Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-09 / 31. szám

1932. február 9. jftÍKMitL II Nem érünk feneket!" Irta: Pisszer János. Az állami költségvetést most szerkesztik. A pénzügyminiszter hat napig senkit sem fogadott, hogy a költségvetési munkálatokban ne zavarják. Nvolcszázharmme mil­lióra kivánja leszorítani a költség­vetést és ez a törekvése minden idejét elvonja, mert egy hét alatt óhajt készen lenni a sok körülte­kintést és megfontolást igénylő munkával. Magyary Zoltán államtitkár, a racionizálás kormánybiztosa azt je­lentette ki egy ujságiró előtt, hogy a szanálás óta a költségvetést min­dig redukálták. B. lista, normál­státus, százalékos redukciók sora, fizetések, nyugdijak csökkentése, e/ek megismétlése ez összazsugori­tott jelzőkövei, mégis, — amint mondja -, »mindig mélyebbre és mélyebbre megyünk és nem érünk feneket«. Igen ! »Nem érünk feneket ! Mert a »takarékosság« és az infiá ció ikertestvérek. Ha az infláció a legigazságtalanabb adózás«, ugy a takarékosság éppen annyira, sőt monahatjuk. a *iegisleg«-igazságta-' lanabb önsanyargatás. Legalább a mi esetünkben« ez ! Me y recipe szerint ? Lássuk. A Népszövetség Pénzügyi Bizott sága most tárgyalta a magyaror­szági kiküldöttek jelentését. A nép­szövetségiekét természetesen. Ezt a jelentést elfogadta és minden ma­gyar érezhette a v állán azokat a kegyes vállveregetéseket, amelyek között a je'entést elfogadták. £n legalább érettem. Igen finom, és nemis csak jó fiuk vagyunk. Mert­hogy mi nagyon megfogadtuk a tanácsot: Exporto fejlesztem, el­herdáló árak nielett; importot csökkenteni, d' igy is magas áron; * költségvetést leszállítani, ha a tisztviselőknek fel is kopik az ál­luk és elvész a magángazdaság for­galma 'is ezen az uton; a helyettük fizetett és más nyugdijakat leszáí­litani; lakbéreket teszaílitani és megvonni; uj aníbereket nem alkal­mazni, az ifjúság minden remény­ségét a jövőre e-oszlatni. Mind­mind kitűnő »takarékossági« gyógy­szer és gyógymód, amely mind ar­ra való, hogy a jóságos Fg szerel­mére azt a külföldi adósságot va­lahogyan, a leggava fcrosabb mó­rion fizethessük és a kamatokat ki­szolgáljuk. Ezeket az okos népszö­vetségi tanácsokat, amelyek nekik igen testhezáflóan jók, de nekünk károsak, mind igyekszünk betarta­ni. Természetesen eismerik kiváló erőfeszítésünket és jó, hogy meg nem tisztelnek még sZvvickipussi­val« is bennünket, hogy milyen édes, drága, jó, ennivalóan ara­nyos náció vagyunk. Közben mindig mélyebbre gül.ye­dünk és : »"Nem érünk feneket !« Nem én mondom! Csak igaznak vallom, tehát: hiszem, sőt: tudom! Pedig igy, — alázattal könyör­göm —, zöld ágra sohasem ver­gődünk. Csak süllyedünk a »Ie­geslegig ízságtalanabbv def •' ációs adókkal a mélybe, ahonnan retten­tő erőfeszítés kell majd a fe • szinre emelkedéshez. Csak győzzük majd szusszal! Csak közben ki ne áll­jon a »szuf]ánk«! A kis mmimax vájjon megtí-szi-é majd a köteles­ségét ? Infláció és defláció, pocsékiás és zsugoriskodás, könnyelműség és ta­karékosság, mind ellentétjei egy­másnak. Pozitívumok és negatívu­mok. Van, mert kell lennie a két ellentett réteg között o yannak, a­mely neutrális, amely normáÜs, a­mely természetes, amely mindent kiegyeniitő.'olyan, aminőt a gazda­sági életbon a harmincas életéve­ken felül levők még mind ismernek, tudnak, tapasztaltak, átéltek, ha­tása alatt állottak, annak levegőjét szítták, abban a korban éltek munkáját, becsületes törekvéseit, fáradozását és ezeknek érett gyü­molcsit látták, élvezték. Amikor volt munka, volt munkakedv, v-ott alkotásvágy, volt vá'&lkozásra nemcsak kedv, hanem a Italom is, amikor nem a pénzérték hullámzá­sának kihasználása volt minden vágyak Csimborasszója, hanem a becsülettel végzett munka utján megszerzett munkadíj voft jutalma a törekvésnek ! Kell lennie normát állapotnak, és ezt ha őszintén, éini­akarássaf akarjuk, meg is lehet még ma is