Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 73-97. szám)
1932-04-19 / 87. szám
2 JNfYÍRYlDÉK. 1932. áprüts 19. í tnropoljei Vlasits Ernő i Gyász 'és mélységes bánat borult város unk házi gyalogezredére: nemes Szivü parancsnoka: Vlasits Ernő visszaadta igaz magyar katona lelkét Teremtőjének. Élete delén ragadta el családjától és ezredétől a.gyiIko s kór,nem, látjuk többé délceg katona alakját; nem érezzük szivének simogató melegét, elnémult hangja, kiesett kezéből a kard, nem vezeti büszke ezredét, nem hirdeti többet a magyar föitámadásba vetett lángoló hitét. "Hordozója volt a férfiul erényeknek, a fenkölt k atonaszellemnek és áldozatos ápolója a magyarság önállóságát hirdető kuruc magyar hagyományoknak. A magvar föld szeretete, s zépsége, virágainak illata töltötték "ei a szivét, amely földtől nem vonta meg verítékét soha; munkásságának áramát nem' hagyta a rögök között; szolgált hűséggel csa'ádjának, egyházának, hazájának. Ezredévet együtt megrendülve állunk koporsója mellett és lázadozva tör fel, belőlünk a fájdalom, miért keliett ennek igy történnie. Miért szakadt meg munkássága nemes céljainak elérése előtt, mért roppant össze életereje, amelyre olyan nagy szüksége volt csonka hazájának. De csituljon el a lázadó Szó és a Gondviselő kifürkészhetetlen akaratában nyugodjék meg szivünk. Az Ur adta Öt nekünk; az U r szabott irányt további utainak. Talán a Hadak utján jár már a i elke, talán utat keres má r ezrede számára, talán uj csillagot gyújt, hogy bevilágítson a magyarság sötét éjszakájába és irányt m utat a föltámadás felé. — Mi betartjuk ezt az irányt; szelleme továbbra is vezet és hisszük, hogy a magyarok Istene s egit! Kegyelettel és hálával zárjuk szivünkbe emlékét. Elhunytáról a család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. turopoljei Vlasits Emóné szül. Bre nner Mána felesége, Mária leánya, Ernő fia, Irma nővére, özv. Brenner Tóbiásné anyósa és a nagyszámú rokonság fájdalomtói mélyen lesújtva, bánatos szívvel jelentik, hogy a legjobb férj, apa testvér, vő és rokon turopoljei Vfasits Ernő m. kir. honvéd ezredes, a hdm. kard, III. o. katonai érdemkereszt, a hdni. kard, bronz érdemérem, a dicsérő elismerés bronz érdemérme, Károly cs. kereszt• sebesültek érme két sávval, a háborús emlékérem, a II. o. tiszti kat. szolgálati jel és Máriakereszt tulajdonosa, a m. kir. »Rákóczi Ferenc« 12. honvéd gyalogezred parancsnoka életének 50. boldog házasságának 19. évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után április 16-án este, Istenbe vetett mély hittel, mindnyájunk mérhetetlen bánatára csendesen elhunyt. Drága hűlt tetemét április hó 18-án délután 4 órakor fogjuk a róm. kat. Anyaszentegyház szertartása szerint a Malom-utca 9. s z. alatti gyászházban beSzenteltetniés azután utolsó utján, örök nyugalma helyére, a Morgó temetőbe kísérni. Az engesztelő szentmiseáldozatot folyó "hó 19-én, kedden délelőtt 9 órakor mutatjuk be a nyíregyházi róm. kat .plébánia templomban. Nyíregyházán, 1932. évi április hó 16-án. Emlékét bánatos, s 0ha nem apadó szerettei "őrizzük me^I l i I IWfcír - ' \* , í Üt A honvéd gyalogezred tisztikara a következő jelentést adta ki szeretett parancsnokának elhunyta alkalmából : A m. kir. »Rákóczi Ferenc« 12. honvéd gyalogezred tisztikara mély fájdalommal* tudatja, hogy forróm szeretett melegszívű parancsnoka, turopoljei Vlasits Er.tő m. kir. honvéd gyalogsági ezredes, a hdm. kard. III. o. katonai érdemkereszt, a hdm. kard. broinz érdemérem, a dicsérő elismerés branz érdemérme, Károly cs. kereszt, sebesültek érme két sávval, a háborús emlékérem, a II. o. tiszti kat. szolgálati jeí és Mária-kereszt tüajdonosa, f. hó 16-án 18 óra 33 perckor, 50 éves korában, hosszas szenvedés után, igaz magyar katona lelkét visszaadta teremtőjének. Szeretett parancsnokunk temetése f. hó 18-án 16 órakor lesz a Malom-utca 9. szám a-tatti gyászházból a Morgó-temetőbe. Lelkiüdvéért az engesztelő szentmise áldozatot folyó hó 19-én 9 órakor a róm. kat. plébánia templomban mutatjuk