Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-20 / 65. szám

f 1932. Március 2f. ZORO H U R U VEEKENDEN Szőke a k á I I Lebegő szűz 2 órás deiűa kacagás ! Szombat, vasárnap a Városi Mozgóban Hétfőn Kedden Hercegnő adjutánsa Willy Fritsch. Nagy Kató fii ?«n nyíregyháza zeneéietével ? A következő sorokat kaptuk: Elábrándozva az elmúlt idők nagyszerű zenei eseményeiről, önkénte-enül is felvetődik a kérdés, miért nincsenek Nyíregyházán már évek óta komoly hangversenyek? A nehéz gazdasági viszonyok mei. lett is kétségkívül máradtak r

oég e'egen városunkban, kik szívesen elmennének egy.egy nívósabb hang versenyre. E kérdésnél elsősorban is figyelembe veendő az úgynevezett »márkás« művészek óriási igényei, ezek a nevek, melyek feltétlen vonzerővel bírnak, tényleg oly tiszteletdíjakat kérnek, melyek mellett egy deficit mentes Iiang verseny megrendezése lehetetlen. Még mindig egyedül a Korány, díszterme jöhet csak számításba, miután annak központi fekvése, valamint az ott álló, a BessenyeiKör tulajdonát képező kiváló hang verseny zongora, versenyen kívülivé teszi. A másik oldala viszont a kérdésnek, hogy a terem befogadóképessége nem áu arányban az előkelő külföldi szólisták gázsi igényeivel, így csak igen magas heiyárkalkulárió mellett lehetséges egy delicitmentes hangverseny megrendezése, viszont magas lieiyárakat az a müveit középosztály, mely ezelőtt a hangversenyközönség zömét képezte, uja inkább cipőtaipaíásra költi ezt az összeget, ha ugyan rendelkezésésére áll. Maradna tehát egy másik eshetőség, a Bessenyei Kör zeneosztálya kebelében alakítandó dilet. tánszenekar, avagy más zenei együttessel rendezendő hangversenyek lehetősége. Közelebbről \izs_ gálván e kérdést, felvetődik a gondolat, hogy a városunkban meglehető? szambán élő tehetséges amatőr muzsikásokból alakított, gondosan és kellő hozzáértéssel be. tanított zenekarral, nem.e lehetne népszerű zeneestéket rendezni minimális heiyárakkal? Erre véleményem szerint az a felelet, hogy igen. Gyakran vagyunk szem- és fültanúi, hogy még ina ís, mennem emberek egy kis szórakozást ke_ JNÍYÍRYIDÉK. • ———HIHIHI CSEKÉLY ElÖERÖflTÉS-LECNAGYOBB TiUEilTKÉMir MA BON RÁC HANQEROIITO CSÖVEKKEL! re-Jve, ref. nőegylet, iparosegyíeti stb. dilettáns produkciókhoz, csak nem tulkomoiy, tuínehéz zenelkosz-. tot keh adni, könnyen emészthető legyen és akkor van kilátás sikerre. A Bessenyei zenekar rövid, a

e kinos vergődés után végérvényesen megszűnt. A zenekar tagjai kiábrándultan szétszéledtek, bír mindannyian ma is készséggel öszszeütnének, ha valaki, illetve a Bessenyei. Kör megadná azt a létminimumot, mely mellett egy állandó zenekar együttartása el sem képzelhető. Ezek; egy állandó próbajel} Üég. vi agjtássaí, télen fu sel, kottaáílványok, á, a liangszer (nagybőgő; és egy karmester. Egy nagy zenekart vonós és fúvós együttest) összehozni, 'természetesen teljesen lehetetlen, de egy úgynevezett nagy szalonzenekart, igenis lehet. A városnak parlagon heverő harmoniump, zongorája van, ezen két alaphangszeren egy oly francia zenekar építhető fel, mely három hónap leforgása alatt még a nyíregyházi reléé állomáson is esetleg számottevő műsorra* szerepelhetne. Na, de kár erről ennyit írni, e szép tervek keresztülviteléhez egy kis hozzáértés, egy kis erkölcsi támogatás "nem pénzbeli) kel- i lene, melyet sajnos szép városunkban az utóbbi '10 év alatt | soha sem tapasztaltunk. — Bár lennének követendő példák előttünk. Debrecen, Miskolc, Szeged' Szombathely stb. óriási zenei kuitu

rávai rendelkeznek és e között a városok között is akadna akár hány, m

eIy ma nem a ívgjobb anyagi helyzetben van, mégis találnak pénzt és módot arra, hogy városuk zenei életét kellő módon istápolják. HATÁSOS HIRDETÉS Egy kereskedelmi alkalmazott önállósította magát és a következő hirdetést tette közzé: — Mint egy nagy külföldi iakásberendezc cég éveken át volt vezetője, sikerült eltulajdonítanom * mindazt, am't kívánatosnak " tartottam ahhoz, hogy önállósítsam magam . — Lelkigyakorlaton hölgyek részere az Angolkisasszonyok nyíregyházi intézetében március hó 20. 2i. és 2i-én. Bevezető előadás mái'ciu

