Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 73-97. szám)

1932-04-22 / 90. szám

1932. áprilii 22.-üM&Éswsmmm JíIrfRYIDáK. s Városi ingatlanok Irta: Pisszer János Bizony ezek is csehül állanak, nemcsak a mezőgazdaságiak. Buday Barna egyik, a b. H.-ban legutóbb megjelent cikkében helyreigazítja azt a téves nézetet, mint„ ha a földbirtoknak csupán 40 százaléka lenne eladósodva és" ezt a számot, téliekkel igazoltan, »legalább« 60 százalékosra korrigálja. A többi lenne tehermentes. Természetesen, csak már »bekebeíezetU adósságok tarttatnak nyilván statisztikai úton. A még be nem kebelezettekrő', ki tud statisztikát csinálni? Senki. Jövedelme a föl db irtoknak, már évek óta negatív! Nem semfcni! Az emberek életük legnagyobb részét laiak közt, házakban élik le. Az otthon az, amely az élelem

1 és a ruházat után, harmadik fontos éietkeüék. Mindháromhoz fűzött igénye az embereknek igen eiiasziikus. Ha mégoly kulturéietet is tanult megszokni az ember, ezeket az igényeit erősen alá tudja szálltam, bár kétségtelen, hogy ha már sehol az emberek között nem érzi jói magát, legalább az otthonát szereti békésnek, valóságos otthonnak tudni. Ezért törekszik a »kicsi ház, de az enyéim jelszava alatt saját hajlékba, hogy abban senki neki ne parancsoljon. Akiknek ez a vágyuk ki nem elégíthető, életfeltételeik, vagy a kereseti viszonyok ilyen alakulása folytán, bérházban laknak, mert ez, imég a legolcsóbb és a ház bérfizetés gondján felül, több gondot nem ad. A több lakást magukban foglaló házak, ha több emeletesek, nagyobb kénye orrtmel is elláthatók, vízvezetékkel, fürdőszobákkal, központi fűtésiéi olcsóbban berendezhet ők, nnnt a földszintes házak. Kinek mennyi a pénzbeli éreje, olyan mértékben építi meg magán-, vagy bérházát. Utóbbit már csak azért is, me/t vélt értékállandósága mellett, még »jövedelmezőnek« is iát

szik, amortizálható volta mellett is. Természetes, hogy normális, vagy remélhetőleg a normálishoz visszatérő pénzviszonyok közötx azok is, akiknek nem ál' a házépítés teljes összege rendelkezésére, hitei igénybevételével teremtették meg a saját házat, a bérházat. Tehát terhet vállaltak, hogy egyrészt saját, másrészt, ettől elválaszthatatlanul, a munkalehetőség teremtésének az érdekét is szolgálják. Aki eddig épített, ha az előbbi érdeket nem is, az utóbbit azonban feltétlenül szolgálta. Gár.cs szemrehányás tehát 110:11 érheti őket, még akkor sem, ha hitel igénybevételével, és saját maguk megterhelésével is építettek. De változnak a viszonyok, válItoznak az emberek, velük az igények. A városi ház, a kereseti, viszonyok megrcmlásáva' kezdi jövedelmét veszíteni, az csökken és csökken a házérték is. Ha javulnak a viszonyok, természetes, hogy a házérték is emelkedik. Olyannak kellene lennie a városi házingatlanoknak, mint a szabolcsi földnek, amelyre azt mondják, hogy a gazdát soha sem csalja meg, mert ha jót nemis, de közepes termést mindig aa. Sajnos, a v áro'i ingatlanok nem ilyenek ma. Ezek ugyanabba a csapdába hullottak, mint a mezőgazdasági ingatlanok. A harmad, sőt negyedrész értékig megterhelt ingatlan is kezd negatív jövedelművé válni. A magánház tulajdonosa, nem keres annyit, hogy a kamatra fussa. A bérház lakói kezdik természeteSutk gondolni, hogy »ak{ fizet ma házbért« csatakiáltás, összeegyeztethető a kapitalista észjárással. Ilyen viszonyok között fennáü még az adótörvényeknek az a megállapítása, hogy a házértékj a jövedelemnek ió.szorosa és ezután számítandó a vagyonadó. Tehát a törvény feltételezi, hogy a ház csak 6 százaléko