teremteni ! Meg ! Ha nem vagyunk az osztrák kamariHa helyébe befész­kelődött népszövetségi kamarila vállveregetéseire, dicséretére, elis­merésére utalva. Ha nem követjük ennek a katnarillának tanácsait, hanem a magunk életfeltételeinek sugallatára ha Iga tutik. Ha lege'ébb mindig a mi érdekeink függenek szemeink előtt és nem az a ga­valléria, hogy fizetünk, ha ebbe a fizetésbe bp'é is pusztulunk, vagy sülyedünk, süllyedünk, mind mé­lyebbre, de »nem érünk feneket« ! Xéps'övetségéknek most még. minthogy más »tanácsot« nem tud­nak adni. illetve a kákán más cso­mót nem találnak, — a pucéron megvizsgált menyasszonynak nem tetszik az : orra. Most nekik magas a Nemzeti Bank váltótárca állomá­nya 380 milliós á"tagnál ! Nekik ez is sok ! Ha rájuk hallgatunk, biz' Isten: Nem érünk feneket« ! V ÁROSI MO ZGÓ Hétfőn, kedden 5, 7 és 9 órakor F. W. Murnau hanges mesterműve Erede i fe.vételek. TILTOTT SZERELEM Élet halálharc az óriási cápával a tenger mélyén Hangos kitérő raüacr. Hankiss János egyetemi tanár a magyar ifinság bajtársi támogatására hívta fel a nyíregyházi­akat a Szabolcsi Bajtársi Egyesület dísztábo­rozásán Szombaton este a magyar élet sorsdöntő problémái kerültek refiektorszerü megvilágításba a sza bolcsi egyetemi ifjúság Bajtársi Egyesületének disztáborozásán. a­aneiy a Korona nagytermében élő­kép közönség jelenlétiben, a Waj­társi egyesületi éfet szertartásos külsőségei között zajlott fe. Ezen az estén tartotta az első avatást a Szabolcsi Bajtársi Egyesület, a­me|y vármegyénk egyetemi ifjúsá­gát szervezte meg a bajtársi élet fegyeijmezett életrendjébe. — A disztáborozáson megjelentek közéle tünk előkelőségei élükön dr Erdő­hegyi Lajos főispánnal, Geduiv Henrik püspökké', Vi ányi Sindoi alispánnal, dr Bencs Káfenán kir. kormányfőtanácsos, polgá;mester­re). A Korona ragyogó diszte-tmé­ben, a pódium előtt bíborterítő^ aszta) mellett a Bajtársi Egyesü­let törzskara helyezkedett el. Az asztalfőnél a magyar tudományos élet külföldön is mély tisztelettel övezett fiatat' reprezentánsa, az if­júság határtalan szeretetévei öve­zett Hankiss János egyetemi ta­nár, a disztáborozás ünnepi szóno­ka foglalt helyet Lukács Béla kir. á|laimi tanitóképzftintézeti igazga­tó. a Turut Szövetség Bessenyei Bajtársi Egyesületének migiszte­re és dr Tóth László, a I urm Szöv etség tiszántui kerületének v e­zére között. A szabolcsi Bajtársi Egyesület vezéri karán kivin az asz tapiái foglalt helyet Paüagi György V. é. tanitónövendék, a Bessenyei Bajtársi Egyesület alvezére is. A disztáborozás számai előtt a szertartásmester karddal c-apo'taz asztalra, ezzel jelezvén, hogy szi­lenaum következik, majd az író­deák mester bemondta az uj szá­mot. A törzsi asztalnál a Szabol­csi Bajtársi Egyesület vezetői élén Kovács Máté törzsfő, az ág. h. ev. Kossuth Lajos reálgim­názium tanára fogjál helyet. A disz táborozás Kéjer vígjáték ilyitár nyávai kezdődött, amelyet a nyír­egyházi i2. honvédgyalogezred ki­tűnő zeneka ra adott elő Kiss Já­nos karnagy vezetésével. A nyitány után Kovács Máté törzsfő ihletett szilvákban köszöntötte az ifjúság' magasztos célkitűzését átérző és támogató közönséget, élükön a vár megye, a város, a testvér bajtársi egyesületek kiküldötteivei és meg­győzően fejtegette, hogy az uj baj­társi szervezkedés célja a szebb, tisztultabb, etikusabb magyar köz­élet megteremtése. A disztáborozá-s magasan ki­emelkedő, fenkölt eszmék hirdeté­sében excellátó száma Hankiss Já­nos egyetemi tanár ünnepi beszéde volt amelyet áhítatos lélekkel hall­gatott a közönség s amely prófé­ciás erővei hirdette a magyarság testvén kézfogásának történelmi szükségességét. Nem cicomás szó­noki beszédre van ma szükség — mondotta a szuggesztív erejű szó­nok—, hanem közvetlen szavakra, a tények, igazságok prédikálására. Textusként tompát idézte: Mint oldott kéve, széthull nemzetünk. Ez a kép ta|án túlságosan sötét, de