Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-07 / 30. szám

jAíKYIDáR. 1932. február 7. VI KRONlKfí & héten a következő Meghívókat kaptam, Amelyekben gyönyörködtem És válogathattam : A. »Kiosz« hitt farsangzáró Vadászvacsorára, — Borjupörkölt, szöszös nyul, fánk. Csak egy pengő hatvan fillér Egy teríték ára ! Ide okvetlen elmegyek, Gondo'tam magamban, Egy vacsorát ha megeszem. Ugyan mi van abban ? Azután meg, de hogy miért, A jó Isten tudja, — : Kőzgyu ésre invitált meg A helybeli iparosok Temetési klubja í A harmadik temetés Egyesület gyűlik S a. meghívót tisztelettel Nékem is elküldik. Meghatott a végtisztelet. El is mentem volna, — De egy másik meghívó jött, Amely után természetes, Hogy lemondtam róla ! Keroe cséré hívtak egy kis Utó Tóni-napra, Disznótort elfelejtető Kihizlalt kappanra. Ki gondolhat ezek Után Holmi közgyűlésre, — Mégha negyvenkettedik is, Ki gondol most temetésre ? — Megyek Kemecsére ! így történt, hogy el is mentem, El is mentem volna És akkor rám Anti bátyám Jobb szívvel gondolna. De közbejött jő Istvánffy Ujabb meghívója, — Ne haragudj Tóni bátyám. Ide mégis el kel! menni legalább cgy szóra l Legénybúcsút tart a Pista Csütörtökön este. Ide nekem ef kell mennem, £1 mindenesetre ! Ekkor történt a meghívók Üj rohamozási, — Álarcosbál, teaestéíy, Leányklub és a bajtársak Dísztáborozásn. Mit csináljak ? Bánatomban Arra vetemedtem, Hogy vasúti jegyet venni A restibe mentem. Elutazom, azt gondoltam, Megyek Debrecenbe, — Ekként távolmaradásom Érthető és menthető és Nem vetik szememre ! A restiben nagy társaság, Se szeri, se száma, Jól sejtettem: no te Bonta Nem utazol máma ! Vadat hoztak a vadászok Ugy, ahogyan lőtték, - , A Kurz Béla "hazavitte. Megsütötte s. meghívta rá A törzsközönségét ! Ott azután, a meghívók Mind, mind találkoztak : Nyultemetés közgyűlése, Tóni-nap és legénybucsu Együtt táboroztak. Volt álarcos.-, .teaestély, Műkedvelő játék, — Ilyen okos, változatos, Takarékos műsort én már Nagyon régen láték ! BONTA. — Ném»t nyemsfcoia Virág-u. 8. Tanítás és társalgás kizárólag né­nié: nyelven. Egyéni' és csoport­tamtás. Oksé tandiii Beirattay­áí utolsó báz Irta. Urbán Ferenc. A kastély kápolnája kicsiny tor­nyában mintha szellemek járnának a kora tavaszi éjszakában. Az áhí­tatra imára intő harangok bugása helyett velőthasogató, vészes k 0n­gások sikoltanak bele a sötétségbe, A kényszerű té;i pihenéstői pety­hüdt izjnlu, egyszerű paraszti em­beren a tavaszi napok hozta gaz­dasági munkától mámorosan alsza­nak nádfeaees házacskáikban. A harangok vésztjósió sikongására csak nehezen eszmélnek a valóság borzasztó tudatára. - Mi az? Mit jelent a riadó: Tüz van ? —•. Hol Merre - Ki háza ég? Ilyen és hasonló kétségbeesett k^dések röpködnek az éjszakában. Tűznek azonban nyomát sem látni sehol. - - Mi hát az « vesz, ajni a jóté­kony álmot, az üditö pihenést meg­zavarta? - Jön az árviz! Meneküljünk: — ordítja bele ,az éjszakába előbb egy, ríiajd mpd több és több két­ségbeesett hang. Felvert méhkashoz hasonlít a­falu. örült hangzavar. Gyermekek szivet tépő visítása. Emberek ká­romkodása. Asszonyok zokogó imádsága. Baromfiak, háziállatok hangcgyveiege. Házőrző ebek idegekettépő vonítása. Kísérteties morajlása az előretörő árnak. Mind mínct o]y kétségbeejtő, észvesztő je­lenség, ami' őrületbe kergeti az em­bert. S a vészharang egyre zug, sikong a vészterhes tavaszi éjsza­kába. A megújhodás, az ujraszü­létés ígéretes nászát a pusztulás, a kétségbeesés sötét árnyai taszít­ják. a