Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-07 / 30. szám

Nyíregyháza, 1932. február 7. • Vasárnap III II ^vtolvam. 30 st. POLITIKAI NAPILAP Előfizetést árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 L Sfyes széni ára: hétköznap 10 f.» »n»raap i6f. Alapította : JOBA ELEK Keietós szerkt®sW: VERTSE K. ANDOK Szerkesztősé* és kiadóhlvaia! cime : Széchenyi-út 9. szám. — Telefonszám: 1 39L Hirdetéseket az (Jjságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. Elfogták az Őkisteleki-szölőbeli gyilkosság tetíeseit (Tudósítás a 6. oldalon) Csongrád-e, vagy Szolnok ? Irta: Scbandl Károly dr. ny. íöldmivelésügyi államtitkár országgyűlési képviselő Hogy a Duna—Tisza csatorna milyen irányban haladjon, az már eldöntött kérdés. Eldöntötte, pédig a legilletékesebb faktor, a kereskedelemügyi minisztérium, 1906. évi tervezetében, amelyben több indokbői kimondták, hogy egyedül gazdaságos, egyedül racionális a csongrádi torkolat, amelynek révén nemcsak Nagy-Magyarországon, de már most a trianoni Magyarországon is rentábilis és gazdaságos a csatorna. • i Mégis felhozok három szempontot. — s mi ve a s,ono'iak érveltek. Azt mondják, hogy Szolnok vasúti. csomópont, e'ért kell a csatornát Szolnokra vezetni. Ebben nagy tévedés rejlik, mert a vasúti forgalmat nem igen lehet számításba venni a csatorna forgalmánál, his'en a viziut forgalmát nem a vas Uti gócpont adja, minthogy a vasútról váló átrakás költséges. Sokkal inkább a viziut körzetéből várható viziuti és közúti forgalom adl ja a csatorna forgalmának alapját. Hódmezővásárhely, Szentes, Szarva® Békéscsaba, Kiskunfélegyháza és Kecskemét olyan vidékek, amelyek számításba vétele feltéteriül azt mutatja, hogy sokkal nagyobb forgalmat biztosit a csongrádi torkolat a Duna—Tisza csatornának, mint akármelyik más pont. De bts éljenek a kereskedelemügyi minisztérium adatai. Szolnok vasúti forga'ma, nyugat felé, 27000 •ronna; a csatorna várliató forgalma 2 millió tonna. Egyrészről '1 mi liő tonna mellett a 27.000 tonna alig jöhet számításba, másrészről, viszont a csongrádi torkolat esetén a Kőrösök vi/iuti forgalmától 108000 tonna forgalom várható. Tehát 108.000 tonna áll szemben 27.000 tonnával, ami azt hiszem — a számok beszélnek — mindenkit meggyőz, hogy a vasúti csomópont, vagy vasúti forgalom itt nem jöhet Számításba. Azt is mondják, hogy a szolnoki csatornaépítés o'csóbb. Mi a földmunkásoknak akarunk nagy munkát adni. Igaz, hogy a s-olnoki csatorna 107 kilóméter, a csongrádi csatorna pedig 141 kilóméter. A szolnoki csatorna építése azonban H'.órr.étervr.Hnt 471.000 pengő, a csongrádié pedig 367.000 pengő. Ha a csongrádi csatoniát magasvezetésünek számítjuk is, a csongrádi 46 millióba, a szolnoki csatorma pedig 44 millió pengőbe kerül. De amit különösen figyelembe kell venni, az az, hogy a szolnoki csatornánál 22 kamarazsilipet ke lene épi . teni, ugy, hogy a beruházási költségek nagy része a zsilipekre menne , és a földmunkások 50 százalékká* kevesebb munkát kapnának, mint a csongrádi csatorna építésénél. A' csongrádi iránynál ellenben igénybe lehet venni a mélyvezetést, amit a kereskedelemügyi kormány szakközegei ajánlottak is, ez pedig már 40 millió pengő alatt van. Számszerűit is olcsóbb tehát a csongrádi csatorna, de ami 111a országos és nemzeti szempontbői fontos; a földmunkásokat 50 százalékkal több munkával láthatjuk el a csongrádi csatornánál, mint a szolnokinát. Azt is mondhatja va'aki, hogy egy csatornaépítés nem néhány tendőre szól és nem az a főszem pont, hogy hat, vagy nyolc esztendeig, melyik csatorna építése ad több munkát a földmunkásoknak, hanem, hogy melyik lesz o'csóbb és rentábilis, a későbbi évtizedekben vagy évszázadokban. Itt ís csak a józan észhez folyamodom. Nem kell sok szakértelem hozzá, egyszerűen vegyük csak figyelembe azt hogy az egyik csatornánál 22 kamarazsí ip van, a másiknál pedig 11 kamarazsíip van. Melyikné-' szabadad a forgalom és melyiknél kerül kevesebbp a szál'itás? Ez éltnek alapján tehát fölösleges is minden találgatás és okoskodás: a kérdést 1906-ban a kereskedelemügyi kormány már eldöntötte. £n azt hiszefri, hogy ebben a kérdésben nem csak a közvetlenül érdekelt néhány vármegye, hanem az egész ország összefog. ... áve Maria... Irta: Lengyel Antal. A Nyirvidék eredeti tárcája. ,<J ' özvegy Bányayné, valamikor jobb napokat látott úriasszony, egész izében reszketve ugrott fel helyéről, megragadta főbérlője kezét "s könyörgő tekintettel nézett annak arcába: .