s bruttó jövedelemre jogosult, amikor a hiteikaimat 11 százalék. £s ebbi "a jövedelemből számitandók le az adók, a fenntartás és az amortizáció öszszegeí! Az uj adórendeletek pedig ezt az agyonnyomoritott jövedelmet sújtják még további adókkal akkor, amikor másfelől a bérjövedelem, a sajátház tulajdonosának lakbérjövedelme és összes jövedelme csökken. Furcsa, nagyon fun-sa helyzet és a megterhelt házaknál, m-ír a »köztulajdonba véte!«-t súrolja. Ma már oda érett a helyzet, hogy a mezőgazdasági és városi ingatlanokat egyként kell megítélni ott, ahol terhek vannak. Nincs különbség a kettő között! Nem jövedelmeznek, inert a jövedelem' kamatokra és adóra jó, ha még a fenntartásra is elegendő. Ha pedig a jövedelem a bank és az állam! szolgálataira Szükséges, ugy a birtoklás csak névleges és a köztulajdonba vétel befejezett. Ezért nincsen íngatlanforga'om, ezért is áüott meg az épités, de az adómentesség is megszűnvén kalkulációs bázis lenni az ujabb adórendelettel, nem csoda, ha az építőipar pang, az iparosok a háztulajdonosokkal együtt tönkremennek, proletárokká válnak, lassan, de egész biztosan! Amig ezt be nemi látjuk, addig csak igen kivételesek azok, akik | magukat ifn^atlantu'ajdono'oknak tekinthetik, a városi ingatlanoknál 1 I Itt az ideje, hogy a városi incraTlAllsácrnlr terheit íf^v^crv^k I Ma szerdatol vasárnapig ! K. u. K. Táb Szenzációs premier I Fetdmarsohall Roda-Roda ornok ÚP inspiciá Éneke*, zenés katonai vígjáték ujdoniág Ezt megelőzi: 1 Párisi filmcsemege az alvilágból Lefiuiabb hanfros magyar híradó Egy nyíregyházi hadifogoly panaszos le?ele Oroszországbúi a szovjet emberpnsztitó gazdálkodásáról A kollektív termelésből fakad a nyomor. — Itt tovább élni nem lehet... Az oroszországi állapotokról ezerféle hirek l e'ingének. Vannak, akik személyes tapaszta ataikrói számolnak be, akiket a szovjet urai kalauzoltak s elvannak ragadtatva a látottak felett. Olyan koponya, mint Shaw Bemard engedte magát félrevezettetni s a ravaszul «iő készített fogadtatástól megszédülve Európában dicshimnuszokat zengett tapasztalatairól. Voltak azután olyanok is, akik elkerülték a vezetőket, akik végig kóborolták Oroszországot s bár lanatikus bolsevíkík voltak, szörnyű rémségeket kürtöltek világgá, amikor hazájukba visszatértek. Ezekre azonban nem lehet se pro se kontra s

0kat adni. A kultur ember sajátsága, hogy mindenit a saját 1 elfogása, tudása szerint itéi meg és belső szempontjaitól áthat" va, elkerüli 'szeme a valóságot. — Sokkai alaposabb véleményt tud adni az életről az egyszerű, a civüizációtói meg nem fertőzött ember, akit nem problémák fűtenek, hanem érzékein kei észtül lógja fel a valóságot. A kezünkben lévő levelek írója egy nyíregyházi volt tanyasi tirpák gazda, aki mint hadifogoly került Oroszországba s már töb}) mint egy évtizede eszi — ha jut neki — a kollektive terme ő szovjet keserű kenyerét. A leveleket bátyjához irta és nem }s álmodta azt, mikor nyomorúságos sorsának eseményeit papírra vetette, hogy azok egy lap hasábjain napvi lágra kerülnek. Tehát senki sem vádolhatja azzal, hogy levelét nem a saját tapasztalatai nyomán, hanem sugallatra irta. A levél pedig, amely mintegy két hónappal ezelőtt íródott, a következőképen szól: f »Kedves bátyám Mihály. Köszönöm, hogy legalább te nom felejtettél el. £n nagyon rosszul élek. Mostanában az egész falu közösen dolgozik. A megélhetés nagyon gyenge. Mínóen napra egy kiló tisztet kap egy ember. Haza szeretnék repülni, ugy mint a vadliba melegebb országba, ha volna szárnyam. De sajnos nem kapok vízumot, mert már két esztenaeje