igaz, hogy a magyar közé et-i ben az önző individualizmus ke­rekedik fejűi és hiányzik a rtagy te­hetségekben gazdag nemzet tuda­tos munkára való erős szervezett­sége. Olaszországban a duce meg­látta a fasces szimbólumának m<Iy értelmét és az egyébként törékeny einberv esszőkbő- megszervezte a törhetetlen egységet, a fascist. Ab­ból indult ki, hogy sorsdöntő pil­' lanatokban meg kell hallgatnunk a közélet harcaitól távol maradó csendes, munkás embereknek a kunyhók, bérpaloták lakóinak vé­leményét. Nálunk ífytn független társadalmi réteg a diákság, amely nem politizál, amelynek megszerve­zése a vasbeton vasszálaivai fogj 3 össze ezt a társadalmat nemcsak vízszintesen, hanem függőleges irányban is, hogy ne legyenek át­hidalhatatlan szakadékok a generá­ciók. a tegnap, a ma, a holnap netm zedékei között. A felnőttek, a mai élet vezetői 'is megnyugvással lát­hatják ezt a szervezkedést, mert ha egy robbanás levegőbe is rö­pítheti az egyéni életek és értékek elefántcsonttornyait, a betonfa­lanx ellentáh a viharnak. A mai magyar élet vezetőinek sem min­degy ,hogy a szervezett ifjúság erős kezét fogja-e meg, vagy azo­kat a nyirkos, puha kezeket, ame­lyek a tehetség, tudás, arravaló­ság nélkül felkönyöklők kezei. Az ifjúság erős szervezetének gerin­cét be KCji építeni a bővérű, puha magyar életbe. A mai magyar if­júság dolgozó, csendes építője a magyar jövendőnek. Jó ideje u<3m haliam "ifjúsági mozgalmak hírét s a magyar közönség a magyar if­júság szervezeteit a magyar .hol­nap bázisának tekintheti. De ne­csak az ifjúság segítségévei 'ke­resse a szebb élet alapvetését, ha­nem ai ifjúságért is. Perverzitás ma, hogy az ifjúság jövője bi­zonytalan. A megoldandó kérdések sorában «iső helyen keli foglalkoz­nunk ezzel a problémával és min­denekelőtt ezt keh megoldanunk. Támogatnunk'kell az érvényesülés utján ifjúságiinkat. Egy francia költő versét idézi az előadó, a­me|y \ersben a poéta azt írja, hogy ha minden francia leány össze fogna, körülfogná koszorúval a tengert és ha minden tfju kezet kézbe téve összefogna, ludat ké­pezhetne a két tengerpart között. Csodákra képes a magyar ifjúság kézfogása is. E? a kézfogás tör­tént ma Szabolcsban. Nem a'rna?­gyar élet nem hull szét oldott ké.­veként; ma Szabolcsban erős ké­vét kötött a bajtársi szövetkezés. Hankiss János mélyen eszméite­tő beszéde rendkívüli erővei fog­ta meg a lelkeket és a tudós elő­adó nevelői lelkének ereje szárnya­lóan vitte a hallgatóság érzés és gondolatvilágát a tisztult látás magasságába. Percekig hangzót t az ejőadás nyomán támadt lelkes taps, majd a Bajtársi Egyesület tagjainak 'katonás avatása és es­kütétel következett, amelyet mély meghatódottsággal, állva hallgat­tak meg a jelenlévők. Az avatás után a Bajtársi Egye­sületet Tóth László dr. kerületi vezér köszöntötte hatásos szavak- j ka). Az uj bajtársi szervezet -— mondotta — hathatós erővei mű­ködik közre a tisztultabb, erköi­csösebb magyar közszellem kiala­kításában, amelyet a magyar if­júság harcainak céljául tűzött ki. A disztáborozás további szárnaU a bajtársak szereplése töltötte be. Somlyói I'ona orvostanhallgató ha­zafias tűzzel melodrámát adott elő Kővári Ferenc orvostanhallgató művészi zonngorakiöérete mellett'. Lamping Erzsébet bölo készet hall­gató a tiszta sziv bennsőséges ér­zésévé) énekelt el több szép ma­gyar dalt ugyancsak Kővári' Fe-­renc zongorakiséretévei, majd Fe­hér László hit tanhallgató Csen­gey Gusztáv A fogoly lengyei c. versét adta elő közvetlen és ha­tásos interpretálásban, végül Má­czay Gyula jogszigorló eleven eo színező erővel vig hangulatu mo­nológot adott elő. A műsort a ka­tonazenekar Kéier Koncert-nyitá­nyával fejezte be szines, szép elő­adásban. Műsor után a Bajtársi Egyesület vezérei megnyitották a táncot, amely a katonazenekar peen pás zenéjére a reggeli órákig tar­tott kitűnő hangulatban;

Next

/
Oldalképek
Tartalom