5 hó 19-én délután íéi 5 órakor a Széchenyi-utcai épületben. Résztvevőket minél nagyobb számban szívesen lát az intézeti elöljáróság. 5X Bámulsz, hogy én a vándorpajtás( Itt állok némán, bánkodón! Ne csodálkozz! A küzdelemben Kifáradt a szívem nagyon. Emlékszel-e? felém susogtál, S én vissza intettem feléd, Ah, vége már a fényes múltnak Körültem minden oly setét! De nemcsak Cosbuhól, hanem Emincsai, Isaac, Gogu és más román költőktől is fordított Révai sokat. E tekintetben »Román költők;; néven 1910-ben megjelent mű ve a leggazdagabb. Isaac Emil különben az összes románból fordított Révai verseket diszes kötetben szándékozik kiadni. .»Rákóczi<:-róI irt nagyobb elbeszé'ő költeménye nem olyan szeren-j esés, költői szépségekben gazdag ugyan, de történelmi alapja alig van. Ellenben valóban a délponton áll »DeIelő« cimü kötete (Kolozsvár 1907.) Ebben 138 gyönyörű verse olvasható, amelyek az erdélyi magyar iroda'om igazgyöngyei. Müyen egyszerű és mégis fenséges a három bányász fia halálára irt kis költeménye: Egy ádáz szikla megmozdult a [mélyben, Ki tudja mi? tán bosszú kelt [szivében. Az érc tömegéről robajjal levált, S három gyermeknek osztott bőse [halált. A gyermekek a kincseket kutatták, S az nem fékezte szunnyadó ( [haragját; Ugy vélte, hogy megvédi érceit, Ha' bus fejökre sziklát hengerít. Szegénv bánvászok! Nehéz sorban [éltek! A csillogó fém nem is a tiétek! S mégis kezetek ha reá talál: Jutalmazásul ott le's a hálái. Figyelemre méltó az 1913-ban Nagybányán megje'ent »SeJmeci bors-dal gyüjtemény«. A rossz magyar fordítások helyébe jót igyekezett adni az ifjak kezébe. Valamint igen tartalmas a nagybányai s&inház megnyitására irt hosszabb »Prológja«. Utolsó nagyobb munkája »Alkonyat« névvel jelent meg. Mintha sejtette volna, hogy többet nem fog kiadni. Tartalmasabb a Delelőnél is. Meghatóan mondja bevezető soraiban: > rí 1 1 ' ' : í : • | 1 ' I Az én időm mar beszaladt az ősztie, Fáradtan járok, lelkem didereg; Aszott tarlókról szedegetem össze Már ezentúl a hervadt levelet. Dalaim fakó, régi módi nóták, Nem eget ostromlók, szívet [csábítók: Estenden csakis falukon dalolják S nincs bennük semmi epedő titok. Korhadt fám rügyet többé nem J [fakaszthat, { Kifáradt szívem többé nem hevül: ] Egyszerre csak az utolsó harasztnak 1 Lágy bársonyára csöndesen ledül. I Le is dült szegény »fakó poéta«, hamarább mint gondoltuk. Nyugdíjba küldték, de nyugdijat nem adtak neki. Élete végén sokat nélkülözött. egyedül Isaac Emil, ez a nemeslelkü államtitkár gondod vele és családjával. Igy kapott egyszer-egyszer segélyt, valamint Ferdinánd királytól megkapta a xBene merenti« elsőosztályu aranyérmet. Jövedelme nem volt, nyugdija sem, felej^ége világtalan, a költő elméje lassanként elborult. Gunyoros mosollyal járt-kelt közöttünk, vagy kiült az utcai kis padra, mint egy rombadőlt kis világ, 1923 április 16-án jótékony agyszélhűdes váltotta meg keserves kínjaitól. Prózában is sokat dolgozott. Tár- j cákat, vezércikkedet, irodalmii'imer ( tetéseket irt. Szerkesztő is volt. j Prózai müvei azonban nincsenek j össf-együjtve, de nyofc kötet "csen- , gő-bongó, szép magyar verse an- j nál hatalmasabb bizonyítéka az ő • irodalmi értékének. Tagja volt a Petőfi'-Társas£gon ' kiviil az >Erdélyi Irodalmi Kör«nek. elnöke és megalapítója a nagybányai Teleki- Társaságnak. Ötvenegy évre terjedt irodalmi munkássága. Porai a nagybányai kath. temetőben nyugosznak. Mondják, hogy a Petőfi-Társaság minden tag jának emléket emel. Révai sírja ma is jeltelen. Milyen íatnoki hangon irta meg utolsó kötetének utol^S versét! Nincs többé jövőm! A mesgyén [állok Kiégett szívvel fegyedül. Amit a múltban építettem, Mögöttem minden összedűl. De jól tudom, hogy föltámadnak, Amikor majd én meghalok: Fölcsendülnek a koporsómnál A tetszhalottá vált dalok. S ha lesz. kinek tán tetsjanek a [dalok: Az ősz költőre ne gondoljatok! Fohászkodással kérlek titeket: Áldjátok azt a drága gyermeket. Sajnos, amint elhalnak nagyjaink, velők együtt az irodalom iránt való érzék is kihal. Szegény, elárvult kisebbségi magyar irodalom, veled ugyan nem sokat törődik a nagy világ. Az árva »Aranyos Erzsjke« őrizheti garmadával atyja csodaszép tartalmú köteteit. Kinek kell ma magyar könyv és kinek kellenek versek ? Rohan a szekér s lent a völgy ölön Fekete sziklák merednek elém. Egy temetőnek kis harangja kondul És... semmi sincs azontúl...