husszéket és azóta ugy a marha, mint a borjúhúsnak 60, a ssertéshusnak pedig 90 fillérért mérik kilóját. A szövetkezeti mészárszék felállítása előtt 140—160 fillért fizettek a húsárukért, most azonban a helybeli mészárosok is a szövetkezeti árak nívójára szálltak le. £s mint a gyakorlat mutatja, még igy is megtalálják üzleti számításaikat és biztosítva látják megélhetésüket. Való•zjmiüleg nem fognak meggazdagodM. a jelenlegi húsárak mellett, de meggazdagodás nem is erkölcsös dolog ma, azoknak a rovására, alák & betevő falatért is nehéz küzdei»et vivnak és a fogyasztók milliói •yomorognak. A vidéki gazdák 15—30 fillérért adják el élősúlyban a borjukat és mi fogyasztók a borjúhúst 140— 160 fülérért vesszük. Vájjon mikor ájjtítjiác meg mi is hasonló akcióval a lehetetlen állapotot? Még áz ' * * " százalékos tisztviselői fisem indit tettre ? — Nem vesszük észre, éÜjetetlenségiinket mindennap w,^^ fizetjük meg? iTis&fi&iii.i