— Uram, — szólt remegő hangon, — irgalmazzon nekem. Legalább még három napi haladékot adjon. Az Isten is megáldja!... Nem, ne is szóljon, ugy is tudom mit akar mondani: hogy nem lehet, nem teheti, nem várhat... Nézze, elhiszem, csak arra kérem azért hallgasson meg. Szentül hiszem, , hogy azalatt a három nap alatt ! kell valaminek történnie. Meglátja > jön válasz a levelemre 1... Mert nem j hiszem azt, hogy jómódú unokatest- ; vérem megtagadja tőlem a kért se- ; gitséget... Biztosan küld pénzt. S ! akkor kiegyenlítek riiindent... Ne tegyen ki az utcára könyörgöm, evvel a beteg gyermekkel. Hová menjek?... Kibe fussak Isten szabad ege alatt?... Legyen hozzám jó... Tekintse azt, hogy egy testben, lélekben megtört özvegy kéri Önt írgalmasságra, akinek nincs senkije a Jő Istenen kívül. A főbérlő zavartan pislogott: — Kérem, belátom az Ön kétségbeejtő helyzetét, azonban sajnos^ nékem sem áll módomban végtelenségig várakozni azután a csekély összeg után... Ma olyan világot élünk, hogy minden garas számit. S különben is, amint látom, igen kevés remény van arra nézve, hogy az a kérdéses válasz, amit Ön vár, mihamar megérkezzék... Hiszen már régen elküldte azt a -levelet... rgen,... Regen... De u&y érzem, rövidesen itt lesz a segítség..* — Ugy érzi... Beláthatja asszonyom, ilyesmikre nem építhetek... Érzésekre, álmokra nem adok semmit. Nekem pénz kell... Legalább tizenöt pengőt tudna egyenlőre fizetni, nem szólnék egy szót sem— De így... Ne haragudjék, netm tarthatom fenn bizonytalanra a szobát— Mennék én jó Uram... Mimnek... De ez a beteg gyerek... Evvel mit tegyek?... A főbérlő egy pílíanatra elgondolkodott... Tekintete önkéntelenül is az ágyban fekvő nyolcéves kislányra esett, kinek orcáira vérpiros rózsákat festett a láz. — Helyezze el valamelyik kórház ba. Más tanácsot igazán nem adhatok... Igaz, most jut eszembe ez utánajárással jár!... Időt vesz igénybe!... Tudja mit. nehogy azt mondja, hogy kőszívű vagyok, teszek önnek egy ajánlatot: Holnap dépg várok, próbáljon addig csinálni valamit. A főbérjő kezet fogott s tígv távozott a nyomorúságos kis szobából, mintha nagylelkűségének egyik legnagyobb tanújelét adta volna. — 2. — Csend feküdte meg a kis szobát. Bányayné ott ült az ágynál a beteg kislány mellett. Hallgatta annak szabályos lélekzését... Hosszan el-elnézte a szép gyermekarcot... Lágyan megsimogatta a szőke göndör fürtöket, mintha onnan akarna erőt meríteni magának. A gyermek megmozdult... Kinyitotta lázvert szemét... Só" hajtott. — Anyám, adj innom. Az asszony torkát sirás fojtogatta. Szive majd leszakadt erre a kívánságra... Inni adott, de csak vizet. Mert limonádéra nem tellett. Ö maga már napok óta éhezett. A kislány mohón, szürcsölve ivott, majd láthatólag megnyugodva, leeresztette hosszú szempilláit, ismét elaludt. Bányayné, mintha ezt a pillanatot várta volna... Amint meggyőződött arról, hogy gyermeke mélyen alszik, magára kapkodta szegényes rongyait. Sietve távozott. Vitte, húzta' ez a mondat, mely mindenünnen reávicsoritotta rémes fogait: — »Holnap délig várok, próbáljon addig csinálni valamit«. — 3- ~ Félóra múlva belekerült az esi forgatagába... Maga sem tudta merre jár... Körülötte lüktetett az élet, mindenfelé fel-alá hullámzó tömeget látott. Kifestett arcú dámák, kecsesjárásu bakfisok, irodákból, gyárakból kiözönlő munkások, utcai árusok, rikkancsok loholtak, siettek kitűzött céljuk felé. Mindegyik tudta, hogy hova-merre megy, csak ő nem. Idegenül érezte magát a zajos, csörömpölő emberáradatban. Úgy ment a körutakon, utcákon, sétányokon, tereken keresztül, mint „y útját kereső bolygó, niint egy áéleknélkü'i gép. — Csak akkor á-lt meg egy pillanatra, amikor a felgyúló Ívlámpák sugárzó fényében az első, fáról meglátta azt: hogy tavasz van!... Két könnycsepp szán totta végig gondterhes arcát... Megübbjent előtte egy régi kép, mely már csak az elmosódó emlékek közé tartozott... Tavasz volt akkor is. Csakhogy akkor ketten sétáltak a zöldben, pompázó fák alatt, karonfogva boldogan, susogva egy kis harmadikról, aki jönni fog... Most meg egyedül... A máB'BimillWII"^—w— •! •• in ITli 11 Ara 16 fillér