legrettenetesebb gyehennlba. A kastély kápolnájának harang­jai "busán csengenek. Gyászt hir­detnek. Gyász-zsolozsmá'k sirá­tüaira hívogatják az egyszerű em­bereket. Emberöltők keserves verí­tékének gyümölcsei pusztultak ei egy sötét éj 'borzalmában. A falu nagyrésze romokban hever. Ember, állat tedél nélkül. A kápolna vé­dőszentjének, Nepomuki Szent Ja­nosnak kőszobra áll csak a kasté­lyon és kápolnán kívül megrongá­latlanuí. Az ár visszahúzódott ugyan medrébe, de pusztításának nyomai láttán könny patakzik a máskor az élet terhét minden külö­nösebb érzelgősség nélkül viselő barázdás arcokon. A szőke Tisza, csendesen ki nyargó hullámai, melyek felé a Te z­gő nyárfák lombjai mint óriási védőernyők hajlanak, íassu csobo­gássá] vándorolnak tova. Vándor­lásukban oly ártatlan, szende si­mulásüai émek a parthoz, mintha semmi, de semmi "közük nem volna a kápolna hüs boltozata'felé szálló Te Deum... hálaének most fájdalmassá váló és néha zokogás­ba {ufó melódiáihoz. Száp az ének föl a magasba é> csobogva törtetnek a hullámok a nagy messzeségbe... A végtelenség Urához szá[i az egyik 5 b végte­lenségbe fut a másik... * A nagy pusztulás ntán nnegindu* a fá;u is. Költözik védettebb hely­re. Lassan lakatlanná lesznek a még megmaradt házikók és las­san eltűnnek egymásután. A kastély kápolnája előrt az évtizedek eltűnését zöld ioohától be'epetten jelképező Nepomuki Szt. János kőbe vésett arca mintha el­borulna. a fájdalom kifejezésétől, láttán a nap-nap után való pusztu­lásnak. Lassan magára maradt a kas­tély kicsiny kápolnájával.' Még egy­szer, buc5uz<?ui lerándult a Bécs­ben tejelő főun család, hogy a nya­rat ősei kastélyában töltse. Ott, azon a kis "Szigeten, aím még meg­maradt Arpáa 'idején szerzett 5 hat határra terjedő ctommiumaík­bó;. Fájdalmas v v^jit a nyaralás s rnég fájdalmasabb volt a buc>u pil­lanatát hozó s az efajíulásra em­lékeztető ősz. Az őst "kúria százados fenyők­től övezetten pi már egymagában, árván. I.akői busán járták be az óriási "kert sétányait. Búcsúztak napról-napra. A világfiak, akik a kontinens metropolisainak előkelő légkörében fesztelenül mozogtak, a sport szenvedélyes szerelmesei, akiknek lovai bécsi versenyeken szereztek dicsőséget a magyar istállóknak, robst félszegen, gyá­moltalanul, tétován bolyongtak az utolsó ház kertjének vadvirágod szegélyű utam. * Lehullottak a rezgő 'nyárfák ezüstszínű levelei. A füzes dér­csipíe. bíborba játszó levelei ösz­szevfigyültek az ezüstszínű leve­lekkel. Mmt egy kincshalmaz, ugy feküdt- a szőke Tisza partján a Aok lehulló falevél. A fenyők örökzöld koronái meg­ronvegnek a fejszecsapások alatt. A kastély falait csákány ütések kopogtatják. A kápolna kicsiny ha­rangjai utolsót kondulnak. Fájdal­masat. Zokogót. Bucnizót sírnak. Az érc itíintha érezne. Az érc mintha látna. Látná és siratná egy ősi magyar fajú pusztulását, látná és siratná egy ősi mag ar család vándor út­ra, bus-keserves hontalanságba, megsemmisülésbe indulását. # Nepoaiuki Szent János kőszobra miatha örök nyugovóra tért volna olyan szertartásos, hideg merevség­gel fekszik a dércsípte füvön. Mnúha mim akarná látni a büszke fenyők földrezuhanását. 