beIsten akaratában megnyugodva, megrendülve búcsúzik ezreded : Szeretett Parancsnokunk Isten veled ! Nyíregyháza, 1932. évi április hó 16-áu. Vlasits Ernő ezredes 1802-ben született SzentrókuSon, Zala vármegyében. Középiskolai tanu'mányait Zalaegerszegen végezte. A Ludovika Akadémiáról Nagykanizsára került a 20. honvéd gyalogezredhez és 'a harccerekre fs ennek az ezrednek kötelékében indult. Vitéz harcok viharában kétszer sebesült es hősies magatartásáért több kitüntetést érdemelt ki. A háború után a szombathelyi vegyesdancfár-parancsnoksághoz került, ahol zászlóaljparancsnok lett> majd ezredparancsnok helyettessé lépett e'ő- — 1929 őszén nevezték ki a 12. honvédgyalogezred parancsnokáváEkkor k rült Nyíregyházára, ahoi általánosan szerették a talpig magyar katonát, a szigorú, de szeretettel áthatott elöljárót. Vlasits Ernő szenvedélyes vadász volt s ő volt az elnöke a Tiszti Vadásztársuíatuak. Szerette a természetet, katonai hivatását, kereste a polgári társadalommal való hazafias együttműködés alkalmait. Halála, amelyet a harctéréin szerzett s már egy év óta súlyossá váló szívfájdalmak okoztak, az egész városban mély részvétet keltett. ölt ahol a Tisza vize kanyarog... Helyszíni riport a tengerré vált folyóról Tokaj. 1932. április hó. (A »Nyirvidék« kiküldött munkatársától.) II. Déi felé jár az idő... Hűvös Szél fuj a messze kéklő hegyek felől- Eső előtti félhomály burkolja be a tájat. Az égen haragos Színű tavaszi felhők kavarognak. Vihar lesz... M>% jóformán felét sem tettem meg a Tokaj-rakamazi ut 2.S0 kilométeres szakaszának, a jóslat valóra válik, zuhog a zápor... Nem valaan 1 kellemes dolog ilyenkor gyalogolni annyi bizonyos. Azonban ezért a képért- melyet magam előtt Játok, mégis csak érdemes mindent megtenni. Az ut mindkét oldalán tajtékzik a szél áltai fölkavart Tisza. Zug, morog, elégedetlenkedik, egymást kergetik a sustorgó habok. Felfuvalkodott pulyka módjára csapkodja hullámszárnyait, mossa a rakamaz—tokaji úttest alsó partját kegyetlenül. Az az embernek az érzése, mintha tenger-, benyúló keskeny földszalagocskán m enne keresztül, melyet "minden oldajrói víz vesz körül. A haragvó Tisza árja elől iiem menekült meg semmi. Legelők, kaszálók, szigetek eltűntek, itt-ott látszik belőlük hírmondónak egy-egy magányosan álló bokornak, fának a csücske, vagy egy gémeskút magasba néző feje. A második vashtd közelében, az uttöltés alján hosszú, horogban végződő póznákkal felszerelt tarisznyás embereket látok álldogálni, mereven kéknílelik a vizet- Mit néznek emberek? —kérdezem. Fát lesünk. Mátma napunk volt! Vagy ötmázsányit sikerűit kifogni. Tessék csak nézni, amott van ni a csc^nvója! Végre van egy kis kereset! — Szomorú kereset a komám — mondja a másík. Biz az a! Közben hirtelen elhallgatnak, mert a haragosan ringó viz hátán megpillantanak egy uszó fahasábot. Izgalmas halászán veszi kezdetét. Csizmástul belegázolnak a vízbe s nagy nehézségek árán birtokukba kerítik a fát... Hul)áX visz a vU A tokaji "Erzsébet-hid alatt ugyanez a kép fogad, csakhogy itt nem fábbal, hanem keskeny ladikokkai merészkednek a víz sodrába a tüzelőfára vadászó emberek. Fönn a hidon áh á vezér, ez dirigálja a szánalmas külsejű hadat. O hívja fel a figyelmüket- ha zsákmány közeledik. Amikor odaérek éppen nagy riadalom van, mert a vezér elkiáltott egy megdöbbentő hírt: »HuUát visz a viz!« Mint a megbolygatott méhkas ugy zSonganak a hirtelenében összesereglett kíváncsiskodók. A hídtól mintegy 50 méternyire föltűnik a sebes eii folyó Tisza árjában egy emberi test formáihoz hasonló tömeg, mely hol eltűnik, hol felbukkan a habokban. Nőnek a hullája — kiáltja egy jószemü idő sebb bácsika. Aki már látni vé.i az áldozat szoknyáját is- Az összes csónakok üldözőbe ^eszik a hullát, a parton, és a hídon mindenki izgatott. »Meg van 1» hang, zik a diadalmas ordítás alulról' amit azonban nyomban követ a kiábrándulás moraja, miért kisül, hogy amit hullának néztek, neim egyéb mint egy kóccal tömött zsák, amit valamelyik rombadöH? házból ragadhatott