f hogy nincs Moszkvában magyar konzulátus. Feleségem beteg, én gyenge vagyok á sok mu'tkától. Itt azt beszélik, hogy nemsokára még nagyobb háború lesz, mut voft. Én a családommá' együtt közös m

unkán dolgozom- Egész é\en át 6 forintot (itt valószínűleg a békebeli forintra gondol) egy inget, egy pár cipőt és két skatulya gyufát kapok. A rádiót gyakran' hallgatom s igy megtudom ítélni, hogy milyen iehet otthon a helyzet. Ott nálatok még meny ország az élet a miénkhez képest. Itt most magányos gazdálkodással nem lehet foglalkozni. A faluban összeszedték a lovakat, szekereket, ekét, boronát, szerszámokat és az állatokat és mmden embert közös munkára kényszerítenek. aaMBSíBsaiag

wiií^rti

rif

^w A napszántbér 50-től 73 krajcár. Elgondolhatod, hogy milyen rossz itt az élet. £n, ha csak lehet, a nyáron gyalog indulok el, mert ifi tovább élm nem lehet. Nekem öt pár lovat, az istállót és a szerszámokat kell éjjel-nappal rendbentartani, napi 75 krajcárért. A földet egy barázdában 50—60 ekével szántják. Csépléskor pedig együvé öntik a búzát s aztán az emberek najji egy küóV faszolnak belőle, hogy sokat ne egyenek, mert a jóból a sok megárt-« Íme a levél, mely minden propagandánál ékesebben bizonyítja, hogy a kollektív termelésből fakada nyomor. áz oj iisztíorgalmi adóváltság Irta: Dr. üi«|g Aíajot, kamarai h. titkár. II. Aki már most a földadó jóváírás (földadó elengedés) következtébe^ továbbá a közmunkaváitság csökkentése és a mezőgazdasági export előmozdítása érdekében szükséges összeg előteremtését il-eti, az e'hhez szükséges 55— 60 mil.ió pengőt a kormány kizárólag a üsziiorgaimi adóváltságbói kívánja előteremteni, még pedig olyan módon, hogy a kereskedelmi őrlésre kerülő 5.6 miíüó kereskedelmi buza őrlés mázsáját 12.50 P és a mintegy 600000 njótermázsára tehető kereskedeknft Tüzsőrlés mázsáját 10 P-ós lisztforgalmi adóvai terheli megEzt a kereskedelmi őrlés szempontjából egyenesen katasztrófáidnak keli tartanunk. Bizonyára ismeretesek voltak a koimány előtt azok a panaszok, amelyek a malmi körökben »fekete«-6rlésnek nevezett visszaélések miatt felmerültek, amelyek már eddig is azt eredményezték, hogy a mezőgazdaság kedvezményes vájmőrl&én keresztül rengeteg olyan liszt kerü< íorgalomba, amely ugy a gabonajegyet, mint a hszttorgaimi adót kiderülte. A kereskedelmi maiinak a pénzügyi- hatóságokat ál andóan ostromolták panaszokkai amiatt, hivatkozván arra, hogy a visszaélőkkel szemben versenyeziu i}<3ffl tudnak, s a visszaélők nemcsak őket teszik tönkre, hanem az államkincstárt is megkárosítják^ A rendelet, amely a gabonajegyet eltörölte és az eddigi 2.50 pengős lisztforgalmi adót 12.50 pengőre emelte fef mázsánként^ tehát a« edaigi áldat'an és lehetetlen helyzetet még jobban kiélesitette és azt keli mondanunk, hogy azoknak a tisztességtelen e'«meknek jelent példátlan konjunktúrát, akik a vámőrlési kedvezmények örve alatt fognak üzleteket csinálni. A 12.50 P-s lisztforgalmi adó a bu:a mázsája után lisztre átszámítva annyit jelent, hogy a lisztet mázsánként a kereskedelmi őriésnét kb. 17 P forgalmi adó fogja terhelni- Most tessék elképzelni, hogy ha panaszok voltak a visszaélések. miatt akkor, amikor a liszt, forgalmi adó pusztán 2.50 pengő volt, mi íqg akkor bekövetkezni a* őrlés számára, amikor az u. n. »feketeliszt« és a kereskedelmi őrlés lisztje között mázsánként 17 pengős »Sp

annung« lesz?) Ez a spannung rendkívül nagy és leküzdhetetlenüi ösztönző a mai nyomorúságos világban arra, hogy a liszt vámőrlésen keresztül jijs-