3 törzsé­neit díszes ágaitól való megfoszta­tását. Mintha fájna neki", hogy csil­logó szemű pöttömnyi "falusi enr bercsemcték "boldog kacajjal vi­szik az ágakat - karácsonyfának. Nenj akarja látni á pusztulást, nem akarja látni az utolsó ház utoi­só gazdáinak könnytelt szemekkeu bucsulátogatását. Olcsó tűzifa A Nyíregyházi Termény- és Áruraktár telepén (Telefon 28.) Egy mázsa vágott akácfa házhoz szállítva 2*80 P Egy mázsa akácfa a telepen átadva vágatlan 2*20 P Rendeléseket szívességből átvesz: a Nyíregyházi Termény- és Áruraktár telepe (Telefon 28.) Wirtschafter Ármin vaskereskedő cég Nyíregyháza. (Telefon 90.) Nyíregyházi Áruforgalmi Részvénytársaság 614 5 (Telefon 12.) A szőke Tisza vígan rójja örö­kös vándorút ját. Néha-néha mak­rancos hullámú kilépnek med­rükből, körüicsókolgatják bűnbá­nóan s (megtermékenyítik könnyeik­kel az utoisó háznak drága humu­szát. £-• a pusztulás nyomán úrrá lett a profán élet. Az utolsó ház helyén, az ősi kúria fundamentuma fejett varit a napraforgó s a gyaiog^­paszuly hüvelyei sárgállanak magá­keüetően és keményhusu falusi menyecske szedegeti őket köté­nyébe, hogy az árán fátyolharis­nyát vegyen szíva."-magzatjának.' Könyvismertetés Dr. Sclraridt Be]a : [sten atlétái. II. kiadás. Szerző kiadása. íNyir­mada Sza|má r Vm.) Ára amatőrkö­tésben 3 P. Kapható a Szent Jst ván-Társulatnái. Szerzőnél ren­delve 2-20 P A magyar könyvpiacnak a pon­tos számítások és jóslások ellenére is mindig vannak meglepetései és szenzációi. Néha jerichói kürtöli módjára harsog a reklám és a ki­adók boaribasikert jósojnak — és « könyv mégis elvérzik a nyílt pia­con. Máskor ninoi reklám, előkelő kiadói név, lázasan száguldó ügy­nökhad s a könyv mégis bomba­sikert arat. Mo6t is ez történt! Alig pár hónapja, hogy egy fiat** vidéki pap, kinek nevét legfeljebb egy hitbuzgaliiü. iap hasábjairól is­merte pár ezer ember, a poronda ugrott s könyve máris második ki­adásban forog közkézen. S rögtön tegyük is hozzá: megérdemelten! Ebben a fiatat, lelkes íróban egy uj hang, egy tij rím, egy yjfiz es izfés. jelentkezett, melyre felfigyel az ér­zékeny barométer módjára reagáló közönség. Ez a hang » z uj 'kor hangja, a mai ember hangja, mely olyan meghitten szói s amit ugy köszönt az ember, mmt a messze idegenbe vetődött .vándor a magya­rul beszélő honfitársat. Schmíedt Béia is ismeri a régi frazeológiát, a régi hasonlatokat, képeket és me­taforákat a szerény ibolyáról', „ dépbábos rónlrói, a csobogó pa­sakról s a harsogó tengerről, de mivel a mái emberhez már kö­d^Sofndai v s joioui r, , p; qcppz a gó és a rumba, egy sarki repü­lés vagy a sztratoszféra, képeit hasonlatait inkább ezekbői "ve.Szi.. EJ, sikerének el^ő titka. A másik, ami "megkap és önkénytelenül ma­gával ragad könyvében, az a mér­netet;en s azért lefegyverező htf .i '••ajongó szeretet, mellyel tár­gyát körü'öleh. Egy cinikus vi­lágra, inint amúyert a miénk, nem lehet cinizmussal hatni: azt csak lángoló meggyőződés, szárnyaló lendület tudja magával ragadni. Jéghegyeket nem lehet gyufaszállal megolvasztani. Schmiedt Béla olyan hittel és annyi szeretettei tud ,Isten atpeiáirói, a papirendről írni, hogy mellette elnémul minden szóbeszéa s szerető, becéző mosollyá simul a gúnyos fintor. Ha élnének még a regi szokások, az íróavatás, min­den külső poimpáját meg kellene adni Schmicat Bélának, aki ek­kora erővel robbant be közénk. Az ifjúságnak pedig papi hivatások ébresztésére vagy az elhivatottak a papság megbecsülésére kevés szebb könyvet lehet a kezébe adni az Isten ajtlétámát. Újdonságok női kalapmodeüskben! Éppen moil jöttek meg a legújabb nw* delijeim, melyek feltűnő Jutányosán állnak a nagyontiszteit Höígyközonség rendelke­zésére, Megtekinthetők minden vót4lkény­azer nélkül Mindennemű alakítások P t 60 TtijM tisztelettel Rosenberg Eszti 6S8-2 Kossuth-utca II.

Next

/
Oldalképek
Tartalom