magával az ár. Lent hamar napirendre tér a. dolog felett a csónakos had s kezdődik minden élőiről... Az iszapos utcák között Egy halászemberrel, akivé- a hidon ösmerkedtem. meg, bemegyünk a városba. Útközben elmondja, hogy pénteki napon szakadt Tokaj alsó utcáira a veszedelem. Három házsor került viz alá. A veszélyeztetett utcasorokból még aznap sokan kiköltöztek. Fe 1jött egészen a Fő-utcára a viz. Elkéüzelhető, hogy milyen nagy vo't a riadalom. A vizszéi utcán mind szegényebb emberek laknak, — mondja informátorom, — majd én elvezetem az urat a kikötőben veszteglő hajók egyikéhez, ott kapunk csónakot avval aztán végigméhetünk a Vu szél-utca alján. Most már két utcasorról ]etakarodott a viz. Most kezd visszaszállingózni a fekosság azokba a házakba, amit épetn hagyott az áradás. Két házsor között visz el uunk. Az uttestén vastagon fekszik a viszszamaradt iszap. Bűzös a levegő. A lakatlan házak ablakába virág cserepek díszelegnek, nyugodt, csöndes minden. Benézek egy nyitott ablakon. A szoba közepén egy asztal áll, jobbra egy ágy szalmazsák ágynemű nélkül. A bútorok lucskosak, sárosfa(% A padlót fekete iszapréteg fedi- Olyan az egész, mintha gyászdrapériával volna bevonva. Az Ovoda-közön leérünk a hajóhoz. A halász intésére csónak jön értünk, beszállunk és átmegyünük a hajóra. A Rákóczi vár és a Vizszéi utca házai. A kotrógőzös kormányosa rendelkezésünkre bocsát egy csónakot, ezen átmegyünk az úgynevezett »Rákóczi vár« nevezetű szigetre. — Ezan a szigeten, — mondja a halász, - valamikor Rákóczinak a vára volt, legalább is igy tartja a néphit. Itt most het csalad lakik. Ki kellene ezeket telepíteni innen kérem egyszersmindenkorra. — Olyan, ezeknek a szerencsétleneknek a sorsa, minit a vándormadaraké, folyton költözködnek. Beérünk a szigetre. Még mindig viz alatt áll az egész terület. Az első ház, amit megtekintünk Szalka Mihályé. — Nem látni egyebet be-'ő e, mint egy földrebukott nagy tetőt. Ugyanis ezt nem tudta tönkretenni az ár. A paticsfalak kibukva, részben a földön, részben a vízben hevernek. A tető alatt ott kuksol egy.öreg emberpár. Ök a tulajdonosok. A romok között keresgélnek. Minden ingóságaikat maga alá temette a lerogyó épület. Nincs egyebük csak ami rajtuk van- Nagy József házának a hátulja tűnt e>. Tizenegyed magával tengeti életét födél nélkül. Kónya János és Erdős Józs.-f voltak az egyedüliek, akik a szigetein várták be az apadást, a töbhíiek mind elmenekültek. Ök családjaikkal házuk erősségében bízva a padláson kerestek menedéket. Ritter Antal háza összedőlt. A tető ugy áll a megmeredt falakon, mint a félrecsapott kalap- Rittemek sikerült vagyonkáját megmenteni, egy 12 méteres dereglyére rakta fel bútorát ,családját és egyet'en tehénkéjét. Kócsa Sándor a Pozsonyi féle uszályra menekült. Horváth Sándor háza megmenekült az öszszeomlástóí. Elhagytuk a Rákóczivárat és áteveztünk a Vizszéi utcához. Amerre csak mentünk, mindenütt a pusztulás képeivel találkoztunk. Ezen a soron Siffer J. Fürjes is tván é s Veres Mihály házat dőltek össze és váltak hasznavehetetlenekké. A vi-lany fővezetéki oszlopok, a kiserdő fái, ahol a nyeri mulatságokat tartják, viz alatt állanak. Előrebukott deszkabódék, kidőlt kerítések, vizzet telt pincék, szanaszét uszó lécek összevisszasága fogad. Sok volna leirni mindent, amit láttunk és tapasztaltunk. Meg lehetne tölteni vele egy egész lapot, erre nekünk sajnos helyünk nincs. Az volt a célunk, evvel a két riporttal, hogy olvasóink előtt feltárjuk az árvizsujtotta vidék károsultjainak nyomorúságos helyzetét, s 'hü képet nyujtsunk az ott látottakról. Nem mondhatok mást, csak azt, amit előbbeni riportom befejezésénél mondtam. Segíteni kellene rajtuk ! De sürgősen ! Fogjon össze a társadalom. Indítsanak gyűjtést. Nem nagy összegekről van szó, ha mindegyikünk csak 20 fillért ad erre a nemes célra máris eleget tettünk. A magyar uri asszonyok álljanak ennek a mozgalomnak az élére, az ő jóságos szavukra talán szánalomra gs belátásra nyünak az élet keserűségei tői eifás utt 6zivek. L. A. ,